 |
deeptrip hozzászólásai (751 - 760)
 | |  | | | | |  | |  | | | megauto, amit leírtál lehet depresszió, lehet céltalanság, motiválatlanság. A fű ezeket a tüneteket kiválóan elfedi, ezért nem volt semmi bajod ameddig szívtál, viszont sajnos meg nem tudja oldani, előrébb csak a füvezéstől senki se fog jutni. Én mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy menjen terápiába, az emberek 80%-ának szüksége lenne rá. Az más kérdés, hogy ez általában komoly pénzbe kerül és azért vannak nem jó terapeuták is, vagy csak simán te meg a terapeuta nem illetek össze a jó közös munkához. Arról nem is beszélve, hogy időigényes a folyamat, hónapokban vagy években kell mérni a komolyabb változásokhoz vezető utat, de ilyen az élet, régebben is ilyen volt csak akkor nem volt ekkora stressz, hogy hajtani ezerrel, utána meg hajtani kétezerrel. Sajnos ez a társadalmi felállás sok esetben csúnyán el van baszva, így én nem lepődök meg azon, ha valaki kifekszik ettől. Ettől függetlenül a társadalmon kívül is van élet, az a fajta ami természetes és kozmikus, ami túlmutat az emberi agyak kreálmányain és igazi értelmet ad az életnek. Ezt jó volna megtalálni, mert enélkül nagyon nehéz lendületbe jönni. A másik dolog, hogy találni kell valamit amiben jó vagy, ha nincs ilyen akkor nem leszel boldog és szarnak fogod érezni magad. Az is fontos lenne, hogy legyen minimum 1 ember az életedben, akinek el tudod mondani, ha bajod van, anélkül, hogy ő elbagatelizálná vagy egyből adná a megoldási tippeket. Egyszerűen csak képes legyen meghallgatni, ez a fontos elsősorban. Sajnos ez se egy egyszerű dolog, hisz nem ritka, hogy elmondasz másnak valami nyomorodat és ez benne a saját nyomorát aktiválja, ami miatt nem lesz épp empatikus veled.
Amúgy ne felejtsétek el, hogy van téli depresszió is a napfény hiánya miatt és ez természetes jelenség. Lehet menni fénykezelésre vagy aki úgy érzi az próbálja ki az orbáncfű kivonatot (Remotiv). Kis sárga virág, nő itthon is a mezőkön és enyhe depi kezelésében hatékony lehet, vény nélküli és 0 mellékhatás. Csodát nem kell várni tőle, csak nem fekszel meg minden kis piszlicsáré dologtól és a negatív gondolatokat is csökkenteni tudja. Inkább védő, mintsem húdeboldoglettem mert szedem a tabit féle hatása van. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Jó a téma!
Jean igazad van az, hogy melyik volt előbb, mi minek a következménye nem derült ki. Viszont egy holisztikus terápiában testet és lelket gyógyítják együttesen, mindkét oldalt támogatva a leghatékonyabb a terápia.
hlm: "Onnantól kezdve hogy megfogan a baba már kapja az élettől az impulzusokat, amiről nekünk fogalmunk sincs, hogy egy ilyen kis csöppség mit fog fel a világból 1-2 éves koráig."
Ezzel foglalkozik a fejlődéspszichológia. Vannak vizsgálatok a kisbabák anyához való kötődési mintázataival és még rengeteg elmélet, szóval ez egy igen jól és régóta kutatott terület sok-sok érdekességgel és tudományos kutatási módszerekkel.
"Számomra inkább az a nagy kérdés hogy miért alakulhat ki olyan nagy különbség emberek közt érzelmi szálon. "
Ez egyrészt függ az egyén genetikai hátterétől. Van kimutatható eltérés abban, hogy az agy felszálló retikuláris rendszere mennyire működik. Ez egyszerűen fogalmazva kb. azt jelenti, hogy ki mennyire gátolt idegrendszerileg. Van, aki sok ingertől se akad ki, de van aki már kevéstől is. A másik oldal meg persze a fejlődés, hogyan bántak az emberrel, milyen mintákat kapott a szüleitől és környezetétől, milyen traumák érték. Így már látható, hogy rengeteg fejlődési útvonal van és könnyen belátható miért vagyunk sok tekintetben eltérőek.
Azt írod nincs klinikai depresszió, pedig ez egy jól dokumentált jelenség. Egy súlyos depressziós ember gyakorlatilag még a terápiába se tud elmenni, ameddig nem kap antidepresszánst SEMMIT se tudnak vele kezdeni, legalábbis a nyugati orvoslás módszereivel. Egy érdekesség, hogy többször előfordult az, hogy egy ilyen egyén jobban lett az antidepresszánstól, pont annyira lett jól, hogy minimális akarat megjelent nála és ezt kihasználta arra, hogy öngyilkos legyen. Persze a másik nézet az, hogy az antidepresszánsok miatt lett öngyilkos, ezt a scientológusok szeretik előszeretettel hajtogatni, de hogy mire alapozzák ezt az nekem nem tiszta. Nyílván akinek problémái vannak régóta az nagyobb esélyel fog gyógyszert szedni, tehát az öngyilkosok körében több gyógyszerszedő lesz, de ez még nem jelenti azt, hogy emiatt lett öngyilkos. Amúgy se szoktak poénból antidepresszánst szedni, bár tény, hogy ez a leggyakrabban felírt gyógyszer és a depresszió a leggyakrabban diagnosztizált betegség. Van aki gyász közben is szed antidepresszánst holott nyílvánvaló, hogy az ott fellépő depresszió a gyászreakció természetes része, szóval félre lehet kezelni az embereket ez tény. Viszont akinek normális az agykémiája azokét nem fogja ez felborítani, mert a hiányos állapotot tudják elsősorban jelentősen befolyásolni. Hozzáteszem, hogy egy MDMA, spuri stb. sokkal keményebben befolyásolja agyunk kémiáját, mégis sokan nyugodt szívvel használják ezeket a szereket miközben a gyógyszerektől rettegnek. Szóval a gyógyszerek jó dolgok csak lehet szarul használni őket, meg amúgy is végső soron ezek is csak szerek annyi, hogy legálisak és sok tesztelésen kell átmenniük. Legalább tiszták. Az más kérdés, hogy hatalmas üzletág ezért reklámoztatják ezerrel, minden nap jó sok köhögős, fejfájos, ezfájos azfájos VEDDBE GYORSAN ELMÚLIK JÓLESZ hirdetést kell néznie annak, aki bevállalja a tv-zést. Ez biztos nem egészséges, de látható nem a gyógyszerrel van a baj, hanem a felhasználással, terjesztéssel, azzal hogy olyanoknak is ajánlják, akiknek fölösleges mert profit van mögötte. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nem olvastam, az fMRI meg elég pontos készülék, de persze nem muszáj hinni benne. A placebo ebben az esetben nem állja meg a helyét, mert normális/beteg populáció agyait hasonlították össze. Bármennyire hihetetlen, de van akin tényleg segített a gyógyszer és jobban együtt tud élni annak enyhe-közepes mellékhatásaival, mint azzal hogy egy hang azt mondja egész nap a fejében a halott nagyanyja hangján, hogy "öld meg magad". Amúgy nyugodtan lehet jönni az alternatívákkal a skizofrénia kezelése kapcsán. Az ilyen antipszichiátriai könyvek, cikkek, beszélők valahogy mindig elfelejtik megmondani, hogy akkor mi az, ami jó és hatékony módszere a skizofréniák kezelésének. Ez biztos azért van, mert ha elmondanák a gyógyszercégek eltennék láb alól! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Negatív automatikus gondolatok-biztos én látom ezt rosszul, én vagyok a béna stb, ha sokáig nézem a tükröt biztos előbb utóbb mást fogok látni mint amit szeretnék- rossz érzések a felszínre törnek-már más is mondta hogy hülye vagyok. Ez skizofrénia és így tovább. "
Nem, ez nem skizofrénia! Ez az amit írtál: negatív automatikus gondolatok és ezek leginkább depressziósoknál jellemzőek. Több fajta skizofrénia van, de egy olyan akinek meg van borulva az agykémiája annak ez inkább úgy néz ki, hogy belenéz a tükörbe és durva halukat kap az arcába, jellemzőbben hangokat a fejébe és akkor ezekkel kezd valamit. Amúgy fMRI-vel már ki lett mutatva az elváltozás az agyban ezeknél az embereknél és a gyógyszer is segít rajtuk (abbamaradnak a haluk, hangok, esélyt kapnak a normálisabb működésre). Az megint más kérdés, ha valakit tévesen diagnosztizálnak skizónak, mármint "agykémiaborult" skizónak és akkor rajta nem fog segíteni a gyógyszeres kezelés és ott vannak a mellékhatások is. Ami meg a rendes pszichoterápiát illeti az jellemzően nagyon nehéz a skizofrének esetében. Nincs igazán tuti módszer az ő kezelésükre szóval nagy szakértelmet, időt, ráfordítást igényel. Na ez már igen nehezen kivitelezhető Magyarországon.
Nézzetek a tükörbe a szemetekbe mereven, hosszú időn keresztül, olyan mélyen ahogy csak lehet. Egy idő után én egy idegen embert látok, van hogy egy idősebb férfit van hogy egy fiatalabb gyereket. Nem ritka, hogy átváltozik valamennyire az arcom is vizuálisan, mindez szín józanul. Szerintem én nem vagyok skizó, egyszerűen a tükrök trükkös dolgok a tudat számára, hát még a saját tekinteted, vagy egy fotó esetében egy korábbi, fiatalabb fizikai megjelenésed. Akkor így néztem ki és ilyen voltam, most így nézek ki és ilyen vagyok...aztán meg ott van, hogy a régi is én voltam, de most az új vagyok...aztán jön, hogy a régi nem csak voltam, hanem még most is vagyok csak más is jött még hozzá. Amúgy pont a napokban nézegettem gyerekkori képeimet magamról, szüleimről, testvéremről. Felér egy trippel, mégis sok ember nem érdeklődik saját múltja iránt, mintha nem is lett volna, vagy csak olyan súlytalan már, hogy fölöslegesnek érzi foglalkozni ezzel. Mégis, amikor meglátom a képeket belül beindul valami és akkor érzem, hogy belül még mindig az vagyok, ami már az elején is voltam, csak most már sokkal több rálátásom van a dolgokra. Csak a sok rálátásban könnyű elveszíteni a kapcsolatot ezzel a belső korai önmagunkkal, erre figyelni kell, újra kell tapasztalni, belül van minden ezt már mindenki megmondta, csak sokan gondolatként értelmezik pedig sokkal inkább testben lévő érzés szerű. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Akkor mi magyarázza azt, hogy ezek a szerek csak mostanában, az ekipiac kihalása óta terjednek rohamosan? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ja még utószónak annyit, hogy rá nagyon illet az: "attól, hogy senki se ért meg még nem leszel művész" kifejezés. Amúgy édesanyja skizofrén volt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A tükrös nézegetős, magamat egy idő után idegennek érzékelős folyamat leginkább a deperszonalizáció jelensége szerintem. Amúgy a mentális betegségek tipikusan nem úgy kezdődnek, hogy saját magad indukálod és közben értelmes kérdéseket teszel fel magadban...
Postman skizofréniából is van paranoid fajta és amúgy a paranoiában pont az a legrosszabb, hogy reálisabb, mint ami tényleg van. Tehát egy paranoiás állapotban jobban hiszel a paranoid dolgoknak és olyankor, ha egy másik ember azt mondja "hé haver csak beképzeled, vagy hé haver te kicsit paranoiás vagy nem?" akkor az értelmeződhet úgy, hogy a haver vágja a "valóságot" és csúnyán át akar baszni azzal, hogy úgy állítja be mintha ez csak para lenne, holott mégsem, aztán majd jól ellened fordul stb..
A skizofrénia meg általában úgy lesz felismerhető, hogy valaki pszichózisba kerül. Ilyenkor részben vagy teljesen elveszíti a kapcsolatot a külvilággal és ez kívülről egy igen feltűnő jelenség. Lehet pszichózisod úgy is, hogy nem vagy skizofrén, de a skizofrénia diagnózisához hozzátartoznak a pszichotikus epizódok.
Az, hogy valaki máshogy gondolkodik vagy máshogy érez, mint ahogy az adekvát lenne egy szituációban az még kevés a diagnózishoz, de ez is jellemző a skizofrénekre. Nekem volt egy haverom, aki nem skizó, de mutatott olyan jegyeket. Ezek főleg betépve jöttek elő és bevallom őszintén, igen idegesítőek voltak.
Ilyen volt, hogy egy témáról maximum 1-2 percig tudtunk beszélni, mert ő mindig elváltotta valami másra, ami nem következett belőle logikusan. Én meg pont azt szeretem, ha egy témába egyre mélyebben bele tudjuk ásni magunkat többen, na vele ez nem lehetett és társaságban is sokszor olyan kérdéseket tett fel, ami arra volt jó, hogy az ő agymenéseiről kelljen diskurálni.
Másik, hogy olyan érzéseket mutat, amit én nem éreztem abban a szituációban, nekem úgy tűnt először, hogy megjátsza magát, de aztán kérdezgettem erről és kiderült, hogy ő tényleg ilyen és nagyon is jól elvan a világában, annyira jól elvan benne, hogy full leszarja hogy mennyire nem hangolódik ő másokra és ettől nem is érezte magányosnak magát. Engem pl. nagyon zavarna, ha nem tudnék másokra hangolódni, vagy ha mások nem tudnának rám. Füvön kívül nem használtunk együtt mást, de az biztos, hogy vele nem trippelnék szívesen, akkor már jobban járok ha egyedül csinálom (másikra való hangolódás teljes hiánya miatt).
Józanul volt, hogy egész normális volt, de ott is hullámzott ez. Azóta már nem igazán tartom vele a kapcsolatot, engem roppantul zavart és fárasztott a személyisége egy idő után és ő amióta ismerem (8 éve) szinte semmit se változott. Amúgy nyomta még a művészlélek imázst is -bár ő mindig tagadta, hogy az volna-. Ez általában abban merült ki, hogy verseket írt, amiket nem nagyon lehetett érteni, de ő el volt szállva tőlük. Gimiben meg dolgozatoknál hosszú körmondatokat használt aztán a tanár meg szar jegyeket adott neki. Ő volt az, aki minden dolgozat után kint magyarázta a táblánál utólagosan a tanárnak, hogy melyik mondata mit jelentett és amikor más "halandó" ember jobb jegyet kapott nála az egyenesen elképzelhetetlen volt neki. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hlm konkrét segítséget vársz idegenektől, úgy hogy ennyi információt közöltél magadról? Nem fog menni.
Mesélj inkább a terápiáidról, mennyi ideig jártál, mire jutottatok, miért hagytad abba, hogyan értékeled a terapeutáidat és úgy az egészet? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hlm jó, hogy leírtad ide ezeket! A belső kisugárzáson rengeteget lehet változtatni, de ehhez belül is változni kell. A gyűlöletről szólt az írásod, leginkább ezzel kéne először foglalkozni. Átérezni a gyűlöletet, megengedni magadnak, hogy gyűlölj és próbáld a testedben is lokalizálni az érzést (valszeg szívtájékon lesz). Próbálj valahogy mély relaxációba kerülni, akár józanul akár betépve, ami neked beválik. Ez után figyelj az érzésre és jönni fognak emlék részek, beugranak más személyek vagy jelenetek, de lehet, hogy valami nehezebben megfogalmazható érzés jön. Ezekre figyelj és engedd meg őket, hogy átérezhesd. Egymás után egy láncolatként fognak jönni a dolgok, míg végül eljutsz oda, hogy képes leszel máshogy látni a gyűlöleted tárgyát, ami segíteni fog abban, hogy elengedd a gyűlöletet és a megbocsájtás lépjen a helyében. Ekkor rájön az ember, hogy egy tehertől szabadult meg, amibe éveken, évtizedeken át kapaszkodott önkéntelenül.
Küzdeni magadért küzdjél, olyan dolgokért küzdj, amit értékesnek és fontosnak tartasz. Ha mások csak akkor szeretnek, ha mindig jó a kedved és mosolyogsz akkor ők nem az igazi barátaid, az valóban csak érdek kapcsolat, amolyan "jó a kisugárzásod ezért jó veled lenni ezért szeretlek" kapcsolat. Ezzel nincs is semmi baj, természetes, hogy az emberek a pozitív kisugárzásúakat keresik, de az nagyon undorító, amikor hirtelen elröppennek, amint valaki nincs annyira a toppon és szépen keresnek olyat, aki jól érzi magát. Ne hagyd magadat zsarolni érzelmileg és találd meg az értékeket magadban, amitől azt érezheted hogy te is érsz annyit mint más, sőt biztos van 1-2 dolog amiben jobb vagy mint az átlag. Nincs olyan, hogy te kevesebb vagy másoknál, nincs olyan, hogy te kevesebbet érdemelsz másoknál, de olyan van, hogy ezt éreztették veled, vagy hogy a te fejedben ez rögzült.
Ha sikerül oldanod a gyűlöletet és kevesebbet törődsz azon, hogy mások hogyan látnak téged és arra fekteted a hangsúlyt, hogy te hogyan látod magad ténylegesen (nem arra, hogyan szeretnéd látni magad) akkor megadod az esélyt magadnak a változásra. Ha belül rendeződnek a dolgok a kisugárzásod is jó lesz, ameddig viszont sok negatív érzés van benned önmagaddal kapcsolatban ne várd, hogy az ellenkezője látszódjon kifele. Meg amúgy is semmit se számít mi látszik kifele, az számít amit belül érzel, ennek kell hinned, ez legyen a támasz, ezt kell elfogadnod és ezzel kell kapcsolatba lépned, hogy jobban megértsd magad, ami nélkül nem lehet őszinte és optimális kapcsolatokat létesíteni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én ezt úgy mondanám egyszerűen, hogy meg kell tanulnunk magunkat jól érezni a jelenben, illetve egyáltalán észrevenni a különbséget a dinamikusan változó jelenben levés és a memória/kognitív térben tartott múltban és jövőben való létezés között. Aztán azt is meg kell tanulni, hogyan adjuk fel a kontrollt egy időre és mit ad isten, ezek a dolgok nem mennek csak úgy maguktól, holott csak maguktól tudnak menni. |
| | | | |
|
