 |
Legfrissebb hozzászólások (1923 - 1932)
(Témakör: legalize)
 | |  | | | | |  | |  | | | Cellux
amiről beszélsz, azt nevezik a törvény "szimbolikus erejébe" vetett hitnek. Magyarul, hogy a törvénynek önmagában elrettentő ereje van. Erre két dolgot tudok mondani:
1, úgy tűnik, ez az erő nem túl erős, mivel minden harmadik középiskolás kipróbálta már az illegális drogokat
2, azt is számításba kell venni, hogy azok az emberek, akik hajlamosak a problémás, abúzív droghasználatra, azokat többnyire egyáltalán nem rettenti el a törvény ereje. A törvény általában azokat tartja vissza, akik egyébként sem igen fogyasztanának drogokat, vagy ha ki is próbálnák, akkor sem válnának problémás droghasználóvá. Erre mondtam, hogy a tiltott gyümölcs legalább annyi tinédzsert kísértésbe visz.
Ami a társadalomszemléleted illeti, én nem osztom. Én demokrata vagyok, szerintem az állampolgárokat felnőttként kell kezelnünk, és nem szabad a kiemelkedettek és a páriák kasztjára osztanunk. Nem hiszek az állam paternalista szerepvállalásában, abban, hogy az államnak kell erőszakkal és félelemmel megvédenie saját magunktól. Pont ez a mentalitás vezet oda, hogy rengeteg ember egész egyszerűen nem tanul meg önállóan gondolkodni, és függővé válik ideológiáktól, vallásoktól vagy drogoktól. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | "A banki menedzser, a vállalatigazgató és a jogász éppúgy szív, pedig nekik nincs közük a szubkultúrához."
Én most drogos szubkultúra alatt nem a goás, színes ruhás hippiharcosokat értettem, hanem azokat az embereket, akik a drogfogyasztást képesek a saját életükbe úgy beépíteni, hogy az a normarendszerük részévé vált, tehát nincsenek emiatt ellentmondásban saját magukkal.
Mint drogos, nyilván szeretnék olyan embertől drogot szerezni, aki osztozik abban az értékrendszerben, amit én is a sajátommá tettem, tehát nem ítéli el a drogozást, tisztában van a különféle legitim felhasználási formákkal és nem támad benne ezek miatt zűrzavar. Az állami drogterjesztők (patikusok?), akik az államtól kapnának felhatalmazást (vagy utasítást?) a drogok terjesztésére, nem hiszem, hogy beletartoznának ebbe a kategóriába. Ezért fordulnék mégis inkább az eredeti dealeremhez, még akkor is, ha úgy egy kicsit drágább a cucc.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Feltennék egy egyszerű kérdést: ma nem teheti meg ugyanezt egy fiatal? Nem tekerhet napi ötször? Ki mondja meg neki, hogy mennyit tekerhet, mennyit nem?"
Én a társadalmat durván két részre osztom: azokra, akik képesek önmaguk sorsa felől dönteni (viszonylag autonóm, szabad emberek) és azokra, akik erre nem képesek. Úgy vélem, hogy az utóbbi csoportba - a világ evolúciójának jelen fokán - még mindig nagyságrendekkel többen tartoznak, mint az előzőbe.
Namost ha az ember saját fejlődése során eljut az autonóm fázisba, akkor a nagy lelkesedésben könnyen elkövetheti azt a hibát, hogy általánosít, és az autonómiát a társadalom összes tagjára vonatkozó követelményként fogalmazza meg. Ez szerintem óriási baklövés és az emberi evolúció természetes alakulásának a figyelmen kívül hagyása. Az az ember, aki még nem bírja el a világ (a felelősség) súlyát, azt nem lehet ezzel terhelni, mert összeomlik. Igazából meg sem érti, hogy most mi van: ha kezébe adod a kormányrudat, akkor egyből keres valakit, aki helyette kormányoz, mert belül érzi, hogy még nincs készen erre. Amíg nem nő fel, addig szükség van egy kulturális háttérre, egy vonatkoztatási rendszerre (konszenzus-valóság), amely segít neki a fejlődésben, a korlátok kitágításában, egészen addig, amikor túl tud már lépni a rendszeren, hogy - azon állva, arra építve - megfogalmazza a saját egyéni verzióját és így továbbvigye a társadalom egészének fejlődését.
Ha ezt a fejlődési folyamatot valaki átlátja, annak számára szvsz nem kérdés, hogy a jelenlegi kormányok - akár tudatosan, akár tudat alatt - bizony a lehető legjobban teszik, amikor visszafogják a droglegalizációs mozgalmakat. A bölcs ember nem szarik a saját házába: megérti még a szélsőségesen totalitárius rendszereknek az értelmét is és belátja létjogosultságukat (szélsőséges leszek: ez még olyan durva esetekben is így van, mint a náci Németország, bár ott sokkal mélyebbre kell tekinteni a felszín alá, hogy az ember lássa ezt a létjogosultságot).
Visszatérve az eredeti kérdéshez: ha a társadalmat irányító hatalom azt mondja az embereknek, hogy a drogozás OK, akkor ezzel kiiktat a kulturális normarendszerből egy olyan tényezőt, aminek jelenleg - szerintem - igenis komoly visszatartó ereje van a társadalom zöme (a nem autonómok) számára. Nem hiszem, hogy ez a tényező a drogozás negatív jogi megítélése (a büntetés) lenne. Sokkal inkább az a démonizált kép, ami a köztudatban a drogozáshoz kapcsolódik. Ha ez a kép a széleskörű tájékoztatás következtében szétoszlik (márpedig sajna ez elkerülhetetlen, hiszen ez a kép nem felel meg az igazságnak), akkor ennek a helyére mindenképpen be kell helyezni egy olyan pótképet, pótideát, ami kielégítően képes megértetni az emberekkel, hogy miért nem jó, ha darabokra szedik magukat. De milyen magyarázatot adsz azoknak, akik képtelenek arra, hogy önállóan végiggondolják a dolgokat és utána döntsenek? Én jelenleg sajna csak olyan magyarázatokat tudok elképzelni, amelyek a primitív ösztönökre és félelmekre építenek, mert a befolyásolandó célcsoportban ezek tűnnek a legkisebb közös nevezőnek.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Pár évtized alatt még elég sok embernek kell meghalnia utcai bandaháborúkban, a drogkereskedelem által pénzelt terrorizmus áldozataként, a fecskendők és metadon hozzáférhetetlensége miatt elkapott HIV és Hepatitis C fertőzésben, az ismeretlen minőség miatti túladagolástól. Ha az ún. drogos tragédiákat sorra vennék és egyenként kivizsgálnák, azt találnánk, hogy a többségét meg lehetett volna előzni, ha megfelelő információ, set és setting vagy kezelés állt volna rendelkezésre.
Egyébként akit érdekel a téma: a novemberi Beszélőben van egy hosszú fordítás az amerikai drogpolitikai vitáról, sok pro és kontra érvvel. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ha a drogtilalmi stratégia alkalmas lenne arra, hogy megvédje az embereket a saját rossz döntéseiktől, akkor a tilalom javítana a droghelyzeten, és hosszú távon számottevő mértékben csökkenteni tudná a fogyasztást. A tények nem támasztanak alá ilyesmit. Lehetne így is, de éppenséggel nem így van. Nem így működik. Nem tudom, miért nem, de az adatok egyértelműek. Nem kell spekulációkba bocsátkoznunk, mert tapasztalatból ismerjük a jelenséget.
(Engedelmeskedjetek az esőcsináló embernek, különben jön az aszály és a jégeső leveri a termést) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na,
végre vki többoldalról közelít: Biga!
Az a Biga vagy, aki a lycaeumot szerkeszti? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Feltennék egy egyszerű kérdést: ma nem teheti meg ugyanezt egy fiatal? Nem tekerhet napi ötször? Ki mondja meg neki, hogy mennyit tekerhet, mennyit nem?"
Dehogynem. Éppen ez a baj. Legalizáció után még kritikusabb lenne ez a hiányosság.
Mellesleg nem azt kell megmondani, hogy mennyi tekerhet és mennyit nem. Alapos tájékoztatás kell róla, kutatás, ami egy csomó idő és pénz.
Én legalizációpárti vagyok, de nem tudom elképzelni 10-20 éves előkészítő munka nélkül. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az is érdekes, hogy Hollandiában, ahol évtizedek óta kvázi legálisan megveheti a fiatal a füvet, kevesebb 18 éven aluli szív, mint sok olyan országban, ahol szigorú következményekre számíthat. Ez vajon miért van így? Hiszen bármikor besétálhat és füvet vehet, sőt, Amszterdamban az utcán könnyen hozzájuthat a heroinhoz vagy crackhez is. A heroinfogyasztók száma mégis évek óta stagnált, és egyre kevesebb tizenéves próbálja ki. Miért? Mert a drogkérdést áthelyezték egy társadalmi-közegészségügyi platformra.
Minden olyan fiatalra, akit a fűtől annak törvénytelensége tart vissza, jut egy olyan, akit a tiltott gyümölcs romantikája vonz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ne haragudjatok, de ti óriási félreértésben leledzetek.
Feltennék egy egyszerű kérdést: ma nem teheti meg ugyanezt egy fiatal? Nem tekerhet napi ötször? Ki mondja meg neki, hogy mennyit tekerhet, mennyit nem? Talán a drogtilalom titeket megvéd attól, hogy tekerjetek? Titeket mikor rettentettek el a törvények attól, hogy drogokat vegyetek?
Éppenhogy ti hagyjátok figyelmen kívül a dolog lelki részét, azaz azt, hogy az emberek választásában vajmi kevés szerepet játszanak a törvények. Ha van hatékony prevenció és ártalomcsökkentés, az sokkal többet ér.
Cellux, ha azt hiszed, hogy csak a "szubkultúrás" fiatalok szívnak, akkor ebben is óriásit tévedsz. A saját élményeidet általánosítod. A banki menedzser, a vállalatigazgató és a jogász éppúgy szív, pedig nekik nincs közük a szubkultúrához. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na, Cellux látja a lényeget.
Nargile, Siphers, bocs, de a ti gondolatmenetetek bár logikus, de nyomát sem lelem benne a "lelki résznek". Törvények, piac, szabályozás, állam, patika, statisztika, táblázat - de a rakás fiatal, aki legalizáció után rászabadul a dologra, mit fog magával művelni? Erre nem gondoltok? Ki fogja nekik megmagyarázni, hogy ha mindennap 5-ször teker, az nem biztos, hogy jót tesz neki? Nehogymár azon lovagoljunk, hogy az állam is milyen jól jár, mert bevétele lesz, ki nem sz@rja le az államot? |
| | | | |
|
