az egyetlen indiai zene, amelyik igazán megmaradt nekem, és amelyet minden évben legalább egyszer meghallgatok. egyszerűen nem tudok elképzelni még egy olyan zenét, ahol a végsőkig feszített fizikai virtuozitás és a képzelgett hazatérés utáni vágy így együtt tudna járni.
valahányszor vénülő nevetséges bohócként a mély szomorúság feneketlen kútjában vergődöm, Stephen Hitchell szomorúzenéje mindig képes kirugdosni onnan. attól tartok, a Föld szívcsakrája nem Kárpát Hazában, de Detroitban van. sokadjára:
A Daath hivatalos publikus Facebook-oldala A személyi adatok védelmének érdekében a DAATH óvatosságra int a Facebook-csoportban saját névvel megosztott, mások számára is látható információiddal kapcsolatban!