 |
Legfrissebb hozzászólások (1053 - 1062)
(Témakör: LSD, út az igazi tisztasághoz?)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Ne félj! Segítő nem fontos. 2-3 közelebbi barát, akikkel 3 éves gyerekekké tudtok válni és újra rácsodálkozni a világra. Adag legyen 0.5-1 lap megbízható forrásból. Jó zene, trippjátékok és nem lesz gond. 10-12 órát számoljatok, de a másnap is inkább pihenéssel teljen. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Ma találkoztam a Psychonauták című dokumentumfilmmel.
Gratula mindenkinek (...gén, cellux, ajtóablak... rájuk emléxem).Nagyon tetszik ahogy a témához hozzáálltok, ahogy a világot látjátok, én is valami hasonló szintre szeretnék elérni a DAATH-ozók többségével szemben(ezzel nem akarok megbántani senkit, de egy jópár komment nem arra halad).
Egy ideje ki szeretném próbálni az lsd-t.Egy pár hete lett volna rá alkalmam de(és nem sajnos) nem éltem vele.Ez egy buli lett volna sok ismeretlennel és nem találtam alkalmasnak a set/setting-et (megijedtem?).Meg amúgy se party célra szeretném használni.Most, hogy láttam az előbb említett filmet, látván milyen pozitív energiát tud adni (pl. az lsd) ha jól használják, biztos sort kerítek egy otthoni tripre.Megpróbálok katalizátorként tekinteni az lsd-re és így, ennyi infóval(ami nektek akkor nem állt a rendelkezésetekre) biztosan minimalizálhatom a negatív élmények bekövetkezését.
Lenne azért kérdésem is:
Mennyire fontos a segítő?
Hülye kérdés, persze hogy fontos... de "túl lehet-e élni" segítő nélkül is? mármint az elsőt...
Nem vagyok szuicid hajlamú, meg bízok annyira magamban hogy módosult tudatállapotban se csinálnák nagy hülyeséget.Vagy ezt felejtsem el,mert csak azt hiszem ismerem magam...
Tudom hogy erre nem igazán lehet felkészülni, de felkészültnek érzem magam.
előre is kössz a választ. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Köszönöm a válaszaitokat! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Mit éreztek ti akkor, amikor azt mondjátok, hogy eljött az ideje egy tripnek? Akkor hogyan álltok magatokkal belül? Káosz van bent, vagy konkrét kérdések, csapongások nélkül?"
Az utolsó tripem nagyon szemléletes. Sokáig hadilábon álltam a papírral, volt egy nagyon negatív utazásom, és azt mondtam többet soha ebből. Az őrület határán jártam, vagy tán át is libbentem rajta. Aztán később nagyon elgondolkodtatott az ismert téma: nem egy molekula irányítja a dolgokat, az csak megmutatja mi van belül én bennem.
Ezért amikor szó szerint véletlenül belefutottam egy ilyen lehetőségbe, kis filózás után nagyon tudatosan, terápiás célzattal bevettem újra.
Az eredmény a félelem eltűnése lett. Démonizáltam egy szert magamban sokáig, rosszként ítélve meg, pedig csak saját szintemet mutatta meg mindig is ... azt adta ami belül van. Akkor félelmetes káoszként, legutóbb tiszta, nyugodt csendként.
Mélyebbre tekintve magamban, mindig is akkor éreztem, hogy eljött egy trip ideje (bármilyen szerrel), amikor elviselhetetlenségig fokozódott bennem a "valóság" szürke monotonitása :)
De ez is látásmód-jelenlét kérdése, érik az ember szép lassan.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A pár gomba tripem alatt gyakran előjött az a gondolat,hogy nem jó itt.Hogy el kellene menekülni egy lakatlan szigetre az összes olyan emberrel akit szeretek és megszűnne minden ilyesfajta "rossz" gondolat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nekem sokat segített az önismereti céllal történő tripelés.Igaz nem lsd trip, mert még nem volt alkalmam kipróbálni.Egy jópár éve történt mikor egy rég nem látott ismerős felhívott, hogy jön le másnap és hoz gombát is (nekem ez volt az első gombázásom). Mondta hogy szóljak a "kemény magnak is".Ez azt a 3 embert takarja akivel annak idején elkezdtünk szívni.Másnap este buli.Gomba a gyomorban.Izgatott voltam, valami újat fogok megtapasztalni.Elkezdte adni a cucc, nagyon jól éreztem magam, amíg egyik srác nem kezdte ócsárolni gyerekkori barátomat(sajnos ő nem tudott eljönni a buliba)és engem.Ezt nem akartam tovább hallgatni.Kimentem a ház elé leültem és a földet bámultam.Elgondolkoztam azon, hogy tényleg ilyen lennék?Sok kérdés merült fel bennem.Olyan volt mintha ketten lennék, de a másik "én" csak kérdezgetett.Nagyon fura kérdéseket tett fel, súlyos kérdéseket.Ijedtembe szó szerint hazaszaladtam, már amennyire tudtam szaladni.Otthon még jobban elmélyült ez a dolog.Teljesen máshogy gondoltam az összes "barátomra".Nagy dolgokra jöttem rá(azt nem tom beszéltem-e magammal vagy csak gondoltam).A másnap nagyon nyomasztó volt.Sok dolgot nem tudtam megemészteni, csak hetekkel később, mikor öcsémmel és b.nőmmel beszéltünk erről.Nem önismereti céllal indult de az lett belőle.
Ja és kb másfél évre rá be is igazolódott az általam(akkor teljesen képtelenségnek gondolt)gondolatok nagy része. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Régebben hónapokkal előre elhatároztam, hogy trippelni fogok. Azóta inkább 1 hét ez az idő, ha jól és simán alakulnak a dolgok és kedvem is van trippelni aznap akkor szoktam belevágni. Ez nyáron sűrűbben van, mint a többi évszakban, de be kell valljam sokszor nincs kedvem trippelni. Bár csak a tépéssel is így lennék. Voltak már eltervezett, de nagyon nyögve nyelősen összejövős trippjeim, amik jók voltak. Voltak eltervezett, de mégse jó trippjeim és voltak teljesen spontának, amik legtöbbször jól sikerültek. Ha egyedül trippelek arra jobban szoktam készülni. Szerintem lehet érezni, ha az embernek full nincs szüksége most egy tripre, de nem érdemes nagyon sokat várni, szerintem negyed-fél évente mindenképp érdemes trippelni, hogy felfrissüljön az egész, mert van hogy nagyon messzinek érzem már az egész trippelgetős dolgot. De aztán ha trippelek sose szoktam megbánni, hogy visszatérnek a dolgok és mindig rájövök, hogy ez fontos nekem és ez így természetes. Persze, aki úgy érzi évekig, hogy fölösleges trippelnie az tegyen úgy, bár szerintem 100%-ig nem lehet tudni, hogy nem lenne-e jó mégis. Túl gyakran nem érdemes, de túl ritkán se. Nálam a túl gyakran havonta lenne, a túl ritkán évente, szóval a kettő között szokott lenni, nyári besűrűsödéssel, ahol van hogy hetente. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ez a kérdés többeteknek szól:
Amikor önismereti célzattal vesztek be LSD-t... nem lesz ez így jó.
Tehát röviden: megismertem valakit, akivel mélyen meg tudom osztani a gondolataimat és a kettőnk közötti beszélgetések sok alapvető kérdést felvetettek már, illetve válaszoltak meg. Minden egyes beszélgetés/levél után úgy érzem, hogy a sok szöveg végkövetkeztetésként leredukálódik pár pontra, pontosabban kérdésekre.
Ezek a pontok leülepednek bizonyos idő alatt, vagy van, amelyek még mindig nem ülepedtek le. Ezeken aztán elgondolkozom, illetve várok, amíg idővel a "gyakorlatban" kapnak valami fajta magyarázatot és úgy érezhetem továbbléphetek. Illetve a jó kérdések által (korábban is elindultam egy erre vezető úton, de nem teljesedett ki) objektívebben tudom magamat megfigyelni, illetve kérdéseket feltenni, így tudat alatt állandóan működik valami és állandóan új következtetésekre jövök rá bizonyos szituációk kapcsán.
Gomba trippek (4-5 hónapja utoljára) után éreztem így magamat. Egyébként ezek által a beszélgetések által jöttem rá, hogy sokszor merítek a hétköznapjaimba a tripjeimből. Hogy mondjam... úgy érzem, hogy az a pár tapasztalatom a gombával, a tájékozódás a pszichedelikumokról, a "daath-os szemlélet" és ez az új kapcsolat idővel leépített oda alulra, ahonnan egységesebben szemlélődhetek. Állandóan jönnek az új kérdések és a válaszok csak úgy innen-onnan. Mintha minden adott lenne ahhoz, hogy változtassak az életemen és úgy egy hónapja (a beszélgetések kezdete óta) elkezdett szétfoszlani az alap, amin állok.
Úgy érzem magamat belülről, mintha egy dzsungelben lennék. Keresztbe-kasul kell magamat kibogarászni, a kezdetektől újra megfigyelnem bizonyos tanultakat. Mint amikor egy programban megváltoztatják egy változó értékét és az az elejétől fogva módosítja a program működését.
Sok lesz már, de nem állhatok csak úgy le, picit félek! Pszichedelikumok? Úgy érzem jelenleg "hogy az Istennek sem vennék be". Nincsen rájuk szükségem(?).
Mit éreztek ti akkor, amikor azt mondjátok, hogy eljött az ideje egy tripnek? Akkor hogyan álltok magatokkal belül? Káosz van bent, vagy konkrét kérdések, csapongások nélkül? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szia ezékiel!
Nagyon jó kérdés, köszönöm!
Ha nem toltam volna semmit, akkor ma nem az lennék ami vagyok és nem itt tartanék. Komolyan.
A dolog érdekessége az, hogy a 3,5 bélyeget is azért vettem be, mert azt a végtelen érzést kerestem, amit korábban (a Lámával meditálva) éreztem. (Már előtte is bélyegeztem, de utána a keresés vitt rá sok-sok tripre.) Aztán rájöttem, hogy ugyan az LSD megmutatja az ajtót, de nem enged át rajta. Ahhoz dolgozni kell. Ma már nagyon ritkán utazok (évente 1-3 között és nem feltétlenül papír értendő ezalatt) csak hogy emlékeztessem magam arra, hogy miket is lehet tapasztalni és hogy leellenőrizzem a látásmódomat, hogy tényleg minden helyzetben megállja-e a helyét. Eddig (13 éve) meg.
Tehát sokat köszönhetek neki, de ugyanakkor valamennyire el is kell távolodni tőle, ha az ember el akarja érni azt, hogy minden pillanatban a lehető legjobb legyen. Most így látom.
Állandó és elpusztíthatatlan boldogságot!
CFP
aki egyébként felső-középvezető egy nagy cégnél ;-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | CFP! mesélnél valamit arról, így főleg az LSD kapcsán, hogy miként alakította ez a sok élmény az eszmélésedet? pillanatokra találod meg a tényleges önazonosságot egy-egy trip alkalmával, vagy amikor erre később visszagondolsz és beépíted elméd fiókjaiba, akkor fel tudod idézni ténylegesen azt az "állapotot" (végtelen), konkrétan át is tudod élni? szerinted mennyivel kerültél közelebb mindennapjaidban ahhoz a "tudáshoz" (Daath -hoz :-), amit e tapasztalatok révén nyertél? |
| | | | |
|
