 |
Legfrissebb hozzászólások (1156 - 1165)
 | |  | | | | |  | |  | | | GYERE VELÜNK állapot ismerős, kik azok akik hívnak, hogy ébredj fel? Ezt sokan megtapasztalják. A közlésnek van nyelvezete? Milyen nyelv az? Mit jelent az, hogy gyeplészkedtek? Mert ennek pl a hangzása magyarra hasonlít. Odaátról ahhoz volt köze, hogy itt vesztegelünk. Ha szót elemzem, a szó töve gyep, ami földhöz ragadt, gyeplő irányítást fejez ki, gyeplészkedtek- hogy ide ragadtunk és irányít valami? ... Érdekes lenne más kultúrkörbe ragadt egyének ilyen irányú tapasztalatát is megvizsgálni.
Ha egy alkohol függő mindennapjai a szesz körül forog, tágabb értelemben az életfüggők mindennapjai is az életről szólnak. Amitől nehéz szabadulni. Mert egy függőség sokaknak egy sóvárgó küzdelem.
Mikor kisgyerek testéből érzékeltük ezt a környezetet, akkor megtanították nekünk, hogy kisfiúk vagy kislányok vagyunk. Kisgyerekként ez nem érdekelt senkit, egy bizonyos pontig. És itt jön azonosulás csapdája, mert már ilyen korán lekötik a tudat figyelmét... Hasonló dolgokról hosszan lehetne írni...
Mivel a salvia megmutatja, hogy a világ több, mint ahogy a hétköznapi polgár felfogni képes, sőt körbeveszi ezt létformát, azon is túl van, akkor az a tudatállapot sokkal hogy inteligensebb mint a halandó öntudatlanság.
Lényegében életfogytig vagyunk itt, amíg tönkre nem megy a test annyira, hogy képtelen legyen működni. És ne feledjük, hogy utána is vagyunk. De nem itt, mert ez itt akkor nem számít. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok!
Még nem szóltam hozzá a fórumon, mindazonáltal elég sokat olvastam itt különféle témákban. Bízom benne hogy nem sértek meg senkit ezzel a bejegyzéssel, de úgy gondolom hasznos lehet a tapasztalatom másoknak is itt a fórumon.
Nagyjából végigolvasva a sztorikat, beszámolókat, tapasztalatokat, észrevettem (leginkább itt, a füves topicban) hogy többen jeleztétek azt, hogy elveszítettétek a társadalmi életeteket, nem voltatok hatékonyak a munkahelyeteken, ambíció szinte nulla, esetleg még a párkapcsolatotok is tönkre ment...stb. Véleményem szerint helytelen az, hogy az ilyen kialakult élethelyzetek végett egy-egy szert szükséges elővenni, okolni. Nyilván ez a legegyszerűbb "megoldás", mindazonáltal célravezetőnek nem éppen nevezhető.
Tudni kell rólam, hogy egy nagy neves multinál dolgozom, pénzügyi igazgató pozícióban. Közel 400 kollégáért felelek, akik a közvetlen irányításom alatt állnak, mindemellett elképzelhetetlen összegek sorsáról döntök nap mint nap. A felelősség hatalmas, nincs lehetőségem nem összpontosítani maximálisan.
Tudni kell rólam, hogy az egyetem óta (91-ben végeztem) rendszeresen (az utóbbi 4-5-6 évben szinte minden este) elszívok egy cigarettát. Egyet! Személy szerint nálam nem jelentkeztek ezek a kellemetlen mellék,-és utóhatások amikről beszámoltak itt többen. Ugyan azzal az attitűddel, lendülettel, BOLDOGSÁGGAL telve élem a mindennapjaim, mint mielőtt bármilyen szert elkezdtem volna használni. Nekem élvezet, relaxáció, kikapcsolódás az az egy cigaretta. Ezzel nem vagyok egyedül, rengeteg barátom, ismerősöm van ebből a társadalmi rétegből, akik hasonló életvitelt élnek mint amilyet én. Nem jellemző az ambícióvesztés. Egy szűk baráti körben, ahol van orvos is és professzor is, nem tabu téma ez, ha tartunk egy hétvégi sütés-főzést, garantáltan készítünk "űrsütit" is. Fenomenális beszélgetések bontakoznak ki, nevetünk, elfejetjük a hétköznapok problémáit. Őszinte leszek, imádjuk. Ehhez valószínű, hozzátartozik az is hogy a családjaink elfogadták ezt, ugyanis a család mindig szent. Speciel ha a feleségem nem kultiválná ezt a rekreációs módot, biztosan felhagynánk vele. Fontos prioritás! Régebben kokaint is fogyasztottam, de ez hamar kikopott az életemből.
Egy szónak is száz a vége, az én nézőpontom szerint minden felfogás, életvitel és közeg kérdése. Boldogan kell élni, megélni a pillanatokat és komolyan venni azt, amit komolyan kell venni. Nem gondolom hogy a fű olyan kardinálisan megváltoztatja az életünket mint ahogy azt sokan leírták itt. Nagy odaadással neveljük a gyerekeinket is, futunk, játszunk, teniszezni járunk, kirándulunk, nyaralunk, biciklizünk.. Nem fekszünk napközben, ha nem indokolt.
Egyensúlyban kell maradni. Ezalatt értem a családi életet, társasági létet és persze ne feledkezzünk meg az anyagiakról sem.
Elnézéseteket kérem, nem vagyok én itt senki hogy hirdessem az igét, nem is annak szántam. Félreérteni nem szükséges a leírást, ez az ÉN tapasztalatom ezzel a növénnyel kapcsolatban.
Köszönöm hogy elolvastad,
FM |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | The reality we happen to be in, regardless of where it lies on the continuum, is not a prison, not unless we choose to see it that way. And if you choose to view reality as a prison, then it’s reasonable to view “salvia reality” as a prison with respect to the deeper reality containing it, and so on.
A valóság, ami jutott nekünk, tekintett nélkül arra, hogy a (tér-idő)kontinuum-on hol fekszik, nem egy börtön, hacsak mi nem úgy akarjuk látni. És ha úgy döntesz, hogy a valóságot börtönként értékeled, akkor illene a "salvia valóságot" is börtönnek hívnod tekintettel a még mélyebb valóságra, ami azt tartalmazza, és így tovább.
“Reality” is something we define, not something that is. When conscious experiences satisfy the definition, then we call the abstraction created by mind “real”. When conscious experiences fail to satisfy the definition, we call the abstraction created by mind “illusion”.
A valóság valami, amit mi definiálunk, nem valami ami csak úgy magában az. Ha az érzékelésünk (valóság)élménye kielégíti a definíciót, akkor az agyunk által kreált absztrakciót "valóságnak" hívjuk. Ha az érzékelt dolgok nem teljesítik a definíciót, akkor az agyunk által kreált absztrakciót illúziónak hívjuk. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Olvasgattam külföldi oldalakon a Salvia valóságáról és azt vettem észte, hogy mint ahogy az élményeknél is, itt is általában kétféle szélsőség található meg: az a személyiség aki teljesen elutasít bármiféle koherenciát a mi valóságunkkal és kizárólag narkós tripként kezeli, és az, aki szerint az univerzumunk egy mátrix és átverés áldozatai vagyunk az életünkkel.
Ráleltem viszont egy ritka, tudományosabb hozzászólásra, ami szerintem megér egy ide bemásolást.
Szerző: gibran2, fórum: https://www.dmt-nexus.me
As time passes, it matters less and less to me to know what is real and what is illusion. It seems that reality, like many things in nature, is relative.
Ahogy telik az idő egyre kevésbé és kevésbé számít számomra, hogy mi a valóság és mi az illúzió. Úgy tűnik, hogy a valóság is, mint oly sok dolog a természetben, relatív.
An illusion is real to a perceiver within the illusion. In that sense, our everyday reality is as real as it gets. Maybe there is a deeper “salvia reality” or “DMT reality” which “surrounds” our reality. You suggest that when perceiving reality from the relative position of “salvia reality”, our everyday reality dissolves into illusion. This may be the case, or maybe not.
Egy illúzió valóság a megélője számára az adott illúzión belül. Ebben az értelemben a mi hétköznapi valóságunk annyira valós, amennyire csak lehet. Talán létezik egy mélyebb "salvia valóság" vagy "DMT valóság", ami körbeveszi a mi valóságunkat. Azt állítod, hogy amikor a (hétköznapi) valóságunkat szemléled a salvia valóság relatív nézőpontjából, akkor a mi valóságunk illúzióban oldódik fel. Talán ez az igazság, talán nem.
But why stop there? Why assume that “salvia reality” is an ultimate reality? It may itself be contained in a larger reality, and relative to a perceiver in that reality, everything in “salvia reality” (and our everyday reality) is illusion. Maybe there is no end to these “nested realities”.
De miért álljunk meg itt? Miért feltételezzük, hogy a "salvia valóság" a mindenek felett álló valóság? Talán ő maga is egy még nagyobb valóság része és az észlelő számára relatív abban a (nagyobb) valóságban. Talán nincs is végük ezeknek az "egymásba ágyazott valóságoknak".
Our dreams are contained in the reality that is everyday life, which may be contained in the reality that is “salviaspace”, which may be contained in a higher reality, which may be contained in a higher reality, etc., without end.
Az álmaink a mindennapi valóságunkon belül vannak, amit talán a "salviaspace" valóság tartalmaz, ami lehet egy még magasabb szintű valóság része, ami lehet egy még magasabb szintű valóság része, így tovább, vég nélkül.
It’s all illusion from the outside, and real from the inside. That’s just the nature of things.
Kívülről illúzió, belül valóság. Ez a dolgok természete.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ezt az 504 Gateway Time-out
The server didn't respond in time. -hibát nem tudnátok kijavítani? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A totális egyedüllét kérdésén én is gondolkodtam, de ha a Salvia igazsága az abszolút igazság (nem hiszem), akkor ez nem releváns, mivel te is és én is csak a kollektív tudat illúziói vagyunk :D. Ez amúgy annyira relatív: miért számítana nekünk, hogy egy isteni szinten mi számít illúziónak? Nekem pont ezért is sok kicsit a Salvia (olvasás alapján is), mert azt sugallja, hogy függetlenné kell válnod és egy szintre kerülnöd a teremtővel/álom hozóval. Biztos jó lenne ez nekünk? Nem lehet, hogy ez egy szolgáltatás, ami mentesíti valameddig a végtelen fájdalmának folyamatos nyomása alól a lelket és mi kértük? Sok itt a kérdés.
Persze ez az egész csak ilyen játék a feltételezésekkel. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A megoldás nekem a vaporizer es a jó minőségű weed, elmúlt a köhögésem teljesen. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Lehet igazad van. Volt hogy megkérdőjeleztem a salviat. Volt, hogy azt mondtam hülyeség... Ma megkérdőjelezem ezt az emberi társadalmat, sokszor felteszem a kérdést, hogy álmodom-e? Nehéz benne lenni az emberek őrületében, ami ma zajlik. Hová fejlődik a világ? Egy zsákutca lesz az egész? Mi lesz az önzés következménye?
Talán jobb lett volna a törzsi életformánál maradni? Az természetesebb. Ott az egyensúly a természettel. Az utolsó megmaradt törzsek a dzsungelek mélyén még átélhetnek némi szabadságot, amíg meg nem térítik őket...
Lehet a salvia egy kapaszkodó, amiben nem kell hinni, hanem elég megtapasztalni. Az ember formája lenyűgöző, leírhatatlan az a pozitív érzelmi áradat, szeretet, megértés, stb. De ha van tovább, akkor miért ne. Kár egy helyen leragadni. Ki akar az örökkévalóságig a menyországban kuksolni? A testem egy közlekedési eszköz. Sejtek halmaza. Valamiért össze vagyok kapcsolódva vele, talán én hoztam létre, talán én álmodom ezt a világot is. És talán mikor itt neked írok, akkor valójában magammal írok. Mert Jézus is mondott talán olyasvalamit, hogy én te benned, te énbennem. És van a salvia, amivel emlékeztetem magam, hogy én vagyok, és mielőtt itt megjentem, már voltam is. Miért ismerős minden, mikor innen felébredek? Miért van, hogy odaátról ami itt van nem számít? Nincs mit elveszíteni. Lehet sok kérdése személyemnek, de lényemnek nem számítanak semmit.
Mondjuk érdekes lehet, hogy akit állatok nevelnetek fel, az milyen nyelven gondolkodik? Azt az illetőt is megszálták a gondolatlények, hogy leszívják tudatosságát? Hogy eltereljék figyelmét a valóságról????
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | estimese, van egy kis álmodozó vizionálás abban amit írsz. Elvileg most pont a tiszta, csupaszra vetkőzött valóságot keressük, ahhoz pedig objektivitás kell. Én azt érzem, hogy nincs abszolút, nincs bennragadás, van jó videojáték is és van jó videojátékon kívüli élet is.
Szerintem rohadt nagy kérdés a Salvia élmények minőségi besorolása, te tapasztaltabb vagy, én viszont tiszta fejjel elemezgetek és az a megérzésem (persze nem tudom biztosra), hogy ebben a témában nincs jó vagy rossz, inkább erő és ellenerő, fekete és fehér, jin és jang.
A salvia élményt nem szabad túlértékelni, mint ahogy az életet sem: erre pont a Salvia figyelmeztet és pont ez az, ami értékes a mondanivalójában. Az emberi elme az, ami mindig jelentést keres, jobb akar lenni, többet akar tudni másoknál, stb. Inkább csak élvezni érdemes az élményeket, ha tudod (becsüllek ezért) és levonni belőle a tanulságot: nem vagy mindenható és az élet véges. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A salviaval voltam olyan helyen, más emberként, más kultúrában, valászínüleg időrendben korábban, ahol érzékeltem a környezetet, és még emberek is voltak a környezetemben. Az evilági emberi érzékelés megvolt. Belecsöppentem egy helyzetbe... Akár egy időutazás a múltba. Mondjuk mostanában sokszor van, hogy valamiről, akár egy poros földútról jön egy emlékkép, hogy hasonlót akár évezredekkel korábban érzékeltem hasonló poros úton. A nyelv amit használunk, az meg rámutat egy nyílásra, egy lyukra, [luk, lik, lék] és az em[ber] is csak egy em[lék]. Mint ahogy tűz is csak egy cselekvést jelöl, hogy egy tű-vel ami lehetett fából, az illető tesz valamit, mint akár fő[z], fű[z], stb... Ha valami az eszünkbe jut, bármi, akkor valószínüleg az lehet egy korábbi tapasztalás. Mert az ember nevű élőlényen keresztül érzékel a lény.
A salvia, vagy hasonlók, olyan szerek amik képesek kikapcsolni bizonyos dolgokat az ember nevű biológiai gépezetben. Pl, valaki annyira beleéli magát egy PC játékba, hogy azonosul a figurával, és csak akkor ébred rá emberi mivoltára, ha valaki kikapcsolha a kijelzőt. Ugyan ez a gond, hogy azonosulunk az emberi testel, és így estünk csapdába. Vagy időben felébredsz, vagy elfogy az erőd(meghalsz) és benragadsz a burokban :-) |
| | | | |
|
