 |
deeptrip hozzászólásai (1 - 10)
(Témakör: Halálról)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Ha egy paranoid, antiszociális hullámból kikerülsz az is egyfajta megváltás, de ha nagyon kell sz*rnod és lerakod a csomagot az is. Persze lehet mindig mindenre azt mondani, hogy minden egy, meg minden van meg nemis, meg hogy az van, ami van és mindenki buddha csak nem ismeri fel. Így is úgy is tennünk kell azért, hogy közelebb kerüljünk saját természetünkhöz. Az a ritkább, amikor magától történik mindez, főleg, ha azt nézzük, hogy saját elképzeléseink általában csak korlátoznak ebben. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Szerintem előbb mindenki váltsa meg saját magát, ha az megy akkor lehet másoknak is segíteni ebben, de addig csak másokban próbáljuk kiélni azt amit magunkban kéne legelőször. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A halál nagy tanító ez egészen biztos, de sokszor korlátozó erő is lehet a belőle fakadó félelem.
Az élet ugyanakkora tanító, mint a halál azzal a különbséggel, hogy ő folyamatosan adja a leckét míg a halál egyszer jön, de akkor nem tudsz rá nem figyelni. Az élettel megteheted, hogy nem figyelsz rá, légvárakat építesz magadnak és egyre jobban elveszíted a gyerekkorban még meglevő nyitott világra figyelés képességét, aminek helyébe lépnek a megszilárdult elképzelések, amik izolálnak a tényleges környezetedtől.
Az őszinteségről meg egy mondás jut eszembe: az okos tudja mit kell mondani, míg a bölcs azt is tudja, hogy mikor-hogyan mondja el. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nyugi én is ülök sokat a gép előtt, bár én önszántamból. :D Kéne wifi, meg egy konnektor kintre és probléma megoldva. xD |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én rászántam magam egy kis futásra az erdőben. Jó volt, nem is kicsit! Az elmúlt 2 hétben érzem, hogy nagyon beindultak a természeti energiák és már minden kizöldült. Legjobb lenne őszig kinn lenni annyit, amennyit csak lehet. Vinni zenét, tüzet rakni, grillezni, piálni, szívni, trippelni, zenélni, sátrazni, dögleni, hát kell ennél több?? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Audiofly minden ember jó valamiben. Ha megtalálod amit szeretsz és jó is vagy benne akkor kezdheted újra az álomszövögetést. Tévedni nem emberi dolog, tévedni a legtermészetesebb dolog. Képzeld el azokat, akik 30-40 évesen vagy még később jönnek rá arra, amire te most. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Zsuzska, ha ismered milyen lehetőségek rejlenek benned akkor jobb döntéseket is hozol. ;) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Igen bárhogy nézzük mindig az az legoptimálisabb, ha a lehető legjobban felfogod a körülményeket+ami benned van és nem csak azt fogadod el amit dob a gép, hanem azt is, hogy azt cselekszel, amit dob a belső gép. :)
Amúgy ilyen karmikus szempontból nem az van, hogy ha öngyilkos leszel akkor nem, hogy reload, hanem még nehezebb körülményekkel indulsz? Mondjuk ez alapján hibázni végzetes lenne és egyre nehezebb lenne kitörni belőle. Vagy pont ha már elég mélyre kerülsz akkor tudsz kitörni belőle? Hmm... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Van amikor elmegyek valahova és még ott se vagyok, de már olyan állapotba kerülök, mintha valami baj lenne az odamenésemmel. Mert mondjuk nem korán mentem, hanem később, igaz, hogy nem időre kell odaérni, de valamiért autómatikusan olyan szintre juttatnám magam, hogy ha megérkezek akkor szarul érezhessem magam mások előtt és régebben ezt szépen rá is vetítettem a környezetemre, tehát lestem mások negatív reakcióit, hogy beigazoljam a feltevésemet. Igazából azért írom le ezeket, mert most éltem meg többször egymás után, hogy ezek a dolgok nem igazán én vagyok és nem is igazán rólam szól, sokkal inkább egy belémivódott rossz működésmódról. Régebben fogalmam se volt róla, hogy miért érzem rosszul magam és teljesen elfogadtam a tényt, hogy rosszul kell éreznem magam.
Trippen többször volt, hogy alapvetően hallottam a gondolataimat, de hát végülis a gondolatok hangok nem? Voltak olyan gondolat mintáim, amik trippen előjöttek csak épp úgy, hogy a bátyám hangja mondta. Akkor jöttem rá, hogy ezt még egész kis koromban szinte egy az egyben átvettem tőle és bármennyire nem tűnt fel ez idáig, de tényleg azt csinálom, amit ő is. Azóta a gondolataimat jobban be tudom azonosítani, hogy ki mondja, belső hallás alapján. Ha a rosszándékú részem mondja és ezt észreveszem akkor sokkal kevésbé kerülök a hatása alá és érdekes, mert sokkal jobb elfogadni azt a tényt, hogy van rossz is bennem, de nem ez határoz meg, mint azt a tényt, hogy úgy azonosulok a rosszal, hogy közbe ez fel se tűnik nekem. Ugye utóbbinál akkor lehet másokról gondolni rosszat, emberről, állatról, tárgyakról, bármiről, mint ahogy bárkit és bármit is lehet hibáztatni mindig. Ezt azért csinálják az emberek, mert így fennmarad az a látszat, hogy velük minden rendben van. Igazából mindenki saját magát bassza át, ha azt hiszi neki nincs egy árnyék oldala, márpedig alapból úgy nevelnek és tanítanak minket, hogy ezt gondoljuk. Arra már jóval kevesebben tanítanak, hogy ismerd meg az árnyoldaladat is és tanuld meg kezelni azáltal, hogy megismerted. Szerintem másoknak is érdekesebb azt olvasni, hogy az ember hogyan küzd meg a nehézségekkel az életében, mint azt olvasni, hogy ő neki már mennyire simán megy minden, mennyire képben van és mennyire boldog és a többi. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Buká elgondolkodtatott a kérdésed. Sírni valóban nem szoktam mások előtt és van, hogy még egyedül is nehezemre esik. Két komolyabb érzelmi veszteség után viszont már egész könnyen kiengedem egyedül. Mindig is tudtam, hogy jót tesz csak valamiért bennakadt félúton. Igazából tényleg nagyon sebezhető az ember, ha kifejezi ami benne van, legalábbis ezt gondolja az ember. Aztán amikor meg ki tudom fejezni magam úgy tényleg akkor meg nem szoktam parának érezni és gondom se volt még belőle, sőt... sokkal jobb és letisztultabb volt minden. De aztán ez elmúlik valamiért visszatér az ember ebbe a szűkebb állapotba és azt hiszem mindig egyfajta félelem áll a hátterében annak, hogy egy szűkebb működésmódot választunk a létezésre.
fl3x érdekes még az irónia is, ami ugye végül is egy -1 es szorzó arra amit tényleg gondolunk. Valamiért sok ember élvezi azt, hogy nem azt mondja, amit gondol, hanem elrejt benne egyfajta utalást, amivel visszafejthető. Talán ez is egyfajta védettséget szolgál a plusz lépés miatt. Én szeretem az iróniát érteni is szoktam, de megfigyeltem, hogy ha valaki sokat használja akkor zavar, mert egy idő után tényleg nem tudja már az ember, hogy na most ez épp megint irónia volt vagy most kivételesen csak szimplán elmondta amit gondol.
hlm kedves tőled, hogy azt gondolod bennem béke és harmónia van tartósan, de ez nincsen így! Viszont a vissza-visszatérő érzelmi és egyéb kavalkádokat már teljesen máshogy kezelem, mint évekkel ezelőtt és ezek a drasztikusabb állapotok mindig sok lehetőséget kínálnak fel, de csak akkor, ha nem az az első reakció, hogy jaj ezt nee és elkezdünk küzdeni azzal, amit először is csak meg kéne engedni magunknak. Remélem még sokáig fogok ide írni, mert az azt jelenti, hogy van új mondanivaló.
Zsuzska igen a megbocsájtás képessége meg tényleg fontos, ez is olyan, amit meg kell tanulni és gyakorolni. Tudatosan eldönteni, hogy attól még, hogy haragszom a másikra nem történik semmi se azon kívül, hogy én szar dolgokon forgok. Ettől még lehet jogos a sérelmem és nyugodtan elkerülhetem a másik embert a jövőben, csak épp nem ragad rá úgy a figyelmem, nem hajt a bosszúvágy, hogy én tegyek igazságot. |
| | | | |
|
