 |
Legfrissebb hozzászólások (1176 - 1185)
 | |  | | | | |  | |  | | | Sziasztok, rengeteg DMT és Salvia élmény elolvasása után, itt van némi narkós tudatállapotokból eredő találgatásos következtetések:
1. A tudat relatív, az életbeli tudat csak egy a sok közül.
2. Józanul is belátható, hogy kiszolgáltatottak vagyunk az érzékelésünknek.
3. Perspektívaváltással az érzékelésünk felfogható egy külön "dimenzióként".
4. Az emberi tudatállapotból több irányba is el lehet mozdulni, meditációkkal, megfigyeléssel, vagy szerekkel.
5. Két fontos szélsőség: az érzékelésünkkel (az univerzális tudattal) való totális egybeolvadás (DMT?) és az erről való teljes lemondás, függetlenség, kiszakadás (Salvia?)
6. Ez már erős spekuláció: a lélek a két állapot között (totális EGO - EGO feladása) szabadon mozogat, dönthet
7. Lássuk be, hogy az életbelitől eltérő tudatállapotok megélésére úgy is tekinthetünk, hogy csak szétnarkóztunk az agyunkat, ezt a lehetőséget is érdemes mindig szem előtt tartani. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | megauto
Igen nekem adtak el ilyen néven valami designer cuccot. Először azt hittem megint valami feszülős lesz.., de elég jó volt.
(Bár azér nem lett toplistás.) Nazálisan eléggé erős (maró) vegyszer ízű cumó. Nem kristályos volt hanem inkább sima por (rögös). Hasonló mint a kóla. De a szaga már egyáltalán nem volt hasonló.. Aztán elég gyorsan be is adta ~ egy jó órára odacsattintott, aztán a "high" ennyi. Ahogy viszont redózoltam egyre kevesebbet adott rá (mondjuk lehet túl gyorsan szívogattam) és az élmény is számomra negatív irányba változott. A lecsúszó nem volt olyan vészes közel se mint ezek a penta kristályos keverékek. Összességében nekem tetszett. Ár érték arányban nekem elfogadható volt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok!
Szeretnék megosztani veletek egy olyan tapasztalatot amivel talán ritkábban találkoztok.
Egyike voltam azoknak az eseteknek amikor a trip nem ér véget. Történetesen éveket töltöttem egy bad tripben.
Hogy ez milyen volt arról csak annyit mondanék, hogy képzeljétek el azt , hogy rémálmotok van majd felébredtek egy rémálomba . És ezt évekig .
Ezen nagyon tovább nincs is mit ragozni . Amit megosztani szeretnék veletek az valójában az az út ami ebből kivezetett. Ugyan is rendbe lehet jönni, sőt ma már jobban vagyok mint előtte. Igaz az előtte az 8 ével ezelőtt volt. Mivel az utazásom itt indult anno, ezért úgy érzem hagynom kell valamilyen nyomot magam után.
Egyébként azért húzódott el ilyen sokáig mert 6 év kellett , hogy rátaláljak azokra az eszközökre amikkel ez megoldható.
Sok mindennel próbálkoztam , de valójában csak elnyomtam magamban azt amit ez az élmény generált , aminek köszönhetően újra és újra felszínre tudott törni.
Egyik alkalommal előadást tartott Budapesten egy neves külföldön élő magyar pszichoterapeuta és pszichedelikus. Megszólítottam az előadás előtt a kedves urat abban a reményben , hogy kapok valamilyen használható információt arra nézve mit kezdjek magammal.
Tőle azt a tanácsot kaptam , hogy vegyek be még többet abból ami a problémát okozta.
Ennek 2 féle végkimenetele lehet. Az egyik az , hogy átvisz az alagúton és egyfajta újjászületés keretében és rendbejövök. A másik opció , hogy esetlegesen belehalok az utazásba.
Valahogy számomra ezek az esélyek nem tűntek szimpatikusnak főleg, hogy 4g gombát fogyasztottam ami eleve az emberi tűrőképesség határán van ( itt megjegyezném , hogy a gomba hatásfoka hatványozódik a mennyiség növelésével , nem duplázodik mint más szereknél, szóval ez még nekem is őrültségnek tűnt)
Szóval folytattam a küzdelmet míg végül rátaláltam a tibeti energia gyógyászatra. Nem akarom itt reklámozni , de aki szeretné az úgy is megtalálja , Magyarországon elterjedt és elérhető.
Körülbelül 2 év gyakorlás után sikerült maximálisan feldolgoznom . Igazából már jóval korábban jobban lettem , de most jutottam el arra a pontra , hogy már nem vagyok lemaradva , hanem behoztam azt a lemaradást ami a 8 év alatt kiesett az életemből.
Az érdekesség az egészben az , hogy a gyakorlatok által az életem alap minősége emelkedett egy olyan szintre ahová régebben szerekkel tudtam csak kijutni. Továbbá az ébredés tudatálapotait olyan tisztaságban és minőségben élem meg álltaluk amit pszichedelikumokkal nem volt lehetséges. Ennek csupán annyi a hátulütője , hogy belekell tenni jó náhány hónap (vagy év, ez ember függő) gyakorlást.
Én jártam a rövidebb úton és végig jártam a hosszút is, és biztosan állíthatom , hogy hosszabb sokkal de sokkal jobban megéri.
És ezt nem a kockázat , hanem az elért eredmény függvényében mondom.
Ezt tanácsolom nektek is , hogy válasszátok a hosszabbik utat.
Ha valakinek hasonló problémája van és szüksége lenne némi útmutatásra az nyugodtan vegye fel velem a kapcsolatot.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hallottatok már valami flex nevezetü cumórol? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szín: szürke
Logó: -nincs logó-
Forma: majomfej
Szürke színű majomfej, ami eltakarja a szemeit. Hátulján felező és "NO SEE" felirat. Emberkém azt mondta, 300 mg körüli tabi. Teszter szerint az van benne, aminek lennie kell. Még nem próbáltam ki. Valakinek esetleg volt már szerencséje hozzá? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | scnartic: Gratulálok! Sok boldog 24 órát kívánok ;) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | grat, így tovább, mármint ne úgy, ahogy korábban! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok!
Közkívánatra írtam egy beszámolót a rehabos tapasztalataimról, hátha valakinek hasznos lehet.
Az előzményekről: öt hónapig használtam különböző szereket, főleg stimulánsokat intravénásan. A leépülésem viszonylag gyors ütemben zajlott, míg végül eljutottam arra a pontra, hogy elég és feladtam az állandó harcot a droggal szemben, beismertem hogy minden téren legyőzött ezért segítséget kértem... és kaptam is.
Így kerültem rehabra, lelkileg teljesen összetörve, egy jó nagy adag szarkupaccal a hátam mögött. A beilleszkedés nehezen ment, az elején még erősen dolgozott bennem a kívülállóság érzése és a tipikus függő attitűd, hogy "én más vagyok". Aztán szép lassan rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok más, akárhogy is nézzük a dolgokat az igazság az, hogy ott ülök egy rehabon és az életem mind szociális mind egzisztenciális téren a nullához konvergál. A kívülállóságból aztán hovatartozás alakult ki és életemben először azt éreztem, hogy otthon vagyok. Öt hónapot voltam bent, ezalatt voltak nagyon nehéz időszakok, de mindig akadt egy segítő kéz, hogy kihúzzon a saját magamnak generált önsajnálatból és kilátástalanságból. Teret és lehetőséget kaptam arra, hogy megtanuljak együtt élni önmagammal, ami sokkal nehezebbnek bizonyult, mint drogok nélkül élni. Ma már a felépülés számomra az életet jelenti. 29 éves vagyok, de fél éve kezdtem el élni.
Azért nem akarom nagyon kiszépíteni a dolgokat, a valóság az, hogy baromi nehéz felépülő függőnek lenni, persze egy fokkal könnyebb, mint aktív szerhasználónak. Attól, hogy nem nyomok magamba szintetikus szarokat, még nem lesz a világ egyből rózsaszín és a problémák sem oldódnak meg maguktól. Minden nap egy küzdelem, de kitartok, nem nézek vissza és járom ezt az utat, még akkor is ha nem látom, hogy hová vezet. Mert számomra csak ez az egy út létezik.
Sn |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ha anyagról van szó, akkor a heroinról meg a herbálról szó sem lehet... még ha fizetnének akkor se...
Ha úgy általában? Hát, amiket előttem elmondtak kb... |
| | | | |
|
