|
deeptrip hozzászólásai (1 - 8) (Témakör: A nyitott nullintervallum)
| | | | | | | | | | opendoors szerintem olvasd el Ken Wilber - Határok nélkül című könyvét, értékelni fogod!! |
| | | | |
| | | | | | | | | | Szerintem a lélek a tudat. Hogy anyagi-e? Nem tudom, de nem is fontos. Az aminek megéled, de mindig változik. A tartalom a lényeg, nem a forma.
Ami nem mozog az mozgat...Ez nem rossz gondolat. Nekem nemrég volt egy ilyen flessem, amikor feküdtem a kedvesemmel az ágyban. Én voltam a stabil középpont (nap) és a párom meg körülöttem, mint egy hold kering. Én magamhoz vonzom őt és pályán tartom, neki csak az a dolga, hogy körbevegyen. Neki szüksége van rám, hogy pályán maradjon és legyen egy biztos pontja ez oké. De nekem miért van szükségem egy keringő pontra? Mert belőlem csalja ki azt az energiát (tömegvonzás) és visszasugározza. Nélküle ez az energia nem verődne vissza rám és így nem is tudnék vele mit kezdeni. A semmiből teremtünk jóformán. Én adok neki szeretet, hogy neki jó legyen. Ő ad nekem, hogy nekem jó legyen. Az energia átadás most kiegyenlítette egymást, DE! Itt jön a trükk. Ami neki jó az nekem is jó és ami nekem jó az neki is örömet okoz. Ez már +2. A semmiből. |
| | | | |
| | | | | | | | | | Főleg, hogy a lélek nem anyagi, de a többi igaz. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | Dehogynem! Ráadásul saját mintára... |
| | | | |
| | | | | | | | | | Áki egyetértek az elképzeléssel, de nekem sose jutott eszembe az a szó, hogy Isten, amikor épp trippeztem. Bár valahogy hívni kell, nekem Isten nem szimpi. Már csak így nyelvileg is az Isten szó egy személyt jelől, de én ezt az egész isteniséget inkább csak egy tudatállapotnak élem meg. Na meg a folyékony érzés ami hozzá társul. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | A.J. Christian egyik könyvében írt érdekes dolgokat a tudatról, meg az egóról. Asszem a mitkeresettistenanappalimban? volt a címe. Éles határt húzott a személyiség és az egyéniség kifejezések között. Szerintem a személyiség az a külvilág felé való megnyilvánulásod. Az egyéniséged részét képezik viszont az érzések és a gondolkodás mód (nem a gondolatok) . Te igazából csak egy kis kitüremkedés vagy a tudat végtelen mezején, egy kis fűszál a feketeség tengerén. |
| | | | |
| | | | | | | | | | Szerintem meg gondolatban megérteni, hogy nincs is én, képtelenség. Megtapasztalni lehet, de ha már gondolkodsz akkor újfent a rációs énedben vagy sztem. És ha az vagy akkor elég nehéz elképzelni, hogy lehetsz más is, mert ez kb. ennek az énednek a "halálához" vezet, amit ugyebár egyik egó sem szeret túlzottan. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | De bizony! ;) Amikor már nem is tudsz magadról, nem is vagy ember, csak egy tudatállapot. Ez az ego-loss. A kamerás dolog nálam is van, de én inkább tudatnak hívom. Ez egy formába sűrösödött tudat ami szépen reflektorfénybe állítja a különböző rétegeket. Pl. a legkülső a személyiséged, utána a hétköznapi éned, utána a filózos utána az érzős és utána a megszünős éned következik. :) Szóval a végén már lehullik rólad minden és beleolvadsz a kozmikus tudatállapotba. Itt szerintem maga olyan, hogy gondolkodás, meg belső párbeszéd egyáltalán nem létezik, mert az is csak egy réteg rajtad. Másnap amikor lejössz róla és próbálom feldolgozni ezeket az állapotokat, akkor nem vagyok képes elhinni, hogy nem ÉN voltam, aki most épp gondolkodik, hanem valami teljesen más. Szóval most is amikor írome zeket, próbálom megérteni, de ezt megérteni nem lehet, csak tudhatsz róla és átélheted. Papirozva biztos sokan tévéztetek már. Mi történik olyankor? Tudsz magadról? Nem? Akkor miről tudsz? Hát arról, hogy mi megy a tvben. Vagy teljesen beleveszel a filmbe, vagy 3. szemlélőként (UFO feeling) odaképzeled magad a jelenetekbe. Mindenesetre itt is arról van szó, hogy az a tudatfelhő, ami szerintem leginkabb TE vagy, az be lett a tévé által szippantva. És lőn világosság! Te voltál a történet, te voltál a szereplő, te voltál a film! Ez mi ha nem ego-loss? :) De érted nem csak emberi egód lehet, lehetsz bármi, a tudat nem ismer határokat. Végülis a hétköznapjaimba ebből az maradt meg, hogy egyre többször férkőzik tudatomba az, hogy milyen vagyok kívülről. Én ezt hívom tudatosságnak, persze ez még kezdeti stádium, de várom a folytatást. :) |
| | | | |
|