|
Legfrissebb hozzászólások (1753 - 1762) (Témakör: Salvia Divinorum)
| | | | | | | | | | Sztem lehet ásványi só kicsapódás. |
| | | | |
| | | | | | | | | | A fehéres pöttyök attól is lehetnek, hogy az ásványi sók kicsapódtak a föld tetejére. Ha szõrösek, akkor persze gomba. |
| | | | |
| | | | | | | | | | kanallal le tudod szedni de vigyazz a gyokerekre, es valoszinu potolni kell a foldet is. |
| | | | |
| | | | | | | | | | Leszoktattam búráról a kislányt, mert rájöttem, hogy nagyobb méretben ez így nem lesz jó. Ez volt már jópár hete, mostmeg meg fehéres pöttyök jelentek meg így délután a földön. gondolom gomba. Valami tipp az írtásukra? ilyen vegyszeres löttyöket nem akarok használni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | Sour Marie Keyrouz - Chant Byzantin albumát tettem fel (biztos, ami biztos :) ), a trip e köré "szerveződött". A vizipipába tettem egy réteg acélgyapotot (csiszolóanyag, ez elég sűrű ahhoz hogy a törmelék fennakadjon, de a levegőt akadálytalanul átengedi), erre 1 gramm Salvia levelet valamelyest szétvagdosva, arra a szokásos vastagabb alufóliát, de nem csak kilyuggatva hanem négy nagyobb lyukat vágtam rajta. Rátettem a szenet és elkezdtem szívni. Egyre erősebb lett ahogy egyre jobban begyulladt a Salvia, a negyedik slukk után elengedtem a pipát és elhelyezkedtem a fotelban. Ideje is volt, mert elindult velem mintha vidámparkban lennék, de nem tudott levetni magáról mert tudtam, nem szabad semmit tennem. A környezet már eltűnt, egy forgó búgócsigává alakult a zene amiben én benne voltam, a tengelye vízszintes volt, a lábam alatt a búgócsiga közepe áramlott előre és aztán a köríven felfelé. Ez a közepe volt a női énekhang, hívott, hogy forogjak velük, de én nem szerettem volna átfordulni, ezért nem engedtem, hogy elragadjon a forgás. A palást többi része a kitartott hangú kórusból volt. Amikor meg-megakadályoztam az "elragadást", pillanatokra visszatértem a szobámba, de akkor elengedtem magam, hogy ne legyen vége még, így tudtam szabályozni hogy benne is legyek de el se ragadjon. Hamarosan már nem tudtam visszatornázni magam, vége lett, tíz percig tartott.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | az almaim felelenkuleset en is a salvianak tudom be, nagyon koszonom is neki:) meg annyit hozzafuznek, hogy a salvianal is nagyon fontos hogy milyen lelkiallapotban szivjuk, es hogy mennyi szemelyes energiaval rendelkezunk az adott pillanatban. ha nincs eleg energiank, az elmeny sem lessz olyan elsopro, akarmilyen kivonatbol szivunk, akarmennyit, akarmilyen jol! ezzel erdemes kiserletezgetni, az energia osszegyujtesere nagyon sok aktiv es passziv modszer letezik, de a megtartasara mar nehezebb oszpontositani. |
| | | | |
| | | | | | | | | | Az első szívásnál már magam mellé készítettem egy tányért, és rögtön odatettem, miután beszívtam a füstöt. Mivel nem volt mellettem senki, nem tudtam milyen szer ez, elővigyázatos voltam. Nem is gondoltam, hogy ennyire erős vízióim lesznek, és ennyire elvesztem a külvilággal a kapcsolatom.
Az i betűről eszembe jutott: Érdekes, hogy amikor "odaát" vagyok a szavak, amik a fejemben vannak, olyanok néha, mintha téglák lennének és azokkal dobálnának, szótagokkal.
Most egy darabig nem tolom, elég élmény volt ez nekem. Bár... utána olyan heppi vagyok, hogy az nem igaz.
Ja, nekem a lejövetelkor jól esik mosogatni. Minden alkalommal elmosogattam egy rahedli mosatlant. Az már más kérdés, hogy mindet utána megint el kell, mert olyan fura még a világ.
Szóval nekem nagyon odacsap a hatása, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Olyat viszont nem tapasztaltam, hogy éveket élek át. Nekem annyi az idő, amennyi eltelt. |
| | | | |
|