 |
Legfrissebb hozzászólások (203 - 212)
(Témakör: a fűről hosszú távon)
 | |  | | | | |  | |  | | | | @sonek: én is kíváncsi volnék rá és esetleg segíthet másoknak is, akik hasonló helyzetben vannak, de nem ismerték fel eddig! Köszi! |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | sonek:
Hú, ez azért húzós :I De köszi, mert jó gondolatébresztö.
Ha nem necces beszélned róla, akkor tömören leírnád, hogy nagyjából milyen témakörben mozogtak és miröl szóltak ezek a tévképzetek, elméletek és világmagyarázatok? De ne tekeredj bele, csak röviden, max. 7 sor, OK? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nos, én 7 hónapja vagyok teljesen tiszta.. bár az én mesém kevésbé szól a szabad akarat miatti felfüggesztésről, mintsem a körülmények általi kötelezvényről...
nagyjából 6-7évig füveztem rendszeresen, leghosszabb szünet nagyjából 10 napos lehetett. 2014től már nagyjából egész álló nap be voltam tépve, még munkában is téptem, ha éjszakás voltam. aztán már nem csak éjszaka. ehhez még hozzájárult a kemény kv-addikció, napi 4-6 kv teljesen átlagos volt. aztán valahol március-április körül megváltozott a helyzet. elkezdtem olyan tévképzeteket gyártani magam köré, olyan elméleteket és világmagyarázatokban hinni, amiket a mai nap sem tudok megmagyarázni, de ha mondanom kellene valamit, talán azt mondanám, hogy szerettem volna őszintén elhinni, hogy ebben a világban több van, mintsem azt bölcsemünk gondolni merné... aztán napról napra egyre keményebb elméletek születtek, mígnem egy napon már be sem jártam dolgozni, hanem egész nap csak téptem és minden hülyeségen agyaltam..
mindenem megvolt és én mindent feláldoztam a tévképzeteim oltárán. pszichiátriára kerültem, szétcsapattak nyugtatókkal meg antipszichotikumokkal. miután kikerültem hetekig iszonyatos volt mégcsak kapizsgálni is, hogy saját döntsémből ugrottam az óceánba egy biztonságos és kényelmes hajóról.. közben integettem, hogy kapjátok be, én megfejtettem az élet értelmét. néha nevetek magamon, de többnyire sírok. a barátnőm is csak pár hónapig bírta, mert képtelen volt nézni a vergődésem és hogy ezzel a hozzáállással csak vámpírkodok rajta. azóta se sikerült kikecmeregnem ebből az állapotból, az akaraterőmet elvitte a repülő-spagettiszörny... nagyon sajnálom a történteket, és végtelenül szégyellem magam.
hogy milyen fű nélkül? arra emlékszem hogy milyen király érzés hazaérni egy hosszú nap után, tekerni egy dzsagont és kiülni az erkélyre és érezni, hogy biztonságban van az ember, van holnap... varázslatos. nos igen, a varázs elveszett, minden bizonnyal örökre. néha imádkozom, de legtöbbször csak okolom és szidom magam. szeretnék eltűnni a semmibe. se jó-se rossz, se szag se szín.
bocs, tudom, hogy egy nagy katyvasz amit ideszerencsétlenkedtem most. csak szerettem volna leírni... nem tudom hogy miért.
bizonyos embereknél van egyfajta egotuning jellege a spanglinak. nos én csak annyit fűznék hozzá, hogy soha ne felejtsen el hálásnak lenni és elégedettnek az ember, biztosan talál olyan morzsákat, fényíveket, amik erre okot adnak. és legyen mértékletes. nekem nem jött össze, össze is tört minden körülöttem. egy rossz paródiája lettem régi önmagamnak. remélem nem haragszik senki, hogy iderondítottam. elnézést.. jólesett leírni. béke |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Akkor adok a szavadra:) kösz!
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Jó tíz évet átlagban heti olyan 5X. volt hogy kevesebbet, volt hogy többet. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | És amúgy te hány évig füveztél, és milyen rendszerességgel? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Jó másfél éve nem füvezek. Egyáltalán nem mondanám szürkébbnek az életemet. Színesebbnek se, egyszerűen csak más. Nem olyan zajos talán, letisztultabb, és valahogy egyértelműbbek - ha nem is könnyebbek - a dolgok. A jó család persze mindenképpen sokat segít.
Egy év után bepróbálkoztam a spanglival, és éppen utána öntött el kicsit a depi. Nem azért mert annyira jó volt, nem is volt rossz, egyszerűen csak elkapott a "nnna ezt meg minek?" érzés. Jelenleg azt gondolom, hogy inkább csak problémát csinál a gondolataimban, hosszútávon. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szóval nincs itt senki, aki már évek óta egyáltalán nem füvezik?
Csak arra lennék kíváncsi, hogy ennyi idő után is szürkébbnek érzi az életet, mint mielőtt rászokott volna?
Vagy rendbe jött minden? Ha igen, mennyi idő alatt?
Főleg olyan füvezőkre gondolok, akik 8-10 évet voltak napi szintű fogyasztók, mint én. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kávét ittam eleget mindig. Napi minimum 2, de 3 az alap, meg néha 4.
Ha szívok, persze elmúlik, meg jó érzés, de valahogy nem olyan már az se, mint régen. Gondolom régen azért esett olyan jól, mert meg voltam feszülve estére, hogy végre szívhassak már, aztán jött a feloldozás.
De mindegy, azért persze jól esik mindig, meg olyankor elmúlik az üresség érzése valóban. Szerintem ez már így is marad. Nem véletlen mondják, hogy aki egyszer függő lesz, az az is marad lelkileg, max elnyomja magában. De én már szerintem max öregkoromban állok vissza rá, ha nagy fájdalmaim lesznek. Viszont ettől a havi egy, két alkalomtól nem tudok megválni. Lehet, egyáltalán nem kéne szívnom fél, egy évig, nem tudom, de az sose fog menni szerintem.
Mindegy, jól érzem azért magam, jó életem van, csak kíváncsi voltam, hogy van e olyan, aki teljesen leállt már pár éve, és annak ellenére még mindig ugyanezt érzi e. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Már csak azt nem írtad le, hogy amikor szívsz, elmúlik-e az üresség érzete?
Az agyzsibbadásos dologra pedig javaslok egy vérnyomásmérést, majd valószínűleg szükség szerinti kávét :) |
| | | | |
|
