 |
Legfrissebb hozzászólások (1703 - 1712)
(Témakör: a fűről hosszú távon)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Nem tudom de majd tudósíthatnál |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | most evett meg véletlenül a kutyám 0,2 afgán csokkert....két hónapos múlt az eb...szerintetek hogy fogja viselni? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Persze, hogy nem úgy értettem, hogy egy vadidegenhez mentél oda, csak hát az emberi kapcsolatokban is vannak lépcsőfokok...
Akik közelebbi lépcsőfokon állnak hozzád, akiknek kiöntöd a szíved, akikkel meztelenül táncolsz a holdfényben, akikkel közösen szívod el az utolsó cigidet a dobozból, azoknak talán más a véleményük és a rálátásuk, perspektívájuk, mint a Zsoltinak a szomszédból aki csak átugrott bulizni egyet a spanokkal...
Én azt tanácsolom, hogy barátkozz meg önmagaddal. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Alapból nem fontos mások véleménye.
Csak a saját magamról alkotott vélemény betépve teljesen más és más is vagyok olyankor. Ezt a körülöttem levők is megmondják olyankor. Szótlan, visszahúzódó vagyok, mikor ez a való életben nem nagyon igaz rám. De akkor még beszélni sem szeretek, mert olyankor ki nem állhatom a hangom. Másnak is hallom olyankor...vagy csak alapból nem figyelek ilyet?
Van tisztázni mit magamban...csak ezt azt hiszem nem társaságban kéne.
Majd valamikor alkalmat kerítek rá. Addig is megköszönöm és várom a további lehetőségeket/válaszokat. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Zack
Nekem elég zavaros ez így. Szerintem sokmindent le kéne tisztáznod magadban először.
Miért szívsz?
Azért mert a haverok is?
Mennyire fontos neked, hogy mi másoknak a véleménye rólad?
Mi a véleményed saját magadról? Honnan jössz, merre tartassz?
Mit ad a fű neked? Ha semmi jót, akkor lásd az első kérdést.
Van mit tisztázni magadban, de ez erről (is) szól. Sok sikert hozzá! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kívülálló...hmm egy olyan emberre gondoltam aki ott volt, de nem volt betépve...ugye azt te sem gondoltad komolyan, hogy odamegyek egy "kívülállóhoz" és megkérdezem, hogy "Tee létszi nagyon szarul nézek ki?" :D:D
Na mind1. :)
Amúgy ezt tényleg nem csak úgy mondta. :) Ismerem annyira, hogy elhiggyem amit mondott. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Megkérdeztél egy kívülállót ...
:-)
Ismerek egy arcot, aki azzal szórakozik, hogy egy kész társaságból kinéz valakit, és azzal oltogatja, hogy hú de szarul néz ki, meg hogy most már biztosan úgy is fog maradni, meg ilyenek, persze csak viccből, de volt már olyan hogy valaki elhitte :-)
Nem éppen pozitív történet, de ilyenek is vannak az univerzumban. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Háát nem tudom...kinek mi...nálam nem egészen ez jön le. Nálam mostanában érdekes üt be. Megkérdeztem egy kívülállót aki ott volt velünk és józan volt. Ő neki az volt a válasza, hogy mint ha teljesen nem is mi lennénk. Ezt persze rossz értelemben mondta. De ezt én is érzem olyankor. Teljesen más vagyok. Nem tudok önmagam lenni. Lehet a fű körülfont és az van amit ő akart, de ezt is csak úgy tudnám letesztelni, ha 1edül tépnék, mert akkor nincs semmi gond. Akkor max kiismerem magam, mert akkor 1edül elfogadom magam, hogy mit csinálok olyankor meg stb..., de társaságban valami borzaszó méreteket ölt ez a butító hatás. Alapból mindenki jó véleménnyel van rólam, dee mikor épp action van akkor eléggé zuhant alaknak tartom magam.
Szerintetek ezt mitől érezhetem? Vagy esetleg miért van úgy? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Igen a fűvel nincsen baj, (hogy lehetne bármi "baj", csak azért mert létezik?), max a használó hozzáállásával.
Egy kés is nagyon hasznos dolog tud lenni, de könnyen lehet ölésre vagy öngyilkosságra is használni, minden azon áll hogy milyen hozzáállással vagy szándékkal nyúl hozzá valaki.
Szerintem a fű megmutathatja hogy az életünk mögött több is van, mint amit hajszolással el lehetne érni.
kb ennyi.
Aztán minden tépéssel emlékeztethet erre, de ha valaki ezt is elkezdi hajszolni, ugyanoda lyukad ki ahonnan elkezdte. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én ott kezdeném, hogy mennyi mindent köszönhetek a fűnek. Előtte folyton a biztonságra törekedtem, biztos munka, biztos megélhetés, biztos jövő, nyilván ezt nevelték belém, és ezt láttam magam körül. Nem tudom, hogy magamtól mikor vettem volna észre, hogy az élet nem erről szól. Világ életemben sportoltam, nem iszom, nem dohányzom, és a fűről is megvolt a 'határozott', negatív véleményem, persze anélkül, hogy bármilyen tapasztalatom lett volna...
Az első betépésemre Új-Zélandon került sor, nem tudom, milyen fű lehetett, de elég meghatározó élmény volt, pozitív értelemben. Volt minden, halucináció, de még levitáció is.. :)
Na lényeg az, hogy attól fogva, lassan, de biztosan megváltozott az életem. Egész más oldalról kezdtem megközelíteni a dolgokat, átalakult valamennyire az értékrendem, kezdtem rájönni, hogy mi az ami igazán FONTOS, és mik azok, amiket csak annak hittem. Nekem a fűtől mindig nagyon jó gondolataim támadtak, nagyban segített felismerni, hogy a döntéseimet az érzéseimre hagyatkozva hozzam meg, nem pedig kizárólag a logikát és/vagy az érdekeket figyelembe véve.
Ez kb 6 éve volt, azóta beutaztam a fél világot egy hátizsákkal, dolgoztam, ha elfogyott a pénzem, éheztem, ha nem volt kajám, fáztam, ha hideg volt, de a stresszt és a görcsölést teljesen elfelejtettem. Megéltem a dolgokat, az úgynevezett negatív dolgokat is, mert megtanultam egy kicsit felülről tekinteni ezekre , és tudtam, de nem is tudtam, inkább éreztem, hogy ezek csupán díszletek az adott élethelyzetben, de mégis szükségem van rájuk, mert 2 napi éhezés után egy vajaskifli a világ legfinomabb kajája...
Nekem szabadságott adott a fű, és segített, hogy találjak egy jó irányt, megtanított, hogy ne féljek a változástól, sőt...
Persze kédés, hogy ez fű nélkül is bekövetkezett volna-e?
Na de visszakanyarodva a témához, én napközben sosem tudtam szívni, próbáltam párszor, de egyszerűen nem esik jól. Tehát csak este, egy v két joe. De azt minden nap.
Szerintem nagyon fontos az önismeret, és, hogy az ember őszinte legyen magához. Én amikor érzem, hogy már nem egészen én irányítom a dolgokat, pl. már nagyon várom az estét, csak, hogy tekerhessek már, akkor tudom, hogy itt az idő leállni egy kicsit. Van olyan is, hogy ez fél év, vagy még több után jön el. Az első 4-5 napon komoly gondjaim vannak az alvással. Elmondom, hogy ezt hogyan hidalom át. Mikor betépve alszom el, akkor nagyon mélyen alszom, soha egyetlen alkalommal sem emlékszem, hogy álmodnék. Talán ezért lehet az, hogy a tszta időszakban, ha el tudok aludni végre :), nagyon intenzív álmaim vannak, tehát elkezdtem kisérletezgetni az álmokkal, belementem eléggé a témába, tudatos álom, meg ilyesmi. Ez egy nagyon érdekes és izgalmas terület szerintem, legalább annyira, mint a trippek a fűvel. És a lefekvés-elalvás-ébredés, rutinszerű unalmát, rögtön felváltja a kisérletezés és a felfedezés izgalma.
Ez rohadt hosszú lett, elnézést mindenkitől... |
| | | | |
|
