 |
Legfrissebb hozzászólások (1553 - 1602)
(Témakör: Daath bölcsességgenerátor)
 | |  | | | | |  | |  | | | Biga C.
Nekem van egy ötletem. Gyakorlatias és többször is bevált már.
Csinálj valami rémes őrültséget. Kezdj el utcai harcolni, menj szórakozni a 8. kerületbe, dugd meg a legbejövősebb 40 év fölötti férjes asszonyt (ha hagyja magát :), stb.
Tulajdonképpen bármi megfelel.
Légy gátlástalan, a saját lelki világod szerint.
Néhány pofon és abszurd helyzet nálam jól
be szokta irányozni a dolgokat.
minden jót!
rumcais |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | De Tala! Téged sem látlak sokszor röhögni!
Na persze, jó ötlet korlátlan számú korlátot építeni, de eltart egy darabig. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bocs mindenki az előző hozzászólásomat
másik topicba akartam írni...
kicsit gáz, de ez van :))) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát elnézést, ha úgy érzitek, hogy nem foglalkoztunk eleget a hozzászólásaitokkal. De a magam nevében szólva nem hiszem, hogy sok mindent tudnék hozzájuk tenni. Hogy a "szeretet, olyan mint a nap fénye"? Biztosan így van, én is valahogy így képzelem,
de mit mondjak erre? Ez nem egy vitatható, megbeszélhető
állítás. Valaki vagy hasonlóképpen érzi, vagy ideologikumként
tekint rá és szétfikázza, mint azok, akik a mai napig is azt hiszik,
hogy materialistának, eliminatív redukcionistának lenni az valami fasza és felvilágosult dolog, és az ilyen kijelentésekkel szemben
az egyetlen helyes nyelvi magatartás a blaszfémia, vagy rosszabb esetben az illető kijelentéstevő intellektusának becsmérlése.
Én, bár nem vagyok redukcionista, fontos dolognak tartom az
analízist. Ez szerintem nem kell, hogy megakadályozzon az egészlegesség megélésében. Miért is kellene? Attól, hogy tudom, az ajtó bükkfából van, a zsanér, pedig szénacélból, nem fogom szem elől veszíteni az ajtót, mint ajtót, és azt sem, hogy az ajtó, bizonyos értelemben, nem alkatrészeinek összessége.
Akkor is érdekel, hogy hogyan működik a zár, ha egyébként ettől sem lesz teljes képem az ajtóról.
Rész és egész egymást megvilágítva mozognak a megértésben, és nincs bennük állandóság. Ettől még vannak a dolgoknak elemei, ha csak átmenetileg fogadjuk is el őket akként. Aki a rész, vagy az egészt párja nélkül akarja elképzelni, egyaránt csal.
Az egész megragadása, mindig kevésbé racionális, legyen
szó arról, hogy mi a szék, mi a szeretet, mi az isten.
A szék olyan egyértelmű és olyan elemi dolognak tűnik, az
istenhez képest. De ez csak azért van, mert ritkán kényszerülünk rá, hogy elemi szintről kiindulva figyeljünk rá oda. Mi a szék?
az elemi részecskék, valamely halmazelméleti összege? netán funkcionális egység? , stb... A szék az szék. Az isten as isten.
Nyilván igaz, hogy az evolúciós elmélet csak nézőpontokra bontva tudja kezelni a világot, ez olyan igazság, amire már nagyon régóta nem osztanak Nobel-díjat. Minden adott nézőpontból nézve van, ami véletlen és van, ami szükségszerű. Az a fogalmi kettősség, hogy véletlen-szükségszerű, azon alapszik, hogy van nézőpontunk. Ha képesek vagyunk Senki Szeme nézőpontból látni a világot, akkor természetesen a fogalompár értelmetlenné is válik.
De, hogy ne tűnjek annyira offtopicnak:
- szerintem a szeretet megélésében is ott van a rész és az egész
megértése, úgyhogy ha nem mondom ki egy hozzászólásban
ezt a szót, nem jelenti, hogy nem tudok pozitívan hozzájárulni
a dolgok teljességéhez.
- az, hogy kimondom a hozzászólásomban, egy akármilyen
hollisztikus képbe is foglalva, még nem garantálja, hogy
termékeny és a többiek számára éppen leghasznosabb
dolgot mondtam ki.
- A igazság, helyesség, sokszor még a szeretet is
inkább a megfelelő pillanat, mint stilisztika kérdése.
- Nekem természetesen van egy bizonyos beállítottságom, mint
mindenkinek. Az enyém ilyen. Ezt lehet látni ilyennek olyannak.
És persze, sajnos, sokszor nem találom el a megfelelő pillanatot.
Ezért elnézést, de nem mindenki szokta így gondoloni (remélem). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | szüntesd meg ezeket a nézőpontokat
vagy kreálj számtalant
röhögj |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hát ez, az idő. Mindenki azt mondja, hogy türelem, meg lassan alakul az.. Nade kurvára nem alakul szerintem, inkább rosszabb lesz. Vagy ez az egész mostani életem csak egy ilyen vihar előtti hullaszag? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az egó megfegyelmeződik idővel. Pont az a lényege, hogy pusztán szokások, és gyengeségek halmaza, nem pedig egy személy. Minnél több erőfeszítést tesz valaki az egója legyőzésére, annál könnyebb lesz az élet számára, szóval bőségesen megtérűl az erre fordított energia. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | lacoste: igen, ezt hajtogatja mindenki Oshótól Tolléig, élj a jelenben, fogadd be, ne agyalj állandóan, mi lesz, és mi nem lesz... Megélni viszont elég nehéz, mert folyamatosan így kell dönteni, és az egó nagyon kapálózik... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Köszönöm:)
először mikor megláttam ezt a hozzászólást épp túl hosszú volt, nem olvastam el. most is majdnem elmentem, de gondoltam na jó elolvasom, van időm nem leszek lusta; és meg is lett a gyümölcse h így döntöttem.
szép dolgokat szépen és egyszerűen, ezt szeretem ez szép.:)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Alfred Souza mondta:
Sokáig abban a hitben éltem, hogy a valódi, igazi életem még csak most fog elkezdődni és az ehhez vezető úton mindig voltak megoldásra váró akadályok: gúnyos meg nem értettség, időigényes tennivalók, még nem törlesztett kölcsönök Aztán kezdődik a valódi élet! Végül megértettem, hogy ezek az akadályok a Valódi élet. Ha ily módon elfogadjuk a dolgokat, az segít megérteni, hogy nincs egy olyan módszer, ami a boldogsághoz elvezet, mert a módszer maga a boldogság. Következésképpen élvezzük ki az élet minden pillanatát és élvezzük még annál is jobban, ha megoszthatjuk egy számunkra kedves emberrel a ritka pillanatokat és emlékezzünk rá, az idő nem vár senkire.
És akkor biztosan nem fogunk arra várni, hogy: majd ha vége lesz az iskolának, majd ha elkezdődik az iskola, majd ha lefogyok 5 kilót, majd ha sikerül felszednem 5 kilót, majd ha gyerekem lesz, majd ha végre kirepülnek a gyerekek, majd ha dolgozni fogok, majd ha végre nyugdíjba megyek, ha végre elválok.
Ne várjuk a péntek estét, a vasárnap reggelt, az autócserét, a házvásárlást. Sem a tavaszt, a nyarat, az őszt, a telet, sem az élet végét és egy újjászületést, hanem eldöntjük magunkban, hogy nincs az életben jobb pillanat a boldogságot elkezdeni, mint ez a pillanat.
Ha most nem kezdünk el boldog és teljes életet élni, akkor mikor?
Mindig lesznek különböző nehézségeink. Legjobb ezt elfogadni és elhatározni, hogy boldogok leszünk, akármi történjék.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Más tollával:
Kutya: etet engem, becézget engem, simogat engem, biztos ő az Isten!
Macska: etet engem, becézget engem, simogat engem, biztos én vagyok az Isten!
CFP :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | sokan azt hiszik, h megérteni vmit az okok felkutatását jelenti; pedig megérteni vmit az út végigjárását jelenti, nem a hátranézegetést. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | csak mond, h Nem Tudom és engedd el a kormányt! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bármilyen kérdést teszek fel magamnak a válasz mindig nemtudom. Bizonyára én vagyunk az Isten.
Na akkor szüld meg magad és én is megteremtelek!
Nem Tudom!.
gg, aki mondjátok meg ki vagyok mi vagyok
Nincs szükségem következtetésekre!, mondta a nyuszi és ült tovább.
------------------------------------------------------------------------- |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Szerintem csak arra kell rájönni, hogy olyan mélyen összefűgg ez a két kérdés, hogy elválaszthatatlanok, tehát ez egy kérdés, innentől kezdve nincs értelme azzól beszélni, hogy melyik volt előbb. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | szerintem határozottan tartunk valamerre, vmi felé. kíváncsinak lenni felesleges, majd kiderül.
minden kérdést visszavezethető a mi? és a miért? kérdésre. valyon melyik volt előbb?:)) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Már minden megtörtént egyszer, ha nem, akkor pedig meg fog történni.
Minden renszer összeroppan, hogy azután új rendszer épülhessen.
Valamint minden részeg kijózanodik, hogy azután újra szétihassa magát. Ez a világ mozgatórugója... leggalábbis valami ilyesmi lehet. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ami van, van. De csak egy ideig, majd megváltozik és ujra lesz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Marxot nem ismerem. A 19. századból leginkább pár horroríró maradt meg az emlékezetemben, Geronimo, meg persze Thomas deQuincey... :-)
Szal anarchiáról szólva, amit Nargile mond, az az érdekes. Uralomnélküliség.
Az uralomnélküliségből káosz lesz, majd totalitás? A társadalmi különbségek újratermelődnek? Persze. Minek mosdani, úgyis koszosak leszünk megint... ;-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mielőtt még nagyon belekeverednénk a fogalmak
ANARCHIÁjába :)
A kaotikus rendszer:
determinisztikus nem periodikus rendszer
Illusztrációként elég hozzá egy irracionális szám is.
Az anarchia kapcsán javaslom forduljunuk
a ma promiszkuisnak számító Marxhoz, tanulságos
hogyan fikázza az általa utópista szocialistáknak
nevezett 19. századi proudonistákat, anarchistákat,
stb. Az alapvető érv:
a társadalmi különbségek mindig rövid úton újratermelődnek.
A hétköznapi káoszfogalom inkább viszonyfogalom.
amit nem vagyunk képesek átlátni, ami zavaros és
túl gyors az kaotikus. Ez még nem anarchia.
A kaotikus pedig a legkevésbé sem a szabadság terepe.
(persze lehet a zavarosban halászni :)
Tetrahíd: miért zavar téged annyira a tudomány?
gondolataid erősen támaszkodnak a tudományok
képviselőire, vagy népszerűsítőire. Azon kívül az
eredetiség ilyesmiben elég ritka. Az eredetiség terepe
inkább a mitológémák, a művészetek felé található
nálad is. (nem mintha szigorú elválasztást javasolnék
a két dolog között). A tudományos módszertanok
betartását manapság divat fikázni, különösen
humán körökben. Én azt gondolom minden tökös
faszi a pontos megértéssel kezdte. (sokszor még az
intuitívnak tartott művészek is) Az ösztönök és intuíciók
jó dolgok, de amiről nem lehet beszélni arról hallgatni kell,
amiről meg lehet azt precíz formába kell önteni, hogy
közkinccsé válhasson értelmének jelentősebb
torzulása nélkül.
Amiről nem lehet beszélni azt érzékeltetni lehet
igy-ugy, de azt kizárólag csak az értheti aki már
érezte úgy mint az érzékeltető.
Ami ebből elbeszélhető precízen az a tudomány világát
gazdagítja, ami nem az megmarad a nem alábecsülendő
misztika számára.
A tudós és a teológus, a veritas duplex,
a filozófia(tudomány) és teológia kettős igazságának
dualista képe amúgy éppen akkor kerül feloldása,
amikor a te asztrofizikusod felmászik a hegyre a
teológushoz. Ez OK., de a létra amin mászik a az tudomány.
A teológia pedig még racionális dolog. onnan tovább
a misztikáig viszont már nem vezet egyenes út.
Á mindegy, túlspirázom. Szóval a tudomány csak akkor
létezhet ha precíz, akármilyen korlátolt dolognak tűnik is ez
Én pedig ponos vagyok, hogy megalapozzam az
estleges kreativ továbblépést.
csaó |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Bár nem vagyok anarchista, azt azért megjegyezném, hogy az anarchia szó nem káoszt, hanem uralomnélküliséget jelent (AN-ARCHIA), az eredeti anarchizmus egyáltalán nem valami káoszkereső mozgalom volt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A történelemkoncepció fö vonalait egyébként osztom.
Csak pontosságra igyekszem törekedni korlátaimon belül.
A következmények, az új vallás mikéntjét, a tudomány
ebben betöltött szerepét viszont nagyon nehezen
megragadhatónak gondolom.
Annak a káosznak is van persze anatómiája.
Ha elfogadom a szabad-egyéniség istenségek 19.
századi eszmélyének kiteljesedését mint jövőképet,
akkor már körvonalazódik is valami.
Én azonban a rendszer infrastruktúráját, logisztikáját
tartom alapvetőnek, nem annyira az egyén belső
nézőpontját, illúzióját, érzéseit, vagyis filozófiáját.
Inkább azt kérdezem, hogyan lehet ebből rendet
csinálni, amibe ez a káosz belefér.
Szeritem lehet.
A folyamat azonban, ahogy ebben akkor már
egyet értünk, nem örömteli.
Hogy szerintem hogyan nem arról később
szeretnék írni (és ellenvéleményt kapni rá) de
most sajna most nincs elég időm.
Amúgy a tudomány lehet, hogy korlátoz, de
azért nem hiszem, hogy ne látnék ki mögüle.
Az ismeretelméleti korlátok szigorú betartása
módszertani elv egy adott gondolatmenetben.
Előtte és utána jöhet bármi. :)
Meg persze nem csak tudomány van, én se csak
azzal foglalkozom :)
minden jót!
rumcais |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Vallás és tudomány alapvetően csak a módszereiben különbözik egymástól, céljában nem. És a vallások között is van módszerbeli különbség. Vannak akik régi könyveket olvasnak, vannak akik meditálnak, vannak akik drogoznak például. A tudósok meg kisérleteket végeznek.
A gond is mindkettővel ugyanaz, a tekintélyelvűség, meg a másik erőszakos félreállítása. Ami kell: vallásszabadság. Mindenkinek saját isten (önmaga?). Állam és vallás különválasztása, állam és tudomány különválasztása. Igazából állam sem kell. Legalábbis olyan állam nem kell, amit nem az állampolgárok akarata tart egyben. De persze ehhez megfelelő állampolgárokra van szükség. Akik szabadok akarnak lenni. Nem sokan vannak. A történelem során mindig változott, hogy mennyien voltak ilyenek. Most gyűlnek világszerte, ezt érzi szerintem mindenki. Ki félelemmel, ki örömmel reagál. Szóval először az embereknek kell megváltozniuk.
Hiszen globálisan akkor lesz jó, ha mindenkinek külön-külön jó lesz...
Egy jóbarátom mondta régen: Az anarchiát nem szervezni kell, hanem szítani... :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ja
az ilyen folyamatok extrapolációját
minimum a következő feltételek mellett
kell elvégezni:
- egy ún. viszonylag izolált rendszerben
- bizonyos "szélsőséges" események
lehetőségétől eltekintve
de annak magyarázzam ezt, aki már megismerkedett
a káosz elmélettel a népszerűsítő irodalomból,
a kiváló James Gleick tollából, aki még T.S. Kuhn
tudománytörténeti koncepcióját is úgy alkalmazza
mint egy jó ötletet valamilyen hetilap hobbyrovatából?
Mondjuk én sem vagyok a témában autoritás, de
már tudom hol a helyem.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | sz. Tetrahíd
Fura, hogy az irónia nem jön át a neten.
A tudomány csodáit én sem gondoltam komolyan.
Amúgy egy jól megértett közhely tényleg
csodákra lehet képes :-)
Mellesleg ha itt konszenzus van arról, hogy mi
a történelem célja akkor nem szóltam.
Az említett makrofolyamatok alakulása valóban
közelítően valószínűsíthető a mikorszinten
általánossá váló tendenciák alapján, de ez az
extrapoláció nem elég. Ez inkább csak a felszínről
szól. De nem biztos, hogy a folymatok az ilyen
gondolatok (elvárások) nélkül valóban ahhoz
a bizonyos állapothoz vezetnek.
A képzelet kétségtelenül alakítja a jövőt.
(jól mutatja ezt, hogy a Nasa dolgozóit rendszeresen
elküldik Sci-fi tréningre.) Vagyis lehet, hogy az ilyen
gondolatok, önbeteljesítő pedagógiaként működve
létrehozzák saját tartalmaikat. (ld. Pygmalion effekt)
Amúgy a kérdésemet az indukálta a maga formájában,
hogy úgy tűnt, a történelem ilyetén célját valamiféle
pozitív várakozás kíséri nálad. Lehet, hogy ez hülyeség.
De én így érzékeltem. Ezért kérdeztem rá, hogy
biztos, hogy ez jó-e. Amúgy a kérdést úgy is feltehettem
volna, hogy mond, minek örülsz annyira?
De gondoltam szofisztikáltabb módon is rákérdezhetek
a motívációidra.
Persze lehet azt gondoltad, hogy a történelem fonalának
ismerete, olyan magaslatra emel, amiről fentről
tekinthetsz szét a botorkáló érvekel teli mezőkön.
És az ilyen nyavajgós kritika mit sem ér a történelmi
szükségszerűséggel szemben.
De OK. ha akarod trónolj csak prekoncepcióid katedráján.
Én mindenesetre fenntartom a történelmi műsorváltoztatás
jogát. Szerintem rendezőként is van beleszólásunk.
Más kérdés, hogy azt sem tudjuk igazán mibe :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Szerintem a legérdekesebb mondatok közé tartoznak azok, melyekben ott van a 'magam' szó. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | miért tszel különbséget élmények és élmények között?
lsd: bölcsességenerátor 181.
pontosan a különbségnélküliség teremti meg a kapcsolatot a miszticizmus és a racionalitás, (a két megfoghatatlanba/leírhatatlanba vesző) között.
teremteve ezáltal az "új vallást" |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ezt ma reggel találtam a könyvben, amit olvasok:
"Egy nő találkozása önmagával egyszerre játék és komoly kockázat. Isteni tánc. Amikor megtaláljuk önmagunkat, két isteni erő csap össze bennünk, két univerzum ütközik össze. S ha a találkozásból hiányzik a kellő alázat, az egyik univerzum elpusztítja a másikat."
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | különös hallani a 3 fizikai irányzat
ismeretelméleti summázatát egymás
mellett az biztos. Az ember ezután
olyan széttárt kezű tudósokat képzel
el magának :) Persze ez marhaság.
ezek a korlátok csak abszolúltisztikus
igényeket korlátoznak.
Nekem lenne egy kérdésem.
Miért lenne jó ha a tudomány csinálna nekünk
vallást? Amúgy szerintem ő maga is egy vallás,
olyan vallás ami részben önmagát hitelteleníti el
tevékenységével (ld. a 3 példát), de egyben
új erőre is kap minden akadállyal. És egyre
hidegebb fejjel, egyre inkább elveszítve pozitív
céljait, halad tovább.
Az a vallás amit a tudomány ad nekünk profin
kidolgozott hidegvérű ideológia.
Ez azt jelenti, hogy egy csoportérdeket, mindenki
közös érdekeként tűnetet fel a klasszikus módon,
de mivel benne dolgoznak a modern tudományok,
minden eddiginél kiismerhetetlenebb, és finomabban
kidolgozott lesz.
Azt hiszem ez nem az általam áhított boldogság.
persze lehet, hogy az áldozatok boldogok lesznek.
Hisz a tudomány ma már csodákra képes :)) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | :)
mo ideális mind szőlő mind kender termesztésre.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "miért isznak alkoholt itt az emberek mintsem tépne mindenki?"
mert mo-n szőlő terem, és nem kender!
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | megbékéltünk azzal, hogy sosem lehetünk
teljesen együtt, és ezért empátiával vagyunk egymás
iránt - egymás mellett
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok
Én vagyok a szakállas rabló a kerek erdőből,
és azt akarom elmesélni, hogy ma majdnem
ottfelejtettem a villamoson a makkos puskámat, és
mivel sietve rohantam vissza érte
idős csoroszják róttak meg nehéz hátizsákom
térfogata miatt. Amúgy megértem őket. Nehéz
lehet 70 évesen beletorkollani a 21. századba.
Néha nekem se tűnik egyszerűnek.
De azért van akinek ez is sikerül. :-)
Szóval, amit mondani akarok:
Nem azért nem érjük meg egymást, mert
van valami az egyedi és az általános természetében,
ami ezt lehetetlenné teszi, inkább egyszerűen azért
mert nincs rá időnk, és mert egyre kevesebb van rá.
Persze elismerem az elvi oldalon, hogy soha nem
is lehetne elég. De higgyétek el, nem mindegy, hogy
mennyi van. Ettől függ mennyire tudunk megbékélni a helyzetünkkel. Az élet ilyen tényezői alakítják ki
egy kor közkeletű problémáit, beszédtémáit.
Én magam házi használatra nem szeretem
a világot illúziónak tartani. Nem mintha nem látnám
az igazságot ebben a gondolatban. Az a bajom vele,
hogy olyan mintha azt mondanám a faszinak aki
a boxvilágbajnok, hogy biztosan van nálad is erősebb
faszi, remélem az majd jól megver egyszer téged is.
A valóság az egyetlen lehetőség a jó életre, nem érdemes
haragudnom rá, azért mert erősebb nálam.
(mondhatnám persze úgy is hogy én erősebb vagyok
magamnál, meg úgy is, hogy a világ gyengébb
önmagánál, de így kevésbé érthető a lényeg :)
Persze sose mondanék le arról, hogy többet tudjak, az
mindig jól jöhet.
Egy tejes, koherens világot csak valamilyen külső
istenség láthat illúziónak, abban az értelemben,
hogy tudja is mihez képest és technikailag hogyan illúzió.
Nekem ennél kevesebbel kell beérnem.
Ezt a kevest gyanakvásnak hívják. Az pedig megkeseríti
az életemet. Ráérek majd gyanakodni, ha lesz rá konkrét
okom. Ha kicsúszik a világ kategóriacsápjaim közül, akkor
majd gyanakszom, és talán lesz megoldás is. Ha látom,
hogy éget a tűz és nem érzek fájdalmat, az például sok
vicces lehetőségeket rejt magában kevés fantáziával is :)
A goa élmény sose volt a legközelebbi ismerősöm.
De minden diktátor jól tudta, hogy a közös monoton
zúzás a disztéren miért jelenti a közösség illúzióját.
Ha úgy érezzük együtt vagyunk az szerintem, vagy azért
van mert megbékéltünk azzal, hogy sosem lehetünk
teljesen együtt, és ezért empátiával vagyunk egymás
iránt, vagy azért mert csak az egyforma ruhát, egyforma
ritmust, egyforma külsőt nézzük. A tudatunkkat kitölti
a külső világ aktualitása (a zene tudja ezt a legjobban),
és mi nem vagyunk senkivel, önmagunkkal se.
Együtt lenni az tényleg azt jelenti, hogy békében,
hogy egymás mellett (ez utóbbit nyomtékosíva).
rumcais |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | :)) mifenéket irkáltok itt?:)
2-3 napja nem jártam itt, úgy kb akkor kezdődött ez a beszélgetés a közös valóságról ill. valóságokról, erre most ilyeneket olvasok, h kozmoszrépa:))) hát ez tényleg kész!:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Beleköthetek én a kozmoszrépába is, úgysincs közös valóság, hej! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kozmoszrépa :-))))))))) Ez kész...
bt, akinek a kozmoszrépája jelenleg egy örökkévalóságnak tűnő munkatrip...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nomad: elbeszélés megy egymás mellett.
amikor azt mondom, vagy most soon mondta, hogy nincs közös valóság, akkor érted mire gondolás folyik éppen. csak bele akarsz kötni. : )
mondhatjuk azt is hogy van közös valóság.
mondhatjuk azt is hogy nincs.
mindkettő igaz valamilyen szinten.
amit érzékelünk az a valóság?
vagy a valóság az az ami "amögött van"?
nevezhetjük egyáltalán ezt a dolgot valóságnak, amire már mindannyian rájöttünk hogy csak illuzió?
amit te közös valóságnak írsz, arra tán én aztmondanám, hogy olyan metszet, ami szinte mindenkinek nagyjából abban a formában van meg, mint ahogy érzékeljük. mint amikor van ahárom kör metakórán, és van olyan rész ami mindháromnak metszete. ugyanez, csak jóval több dimenzióban, jóval több körrel, sokkal többfajta metszetlehetőséggel.
hívhatjuk akárminek. metszet, vagy valóság, vagy egy kozmoszrépa. tökmindegy. ha akarod érted. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Talán érdemes megvizsgálni az érzékelésünk természetét.
Mi történik akkor, amikor látsz egy fát? Fényrezgések érik a szemedet, amiket a fa ver vissza, és ezek egy mentális képet alkotnak a fejedben. A fát sohasem láthatod, csak az elmédben létrejövő mentális képet. Amikor ezzel a mentális képpel azonosulsz, azt mondod: "ez a valóság" akkor követed el a hibát. Az LSD, és a többi halucinogén segíthet feloldani ezt az azonosulást, megmutathatja, mennyire képlékeny az a mentális kép, ami létrejön az elmében.
A pszhedelikumok megmutathatják, hogy a valóság csak illúzió, de alkalmatlanok az illúzió szétoszlatására. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Csak abból indultam ki, hátha neked is megvan ugyan az az öt érzékszerved, ami nagyjából ugyanazokra az ingerekre reagál, mint nekem. Persze ez is csak feltételezés. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az érdekes, hogy valójában pont az akadályoz meg minket az "abszolút" vagy "egy" valóság látásában, amivel egy szeletét látjuk, az ezzel való azonosulás pedig az ego számlájára írható. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | amikor beledobsz a világba egy újabb elméletet - ami (szerinted) tökéletesen vagy közelítőleg leírja a világ működését -, két dolog történhet.
vagy harmonizál a világ azzal az elmélettel, amit beledobtál, vagy nem.
ha harmonizál, akkor az elmélet nem kelt hullámokat, és a víztükör nyom nélkül elsimul (az ilyen tulajdonképpen nem is elmélet, hanem wei-wu-wei, azaz beavatkozás nélküli cselekvés).
ha viszont nem harmonizál, akkor az elméleted üstbe dobása beindít bizonyos karmikus reakciókat: az üstben lévő víz elkezd bugyogni és pillanatok alatt felszínre jön egy csomó dolog, ami szemlélteti, elmagyarázza, hogy az elméleted mely pontokon ütközik bele a valóságba.
ezért ha meg akarsz győződni egy elméleted helytálló voltáról, kezdd el a világot úgy kezelni, mintha az elméleted igaz volna (cselekedj és gondolkodj az alapján), aztán figyeld, hogy leülepednek és megnyugszanak-e a dolgok, vagy pont ellenkezőleg: felkavarodnak és vitustáncba kezdenek.
önellentmondásos, klausztrofób paradoxia lesz-e belőle, avagy egységben feloldódó békesség.
gyümölcseiről ismerszik meg a fa.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | igazad van, nagyonis
de miért képzelnék mindenfelé ilyen egó dolgokat. kicsit egyszerűbbenk érzem. egységet érző egó helyett egységet mondani, szerető egó helyett szeretetet mondani. biztos mindegyik egó valójában.
mindegyik, azaz
éppen ez :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | sokat gondolkoztam vajon leírjam-e ide amit le szoktam. ha leírom, bezárom. azt írom egység. énis tudom, hogy amit írok nem az. azért jó, hogy leírom mert itt vannak ezek a többi emberek, ők elolvassák, reagálnak. én elolvasom, visszaírok és a mások gondolatvázai alapján oda jutok ahol én jártam. az álványzatról a semmibe vetem magam. az egység csak egy szó - én nem mondtam, hogy egy szóban jártam, de egész jól közelít.
kicsit igaz is :))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))9 |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | sok elmélet?
elméletek jönnek mennek. különbség most annyi:
- elmélet, tehát hamis
- elmélet, tehát igaz is kicsit |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | th, ezek a szövegek eléggé rendben vannak... világít bennük a fonál... :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | most mindenben életet látok. ez biztos valami betegség :))))
megfertőzte egy életlény az agyamat. a fórumos hozzászólásaim útján szaporodik. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A végtelendimenziós valóságtér egyéni dimenziós vetületeit látjuk. Egy adott vetület (azaz "valóság") olyan születő-változó-kölcsönható-meghaló lény mint te vagy én vagy ő vagy akárki vagy akármi. Ez a vetületlény benne lakik és generációról generációra öröklődik a fejünkben. A vetületek ökológiájában ahogyan a "rendes" élővilágban sem lehet olyan, hogy egy adott létforma egyeduralomra tör - a diverzitás nem csökkenhet nullára. Semmi sem lehet a végső. Nem is a mi vetületlényünk életterének terjeszkedése számít szerintem, hanem az, hogy harmóniában éljen más emberek-állatok vetületlényeivel. Az egész egy nagy élő izé és mi is benne élünk.
:) |
| | | | |
|
