 |
Legfrissebb hozzászólások (1723 - 1732)
(Témakör: Daath bölcsességgenerátor)
 | |  | | | | |  | |  | | | Nagyon nem mindegy, hogy az életünkből eredeztetjük a filozófiánkat, vagy a filozófiánknak próbáljuk alárendelni az életünket. Ha az életünket a Szív helyett az Ész irányítja, az nem több mentális maszturbációnál, amivel egy ideig egész jól ellehet az ember, de előbb-utóbb megcsömörlik (ld. alázat/önhittség).
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | "de a filozófia csak arra jó, hogy ideiglenesen elmenekülhessünk a problémák elől. szerintem."
Hűha :) Tőled ilyet?! Tök jó! :) (Bár lehet, hogy csak én érzem homológnak azzal, amit egyszer mondtam, hogy ezek szép színes dobozok, amibe becsomagolunk dolgokat, és amik ugyan hasznosak lehetnek, de nem szabad elfelejteni, mit csomagoltunk beléjük?)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "próbálom a filozófiát beépíteni az életembe"
na ez az, amit én soha nem csináltam. nem is ajánlom senkinek.
első lépés: meggyőződni arról, hogy a probléma tényleg bennünk van-e. ha kint van, akkor megnézni, tudunk-e valamit tenni azért, hogy a helyzet megváltozzon. ha tudunk, tegyük meg (már persze ha a probléma zavar bennünket annyira, hogy meg akarjuk oldani). ha nem tudunk tenni ellene, akkor úgysincs menekvés.
ha a probléma belül van, akkor arra kell erőfeszítést tenni, hogy feltérképezzük a probléma természetét. mivel az ember problémái folytonosan kifejeződésre jutnak az ember életében, elég megfigyelni magunkat, és a pszichológiai szituációkat, amikbe keveredünk. előbb-utóbb fel fogjuk ismerni a loopot. ehhez elsősorban őszinteség kell (nem szabad elhazudnunk magunk előtt a problémák létezését), meg türelem, bizalom abban, hogy az élet előbb-utóbb kiköpüli a neurózisainkat.
ez a folyamat a probléma körvonalazódásához vezet, egyre mélyebben és pontosabban látjuk, és ezért egyre jobban szenvedünk is tőle. aztán ahogy ez a szenvedés fokozódik, egyre erősebb lesz bennünk a vágy, hogy megoldjuk valahogy. és ami itt jön, azt nem tudom, hogy működik, de van benne valami határozottan mágikus elem: a probléma egyszer csak megoldódik. :-)
jó, mi?
de a filozófia csak arra jó, hogy ideiglenesen elmenekülhessünk a problémák elől. szerintem.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ajtóablak: igen, mindenhol ezt hallom vissza, akármit is olvasok. Nagy segítség ez, ha valaki befogadja. Nagy segítség az élethez. Csak én még nem tudtam kiölni magamból a kételyt, hogy ez a nagy elfogadás, az elvárások hiánya, a történések mosolygó elfogadása egyfajta defetizmus, önámítás, fej a homokba. Persze, ha ettől boldog lennék, akkor meg mit parázok... No a lényeg az, hogy már nagyon régóta próbálom ezt a filozófiát beépíteni az életembe. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Biga, nézd mit talált a generátor éppen:
"Sohasem maguk a körülmények szabják meg kedélyállapotunkat, hanem mindig a hozzáállásunk a körülményekhez."
Thorwald Dethlefsen
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nekem nagyon kell, hogy legyen, akivel "kikommunikálhatom" a legbelső gondolataimat. Mert előfordul, hogy más olyan dologra világít rá, amit saját gondolati gubancaim miatt nem észlelek, holott előttem van.
Az, hogy valaki megérti-e, amit gondolok és szavakba öntök intuíció és nyitottság kérdése. A megértés persze nem jelent feltétlen egyetértést. Ezért is jó beszélgetni.
(Jó ez a "szavakba öntöm" kifejezés. Elképzelem, ahogy a gondolataim egy-egy öntőformába csurrannak mint olvadt ólom, és rakosgatok, hogy végül a sok kis katonám variációja kiadja a legpontosabb értelmet... nem mindig sikerül tán? :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | aiona: kb én is így vagyok ezzel. ahhoz hogy valakinek át tudjam adni azt amit akarok - gondolok itt most mindenféle spirituális vonatkozású dologra -, ahhoz az kell, hogy legyünk annyira közel egymáshoz, hogy ismerjen annyira, hogy tudja mit akarok én kifejezni azokkal a szavakkal, azokkal a gesztusokkal, akkor és ott. hogy ne csak a szavakat lássa, hanem egyben lássa, azok a szavak tőlem származnak.
persze enélkül is lehet kommunikálni. csak így mégis jobb. teljesen persze sosem tudom átadni amit akarok(szavakkal legalábbis biztos nem), de van ez így.
nagyon érdekes ez az egész verbális kommunikáció dolog. a "bizalmon" alapszik (kezdetben). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az ígynek mindig is egyetlen lényege volt. Az Így. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Meg kell, hogy jegyezzem, hogy a bölcsesség szó igen érdekes természetű. Mindenkinek más a bölcsesség. Nekem is vannak életbölcsességeim, de még nem mondtam el őket senkinek, mert még nem találtam olyat, aki érdemes lenne rá, hogy elmondjam, vagyis, még nem találtam olyat, aki annyira közel állna hozzám, hogy értsen engem. Ti hogy vagytok ezzel? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cica: nem akartalak magyarázkodásra késztetni, inkább csak kicsit felvidítani, de amúgy értem mire gondolsz. Most mindenáron akartam valamit írni, de elfelejtettem. Pedig még nem is kaptam meg a betévő jointomat. Most éppen megmagyarázhatatlanul éppen jól érzem magam, de már kezdem szokni ezeket a hullámzásokat, ez nem valami betegség egyébként ? :-)
A bölcsességgenerátorunk ismét formában van:
"Az a probléma, ahogy a problémát látjuk." |
| | | | |
|
