 |
Legfrissebb hozzászólások (1291 - 1300)
 | |  | | | | |  | |  | | | Ezt jol megfogalmaztad! A fentanyl nagyobb dózisba se tudja produkálni a valódi ópiátos, paradicsomos hatást...Viszont h jó kába legyél még napok múlva is arra tökéletes.
Igy ahogy említetetted, a paradicsomba jobb inkább soha nem eljutni, mint eljutni, megtapasztalni h valójában az a pokol, de vissza térni már képtelenség..
Persze aki járt már ott annak nehéz ezt beadni :) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Teljesen igazad van a nagy dózisok erőltetésével kapcsolatban, én is így látom.
Viszont: egyáltalán nem tanácsot szeretnék adni, de a fentanil pont egy olyan anyag, ami bitang erős, de nem nyújt különösebb eufóriát, inkább azt az opioidos érinthetetlenséget, kábaságot, azt a szélsőségesen indifferens érzékelést viszi el egy nagyon magas szintre. Az ópiátok és a félszintetikus opioidok viszont mások. Az ópium, morfin, heroin, hydro- és oxymorfon és -kodon, dezomorfin hatalmas örömérzetet keltenek, már-már filozófiai mélységekbe repítve a használót. Úgy is szoktak vélekedni, hogy azért nagy bűn az ópiát fogyasztás, mert a segítségével jogtalanul veszik igénybe a mennyországot, "parasites to paradise". Meg 1000 orgazmus gyönyöre, aztán pár óra az anyaméhben. Ennek ellenére én nem javaslom senkinek a rendszeres használatukat, mert egyrészt ezek az élmények a tolerancia növekedésével arányosan csökkennek, másrészt meg olyanok ezek a mennyországos dolgok szerintem mint a "trópusi paradicsomok". Van egy turistáknak fenntartott gyönyörű részük, ahova nagyszerű egyszer-kétszer elutazni, aztán hazajönni, de ha ott maradsz, és ott próbálsz berendezkedni az életre, rájössz hogy mekkora szarfészek a felszín alatt és mennyire torzan működnek a dolgok odaát. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A végtelen mint olyan is nagyon érdekes téma. Én a kellemetlen dolgok elvégzésénél azt szoktam magamnak mondogatni hogy nem kell magamat beleélni hogy milyen rossz és milyen hosszú, úgy is el fog jönni az a pillanat amikor kész és vége, és akkor is ugyanolyan jelen lesz mint most, megszűnik a jövőbe nyúlása és ezzel minden vele járó teher is megszűnik. Bár az élet nem feltétlenül kellemetlen, de bizonyos kötöttségekkel és terhekkel jár, viszont el fog jönni a halál pillanata, amikor (ha eszméletünknél vagyunk amikor megtörténik és tudomásunk van róla) ugyan olyan jelen lesz mint most, a mostani jövő ami hordozza a terheket és kötöttségeket az akkor múlt lesz, a jövő pedig nem fog létezni. És ez akkor is igaz ha 12 évesen dobjuk fel a talpunkat, meg akkor is ha 110 évesen, meg akkor is ha felfedeznek valami öregedésgátlót/testregenerálót és 1000 évig fogunk élni. Ez nekem nyugalmat ad, és hideg fejjel tudok cselekedni, ha ezt számításba veszem. Viszont ugye vannak elképzelések a végtelen életről, az egyik a természetfeletti, pl az ábrahámi vallásokban megjelenő pokol. Szerintem egyáltalán nem kell ahhoz kisördögöknek vasvillával szurkálnia hogy pokoli legyen, elég az hogy örökké ott marad az illető, Ö-RÖK-KÉ, nem 100 évig, nem 10000 évig, nem 100 milliárd évig, hanem örökké. Ez a legborzalmasabb szó. És ennek tekintetében a mennyország is csak egy másik pokol.
A végtelen idő és tér (bár nem tudja még senki hogy hogyan fog viselkedni a téridő szövete ahogy az univerzum vészesen közelít a maximális entrópia felé és nem is fogja megtudni soha) és a véges élet szembenállása a tripekből kinyerni kívánt információk körére is hatással van számomra. Régen úgy képzeltem el ezt a témát, hogy tripelek, kapok egy információhalmazt, amiből kiszűröm a hamis és/vagy haszontalan információkat, az értékeseket pedig felhasználom a cselekedeteim alapjául. De rájöttem hogy gyakorlatilag nem vagyok képes cselekedni, bármilyen gigászi emberfeletti dolgot hozok létre, az az univerzum szempontjából olyan mint az én szempontomból egy darab molekula állapota. Nem is igazán lehetséges de főleg nem érdemes alaposan vizsgálni, csak a halmazt amit alkot, ami tucatnyi nagyságrenddel nagyobb. Ezért manapság megfigyelőként viselkedek. Nem próbálok megvilágosodni, nem próbálok hatalmas rejtett titkokat kideríteni, nem próbálom a világ bölcsességét megszerezni, illetve nem fordulok úgy a belső hangomhoz, és az esetenként feltűnő entitásokhoz mint valami udvari tanácsadóhoz vagy terapeutához. Nem tudom ezt a viselkedést amúgy észérvekkel alátámasztani, ha van valami érvetek mellette vagy ellene, akkor osszátok meg. Ez a fajta hozzáállás egy kicsit eltávolodás az élettől, a mindig küzdés, mindig jobbnak levés, mindig alkalmazkodás elveitől amiket ha a felmenőim nem tudhattak volna magukénak most nem lennék itt. Kicsit olyan ez mint Szókratész véleménye a tudásról, minél több mindent tudok meg, minél többet tapasztalok, annál inkább rendülnek meg az alapvető pillérek amire építkeztem, és annál inkább beláthatatlan a megszerzendő tudás mennyisége, ráadásul annál nehezebb célokat definiálni is.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nagyon jó a koncepciód. Szerintem több oka is van hogy a tudomány nem veszi komolyan és nem teszi az egzakt tudományok részévé ennek a belső világnak az összefüggéseit.
Az első az, hogy csak az tudja tapasztalni, akinek az elméjében létrejön, jelenlegi technológia nem alkalmas arra hogy átéljük mások álmait, érezzük gondolatait, és még kevésbé hogy ezekből mérőszámokat és logikai összefüggéseket vezessünk le. Mivel minden ember belső világa különböző, ezért ha odabent valamit megvizsgálsz, megállapításokat teszel, összefüggéseket társz fel, az nagyon jó hatással lehet rád, mind (külső fizikai)életvezetés, mind intellektuális célok elérése szempontjából. (vagy épp hogy ezen célok újradefiniálásával változnak meg a dolgok) Csakhogy ez az eredmény csak neked szól, nem tudod ráhúzni mások belső világára, bizonyos részei működhetnek bizonyos embercsoportoknál, de sosem lehet általános érvényű egy megállapítás odabentről.
Ezért az érdeklődés és a befektetési hajlandóság is alacsony marad, és a munkamegosztás -aminek a mai világunk eredményeit köszönhetjük- nem lehetséges.
A másik ok szerintem, hogy etikai akadályokba ütközik az embereken való kísérletezés egy bizonyos szint felett. Itt nem egyszerűen mintákat kell venni vagy műszereket kell figyelni, hanem egy emberi életet kell "ától cettig" dokumentálni, beleértve a legféltettebb legintimebb zónánkat, az elménket.
Ahhoz hogy az egzakt tudomány komolyan vegye, függvények kellenének amik összekötik ezt a belső valóságot a külső anyagival.(Ugyanis az egzakt tudomány nem hisz abban hogy odabentre bármi kerülhetne ami nem az anyagi világból ered, az érzékelés szelektáló és torzító hatásán keresztül) Nem feltétlen matematikai egzaktsággal definiált függvények, csak valami megfelelően szűk eseményhalmaz-összepárosítás. Pl belső világban megélt történés párosítása elektroenkefalogram képekhez (agykutatás), vagy belső világban megélt történés párosítása külső világban megélt történéshez (pszichológia). Ezek ugyan folyamatban vannak, milliók dolgoznak rajta, de a céljuk kicsit más: széles körben érvényes összefüggéseket igyekeznek feltárni, mert azok hasznosak sok embernek. És így a széles kör a mélység rovására megy, az erőforrásokat (beleértve az emberi szellemi munka kapacitást is) úgy lehet rászánni, hogy a kettő között valamilyen kompromisszumot kötünk. Nagy mélységben való tanulmányozás például kevés alanyt igényelne, de rengeteg időt, ami a harmadik ok szerintem. Ahhoz hogy egy ember belső világát feltárjuk, gyakorlatilag le kellene élni az életét helyette. Ha csak a földön járva képzeljük el a feltárást, akkor úgy nézne ki az illető, hogy EEG-vel a fején és egyéb elektródákkal a teljes testfelületén, mikrofonokkal, kamerákkal, kemoreceptorokkal, vitális paramétereket mérő műszerekkel felszerelve járna-kelne, amiknek az adatait folyamatosan rögzítenék és nagy teljesítményű mesterséges intelligenciával dolgoztatnák fel és dokumentálnák, miközben az emberke minden egyes gondolatot amit eszébe jut és érzést amit érez a lehető legpontosabban lejegyzetelne. Ugye nyilvánvaló hogy így nem lehet élni, vagyis hogy ez semennyiben nem fog hasonlítani egy normális emberi életre. És ez szerintem a negyedik ok, ami kvantummechanikai elv, de az emberi gondolkodásra is legalább annyira érvényes: a megfigyelő hatása. Nem tudjuk úgy megfigyelni az alanyt, hogy ne befolyásolnánk az állapotát elég jelentősen. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ppnqdd: Először is szeretném leszögezni hogy egyáltalán nem támogatom a hajnalka rágás cselekményét. Azt a borzalmasan gyomorforgató ízt nem szeretném még egyszer az életben érezni, olyan mintha még az agyam is ki akarna hányódni tőle.
A vitával kapcsolatban pedig: Az elmélet és a bonyolult összefüggések egyáltalán nem egymásnak ellentmondó dolgok. Ha valamiért mégse egyezik, az annyit jelent hogy szar az elmélet és újat kell alkotni, vagy nem a szituációnak megfelelő elméletet alkalmaztuk. Az emberi test elképesztően komplex, de az emberi agy, és képesség a megértésére is nagyon fejlett, így igaz hogy nagyon sok tudományos álláspontot kell még megalkotni, de a már megalkotott és bizonyított elméletek száma is csillagászati.
A gyomorsav nem igazán roncsolja a cellulózt, egy nagyon picit esetleg. Azért mert a hosszú egyenesláncú molekulák egymás mellé simulva erős hidrogénkötésekkel (molekulánként százas-ezres nagyságrendben) egy olyan mátrixot alkotnak amikhez az enzimek nem férnek hozzá rendesen. (Ellentétben az azonos monomerekből felépülő glikogénnel) Az enzimek koncentrációja pici, a cellulóz pedig nem oldódik, ezért a reaktánsok nagyon ritkán találkoznak, emiatt a reakciósebesség nagyon pici. Olyannyira hogy makroszkópikusan gyakorlatilag állónak tekinthető. A sósav önmagában meg mégannyira sem roncsolja, nem tud glikozidos kötést hasítani, mert a klorid nem eléggé nukleofil. A bromid már igen, HBr oldatban szépen hasadnak.
A kioldódás mechanizmusa a diffúzió a magát vízzel megszívó rostokon keresztül. Funfact: az LSD bélyeg papír lévén ugyanúgy cellulózból van. Abból is szépen kioldódik nyelv alatt a cumó, diffúzió által. Másik funfact: a növények sejtfala is legnagyobb részt cellulóz, és azon keresztül is átáramlanak az anyagok. Körülbelül 4nm-es méretig diffundálnak szabadon, és az LSA ebbe bőven beleesik, de az enzimek, egyéb fehérjék, egyéb makromolekulák és szupramolekuláris szerveződések nem.
A savnak a gyomorban egyáltalán nem az a lényege hogy felpuhítja és roncsolja a "megevett dolgok falát", azért van ott a sav, mert a pepszin és más emésztőenzimek ezen a pH-n aktívak, és mert a fehérjék denaturálódnak ezen a pH-n és jobban hozzáférhetőek a peptidkötéseik.(Abban az esetben ha a "megevett dolgok fala" fehérjéből van akkor végülis igazad van)
Szerintem hasonló lesz a szilárdsága a vízben és a sósavban áztatott cellulóznak, de erre egyáltalán nem elfogadható vizsgálati módszer az hogy ki mennyire trippel be (se nem reprodukálható, se nem mérhető objektíven) Viszont szívesen megcsinálom hogy keresek két nagyon hasonló cellulóz rostot, beáztatom őket a megfelelő anyagba, majd megmérem a szakítószilárdságukat. Azt is vállalnám hogy megmérni a hajnalkából kioldódott LSA koncentrációt sósavba és vízbe, de ahhoz elég komoly műszerek kellenének amik nincsenek nekem.
A cellulóz emésztése valamilyen kis szinten amúgy megtörténik, de a vastagbélben, az ott lakó anaerob baktériumok által. (A teheneknek pl sokkal kiterjedtebb ilyen szimbióta baktériumflórájuk van és ezért laknak jól a fű legelészéssel)
Ja és amúgy nem azzal vitatkozok, hogy szar szublinguálisan hajnalkázni, az ízt leszámítva se hatékony a nagyon nagy növényi tömeg és térfogat miatt, csak az erre adott magyarázatodat nem tudtam elfogadni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | gardenofeden1200, okos arcnak tűnsz, de szerintem kicsit túltolod a tudományosságot. A tudomány amúgy jó dolog, ne érts félre, de szeretem néha jobb a józan paraszti észt alkalmazni, főleg olyan területeken, ahol a fizikai meg a kémia törvényei bonyolult összefüggésekben vannak jelen nem a tiszta elméleti szinten->emberi test.
Fogsz k gramm darált hawaii bébirózsa magot, aminél a mag váza valami cellulóz rost és a hatóanyag pedig ebben van. Beleteszed 100ml nyálba, aminek a ph-ja nem szélsőséges viszont van benne néhány alap emésztőenzim.
És mellé beleteszed 100ml olyan sósavba, mint ami a gyomrodban van.
Azt ugye te sem gondolod komolyan, hogy a két anyagban fél óra múlva a cellulóz rostok szilárdsága ugyanaz lesz.
Ne vicceljünk már. Ha ez így lenne, akkor nem lenne szükségünk a gyomrunkban sósavra, elég lenne mindent csak jól megrágnunk.
A gyomorsavnak pont az a lényege, hogy felpuhítja, szétroncsolja a megevett dolgoknak a falát, hogy a tápanyag felszívódhasson belőlük. Ehhez egyáltalán nincs szükség arra, hogy a gyomorsav jó oldószere legyen az adott anyagnak, elég ha csak a roncsoló munkát elvégzi.
Amúgy meg oké, legyen úgy, ahogy mondjátok, akkor produkáljatok rágcsálással egy ugyanolyan intenzitású tripet, mint amilyen intenzitású a gyomros fogyasztásnál jelentkezik. Szóljon, ha valakinek sikerült. De nem 15-szörös mennyiséggel! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Igen, ebben teljesen igazad van.Nem érdemes a fentanyllal kisérletezni, most már én is azt mondom.Öreg róka vagyok, de még mindig nem nőtt be a fejem lágya..Csoda h nem lett nagyobb baj, mert persze túllőttem a normákon és előkerült több tapasz egyszerre,(totál baromság) csak a rosszullét még most is...
Volt tramával kisérlet többször is, 4-5-6 szem, volt hogy plusz alkohol
Egy kis eufória de semmi extra, nem voltam elájulva tőle
Ettől is azt éreztem csak durvábban és még rosszul is voltam tőle
Üzenet magamnak és mindenkinek:
Ami nem hoz különösebb lázba kis mértékben sem, magyarán nem igazán adja, azt tök felesleges nagyobb dózisokba eröltetni, mert csak a baj van belőle! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | folyt.: A másik probléma, az indol gyűrű, ő sunyiban egyben egy énamin is, és ő meg pont ráfele sózná mindenkire az elektronjait, imin csoportot alakítva ki, majd
savkatalízis hatására felbomlik a gyűrű egy amin és egy aldehid csoportra. A klórnak ez a kedvenc bulija, mert a vízben egyensúlyban jelen van elemi klórként, sósavként és hipoklórossavként is (diszproporcionálódás). Az elemi klór szépen elveszi az elektront, becsatlakozik a béta szénre és a kettőskötés meg feltolódik a nitrogénre, a savak meg katalizálják a gyűrűfelnyílást. Ez azért nem észrevehető az egyszerű triptaminoknál, mert azokat több tíz milligrammos mennyiségben használjuk, a lizergamidokat meg száz mikrogramm körül, ezért abból egy kicsike fogyás is nagy százalékot jelent. Mondanom sem kell hogy az iminné alakult illetve a felnyílt gyűrűjű lizergamid sem pszichoaktív.
Aztán van neki egy kettőskötése ami az indolgyűrűvel konjugált, ez ha gerjesztődik fény által, nagyszerűen betámadja valami nukleofil, pl víz, és szintén elveszíti a hatását. Végül de nem utolsó sorban az amid képes hidrolizálni, aminra/ammóniára és lizergsavra, ami szintén nem pszichoaktív.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy az amid szubsztitúciója, hogy LSA, LSD, LSP, satöbbi, nincs jelentős hatással a stabilitásra, mert a lizergsav vázban vannak a részek amik törékennyé teszik a molekulát. Márpedig mindenki tudja hogy megfelelő körülmények között az LSD évekig eltartható, és azt akarom kihozni ebből hogy az LSA is.
A másik kérdés, a gyomor szükségessége: az LSA két féleképp vihető oldatba: viszonylag apoláris oldószerrel szabadbázisként, ez sehogysem áll fent, a másik: vízzel sóként. A nyál és a vér pH-ja is kicsivel 7 fölött szokott lenni, leginkább 7,4 körül. A lizergamidok savasságát nem befolyásolja jelentősen az amid nitrogén szubsztituense (a piperidin nitrogén a meghatározó), ezért az LSD pKa-jával számolok, mert azt meg is lehet találni.
a pKa-ja 7,8.
pKb=14-pKa=6,2.
lg([LSDion]*[OH-]/[LSDszabad])=-6,2.
([LSDion]*[OH-]/[LSDszabad]) = 6,3E-7,
pOH=14-pH=6,6, [OH-]=10^-pOH=2,51E-7.
6,3E-7/2,51E-7=2,5
2,5/(2,5+1)=0,8
Tehát az anyag 80%-a könnyedén és gyorsan felszívódó és a vérben és minden testnedvben jól oldódó ion formájában van jelen, akár nyálba, akár vérbe kerül. A vízben jól oldódó ionok szépen szétdiffundálnak a vérben ezzel a helyi koncentrációjuk csökken és az egyensúly helyreállásához további szabad molekulák alakulnak ionokká, és az egész szépen felszívódik, pillanatok alatt.
A gyomor a cellulózzal nem csinál semmit amit bármilyen más víz alapú nedv ne tenne, se a sav, se az enzimek nem bontják, emésztetlenül távozik az emésztőcsatornából (természetesen, hiszen rost). Megszívja magát vízzel és megduzzad, de ugyan azok a hatások érik mint a nyálban, amivel több (nagyon alacsony ph és másfajta enzimek), azok nem kezdenek vele semmit. Pont ezért, amiért a vázzal nem igazán történik semmi az emésztés folyamán, a legfontosabb felszívódást kontrolláló tulajdonság a szemcseméret, minél finomabbra őrlöd, annál gyorsabban és teljesebben szívódik fel, legyen az akár gyomor, akár nyál. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Purple Floyd: Az LSA nem emeli a szerotonin szintet, hanem "csak" agonistája a szerotonin 2A receptornak. Ennek a szelektivitásnak köszönhető a pszichedelikus élmény, a szerotonin is hat erre a receptorra természetesen, de az az összes többire is, így jóval azelőtt hogy trip szintet érnél el, a többi mellékhatás kellemetlenné és veszélyessé teszi a szintjének a további növelését. A potens szerotonin felszabadítószer hírében álló MDMA valóban az, de mellette bónuszba ugyanúgy 5HT2A agonista is, mint a "tiszta pszichedelikumok". Az olyan anyagok amik csak szerotonin felszabadítók, vagy visszavételgátlók, jellemzően nem okoznak tripet, mint pl a mefedron, 4FA, kokain, SSRI-k.
ppnqdd: A kivonatolt LSA bevált forma a tripelésre. Igazából instabil nem egy anyag lehet, hanem egy rendszer, aminek a része a vizsgált anyagon kívül jelenlévő többi anyag, hőmérséklet, nyomás, sugárzások és erőterek. Aztán ha megállapításra kerül, hogy a rendszer instabil, tehát termodinamikailag nem kedvező a jelenlegi állapota, akkor meg kell vizsgálni kinetikailag is ami a reakciósebességgel foglalkozik. Két jelző közül valamelyikkel illetjük: inert, vagy labilis. Ezek nem egzakt fogalmak, aszerint használjuk őket hogy milyen időtartamról gondolkodunk, de az inert azt jelenti hogy olyan lassan alakul át hogy az időtartam végére se lesz számottevő a konverzió, a labilis pedig ennek ellentetjét. Egy szemléletes példa: A szén allotrópjai közül a földfelszíni körülmények között a grafit a termodinamikailag stabil, a gyémánt pedig instabil. Egy bizonyos idő múlva a legdrágább legszebb gyémántból is közönséges ceruzabél lesz. Csakhogy a gyémánt igen inert, és ez a bizonyos idő több tíz milliárd év múlva lesz. Mindezzel csak azt akarom mondani, hogy megtanuljuk hogy a lizergsav-amidok instabil anyagok, de ez nem jelenti azt hogy pillanatok alatt elbomlanak. Egy megfelelő kivonatolás után, alkoholos oldatban mélyhűtve hetek múlva is hatásos az LSA, kis veszteséggel. Ellenben közvetlen napfénynek kitéve órák alatt megsemmisül. Szóval mindig a rendszert kell nézni mert anyag magában nem is létezik.
A lizergsav-amidok instabilitásáról: Az instabilitásuk az alap lizergsav váz szerkezete miatt van. Egyrészt, van két királis szénatomjuk, egy a karboxamid csoport alfa szene, egy pedig az amin nitrogén alfa szene. Mindkettőn található egy hidrogén, melynek elektronját mindkettő szomszédos csoport "szeretné elkobozni". Ezek a csoportok, az amin és a karboxil/karboxamid szeretik a közelükben a sok elektront és a kevés atommagot, magyarul minden vágyuk hogy a szomszédjuk egy konjugált kettős kötés, egy aromás rendszer, vagy egy anion legyen. Ezért azok a hidrogének savas karakterűek. És úgy vannak vele az elektronszívó csoportok, hogy ha a hegy nem megy Mohamedhez... akkor a hidrogén megy egy szomszédos szénatomra, hogy amin eredetileg volt az kettőskötést alakíthasson ki, vagy a proton leadódik az oldatba otthagyva egy elektront. Ez egy egyensúlyi folyamat, oda-vissza lejátszódik, a környezeti állapotjelzők szerinti mértékben. Csakhogy, ha elveszíti egyik ligandumát a szénatom, akkor a kiralitása megszűnik, majd hiába játszódik le a reakció visszafelé is, és kerül vissza a helyére a hidrogén, már nem lesz optikailag tiszta anyag, hanem racemizálódik, a fele az eredeti molekula enantiomerpárjává alakul, ami sajnos nem pszichoaktív (de ugyanazokat az enzimeket foglalja le mint az eredeti molekula, így meghosszabbítja a hatásidőtartamot és növeli az intenzitást). |
| | | | |
|
