 |
Legfrissebb hozzászólások (1993 - 2002)
(Témakör: Magic Mushroom)
 | |  | | | | |  | |  | | | | hm, trip kozben tudatot kontrollalni mas lenne mint bepialva vegigmenni a jardaszegelyen..? ;) a para szerintem a kalapos trip resze, csak ugy van esely elkerulni ha ezt elfogadjuk.. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | A Bridget Jones naplója 2 című filmben a főhősnő gombázik, és 5 percben megtekinthetjük a tripjét is. Kb olyan az ábrázolás, mintha egy részeg hülye p*cs* lenne.
Nem is ez a lényege, hanem az hogy számomra jelzés értékű, hogy itt az ideje más elfoglaltság után nézni. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hi!
Kellene nekem valaki aki ért a gombákhoz, találtam egy lándzsagombához hasonló gombát, vagy azt, de nem tom hogy az e. Láttam a képté, élőben még nem, és hasonló. Van oylan gomba amivel össze lehet téveszteni? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Na igen, nekem ezt nem sikerült. Képtelen voltam elengedni magam, úgy éreztem vigyáznom kell a barátnőmre, meg persze magamra is, s ha teljesen kikapcsolok akkor az nem megy. Lehet legközelebb felváltva próbálkozunk :o) Istenverte biztonságérzés nagyon tud hiányozni, ez az én legnagyobb ellenfelem ebben. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "a testhez ragaszkodás, meg a léthez ragaszkodás is függvekeletkezést hoz, módszeresen le kell bontani"
én is valami ilyesmit pedzegettem, csak a dologja hogyanja nem igazán tiszta.
lebontás -> kijutás
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | amire bízvást támaszkodhattam volna a kijutásban.
hova ki? a legjobb helyen vagy, a térben, mely a tudat igazi természete;)
" a legjobb még az volt, hogy elmegyek egy olyan goapartira, ahol számíthatok arra, hogy a zene meg a hely "megtart", amíg én meghalok, és ha átadom magam a rituálénak,"
megtart?;) de hát pont az a lényeg, hogy ne tartson semmi, le van szrva az a döglött cellux tetem;)
amúgy meg gondolj arra, hogy olyan apró, kis szánalmas senki vagy, hogy valójában mindegy, hogy vagy-e vagy sem;)
a testhez ragaszkodás, meg a léthez ragaszkodás is függvekeletkezést hoz, módszeresen le kell bontani
na jó, nem kell, csak vicces
áh eléggé offtopic - na mindenesetre laoszi leosztást ajánlom bátran, fene tudja honnét , de durva;) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ja és még egy dolog, a kajálási vággyal kapcsolatban: velem ez tisztán szokott előfordulni, amikor túlpörgetem magamban az energiát, de nincs hová beleönteni. tehát mondjuk nagyon felhúzom magam energetikailag valamilyen gondolatsoron, átélek egy csomó dolgot szellemileg, de ugyanakkor valami lehúz (félelem), és nem engedi, hogy teljesen elszálljak. ez az ellentét generál egy feszültséget, amit nem tudok elviselni. na ilyenkor szoktam bemenni a McDonaldsbe és hülyére zabálni magam, felhasználva azt a tényt, hogy az emésztés az energiák egy részét leköti és így letompítja a tudatot (régebben, ha nagyon kemény volt a belső trip intenzitása, inkább a Burger Kingbe mentem, mert ott annyira tömény műanyag a kaja, hogy a tudat tompítására jobban használható, mint a McDonalds).
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | amúgy ez nagyon jó lehet, hogy felveszitek magatokat közben videóra. úgy érzem, sokat lehet tanulni abból, ha az ember megpróbálja magát elfogulatlanul szemlélni és kideríteni, mi rejtőzik az egyes megnyilvánulások mögött. amíg játsszuk a szerepünket, addig könnyen azonosulunk vele, de ha a saját játékunkat "kívülről" nézzük, akkor talán könnyebben beazonosíthatóak a szokások, felvett sémák, automatizmusok, és ez a megértés aztán segíthet szétválasztani azt, ami valójában vagyunk (amit teljes szívünkkel vállalni tudunk), attól, amit csak magunknak hiszünk (és ami igazából csak ballaszt).
ez a fajta megtisztulás például elég alapvető előkészítő gyakorlat lehetne. "szerezz egy videókamerát, és vedd föl magad, ahogy betépve viselkedsz. mondjuk beszélgess egy haveroddal mindenféle témákról beszakítva. aztán tisztán nézd meg magatokat és próbáld kielemezni, amit látsz."
ez a mi kultúránkban sokkal megközelíthetőbb lenne, mint a buddhista meditáció.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | sajnos ez van. tudatlanul belekóstolunk valamibe, aminek az ereje túl van mindenen, amit ismerünk, és utána a tudatunk tisztátalanságainak következtében jól szétbarmoljuk magunkat a trip energiájával.
a kultúránk annyira tönkrevágott bennünket, hogy szétesett tudatunkban nagyon nehéz megtalálni a gyógyulás, a szeretet, a kiteljesedés felé vezető utat. ha ezt a tudatot még be is trippeztetjük, akkor ne csodálkozzunk, ha órákon keresztül csapódunk ide-oda valami pszichedelikus törmelékkel teli szemeteskonténerben.
én nem sokat tripeztem eddig (talán tíz-húsz alkalommal), de az eddigiek során nem találtam egyetlen olyan módszert sem, amire bízvást támaszkodhattam volna a kijutásban. a legjobb még az volt, hogy elmegyek egy olyan goapartira, ahol számíthatok arra, hogy a zene meg a hely "megtart", amíg én meghalok, és ha átadom magam a rituálénak, akkor az a misztikus folyamat, ami ilyenkor beindul, át tud lendíteni a holtponton. ez három-négyszer sikerült is, de volt rá példa, hogy ugyanebben a kontextusban nem igazán jöttek össze a dolgok, na akkor jött ez az órákon keresztül tartó zúzódás a privát-purgatóriumban. (már eléggé megszoktam.)
szerintem amúgy a pszichedelikus tudatkutatás egyik elsődleges célja ez lenne: kidolgozni azokat a tudat-technológiákat, amelyeknek a begyakorlásával a trip konstruktív kimenetelű kifutása ha nem is garantálható, de legalább nagy mértékben elősegíthető. mondjuk lenne egy kis füzet, "Bevezetés a tudat birodalmába" címmel, ami röviden elmagyarázná a legalapvetőbb dolgokat. Ha ezt az ember magáévá tette, akkor jöhetnének az erre az elméleti bázisra épülő tudat-edzések, gyakorlatok. Az egész arra menne ki, hogy ha valaki a tiszta tudatállapotban (esetleg spanglival) már jól begyakorolta ezeket a technikákat, annyira, hogy ezek már automatikusan előhívhatók és a tudat nagy hatékonysággal fókuszálódik rájuk, akkor talán ugyanezek a technikák betrippezve is képesek a tudat olyasfajta koordinációjára, hogy az meg tudja tartani összeszedettségét és így képes kivinni a tudatot az elme határain túlra (abba az állapotba, amely végtelenül tágabb, mint az elmében élő tudat, viszont inkluzíve tartalmazza az elmét, mint a magasabbrendű én eszközét).
mondjuk ahogy ezt most leírtam, be is villant a buddhista meditációról írott ezerféle könyv... szóval van honnan tanulni, de azért mégis más lenne egy kifejezetten pszichedelikus orientáltságú tréning.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Párom átvitt a másik szobába, hogy feküdjek le, s próbáljak aludni kicsit, az talán rendbe tesz. Át is mentünk, s levetkőztetett, hozzámbújt. Ez ismét megnyugtatott ideiglenesen, de a para gondolatok csak özönlöttek. Olvastam itt mindenféle bad trip-ről előtte, s mondhatom sikerült az összeset átélnem. Úgy éreztem, amiket olvastam azok a jövőben fognak lezajlani, s én fogom leírni
a rossz élményeket. Valamikor 17:30-kor a párom elment, hogy lezuhanyozzon, nehezen engedtem el, de azért kiment. Szerencsére átment a másik szobába s bekapcsolta a CD-t. Sade kellemes zenéje indult el, mely bennem a tökéletes nyugalom érzetét kezdte elindítani. Azt hiszem Sade még soha nem volt ilyen
finom, mint akkor este. Aztán megéreztem a tusfürdő és a fogkrém illatát, melyek otthonos érzetet keltettek bennem s kezdtem visszatérni. Még mindig nem tudtam, hogy most vagyok, vagy 2 éve? Vagy talán 2 év múlva? Fogalmam sem volt, de már nem volt para. Szólt a zene, a fürdő illata is áramlott s, mint egy nyomorékot a tolószékből úgy rángattak ki a rémálomból a csodás fizikai érzetek, melyek azt súgták: túlélted! Ettől aztán nagyon boldog lettem s kimentem a fürdőszobába a párom után. Még minden nagyon távoli volt s megkérdeztem tőle: "vége van? Már itt vagyunk?" Mire ő csak nézett, gondolkozott s azt mondta: "igen itt vagyunk, azt hiszem".
Most már tudom, hogy nagyon rossz időpontot választottam, a lelki állapotom sem volt tökéletes, és több volt a félelem iránti, mint a pozitív várakozás. Ez vezetett hát oda, hogy életem első tudatmódosító tripje mindjárt egy félelmetes, brutális, szorongató tripbe csapott át. Az érdekes az egészben, hogy barátnőm az egészet élvezte, neki sikerült a mezsgyén maradni, s bátran hagyta
hátra földi mivoltát. Nekem ez nem ment, az egóm küszködött, szenvedett, harcolt a hatás ellen. Nem engedte az irányítást ki a kezéből, s mikor már szorult a hurok, s szinte nem volt mibe kapaszkodni egy pokoli parázásban tört ki. Halálfélelmem volt, igazi hamisítatlan rettegés, melyet nem kívántam magamnak, most mégis azt mondom: megérte! Olyan ez mint a kisgyermeknek a szellemvasút. Bemegy, kipróbálja, halálra rémül, de ismét akarja. Persze legközelebb csak akkor, hogy tisztába teszem érzelmeim, s félelmeimen is sikerül túllépnem, mert nem a rettegést vágyom, hanem az ismeretlent!
Megnéztük a videofelvételeket! Mit ne mondjak, tragikus :-) Hallottam magam rettegni, amint csak egyre hajtogatom: "valami nem jó, ez túl sok!", aztán meg: "segíts rajtam kérlek!". Durva!
"Egy nagyon pici kis lény vagyok, aki irányítja ezt a hatalmas testet" Az egómra gondoltam, aki képtelen volt elszakadni a testemtől képtelen volt elengedni magát, hogy zuhanjon az ismeretlenbe. Szembekerültem saját magammal, olyan dolgok jöttek elő, melyek egész lényemet mozgatják háttérből, igazi önismereti óra (órák) volt ez. Azt hiszem sokat tanultam belőle... |
| | | | |
|
