 |
Legfrissebb hozzászólások (1643 - 1662)
(Témakör: Daath bölcsességgenerátor)
 | |  | | | | |  | |  | | | "És legyenek érveid - legyőzhetetlenek"
hehe, ez nagyon ingoványos talaj... a végső igazság ugyanazért legyőzhetetlen, amiért Jézus fel tudott támadni a halálból... meghalt és utána újjászületett... a trükk az, hogy valójában nem ő született újjá (nem ő csinálta)... ő tényleg meghalt... az Isten szülte újjá őt. a hit ahhoz kell, hogy az ember merjen meghalni... és ha ez sikerül (átmegy a nullponton, a sátán segglyukán), akkor az újjászületés magától megtörténik... hasonló ez a belégzés és a kilégzés váltakozásához...
a keresztény szellemi úton az ember mindvégig a bátorságot és a képességet gyűjti ennek az egyetlen szellemi mozzanatnak a végrehajtásához. képessé válik az odaadásra. és ha végül odaadja magát, akkor utána - a jézusi áldozat bevégeztetettsége miatt - a többi már automatikusan megtörténik.
a végső csatában az Isten angyalai csatáznak a fellázadt angyalok seregeivel... a mi szerepünk csak annyi, hogy ennek a csatának a résztvevőit "megidézzük" a világi tevékenységeink révén, amilyen tisztán csak tudjuk... a többi az Isten dolga... mi ahhoz kellünk, hogy ennek a csatának (és vele a világ megváltásának) az ideája testet ölthessen az anyagban... ehhez persze kell a tisztaság, és legfőképpen az ítéletektől való mentesség
a Mátrix 3 vége nagyon jó példája ennek... ahogy Neo végül is "győzedelmeskedik"... látszik rajta, amikor végül megérti, hogy ő csak eszköz... felhagy a küzdelemmel és átengedi magát a halálnak... mert megérti, hogy nem őrajta múlik, hogy az egész előre el van tervezve, ő csak ahhoz kellett, hogy végül beteljesedhessen... meghal és a halálán keresztül az egész világot magával rántja a feltámadásba.
az egyetlen szilárd talaj az, hogy minden múlandó... semmi múlandót nem szabad állandónak tekinteni... nem az igazság a fontos, hanem az igazság forrása... találjuk meg a kapcsolatot a gyökérrel és utána minden, ami nem gyökér, átváltozhat, amivé csak akar... így, az Istenben megkapaszkodva megengedhetjük, hogy tomboljon a hurrikán... átengedhetjük magunkon az életet, teljesen átáradhat rajtunk, mert semmi nem érint bennünket már az Istenen kívül... az Isten az egyetlen, aki örökkévaló.
és ha az Istent állandóan érezzük, akkor már nem lesz szükségünk érvekre... minek fenntartani a gondolatokat, ha egyszer a gondolatok forrásával való kapcsolatunk helyreállt? jönnek majd a megfelelő gondolatok, a megfelelő időben... gondoskodik rólunk az Úr... .:-)
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Nem az számít, hogy mit gondolsz, hanem hogy tiszta szívedből gondold. És legyenek érveid - legyőzhetetlenek - amivel ezt igazolni tudod. Ha ez nincs, akkor le fogják győzni az eszméd. Baj? Nem. Csak tudni kell követni az értékállóbbat. Ez az alázat, amiről Cellux talán itt, talán máshol írt. Nyitottság az újra. Amikor ezt a képességedet elveszted, vagy nem is volt, akkor válsz filozófussá. Gondolom nem kell magyarázni, miért.
Jézus szerint az alázat 1. fordítsd oda a másik orcád, 2. mindig a másiknak van igaza. Hát...lehet elfogadni, lehet tagadni, végsősoron a szubjektív igazság - szerintem - fölötte áll minden más általi meggyőzésnek. Kivéve, ha tényleg nem tudja megvédeni a maga álláspontját. Mert a szubjektív igazság nem egyenlő a homokvárral, amit nagyon hamar fölépítünk, de több energiát fektetünk a megvédésébe. Inkább hagyjuk a fenébe, és építkezzünk szilárd talajra (hah, szilárd talaj...minden ember életfilozófiája egy rohanó folyón vergődő tutaj, mégis sopánkodnak, amikor szétesik...csak azt nem veszik figyelembe, hogy ez az egész újraépíthető, hogy aztán megint újra építhessük, és megint és megint...) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Lehetünk zen-buddhisták, lehetünk full materialisták, ha jól csináljuk, előbb-utóbb eljutunk a felhők fölé, ahol mindig ragyog a Nap..."
Azthiszem ezt a saját tapasztalataim is igazolják. Nem részesültem vallásos neveltetésben, nem hallottam kiskoromban: "az anyag nem minden" (milyen furcsa ezt kimondani, a materialista azt mondja: az anyag minden; a heroinista pedig ezt mondja: mindenem az anyag...)
Szóval én csillagászattal foglalkoztam, és aki elmerül ebben egy kicsit, annak dalolnak a csillgok. Amikor aztán találkoztam spirituális tudással - amit talán annak köszönhetek, hogy kitartóan kerestem az anyagban a "lét értelmét" - akkor nem maradtam hitetlen, mert megfelelő irodalomal, és emberekkel hozott össze az a bizinyos "véletlen", és az ellentmondások hirtelen nem is léteztek már többé, sőt, a materialista világnézetem egyszerre belső logikával lett felfértezve, és annyi a hasonlóság materiális és spirituális között, hogy lassan nem is hasonló, hanem egyszerüen nem különbözik. A test és a lélek is csak Egy.
A ruha és a viselője is egy, amikor pedig a ruha nem kell, levetjük... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Mindegy, hogy melyik oldalán jutunk fel a hegycsúcsra, igaz? Lehetünk zen-buddhisták, lehetünk full materialisták, ha jól csináljuk, előbb-utóbb eljutunk a felhők fölé, ahol mindig ragyog a Nap... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | szerintem a végső megértés felé vezető úton tulajdonképpen mindegy, hogy a tapasztalatainkat milyen fogalmi rendszerben értelmezzük: ha minden tapasztalatot az agyban lezajló kémiai folyamatnak tekintünk, a fogalmainkat pedig ezen agyban lejátszódó kémiai folyamatok egyes mintázataihoz rendelt egyezményes jelekként kezeljük, akkor sem akadályozhatjuk meg a megvilágosodást.
talán azt lehetne mondani, hogy egyes fogalmi rendszerek "zártabbak", mint mások, tehát kevesebb lehetőséget engednek meg, és ami zártabb, az csökkenti a továbbhaladás sebességét is (mert nem tudnak megnyilvánulni a lépcsőfokok)
ebből látszik, hogy nem annyira a használt fogalmi rendszer típusa a lényeges, hanem az, hogy mindig megőrizzük az újra való nyitottságunkat (alázat).
az infó csak jön-jön, a mi információfeldolgozó gépünk feldolgozza, és a végén az egész világ bekebelezésével átfordul az egész megvilágosodássá
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | (Tegnapelőtt elszakadtam a testemtől, és egy fehér fény közepén lebegtem tiszta tudattal, anyagérzékelés nélkül. Éljen az N2O...csak amolyan érdekesség, félig-meddig témába vág... :) ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nietzschének nem kellett volna gomba, mert skizofrén volt (ahogy Hesse is - végső konklúzióik egyirányba mutatnak). És ő nem erről beszél szerintem, nem szó szerint akarja a profánságot elhitetni veled. Azt írja "magad", és "én". A "magad" egyfajta transzcendens dolog, ami áthatja az egész szervezeted (mondjuk, hogy tudatalatti).
(N.-nek szinte az egész életműve a hatalom akarására van felépítve, és amíg ezt nem tudjuk, addig nagyon könnyen félre lehet értelmezni)
Tehát az "én" az álságos, a tudatod, aminek mindent alárendelsz, amit magasságosnak tekintesz, létezésed alfájának és omegájának. Na, ő ezt próbálja letörni, és nyilván nem arra gondolt, hogy a pszichedelikus élmények kémiai folyamatok-e, vagy isten útmutatásai netalán(tán). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kiindulhatunk abból, hogy van egy testünk, van benne egy agy, ami gondolkozik, meg bél, ami emészt, meg még egy csomó trükkös szerkezet, és az én, meg a gondolatok csak az agy működésének következményei. Csakhogy ezek szerint van az elmények egy normális működése, amivel szolgálhatja a testet, és minden ezek kívüli felesleges, beteges, vagy hibás gondolkodás eredménye. A pszichedelikus szerek például megzavarják az agy természetes normális működését, és hallucinálni kezdesz. Ez eddig nagyon szép, és nagyon logikus, ráadásul látszólag a "tapasztalat" is ezt támasztja alá.
Én azonban másból indulak ki, méghozzá, hogy van egy ÉN, amelyik "boldog" akar lenni, vajon hogyan találja ezt meg. Mivel én az énből indultam ki, bár tapasztalom, hogy van testem, de tapasztaltam már ennek ellenkezőjét is, tehát ezek nem hallucinációk, hanem tapasztalatok. Ráadásul párszor találkoztam a boldogsággal is, és ezeknek SEMMI köze nem volt a testhez, ezek elmeállapotok voltak. Nietzschének kellet volna egy kis (jó neki inkább sok) Gomba, tanult volna tőle valamit. Mivel a tapasztalataim jóval túlnyúlnak a testileg megmagyarázható dolgokon, ráadásul, az "ez csak egy hallucináció" nem magyarázat, hanem a probléma szőnyeg alá söprése, ezért az ilyen fejtegetést komolytalannak tartom. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Enyhén fricska a buddhizmusnak.
Hogy van test és lélek...nem tudom, talán jó lenne hinni benne, hisz akkor nem csak ez a néhány évtized adatik meg. Ha meg olyanformán reinkarnálódunk, hogy igazából nincs is lelkünk, csak a karmánk determinál erre a tökéletlen létre, akkor pedig törekedjünk a kialvásra, a Nirvánára.
Az élet akkor is játék, ha sokszor szarabb, mint legvadabb álmainkban a gonosz manifesztációja. Legalábbis jó lenne így élni, ilyen sztoikus nyugalommal. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szemelvény Nietzsche Im-ígyen szóla Zarathustra c. művéből:
A test megvetőiről.
A test megvetőihez van mondókám. Nem akarom, hogy ezentúl mást tanuljanak és tanítsanak, hanem csak hogy vegyenek búcsút tulajdon testüktől - és im-ígyen némuljanak el.
"Test vagyok és lélek" - így beszél a gyermek. S miért ne beszéljen az ember gyermek módjára?
Ámde, a ki felserkent, a tudó így szól: test vagyok egészen, s kívüle semmisem; és a lélek csak szó meg-megjelölni egy valamit a testen.
A test nagy értelem, sokféleség egynemű értelemmel, háború és béke együttesen, egy akol és egy pásztor.
Én vérem! Tested szerszáma a te kis értelmed is, a melyet "elmé"-nek hívsz, kis szerszáma és játékszere nagy értelmednek.
Azt mondod: "én" - és büszke vagy erre a szóra. De nagyobb az, a miben nem akarsz hinni - a te tested és annak nagy értelme: az nem mondja: "én", de cselekszik mint "én".
A mit az érzék érez, a mit az elme megismer, annak sohasincs vége önmagában. Ám az érzék és elme szeretnének rábeszélni, hogy ők minden dolog végső céljai: annyira hívságosak.
Szerszám és játékszer az érzék és elme: s még mögöttük vagyon a "magad". A "magad" az érzékeik szemével keres, ő is a szellem fülével hallgat.
Egyre hallgat a "maga" és keres: összehasonlít, legyőz, hódit, rombol. Uralkodik és az "én"-eden is uralkodik. Gondolataid és érzelmeid mögött, én vérem, áll egy hatalmas uralkodó, egy ismeretlen bölcs - kinek neve "magad". Testedben lakik, maga a tested.
Több értelem van testedben, mint legjobb igazságodban. S vajjon ki tudja, mire kell testednek legjobb igazságod?
A "magad" nevet "én"-eden és büszke ugrándozásain. "Mit nekem a gondolat ez ugrásai és röptei? - mondja magának. Kerülő utak az én célomhoz. Én vagyok az "én" póráza és eszméinek sugalmazója.
A "magad" így szól az "én"-edhez: "itt érezz fájdalmat". S akkor szenved és gondolkozik azon, hogy miképen szüntethetné meg szenvedését - és épen e végre kell, hogy gondolkozzék.
A "magad" így szól az "én"-edhez: "itt érezz örömöt!" S akkor örül és gondolkozik azon, hogy még sokat örüljön - és épen evégre kell, hogy gondolkozzék.
Egy szavam van a test megvetőihez. Hogy ők megvetnek, ebben áll a tiszteletük. Ugyan mi az, a mi tiszteletet és megvetést és értéket és akaratot teremt?
A teremtő "magatok" teremté magának a tiszteletet és megvetést, teremte magának örömöt és jajt. A teremtő test teremté magának a szellemet, akarata egyik karjáúl.
Testnek megvetői! Még boldogságtokban és megvetéstekben is a "magatok" valóságát szolgáljátok. Mondom néktek: a "magatok" akar meghalni és az fordul el az élettől.
Nem bírja már azt, a mit legjobban szeret: magán túl teremteni. Ezt szereti legjobban, ez minden égő vágya.
De immár későnek látja erre az időt: - ezért a "magatok" valósága le akar tünni, óh testnek megvetői!
Le akar tünni, s ezért levétek a testnek megvetői. Mivelhogy nem bírtok már magatokon túl teremteni.
S ime! ezért vagytok az élet és a föld haragosai. Tudattalan írígység vagyon megvetéstek sanda pillantásában.
A ti utatok nem az én utam, óh testnek megvetői! Nem vagytok nékem hidak az emberfölötti ember felé!
Im-ígyen szóla Zarathustra.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ez szerintem idevág:
"Lelkünk elhagyja
testünk inkubátorát,
ha már Lét-érett."
Fodor Ákos |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Minden Egy, az idő meg nem-létező...
De én most inkább megyek, és nem létezek : DDD |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tapasztalat keletkezik. Kezdet nélküli idők óta.
Egyébként szerintem az egység - elválasztás szemléltetésére jó példa az óceán. Ha a hullámokat nézzük, akkor mindegyik más és megkülönböztethetőek egymástól. Ugyanakkor az óceán mélysége ugyanaz. Ezek egy éremnek a két oldala.
Tehát mi is vagyunk, hiszen én írok, te olvasod. De ugyanakkor a tér amiben a dolgok megjelennek, a határtalan tiszta fény ami a tudatunk (és amit én pl épp nem tapasztalok) na az közös. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | De mi keletkezik? Ó, Talamon, nem tudok rájönni, homályosíts már fel! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | még? most! is keletkezik... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Talamon: "Dehogy keletkezett"---ezt megmagyaráznád, mi nem keletkezett?
__
Anyesz, ki még mindig új itt |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Dehogy keletkezett, Watts dehogy tévedett;))
A test csak kb. afféle faszög - mely ideköti a Szellemet egy időre - biztos nem véletlenül - de a szeg szép lassan elrohad, s a Szellem tovaszáll..
Minek megszabadulni a testtől, úgy sincs sokáig, türelem.. bírjátok ki még ezt a pár évet, addig felesleges elvágyódni belőle, szerintem inkább ezt a tér-idő kontinuumot kell felhasználni arra, hogy kiismerjük - a test is a Tudat egy aspektusa...
Tapasztalatom szerint ez a világ csak egy teszt - ha valamit igazán tudatosítasz, attól megszabadulsz - de ha pl. munka közben félig ott se vagy, akkor így is maradsz - elvágyódsz csak folyton, de a helyzettől nem szabadulsz, mert nem látod be, hogy eh ez most mi a fenének kell nekem, ahelyett, hogy jólérezném magam végre,stbstb..
Na de mi a fenének kell nekem folyton hülyeségeket írkálni?;)) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én úgy gondolom, hogy lelkünk különválasztható testünktől. Ákimáki szavaival élve a naprendszer egyetlen masszából formálódott. De ez az anyag. A lelkünk, a tudatunk viszont nem ebből a masszából van, ezért nem lehet Egy a testünkkel. Hogy is lehetne Egy? És ami nem az, szétválasztható. Elméletileg mindenképpen. És ami elméletileg megvalósítható, gyakorlatban is az. Idővel. |
| | | | |
|
