 |
Legfrissebb hozzászólások (1553 - 1562)
(Témakör: Daath bölcsességgenerátor)
 | |  | | | | |  | |  | | | Biga C.
Nekem van egy ötletem. Gyakorlatias és többször is bevált már.
Csinálj valami rémes őrültséget. Kezdj el utcai harcolni, menj szórakozni a 8. kerületbe, dugd meg a legbejövősebb 40 év fölötti férjes asszonyt (ha hagyja magát :), stb.
Tulajdonképpen bármi megfelel.
Légy gátlástalan, a saját lelki világod szerint.
Néhány pofon és abszurd helyzet nálam jól
be szokta irányozni a dolgokat.
minden jót!
rumcais |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | De Tala! Téged sem látlak sokszor röhögni!
Na persze, jó ötlet korlátlan számú korlátot építeni, de eltart egy darabig. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bocs mindenki az előző hozzászólásomat
másik topicba akartam írni...
kicsit gáz, de ez van :))) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát elnézést, ha úgy érzitek, hogy nem foglalkoztunk eleget a hozzászólásaitokkal. De a magam nevében szólva nem hiszem, hogy sok mindent tudnék hozzájuk tenni. Hogy a "szeretet, olyan mint a nap fénye"? Biztosan így van, én is valahogy így képzelem,
de mit mondjak erre? Ez nem egy vitatható, megbeszélhető
állítás. Valaki vagy hasonlóképpen érzi, vagy ideologikumként
tekint rá és szétfikázza, mint azok, akik a mai napig is azt hiszik,
hogy materialistának, eliminatív redukcionistának lenni az valami fasza és felvilágosult dolog, és az ilyen kijelentésekkel szemben
az egyetlen helyes nyelvi magatartás a blaszfémia, vagy rosszabb esetben az illető kijelentéstevő intellektusának becsmérlése.
Én, bár nem vagyok redukcionista, fontos dolognak tartom az
analízist. Ez szerintem nem kell, hogy megakadályozzon az egészlegesség megélésében. Miért is kellene? Attól, hogy tudom, az ajtó bükkfából van, a zsanér, pedig szénacélból, nem fogom szem elől veszíteni az ajtót, mint ajtót, és azt sem, hogy az ajtó, bizonyos értelemben, nem alkatrészeinek összessége.
Akkor is érdekel, hogy hogyan működik a zár, ha egyébként ettől sem lesz teljes képem az ajtóról.
Rész és egész egymást megvilágítva mozognak a megértésben, és nincs bennük állandóság. Ettől még vannak a dolgoknak elemei, ha csak átmenetileg fogadjuk is el őket akként. Aki a rész, vagy az egészt párja nélkül akarja elképzelni, egyaránt csal.
Az egész megragadása, mindig kevésbé racionális, legyen
szó arról, hogy mi a szék, mi a szeretet, mi az isten.
A szék olyan egyértelmű és olyan elemi dolognak tűnik, az
istenhez képest. De ez csak azért van, mert ritkán kényszerülünk rá, hogy elemi szintről kiindulva figyeljünk rá oda. Mi a szék?
az elemi részecskék, valamely halmazelméleti összege? netán funkcionális egység? , stb... A szék az szék. Az isten as isten.
Nyilván igaz, hogy az evolúciós elmélet csak nézőpontokra bontva tudja kezelni a világot, ez olyan igazság, amire már nagyon régóta nem osztanak Nobel-díjat. Minden adott nézőpontból nézve van, ami véletlen és van, ami szükségszerű. Az a fogalmi kettősség, hogy véletlen-szükségszerű, azon alapszik, hogy van nézőpontunk. Ha képesek vagyunk Senki Szeme nézőpontból látni a világot, akkor természetesen a fogalompár értelmetlenné is válik.
De, hogy ne tűnjek annyira offtopicnak:
- szerintem a szeretet megélésében is ott van a rész és az egész
megértése, úgyhogy ha nem mondom ki egy hozzászólásban
ezt a szót, nem jelenti, hogy nem tudok pozitívan hozzájárulni
a dolgok teljességéhez.
- az, hogy kimondom a hozzászólásomban, egy akármilyen
hollisztikus képbe is foglalva, még nem garantálja, hogy
termékeny és a többiek számára éppen leghasznosabb
dolgot mondtam ki.
- A igazság, helyesség, sokszor még a szeretet is
inkább a megfelelő pillanat, mint stilisztika kérdése.
- Nekem természetesen van egy bizonyos beállítottságom, mint
mindenkinek. Az enyém ilyen. Ezt lehet látni ilyennek olyannak.
És persze, sajnos, sokszor nem találom el a megfelelő pillanatot.
Ezért elnézést, de nem mindenki szokta így gondoloni (remélem). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | szüntesd meg ezeket a nézőpontokat
vagy kreálj számtalant
röhögj |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hát ez, az idő. Mindenki azt mondja, hogy türelem, meg lassan alakul az.. Nade kurvára nem alakul szerintem, inkább rosszabb lesz. Vagy ez az egész mostani életem csak egy ilyen vihar előtti hullaszag? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az egó megfegyelmeződik idővel. Pont az a lényege, hogy pusztán szokások, és gyengeségek halmaza, nem pedig egy személy. Minnél több erőfeszítést tesz valaki az egója legyőzésére, annál könnyebb lesz az élet számára, szóval bőségesen megtérűl az erre fordított energia. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | lacoste: igen, ezt hajtogatja mindenki Oshótól Tolléig, élj a jelenben, fogadd be, ne agyalj állandóan, mi lesz, és mi nem lesz... Megélni viszont elég nehéz, mert folyamatosan így kell dönteni, és az egó nagyon kapálózik... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Köszönöm:)
először mikor megláttam ezt a hozzászólást épp túl hosszú volt, nem olvastam el. most is majdnem elmentem, de gondoltam na jó elolvasom, van időm nem leszek lusta; és meg is lett a gyümölcse h így döntöttem.
szép dolgokat szépen és egyszerűen, ezt szeretem ez szép.:)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Alfred Souza mondta:
Sokáig abban a hitben éltem, hogy a valódi, igazi életem még csak most fog elkezdődni és az ehhez vezető úton mindig voltak megoldásra váró akadályok: gúnyos meg nem értettség, időigényes tennivalók, még nem törlesztett kölcsönök Aztán kezdődik a valódi élet! Végül megértettem, hogy ezek az akadályok a Valódi élet. Ha ily módon elfogadjuk a dolgokat, az segít megérteni, hogy nincs egy olyan módszer, ami a boldogsághoz elvezet, mert a módszer maga a boldogság. Következésképpen élvezzük ki az élet minden pillanatát és élvezzük még annál is jobban, ha megoszthatjuk egy számunkra kedves emberrel a ritka pillanatokat és emlékezzünk rá, az idő nem vár senkire.
És akkor biztosan nem fogunk arra várni, hogy: majd ha vége lesz az iskolának, majd ha elkezdődik az iskola, majd ha lefogyok 5 kilót, majd ha sikerül felszednem 5 kilót, majd ha gyerekem lesz, majd ha végre kirepülnek a gyerekek, majd ha dolgozni fogok, majd ha végre nyugdíjba megyek, ha végre elválok.
Ne várjuk a péntek estét, a vasárnap reggelt, az autócserét, a házvásárlást. Sem a tavaszt, a nyarat, az őszt, a telet, sem az élet végét és egy újjászületést, hanem eldöntjük magunkban, hogy nincs az életben jobb pillanat a boldogságot elkezdeni, mint ez a pillanat.
Ha most nem kezdünk el boldog és teljes életet élni, akkor mikor?
Mindig lesznek különböző nehézségeink. Legjobb ezt elfogadni és elhatározni, hogy boldogok leszünk, akármi történjék.
|
| | | | |
|
