 |
Legfrissebb hozzászólások (1693 - 1702)
(Témakör: LSD, út az igazi tisztasághoz?)
 | |  | | | | |  | |  | | | akkor nagyon egyszerüen mondom, bar tök felesleges, igazabol nem az en gondolatom, de sokat agyalok rajta mostanaban:
Azt mondom, hogy akarok uj dolgokat felfedezni,valamit megoldani,"tanulni", kiserletezni-- ezert beveszek egy belyeget --
--- ezt hazudom magamnak, hogy jobb legyen a lelkiismeretem ---
-- az igazsag meg annyi, hogy szetakarom magam csapni es elmenekülni a valosagbol, mint egy rendes drogos --
nem mintha a 2 feltetlenül kizarna egymast.
(bocsanat az agymeneseimert, sokat kell most irodaba dolgoznom ...) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Starchild hozzászólásában van egy szóhasználat, ami itt a fórumon már kísértetiesen szerepelt, egy másik hozzászólás reakciójaként Cauldfield írta, és egyből beugrott. Akkoriban elég megrendítő volt ez a másik hozzászólás, és most is az, asszem érdemes elgondolkodni rajta az újabb arcoknak is:
http://www.daath.hu/showTopic.php?id=64&only=52311
Bocsi az offért, és köszi Starchild! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Emlékszem, amikor sokat trippeltem, egy utazótársammal beszélgettünk nagy lelkesedéssel, hogy mennyire gyorsan telik az idő, hogy fél évvel ezelőtt teljesen más volt minden, és fél év múlva megint teljesen más lesz...
Vagy erről jut eszembe egy interjú a VHK-val a Kutya éji dala című filmben, ahogy az együttes alapító gitárosa a Szónusz magyarázza a riporternek, hogy egyetlen másodperc alatt százezer éveket lehetne ugrani az időben... Ahogy előadja magát, az teljesen vicces, de valójában erről beszél. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mire jó a drogozás?
Gondolkoztam ma reggel az ember életén, hogy kik vagyunk, mi a személyiségünk, hova tartunk életünk során. Ez a gondolatmenet vezetett el a rövidtávú memória és a hosszútávú memória gondolatköréhez. Elvileg úgy működünk, hogy alváskor valami általam ismeretlen mechanizmus a rövidtávú memóriából átrakja valamilyen rendszer szerint az emlékeket, gondolatokat, adatokat a hosszútávú memóriába. A hosszútávú memória pedig gyakorlatilag nem más, mint mi magunk, a személyiségünk ebben a világban. Vagyis, hogyha befolyásolni akarjuk a személyiségünket, akkor befolyásolnunk kell azt, hogy mi kerül be a hosszútávú memóriába. Egyrészről a minket ért élményeket kell irányítani, vagyis érdemes olyan dolgokat csinálni, ami az általunk kívánt személyiséghez jobban igazodik, de még ennél többet is tehetünk, ha bizonyos "jól sikerült" élményeket megerősítünk, bizonyos "rosszul sikerült" élmények rovására. Itt jönnek be a képbe a drogok, de az LSD biztosan, ugyanis egy LSD hatása alatt átélt élmény biztosan erőteljesebben jelenik meg a hosszútávú memóriában, mint egy józanul átélt élmény. Persze mindez megint azt erősíti, hogy amikor droghoz nyúlunk, tegyük fel a kérdés, hogy jó-e a set&setting, és mi a trip célja? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | ezt a hozzzászólást be kéne keretezni és kitenni a daath kezdőlapjára. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Halihó!
Hedonizmus vonalon maximálisan csatlakoznék Dimension kollégához:
A felfedezés és az alkotás öröme miatti hobbibarlácsolás hedonizmus volna?
Másrészt a hobbicsillagászatnak és a detektorosrádióhegesztésnek mi a "gyakorlati haszna"?
Vajon most a hobbikat "alacsonyítom" drog szintre, vagy a drogokat emelem a "hasznos" (miért is hasznos?) hobbik szintjére?
Nem hiszem.
Azért nem, mert - szerintem - egyfelől az anyagi dolgok, az érzékszerveken keresztül megtapasztalható világ dolgai nem hordoznak értékeket, sem pozitív, sem negatív értelemben. Sem a templom, sem a kolbász, sem az atombomba nem "jó", vagy "rossz".
Hasonló a helyzet bizonyos szokásokkal, cselekvésekkel, főleg a hobbikkal általában. Az, hogy a szabadidőmben csinálok valamit, az így önmagában nem jelent semmit.
Ha plazmagömböt építek, vagy fogpiszkáló-hidat, vagy betépve youtube-ot nézek, ezek még semmit nem jelentenek.
Nem azt állítom, hogy ezeknek a dolgoknak nincs hatása a mindennapi életre. Nem azt állítom, hogy a dolgok úgy működnek, hogy kétfelé vagyok szakadva és van egy "hétköznapiproblémárakoncentráló" és egy "hobbiművelő" lény, és ezeknek semmi közük egymáshoz.
Épp ellenkezőleg. A "hobbim" (amit tehát nem kajáért, vagy pénzért csinálok) - legyen az akár a sport, akár a fűvelönismerés, az nagyon is én vagyok és hozzám tartozik.
Csakhogy ezek a dolgok nem "értékesek". Nincs bennük semmi, ami engem irányítana, elvinne a "jó", vagy a "rossz" irányba.
Az, hogy mit tudok ezekből kihozni, az csak tőlem függ.
Volt, hogy az elektromos-barkácsolós hobbim miatt kaptam rossz jegyet, de aztán voltam egyetemi gyakorlaton asszisztens is "miatta".
Persze nem "miatta", hanem "miattam".
Foxey: ezek miatt a "gyakorlati haszon" szerintem nem levezethető a tárgyakból, anyagokból, vagy hobbi-tevékenységekből magukból, így nagyon is érthető, és igazad van, amikor nem látod ezeknek a gyakorlati hasznát úgy, ha sok ember átlagát nézed, hiszen ami nincs, az ugye az ilyen "statisztikákban" nem is nyilvánul meg.
A gyakorlati hasznot magadnak kell megtalálni. Ha szerinted nincs, akkor ne trippelj.
Ha szerinted a gyakorlati haszon az örömszerzés, akkor dönthetsz, hogy hogyan építed be az életbe.
De nem biztos, hogy mindenki ez utóbbit fogja megtalálni benne, ezért ne projektálj miránk. :)
Megintcsak Dimension, igen, egy alapos zsálya, vagy DMT trip nem habostorta, nem színtiszta örömforrás, viszont magában hordozza az újdonság, a felfedezés, a kísérletezés örömét, azt, hogy a dolgokat máshonnan szemléld. Ezt pedig át lehet ültetni a mindennapokba. Ha az ember úgy akarja. De csak akkor.
Béke. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cauldfield:
Igen en is evvel erveltem a baratomnak, hogy utolag ugysem derül ki hogy mennyit fejlödtel volna nelküle...
A legtöbb ember, szerintem alapbol beteg, fogyatekos. Elnyomott fobiak, skizofreniak, paranojak ... szerintem szinte minden emberben van!A trippelesek ezeket hozzak fel, es a legtöbb embernel nem azt latom, hogy feloldana a görcset , hanem tovabb csavarja azt. Sok esetben, egyertelmüen meg lehet mondani , hogy hat rabaszott, mert nyert egy hipererzekeny agyat, ami inkabb teher mint ajandek ebben a vilagban.Vagy belasssss iii ii ttt es nem vagy eleg eber, hogy alapvetö dolgokat megtudj csinalni.
Szoval mi ertelme van?Mit tanulsz meg, ami az eletben hasznalhato?
Dimension:
En nem a hedonizmus ellen vagyok, hiszen en is hedonizalok :) eleg sokat.
Arrol beszelek, hogy mennyi ember takarozik ebbe az "intellektualis, önfejlesztö junky" fogalomba.
Es ertem milyen "tanulasrol" van szo.Nagyon szep es jo... ismerem.De nem latom gyakorlati hasznat.
Talan olyan ertelemben lehetne ertelme, hogy az embereknek alapvetöen spiritualis elmeny-ehsegük van amit lehet tripekkel csillapitani es jollakottnak lenni utana.es akkor nem szenvedsz, hogy ehes vagy, vegülis okos dolog. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Foxey:
Bár még soha nem próbáltam az LSD-t (bár majd ki akarom próbálni)
de ehhez a témához úgy érzem hozzá tudok szólni:
"Az, hogy azt mondjuk, mi azert drogozunk, mert tanuluni szeretnenk?Szerintem ez csak egy ürügy, hogy megmagyarazzuk a hedonizmusunkat.Vegterre is azert csinaljuk mert szorakoztato."
Ez a tanulás, nem az a tanulás, amit az iskolában csinálsz, itt olyan dolgokra jöhetsz rá előbb, mielőtt megvilágosodnál, amire egy józan
ember nem is gondol. Viszont a mindennapi életben szinte biztos, hogy semmire sem tudod használni.
Azért drogozunk hogy hedonikus vágyainkat kielégítsük:
Igen ez igaz. Jó érzés a tripp maga, de hasonló örömöt érzek néha, amikor egy kisérletem sikeres. Csodás érzés volt nekem például, hogy egy elektromos gázgyujtóból, meg egy villanyégőből plazmagömböt csináltam. vagy amikor egy elemből és egy szilícium diódából rádiót eszkábáltam.
Igen, bevallom, azért (is) csinálom mert szórakoztató. kisérletezgetést is azért csinálom, mert szórakoztató. Azért vagyok amatőr csillagász is.Ez akkora nagy bűn lenne? különben mi értelme lenne, ha nem lelnénk örömünket benne?
Szerintem ha egy tripp nem jó, akkor is hedonikus vágyainkat éljük ki benne, mert azalatt rájövünk valamire, ami a tripp után olyan érzéssel tölt el, hogy megéte.
Én legalábbis így érzem. Ha hülyeséget mondtam, akkor bocsánatot kérek.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | foxey: a hedonizmus vádja szerintem elkerülhető, ha az ember olyan dózisú pszichedelikummal dolgozik, ami intenzitásából fakadóan szinte élvezhetetlen. a súlyosabb tripjeimet én szinte mind csupán 'átvészeltem' valahogy, nem éreztem közben hogy mekkora flash, be vagyok cuccozva dejó, hanem inkább próbáltam kapaszkodni, sikertelenül, aztán valami alakult a végére, de hogy nem mondhatnám rá hogy 'jól éreztem magam', az biztos.
más kérdés, hogy nyilván nem nagyon lehet összehasonlítani azt, hogy hogyan fejlődött az alany élete előrehaladtával úgy, hogy közben drogot is használt, azzal, hogy mi lett volna, ha nem használ drogot... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Álommanó:
Alapvetően Observer pártján állok, de ha mégis anyagokkal szeretnél a helyzeten javítani, akkor én a gyorsítokat tartom lehetséges megoldásnak. Persze ez biztos fujjolást vált ki az emberek többségéből itt, de amikor sokat trippeltem nekem is eléggé megnőtt az ilyen beilleszkedési parám. (Ami amúgy addig teljesen 0 volt.)
No de hogy jóvval barátságossabb dolgot is ajánljak, sztem érdemes elolvasnia minden magával nem kibékült, beilleszkedéssel, elmebajtól rettegőnek Thomas Szasz Az elmebetegség mítosza című könyvet. |
| | | | |
|
