 |
Legfrissebb hozzászólások (11031 - 11040)
 | |  | | | | |  | |  | | | kusza gondolatok közt
egy rövidke röpirat,
ellentétes közöny-víz
mi itthon fogad, hogy Ár!
egy hét telt el, nem szomjan
mégis szomjan maradtam,
istenemre kérlek bízz!
nehogy elnyeljen a víz ! szívd fel begyem a parazsat, egy kakas is átveheti a hatalmat!Halottcégér szultánoktól,
Kívánok!
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | dclxvi:
Nem, ezt önismeretnek hívják, és pont hogy nem kell megszabadulni töle :)
Az "ego" fogalmát viszont sajnos behúzta a popularizáció/newage és fogalomzavaros katyvasz lett belöle. De ha az ego-t akár "akarat"-nak, akár "személyiségvonások"-nak egyszerüsítve értelmezed, akkor sem kell (és nem is lehet!) tartósan megszabadulni töle. A pszichedelikus kontextusban gyk. arról van szó, hogy egy önindukált tudatállapotváltáskor (vagyis a trip elején) nehezebb rávenni a stabilizáló rendszert a gyors üzemmódváltásra. Ezért nem akaródzik könnyen elengedni a testhatárokat, az eljátszott nyilvános "arcot", a társas szerepeket, az érzelmek elfojtását, a traumák visszafogását, stb. Az "ego" tehát a stabilizátor, a tripnél pedig az ellentéte a "nyitottság a változásra". De: ezt az alkalmi nyitottságot is bele lehet tudatosan építeni az "ego"-ba, személyiségvonásként úgy, hogy az "ego" ne parázzon a kontrollvesztés miatt, hanem vegye természetesnek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | csak hogy okulhassak, ebben világítsatok fel, legyetek olyan kedvesek:
nem azt hívják egonak, amiről DZR beszél? nem pont ettől kellene megszabadúlni? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az alapvető tény, amit meg kell próbálnunk megérteni az, hogy az emberi tudat kibontakozása jól meghatározott szakaszokra, "alcélokra" oszlik, amin belül ugyan helyet kap a szabad akarat, mégis, az "alapvető folyamatok természetére" semmi hatása nincs.
Pl. a szabad akaratot használhatjuk úgy egy versenyben, hogy egyéni, az alkatunkhoz leginkább passzoló stratégiát követünk a célba érés során, ugyanakkor nem használhatjuk arra, hogy a versenyre vonatkozó szabályokat, a használható eszközöket, vagy épp a verseny kitűzött célját kényünk-kedvünk szerint alakítsuk.
Ugyan így, a szabad akaratot használhatjuk pl. úgy, hogy az alkatunkhoz, fejlettségünkhöz leginkább passzoló technikákat alkalmazzuk, de nem használhatjuk arra, hogy az ezen technikák által elsajátítandó természetnek az erőszakossagot tegyük részévé az erőszakmentesség helyett, vagy épp a magasabb jóga gyakorlatokhoz elengedhetetlem igazmondás helyett a hamisságot, hazudozast épitsük jellemünkbe. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Purusa és Ishvara között a különbség legjobb tudásom szerint nem úgy kategória beli, hogy az egyik specifikusabb lenne mint a másik, hanem fejlődésbeli.
Eszerint az örökké való egyéni lelkek (purusák) mind magukban hordozzák a potencialitást hogy egyszer Ishvara-vá váljanak, ahogy pl. minden gyermek is magában hordozza a potencialitást hogy egyszer felnőtté váljon, vagy ahogy a mag is magában hordozza a lehetőségét, hogy egyszer fává nőjön.
A példádból kiindulva, egy vizsla nem a potencialitását hordozza magában, hogy egyszer majd kutya legyen, hanem természeténél fogva mindig is kutya.
Ebből kiindulva talán mègis mondhatjuk: purusa nem a potencialitását hordozza magában, hogy egyszer örökkévaló, mindenttudó-mindenható egyéni lélekké váljon, hanem örök természeténél fogva mindig is az. Az anyaggal való társulása, és a fejlődési cikluson való áthaladása csak valamilyen az intellektus számára érthetetlen módon "serkenti" a lelket, hogy ezen valódi természetének "tudatába kerüljön".
A fejlődés egyirányúságának tisztázásával többek között ahhoz próbálom készítettem a talajt, hogy rámutassak: a totális vallasszabadság mint eszme nem alkalmazható az emberi léttel járó nyomorúsag megoldására (tehát igen, tévedtem mikor mindenek fölé próbáltam emelni azt:), éppenhogy súlyosbíthatja a bajokat, ha egyes felfogásokat akadálytalanul hagyunk terjedni.
Az egész egyszerűen abból következik, hogy ahogy minden élőlénynek, úgy az embernek is jól meghatározott szerepe van a természet rendjében. Pl. a cserje hiába gondolja úgy, hogy akkor ő most visszaalakul csírává aztán maggá, hogy megmeneküljön a nővényi léttel járó szenvedés fájdalmaitól, ez természetesen nem fog sikerülni, és a természet rendjével való ellenszegülése csak még további szenvedést fog vonni a fejére. Épp így - vallásszabadság ide vagy oda - az ember számára sem járható út, hogy vadállatá változva meneküljön az emberi léttel járó fájdalmaktól, egyrészt mert az emberi létben nem rejlik benne a vadállattá "fejlődés" potencialitása, másrészt mert ezzel elvéti dharmáját, amire válaszul a természet szenvedéssel fogja tanítani, hogy mégis inkább a természetéből fakadó helyes utat járja.
( http://terebess.hu/keletkultinfo/dharma.html) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | gén:
Igen, hatottak, az utóbbi 25 évben szerencsére hat ismét más is, ugyanúgy mint a kereszténység előtt. Hála az Égnek az ember eldöntheti mi hat rá és milyen halmazba akar tartozni.... :) Azzal meg úgy érzem semmi baj nincs ha tudatosítom milyen vagyok, miről mit gondolok, mi hat rám, milyen a vérvonalam, szellemi szinten mivel vagyok rokon, mi jó nekem és mi rossz, stb.... Örülök hogy beindult ez a "vitaszerűség", szépen letérképezi nekem a dolgokat :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tényleg nem szeretnék senkit megbántani, de nekem a napnál világosabbnak tűnik, hogy magukat büszkén kereszténynek, istenhívőnek valló emberek a krisztusi tanítások alapjaival nincsenek tisztában.
Mentségükre legyen, hogy magam sem igen tudtam mit kezdeni egyes tanításokkal, míg egy spirituálisan fejlettebb kúltúránál kulcsokra nem akadtam az értelmezéshez.
Az egyik ilyen kulcs, ahimsza pozítív értelmezèse.
Vegyünk egy példát. Látunk egy állatot, ami számunkra ismeretlen okból jelentős szenvedésnek van kitéve. Mérlegelhetünk-e ekkor, és gondolkodhatunk-e úgy: "ez az állat karmája, nyilván egy előző cselekedetének gyümölcsét szüreteli, ezért nem avatkozhatunk közbe, ha mégis, talán ha bele rúgunk még egyet, azzal segítjük a karmikus folyamatok beteljesedését." - ?
Ahimsza pozitív felfogása szerint -
aminek lényegét csodásan tömören és egyszerűen fejezi ki a krisztusi tanítás: "ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel" -
Természetesen nem.
(... és akkor a Buddha féle: "irgalomban való tétlenség felér egy halálos bűnnel" - épp ezt kifejező tanítást még nem is említettük...)
A "dobj vissza kenyérrel", egyértelmű iránymutatás arra vonatkozóan, hogy nem csak hogy nem állhatunk közömbösen a karmikus szenvedés (potenciális avagy épp aktív) alanya felé (amit a "ne dobj vissza" verzió képviselne), hanem kötelességünk legjobb tudásunk szerint tudásban-aktív segítségben részesíteni a potenciális szenvedőt, ezzel mind az aktív, mind a még jövőbeni potenciális szenvedését mérsékelve.
Egy másik felfogás következményeit tekintve épp ide vezet.
Eszerint ha a szenvedése okát a karma törvénye "küldte" a szenvedőnek, akkor a szenvedése enyhítésének okát is az küldte, tehát ha akárcsak tétlen szemléléssel résztvevői vagyunk más lény szenvedésének, azzal a megfelelő karmikus visszahatásokat vonjuk a fejünkre.
Ha minden korok és népek szentjeinek-bölcseinek tanításai között nem akadtam valaminek mégcsak nyomára sem, az az a napjaink politikusai körében uralkodó felfogás, miszerint nekünk embereknek az lenne a kötelességünk, hogy a szenvedő lényeket szenvedésük további esztelen fokozásával rettentsük el a mi önkényünk szerint rossznak, és egyben a szenvedésük okának bélyegzett cselekedeteiktől. |
| | | | |
|
