|
Legfrissebb hozzászólások (1433 - 1452) (Témakör: Webtrip)
| | | | | | | | | | Hát ez naggyon jó (loud truth).
|
| | | | |
| | | | | | | | | | És nem utolsósorban: nagy egó, nagy szatori. :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | Mert jobb szeretem a fontolva haladást.
Ahogy nézem, menni fog így is.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | Miért nem kockáztatsz, cellux? Ebben az "álomban" is pont azt fejtegette a srác, hogy a félelem általi vezéreltség eltörlése a cél.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | A másik ok pedig, hogy hidat akarok építeni innen oda. És bár elképzelhetőnek tartom, hogy a hidat onnan idefelé is fel lehetne építeni (sőt, talán könnyebben is), de amíg ezt nem látom tisztán, addig inkább nem kockáztatok.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | Ezt a Buddhás dolgot akár én is kitalálhattam volna. Csak szkeptikusabb vagyok annál, hogy egyetlen igazságnak merjem beállítani bármely elképzelésem.
Egyelőre. (?) :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | Azt hiszem, azért csinálom ezt, mert én úgy akarok hazaérkezni, hogy minden feleslegeset kiküszöböltem. Egyfajta indirekt bizonyítással, ahol az indirekt oldalon megszámlálhatóan végtelen dolog van, és ezek mind besorolhatóak egy osztályozási rendszerbe. Én ezt az osztályozási rendszert szeretném megismerni (kitalálni, felépíteni, megérezni), majd ha minden a helyére került benne, akkor kilépni belőle. Úgy érzem, a kapu akkor nyílik meg, ha minden a helyére került. Az osztályozási rendszer teljessége garantálja a rendszer alapjának stabilitását. (Tudod, én ilyen hiperbebiztosítós csávó vagyok.)
De ha rövid válasz kell, nézz át a Régi szép időkre.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | Miért nem szereted az egyszerű válaszokat? Feltettem egy kérdést, amire válaszolhatnál egy egyszerű, rövid mondattal akár, amivel rámutatsz arra, ami téged teljesen megnyugtat, mert tudod, hogy ilyen a lét. Te mégis lehetetlenről, spekulációról, szükségességekről, megengedhetőségekről, értelmezhetőségről beszélsz. Miért választod ezt? Úgy érzed, hogy valami dolgod van ebben? Benne? Belül? |
| | | | |
| | | | | | | | | | Hát, ha azt vesszük, hogy ez a "True Self" mindenkiben ugyanaz, akkor ezt a kérdésedet valahogy nem tudom értelmezni.
Szerintem ha erre tényleg rájövünk egyszer, az annyira megnyugtató lesz, hogy nem kell többet azokkal a kérdésekkel foglalkoznunk, amelyek az egymástól való elszigeteltségünk premisszájából nőttek ki.
A Buddha megengedheti magának, hogy álmodjon. (Az abszolút valóság az, hogy csak a relatív valóság létezik.)
Persze én hozzátenném, hogy ez a "True Self" nem csak embereken keresztül álmodhat. Ha az álmodó minden lehetőséget megvalósít (múltban, jelenben és lehetőségekben) akkor elég, akkor beteljesedett, akkor nem kell még tovább ébredni. (A morális szükségszerűségek az álomvilág részei.)
Persze ez csak spekuláció. :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | Cellux, és vajon mi van, ha mindenki "becomes lucid", de mégis továbbra is úgy mozog a mindenség, ahogyan eddig? Az egész emberiség visszalép és onnan él, és ebben a megélésben ott áll előttük, vagy bennük egy megrendíthetetlen és változatlan dinamikájú természet. Akkor mi van? Visszamegyünk a szamszárába, és lassan elfelejtjük, hogy volt egy ilyen időszakunk is? Kissé irulva-pirulva ejtünk róla pár szót, és nyomjuk tovább a melót?
Persze ezt az illető nagy gurutól kéne kérdeznem, nem tőled, de neked mi a véleményed? |
| | | | |
|