 |
deeptrip hozzászólásai (1 - 8)
(Témakör: Think-o-trip, avagy milyen gondolatok húznak jól csőbe :-))
 | |  | | | | |  | |  | | | Egyik legdurvább: hogyan engedjem el magam?
Garantált a feszkó! :D |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Igen mindenkinél így működik, hisz azért hangsúlyoztam a cselekvés értékét, mert azzal növeled a testtudatosságodat.
A rendőrparával meg teljesen egyetértek és én is rendőrparának hívom, de az valahogy még se az az értelmetlen para, mert arra egy ilyen helyzetben tényleg van egy jókora rizikófaktor. Az a gáz para amikor ellehetnél para nélkül is, de te még is parázol, tulajdonképpen a semmin. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hogyan tudnám elérni azt, hogy ne mindig a gondolataimmal azonosítsam leginkább magamat. Nekem ez szokott gyakran előjönni betrippezve.
Most így mindentől függetlenül leírom, hogy én hogyan szoktam kezelni a parákat. A para nálam legtöbbször egy számomra negatív, ijesztő tartalommal bíró gondolat formájában jelenik meg, ami okot ad az aggodalomra. Mit lehet ez ellen csinálni? Semmit? Hát semmit, nem kéne csinálni ellene, de sajnos az embernek ez nem gyakran jut eszébe és ha eszébe is jut, akkor is nesze semmi fogd meg jól. Miért? Két lehetőség van:
1. Elkezded továbbgondolni a parát és csak fokozod, fokozod. Eközben megpróbálhatod magadat ész érvekkel meggyőzni és van amikor ez sikerül is.
2. A jobb módszer szerintem az, ha nem gondolsz rá. Nem gondolni egy zavaró tényezőre? Jó vicc. Pont hogy minden másra nem gondolsz. Mit kel ilyenkor tenni akkor? Nem gondolni semmire. Semmire se gondolni, igen persze én vagyok a nagy tibeti bölcs és nagy ürességet tudok varázsolni a fejembe sec perc alatt bárhol bármikor mi? Nem egészen. Inkább a figyelemelterelés tudatos alkalmazását használom, tehát elkezdek valamit CSINÁLNI. Nem gondolkodni, hanem cselekedni és a problémák szépen lassan, de biztosan megoldódnak.
"Tett halála az okoskodás." - Madách Imre |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az előképzetek amire asszociálsz nem a hosszútávú memóriában vannak tárolva? Sztem parás lenne, ha csak a rövidben. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nem csak neked dejavu, hanem nekem is egy elég intenzív és friss élmény kapcsolódik hozzá. Miközben a gomba borzalmasan csavart én végig azon agyaltam, hogy tudnék kikerülni a testemből, hogy tudnék elaludni, hogy tudnám megszakítani ezt az egészet, tehát hogy tudnék hirtelen más valaki lenni. Mondanom sem kell, hogy elmém erősen a korlátait feszegette és nem volt túl jó érzés, főleg, hogy begombázva nem olyan egyszerű felhagyni ezzel, de végül magamtól elkezdtem mozogni. A cselekvéssel megoldottam azt, hogy ne agyaljak és minden jóra fordult. Nagyon nagyon érdekes élmény volt. És voltak visszacsúszások agyalásba és akkor megint jöttek a görcsös csavarások és akkor már tudatosan rákoncentráltam mondjuk a légzésemre és megint lecsillapodott a csavarás. A kulcs a cselekvés és soha nem az agyalás! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Észreveszem, felidézem, leírom. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ha én gondolkodok, akkor ki az aki mindezt figyeli? Grrr. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Irányított hallucináció. Próbáltátok már? Én folyton mindent kontrollálni akarok. Mindig azok jönnek be legdurvábban, amiknél azvan, hogy hú ezt mégse kéne flesselnem, de valami még is akarja és így erősödik az egész (pl. kézrohadás). De nem volt negatív, csak így lehet azért sokmindent kezdeni magaddal beLSDzve. Irányítottan. Bár gondolom ti is ilyenekről dumáltok. Nekem még a tükörbenézés, elveszés a saját szemedben dolog volt dúrva. Mintha egy idegen figyelne, mármint egy idegen test. |
| | | | |
|
