 |
deeptrip hozzászólásai (711 - 760)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Nincs valami jogszabály nagy nyilvánosság félretájékoztatása esetére? Pl. kötelező helyreigazítás, nyilvános bocsánatkérés, online kukoricán térdepelés? |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Szerintem LSD-vel jó lakásban trippelni, a klasszikus apartman trip. Gombával már kevésbé élvezném, ott zavar a tér szűkössége. LSD-n viszont legkomolyabb élményeim eddig mindig kényelmes fekvő vagy ülő helyzetben voltak, csukott szemmel. Ez otthon kivitelezhető a legkönnyebben+jó hangcuccon zene+amit akarsz veszel előre.
Persze nyáron fesztiválon dombon feküdve is súlyos, mindkettőt érdemes megtapasztalni, de én LSD-vel teljesen jól el tudok ücsörögni órákat így és végig megy a belső mozi, transzcendens és személyes vonatkozásokkal történeteket elmesélve. Ez a legjobban maximális biztonságos környezetben megy először.
Tudom ez elvetemült lesz most így ezek után, de a TV lenémítva+jó zene. A sok bizarr, morbid, groteszk, értelmetlen, üres, primitív és hasonló emberformák, a verbális ingerek teljes hiánya miatt a nonverbális ingerekre való fokozott figyelés (ami LSD-n amúgy is autómatikusan fokozódik) miatt igazán alien szerű érzést tud adni a megfigyelőnek (nekünk). Mintha valami UFO lennék és nézném az embereket a földön, hogy mi a f*szt csinálnak és, hogy ennek mi értelme van. Ugye nem újdonság senkinek, hogy a reklámok is különösen durvák, aki sokat akar röhögni annak szerintem be fog jönni, volt 1-2 némaTV-s apartman trippem, általában szilveszterkor és nagyon élveztem, de mondanom sem kell, hogy a meditatív mozizós transzcendens dolgokról inkább lehoz a sok mások által generált mindfuck inger, ami jön a dobozból. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nekem is volt már ilyen párszor, inkább poén, mint para. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szerintem az álmoskönyv max 1-2 tényleg nagyon univerzális szimbólumnál működik, amúgy az álomelemzés tipikusan nem úgy zajlik, hogy kinyitnak egy könyvet és megkeresik, hogy most a lámpa vagy a markológép mit jelent. Mondjuk a kígyóról el tudom képzelni, hogy az elég univerzális, de amúgy alapjában véve az célszerű ha írjuk az álmainkat. Amikor már egy ideje írjuk lesznek ismétlődő emberek, helyszínek, események és ezek lesznek a mi saját álomképeink, amik a tudatos álmodásban is felhasználhatóak (hisz ha ezeket látod fokozott figyelemmel kíséred a történéseket, mert megtanultad, hogy ezek a te személyes álomképeid).
Egy másik általános mód, hogy váljál az álomban megjelenő dologgá. Akár egy házzá, akár egy úttá, akár apáddá, a markológéppé és utána figyeld meg milyen érzések, gondolatok jutnak ilyenkor eszedbe. Konkrét válaszokat szerintem az álmok csak gyakorlott álomfigyelők/fejtők esetében tudnak jönni.
Az álom előre tud jelezni dolgokat abból a szempontból, hogy megmutatja, hogy a tudattalanod mennyire ért egyet azzal, amit csinálsz a valós életben. Ha olyan jeleket küld, amikből inkább az ellenállás látszik ki, akkor elképzelhető, hogy valamit erőltetsz és nem jól csinálsz az életben. Erőltetve nem jól csinálni valamit megnöveli a valószínűségét annak, hogy valami balul fog elsülni. Ebből a szempontból tudhatja megjósolni a jövőt, de vannak, akik konkrétan megálmodtak egy helyzetet, vagy vallások, ahol a szent lényeik álmokban jelentek meg és megmondták nekik mi lesz vagy mit csináljanak. Ez nagyban függ attól, hogy mennyire tekinti az ember valóságosnak az álmokat, illetve, hogy mennyire az ébrenlétet. Mennyire figyel a jelekre, szimbólumokra a saját életében, nem csak amikor alszik, hanem hétköznap is, amikor ébren van.
Értelem szerűen, aki baromságnak, gyermekinek vagy fikciónak tartja ezeket az a való életben se fog semmilyen jelet észrevenni, ugyanis 0 jelentőséget fog tulajdonítani neki. Persze nem kell átesni a ló túloldalára, amikor mindenbe belemagyarázunk valamit, hogy ez biztos jel volt, ugye ezt biztos láttátok már, tipikusan a kevésbé intellektuálisan megáldott sorstársaink végzik előszeretettel. De azért vannak dolgok, amik tényleg dominánsak és azokat időben észrevéve több esélyt kapunk a helyes döntés meghozatalára. Azt is lehet csinálni, hogy kapsz 1 jelet és akkor érzékenyülsz arra a területre és figyeled, hogy most ez véletlen volt, vagy tényleg jel, ha az utóbbi akkor van esély rá, hogy jönnek még megerősítő jelek és ez alapján már azért biztosabban áll hozzá az ember. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én úgy gondolom, hogy vannak gyakorlatok, amik fejlesztik, tisztítják az energia testünket. Mint ahogy tudom fejleszteni a relaxációs és koncentrációs készségemet is. Ezek alapján ezeket nem gyakorolni olyan, mintha hagynám a testemet szétpunnyadni az ülő-tanuló-dolgozó életmódban. Meg lehet csinálni csak épp nem leszünk annyira boldogok, legalábbis szerintem. Egy túlsúlyos ember is jobban jár, ha elmegy egy személyi edzőhöz, mintha pszichoterápiába járna, ahol megtanulja elfogadni magát olyannak amilyen.
Már egy ideje keresem azokat a dolgokat, amik passzolnak az LSD-n átélt energetikai élményeimhez és eddig az ősi tibeti Bön vllás tűnik legjobbnak. Feltöltöttem, ha valaki szeretne próbálkozni akkor ezt merem ajánlani:
http://data.hu/get/3367391/Healing_with_Form_Energy_and_Light_-_The_Five_Elements_
in_Tibetan_Shamanism_Tantra_and_Dzogchen.pdf
Örülnék a visszajelzésnek olyanoktól, akik elolvasták, még jobb esetben ki is próbálták ezeket. Szerintem az elv nagyon jó és logikus, megfoghatóvá teszi a nem fizikai dolgokat a szimbolika és képzelet által. Talán Tibet legősibb spirituális vallása már kevésbé tekinthető new agesnek, noha biztos rengeteg átfedés van, nem véletlenül. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | |
Mi is ez a beépítés? Elképzelni egy pozitív tartalmat és utána átérezni belül, mintha bennem lenne. Nem csak azt mondom magamban, hogy jó ember vagyok, hanem elképzelem az emberi jóságot és utána átérzem, mert ha átérzem akkor belülre került. De miért is olyan furcsa leülni naponta mondjuk 20 percre és mondjuk jó dolgokra gondolni, jó tulajdonságokat elképzelni és aztán ezeket átérezni magunkban? Miért olyan szokatlan és már-már ezoterikus ez a jelenség?
Nem tudom, de elegem van abból, hogy ha valami jó dolgot csinálok akkor ott van bennem a félelem és a kétely, hogy ennek rossz vége lesz és csak ámítom magam. Bezzeg a sok negatív torzult meglátásom, na azoknál sosincs kétely, sosincs félelem és az átérzés is garantált. Na ezen kell változtatni, ez mind bennünk van és egyedül csak a hitünk az, ami meggátolhat ebben, szóval érdemes egy alapos "mik az alap hiteim" vizsgálattal kezdeni. Úgy éreztem, hogy hallucinogén hatása alatt a hitrendszer jelentősen fellazul és így az alap dogmákból kilépve lehetőségünk van más hitrendszerekben mozogni egy időre. Ez hihetetlen volt elsőre, de egy idő után már elkezdtem hinni merni benne. Azért is volt hihetetlen, mert az archaikus-mitológikus-misztikus vonulat mellett azért rendesen meseszerű is volt az egész, amit ugye a gyerekekhez kötünk és hát a mesékben csak a gyerekek hisznek, a felnőttek nem. Ezért is sokkal rigidebb egy felnőtt hitrendszere, pedig a gyermeki rugalmasság nagy kincs főleg a felnőtt lét tudatosságával kombinálva. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | cellux ezen már én is gondolkodtam, hogy az ember hozzákapcsolja ezeket az állapotokat a szerekhez és akkor ha nincs szer nincs is ilyen állapot. Azt hiszem ez automatikusan megtörténik, hisz egy nagyon erős élmény egy ritka indító ingerrel óhatatlanul összekapcsolódik. Ettől függetlenül én úgy érzem, hogy a saját hitünk az, ami lekorlátozza a tudatunkat és a tapasztalásunkat, szóval ez tényleg olyan dolog, hogy mondja minden tanítás, hogy az Isten benned van, de szerintem csak kevés ember hiszi ezt el. Inkább arra gondol az ember, hogy jó-jó persze, bennem van meg minden másban is, elbagatelizálja. Amúgy is akinek nincs rendben az önértékelése az soha az életben nem fogja azt gondolni, hogy bármi isteni is lenne benne. Az ember nem azt érzi természetesnek, hogy ő benne is van isteni és, hogy ezzel a résszel kapcsolatba kerülhet. Ez amúgy is túl jó lenne és mi az, hogy bennem van valami isteni? Na nemár, múltkor kidobtam egy cigicsikket az autóból, én bennem biztos nincs semmi isteni, akkor nem csinálnék ilyet. Megpróbálja az ember ráhúzni az egóját az istenire, a másik véglet, hogy tényleg azt hiszi ő Isten és ettől vagy hatalmas pofája lesz vagy valami elvetemült fanatikus. Pedig minden a kapcsolatról szól, hogy át tudjuk-e érezni a kapcsolatot. És ameddig az ember úgy gondolja nincs benne semmi isteni és a világban körülötte nincs semmi transzcendens/spirituális/isteni addig tényleg csak a szürke hétköznap jön elő.
De milyen elvetemült ötlet a hitünkkel játszani? Csak úgy formázni? Csak úgy kijelenteni, hogy figyelj én, én eddig azt hittem, hogy semmi isteni nincs bennem, de mostantól elhiszem, hogy van. Lehet ilyet? Nem túl merész? Nem lesz baj belőle, hogy az ember csak úgy elhiszi ezeket a dolgokat?
Elhiszem, hogy rossz ember vagyok. Elhiszem, hogy nem vagyok szerethető. Elhiszem, hogy mások terhére vagyok. Elhiszem, hogy az életem üres és a világ kegyetlen. Elhiszem? Ó persze, ez megy magától semmi gond, tök reális nem? Nem lesz baj abból, hogy ezekben hiszek? Dehogynem, mégis a negatív dolgokkal való foglalatoskodás "felnőttesebb" és "reálisabb", legalábbis valamiért az én környezetemben ezt tapasztaltam.
Te ne higgyed azt, hogy a világ minden rezdülésében ott van a kozmikus, isteni természet, mert csúnyán pofára fogsz esni majd, amikor kirabolnak az utcán!
Ilyen és hasonló ezer dolog gúsba köti az ember tudatát és képességeit, egyszerűen kishitűségre lettünk nevelve, ugyanakkor minden józanul gondolkodó ember fél attól, hogy átesik a ló túloldalára és fanatikus hívő lesz, ami ugye megint csak nem hiányzik.
Első lépés leépíteni azt a hitet, hogy az ember nem építhet fel magában valami pozitívat tartósan. Leépíteni azt a hitet, hogy a negatív dolgok fajsúlyosabbak és felülírják a pozitív dolgokat. Leépíteni azt a hitet, hogy a negatív dolgok automatikusak, míg a pozitívakat nekünk kell létrehozni. Felismerni és elhinni azt, hogy a negatívat is mi építjük be magunkba aktív munkával, csak annyira megszokott ez, hogy automatikusnak tűnik, pedig biztos vagyok benne, hogy élnek olyan emberek a földön, akik gyerekkoruktól kezdve pozitív dolgokat építenek magukba, mert nekik ez a természetes. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ezékiel nem azon volt a hangsúly, hogy primér-e a kémiai hatás, hanem hogy egyáltalán ott van és ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni. Valószínűleg egy tisztán megtapasztalt transzcendens/spirituális élménnyel összehasonlítva ki lehetne vonni belőle ezt a kémiai részt, de ez csak tipp. A hallucinogének mindenesetre igen komoly lendületet adnak a tudatnak, sajnos ez a lendület alapesetben nem szokott csak úgy létrejönni, ehhez kellenek a spirituális gyakorlatok. Más az amikor koffeinnel próbálsz ébren maradni, vagy tök tisztán egy idő után átlendülsz a holtponton és felpörögsz magadtól. Valahogy úgy képzelem el, hogy a tisztán elért tudatállapotok tartósabbak és kezelhetőbbek, mint a szerek által indukáltak. Ez mondjuk nem is csoda, ha azt nézzük, hogy a szer által indukált nagyon hamar létrejön, elég 1-1,5 óra és már igencsak ott van az ember, míg gyakorlatokkal valószínűleg ezt több idő elérni. Pl. a holotróp légzést is valami 1 óráig szokták végezni az igen súlyos hatásért, de aki bevesz mondjuk LSD-t az semmit se csinál, csak várja hogy leteljen a felfutási idő.
Ezzel csak tényleg az a baj, hogy könnyű elkényelmesedni. Ha valaki megszokja, hogy bevesz egy adott hallucinogént és nem sokra rá kapja az ívet nagy intenzitással annak a hasonló tudatállapotokat megcélzó gyakorlatok kiábrándítóak lehetnek. Mivel ezek kis intenzitással kezdődnek és idővel felépül az intenzitásuk, a szereknél meg már hamar nagy intenzitással kezdődik a móka aztán ez csökken le fokozatosan.
Ezt leszámítva viszont jók ezek a szerek, mert felkeltik az egyén érdeklődését a transzcendens tartalmak iránt és akár gyakorlásra is motiválhatják. Talán jobban is tudja végezni az ember a gyakorlást, ha már tudja, hogy ilyen van, ez létezik. Hozzáállás kérdése. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Buék!
Gén a szövegmennyiség az karakter vagy szavak száma? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát igen ez még nem fordult meg a fejemben, hogy a sav is odatesz azért, még akkor is ha transzcendens az élmény és túlmutat azon, hogy jól be vagyok drogozva meg jól mindfuck randomshit haluzik az agyam tőle. Amúgy nekem inkább az a megterhelő, hogy nyugton legyek. Amikor teljesen fel tudok olvadni akkor ez nem probléma, de amúgy tényleg az van, hogy visszakapcsolgat az egóm és az meg mindenáron akar valamit csinálni. Akkor is ha jó dolog történik, akkor is ha rossz. Kicsit olyan érzés mint amikor van 2 szék, leülsz az egyikre és akkor úgy érzed a másik jobb lesz, ráülsz a másikra és úgy érzed mégiscsak az első az igazi, aztán ráülsz arra és mégis a másik...a végtelenségig.
Muszáj lesz ráfeküdni a rendszeres gyakorlásra, mert így minden olyan mézes madzag szerű. Egyre többször láttam, tapasztaltam hogy ez a transzcendens valóság létezik, több év kellett míg el tudtam hinni, hogy ez működik, de talán a legnagyobb kételyt mindig az szülte, amikor józanul a szokásos üzemmódban nagyon messze az oldott trippes állapottól próbálkozik az ember és persze az LSD-s intenzív élményekhez képest messze alulmúlja az egészet, sőt a szokásos hétköznapi dogmák a szürke realitás vasrácsaiként tornyosulnak elém, egy táblán kiakasztva, hogy "a realitás fáj" meg "az élet nehéz" és hasonló finomságok. Ezek LSD végén is egy idő után visszakapcsolnak, az ember nem érezheti csak úgy jól magát sokáig, az nem reális. Legalábbis engem így neveltek és a körülöttem élők is így élnek, de szerencsére már kevésbé hiszem ezt el kötelező igazságként, bár tény hogy ez a fajta félelem és problémafókuszú életmód nagyon erős "lehozó" jelleggel bír. Csak az a baj, hogy pont a konstruktív és jó dolgaimról hoz le és nem ad helyette semmit csak azt, hogy húzd össze magad mert baj lesz és hajtsál keményen mert kemény munka nélkül semmit nem lehet elérni az életben. Mondjuk ennek egy része szerintem igaz, de mondjuk ahhoz nem kéne keményen megdolgozni, hogy jól érezzem magam. Ahhoz miért nem kell keményen megdolgozni, hogy rosszul érezzem magam? Az miért megy olyan simán, miért tapad úgy az emberre a sok negatív szar és miért siklik át a pozitív felett? Persze az ilyen elszállt agykontrollosan legyünk mindig pozitív emberektől is falnak megyek, szóval megvan a másik véglet is, azt hiszem megint csak jobb lesz középen maradni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az áhitat és odaadás az szerintem nem egós dolgok, inkább egó feladósak. A büszkeség tipikusan egós dolog, a másik problémám, amikor beindul a "rögzítő gép", aki mindent le akar jegyzetelni, hogy meglegyen, birtokolhassam és később felhasználhassam. Ez persze már elég ahhoz, hogy ne legyek jelen.
Zenét hallgatni is lehet úgy, hogy minden új hangot felfogsz amikor az megjelenik, egy milkdrop vizualizációt is lehet úgy nézni, hogy bármi ami megjelenik rajta hagyod és befogadod. De lehet úgy is hallgatni zenét, hogy 1-1 hangot kiragadsz vagy, hogy nem élőben hallod mert az agyad egy-egy jó részt próbál még megtartani, visszajátszani pedig az már nincs. Vizualizációnál is lehet egy valamit kiragadni és azt nézni, illetve ha elmúlt akkor még fejben megőrizni. Nekem papíron mindig az van, hogy akkor látom igazán, hogy az a dolog ott előttem élőben változik és folyton változik és ez nekem valamiért furcsa, szokatlan sőt fárasztó is. Jelen lenni nekem sokkal fárasztóbb, mint a memóriámban turkálni, az valahogy kevésbé megterhelő. Ezek alapján nem is csoda, hogy ha elmúlik az LSD hatása akkor már nem is vagyok annyira jelen, hisz engem ez megterhel, az agyam nincs hozzászokva ehhez a folyton változós ütemhez, főleg azért sem mert sokszor én akarom megváltoztatni a dolgokat, leginkább fejben és persze ez igen nagy illúzió. Inkább csak arról szól, hogy nem tudom elfogadni azt ami jött úgy ahogy van és fejben próbálok csiszolni rajta, mintha ez lehetséges lenne. Nagy önámítás, de legalább hallucinogénen látom, hogy van más működési mód is, igaz mint már írtam ez számomra egyelőre még megterhelő és így óhatatlanul taszít valamennyire. Olyan érzés mintha azt mondanák, hogy na most legyél jelen, most akkor innentől nonstop meló van és nincs lazsálás, noha tudom, hogy inkább hagyni kell a dolgokat, mintsem csinálni. Viszont nekem a hagyás is melós, az hogy folyton csinálok ezt-azt sokkal megszokottabb és reálisabb, mint az, hogy csak úgy vagyok és felfogom, ami körülöttem és bennem van. Gondolom ezt az akadályt is a gyakorlással lehet leküzdeni, talán ilyen szempontból nincs kiskapu, kerülőút. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | neutron jó a videó, eddig nem tudtam elképzelni, hogy ennyi dimenzió egymásra épülhet, de ezek után sima ügy. : ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | cellux köszi, gyakorlatilag leírtad, ahogy tapasztaltam. Nekem csukott szemmel jön elő főleg, akkor olyan mintha egy kamera lennék, először úgy szokott indulni, hogy felfele elképzelődik egy végtelen vonal, amin kellő hagyással fel tud lépni a perspektívám. Onnantól, mintha térben és időben előrefele utaznék, hol egyenesen egy kör/négyzet alakú csatornában, hol lefele felfele, elcsavarodva, mintha egy bolygó mellett mennék el és a gravitációja eltérít. A háttér ilyen spacesen fekete, nem aza lekapcsolom a lámpát sötét, hanem olyan tér-sötét. Ha ilyenkor hirtelen kinyitom a szemem általában durva halukat látok és kb. mintha álomból ébresztettek volna. Bárcsak ilyeneket álmodnék!
Na és ebben a térben felbukkannak dolgok, képek, jelenetek, ismerősök arcai és a rájuk adott érzelmi reakcióm, amik átalakulnak vagy összekötnek valami mással, mindezt olyan ütemben, mint amikor valaki fürgén, de még nem futva lépkedne, egy ide-egy oda, jobb-bal-jobb-bal. Sokszor ilyen végtelen hosszú fonalak egymásra tekeredését, vagy épp kibogozását látom, illetve tudom irányítani a figyelmemet a testem különböző részeire. LSD-n olyan dolgokat tudok megcsinálni, mintha 10 éve jógáznék vagy meditálnék (legalábbis így képzelem el, mert sajnos egyiket se művelem ahogy kéne). Már-már többször olyan érzésem volt, hogy ez egy komoly tudat és valóság dopping. Minden trippemen jelen vannak ezek a időben térben előre utazós, fejem fölött felfele térben elképzelős, fények ahogy suhannak csövekben, csakráimat tudom hangsúlyozni és átérezni, szóval energetikai vagy bolygós-gravitációs-keringős élmények. Egyre inkább kezdem azt hinni, hogy energiaként is fel kell fognunk a valóságot és mindent, ami megjelenik benne. Mert fel lehet fogni, legalábbis nálam az bélyeg ezt mutatja ahányszor csak fogyasztom. Meg azt, amikor az egóm valahogy elbassza a dolgok áramlását, pl. azzal, hogy büszke leszek magamra, milyen ügyes vagyok és ez elég ahhoz, hogy bekerüljek ebbe a rögzült perspektívába/kameraállásba egészen addig, ameddig el nem tudom engedni és újracsatlakozni. Szerencsére trippen ez könnyen és gyorsan megy, ezért ekkora meditáció tunning. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nekem a rendszeres testmozgás volt eddig a leghatékonyabb abban, hogy ne vagy csak ritkán/alig kívánjam meg a cigit.
Amúgy Allen Carr könyve is gyakorlatilag szuggesztiókat tartalmaz. Önhipnózisban ezek biztos jobban működnek, mindenesetre a gondolkodásmód érdekes és nem olyan, amit már 100 helyen olvasott az ember az ilyen leszoktató oldalakon. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Érdekes könyv, érdemes elolvasni. Nekem nem hozta meg a megváltást, viszont 1-2 gondolatot azóta is használok és igaznak tartok a dohányzással kapcsolatban. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | |
Valamiért a hallucinogénektől sokkal spontánabb leszek és úgy érzem, minden ami történik az a jelenben történik (persze, hol máshol) és emiatt jól tudok figyelni 1-1 dologra. Nincs az a szétszórtság, még akkor se amikor aztán tényleg van minden. Ha mondok valamit azt spontán mondom, nem gondolkodom rajta. Mivel ilyen állapotban úgy érzem, hogy folyamatosan történik valami változás/utazás bennem, ezért általában jól meg tudom fogalmazni, hogy mit akarok, mit szeretnék. Ez sajnos józanul nem mindig megy, van amikor fogalmam sincs mit érzek és azt se, hogy igazán mit szeretnék. Sejthető, ha ezeket nem tudom, akkor a verbális kommunikációm se ezekről fog szólni, hanem minden másról. Beszélni lehet mindenről, szoktak is az emberek mindenről, de ez a fajta belső kapcsolat teszi lehetővé, hogy azt mondjam, amit tényleg érdemes mondanom és még soha semmi bajom nem származott ebből, de még azt is merem állítani, hogy komolyabb kellemetlenségem se. Ami azért meglepő, mert valahol azt várná az ember, hogy nem lesz annak jó vége, ha valaki csak úgy kimondja spontán, amit akar, pedig jó dolog, nagyon is jó. Ilyenkor ha kimondok valamit általában rövid és tömör a mondat, nincs benn semmi felesleg viszont jól érthető és az érzelmi töltetem 100%-osan belemegy a hangokba és úgy érzem súlya, hatása van így. Ebben a formában tényleg olyan, mintha egyfajta "varázsereje" lenne a szavaknak, míg az üres dumálás inkább csak olyan pótcselekvés féle. Én úgy gondolom, hogy minden a jelenben van és ha az ember megtanul spontán lenni akkor nagyon megkönnyíti az életét és megnöveli az esélyét annak, hogy képben legyen önmagával és a környezetével.
Az is érdekes, amikor spontán előjön valami és erre nagyon-nagyon rövid idő alatt egyből egy olyan reakció érkezik bennem, ami eltakarja ezt a spontán dolgot, mintha nem is lenne, vagy már elmúlt volna. Aztán rájövök, hogy bármennyire automatikus ez, bármennyire a szüleimet vagy akárkit okolom érte, mégis bennem van, bennem indul el és végső soron én csinálom ezt magammal. És azáltal, hogy felismerem és megértem, hogy ezt én csinálom már megkapom az esélyt arra is, hogy ne csináljam. Egész addig csak ki vagyok szolgáltatva neki és a külvilágban próbálom rárakni valamire vagy valakire, hogy megküzdhessek vele, kevés sikerrel.
Talán nem kapcsolódott annyira a témához ez az írás, de most ez jutott eszembe.
Tudatos trippekben gazdag új évet kívánok mindenkinek! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Van benn egy kísérlet, ahol fotonokat lőnek át 2 lyukon keresztül, ami mögött egy érzékelő van. Ha sokat lőnek egyszerre akkor a részecske hullámtermészete miatt apró hullámokban terjed tovább a lyukak túloldalán, így a hullámok egymásnak ütközve interferenciát hoznak létre, ami egy rácsos mintázatként jelenik meg az érzékelőn. Az érdekesség, hogy ha egyesével lövik a fotonokat akkor is megkapják a jelenséget, olyan mintha a foton két helyen lenne egyszerre és ezért jönne létre interferencia.
A csavar az egészben, hogy amint valaki meg akarja tudni, hogy pontosan melyik lyukon haladt át az a foton, onnantól nem kapják meg az interferencia jelenséget. Először azt hitték a mérés van rá valamilyen hatással, mármint fizikailag, de ezt idővel kizárták. Arra jutottak, hogy amellett, hogy ez kurva rejtélyes és érthetetlen, olyan mintha befolyásolnánk a valóságot azáltal, hogy mi pontosan meg akarjuk tudni, hol ment át a foton. Meg lehet tudni, tényleg ott megy át ha így nézik, de akkor megszűnik az, hogy két helyen van egyszerre. Ezt a kísérletet már sok ország megismételte és ugyanezt az eredményt kapták.
Nekem a végső kérdésekre történő válaszkeresés is hasonló élmény. Amikor meg akarom tudni a konkrét választ akkor mindig csak olyan fél válaszokat kapok. Igazán kielégítő válasz még nem érkezett, viszont amikor sikerül feloldódnom a jelenben akkor megszűnnek a kérdések. Nekem elég statikus a gondolkodásom és a képzeletem ezért nagy élmény, amikor LSD hatása alatt átélem a mozgás, változás élőbeniségét. Mert ugye ezek a változások a jelenben történnek real time és én úgy érzem, amikor át akarok valamit adni verbálisan a másiknak azt is lehet úgy, hogy statikusan próbálom és ennek a végén egy érezhető hiányérzet lesz, amit mások egy udvariass "aha" meg "ez érdekes" kijelentéssel letudnak, de van amikor sikerül úgy elmondanom, hogy a szavak spontán jönnek, a mondandóm spontán alakul, mondhatnám úgy is, hogy élőben, real time alakul és így a végén is úgy érzem, hogy na ez most jól sikerült. Ez mellesleg nem kis öröm az embernek, hogy meg tudta osztani a valóságát a másikkal. Erre a reakció már inkább az, hogy másik is jelenebb lesznek és jobban kapcsolatba kerülnek a belsőjükkel. Sokkal másabb ez, mint amikor a "művészlelkek" vagy "filozófus" arcok leülnek absztrakt, de egyben üres dolgokról beszélni. Az sokkal inkább egy racionális agytornára hasonlít, a spontán kommunikációban meg az érzelmek is és a belső átélés is jelentősen ott van az egészben, nem feltétlenül a tartalmi jelentés az ami dominál. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hát én kinéztem belőled, de örülök, hogy nem komolyan gondoltad. :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hlm az az igazság, hogy az angol a világnyelv, ezen a nyelven lehet megszerezni a legtöbb információt. Ez nem diszkrimináció, inkább csak érzed a hiányt. Én a helyedben megtanulnék angolul!
Amúgy se lehet diszkriminálni az angolul tudókat, hogy nem láthatják az oldalt a szabályod miatt. :P |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ja és én is előbb ezekkel a lightosabbakkal kezdeném az önterápiámat (orbáncfű, 5-HTP persze nem együtt!) mint egy vényköteles antidepresszánssal. Ha ezek nem érnek nálad semmit akkor lehet tovább gondolkodni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A legtöbb tápkiegészítőt nem ellenőrzik, de ez kevés embert zavar. A gyógyszereket sokkal szigorúbb teszteknek vetik alá, azoktól meg mindenki fél, hogy biztos korrupt volt az egész kutatás.
Szendi pl. ajánja az 5 HTP-t antidepresszánsok helyett. Ő szakpszichológus, nem írhat fel gyógyszert. A scientológusok vitamin és 5HTP-vel "gyógyítanak" mentális meg gyakorlatilag bármilyen betegséget, persze az eredményeiket elfogadhatóan megtervezett kutatással elfelejtették publikálni.
Ha 5HTP-t szedsz azt se tekintsd csodagyógyszernek (mint ahogy egy antidepit se), aki azt mondja hogy ez mennyivel jobb és biztonságosabb, mint egy antidepresszáns az hivatkozzon meg olyan kutatásokat, ahol ez derült ki. Anélkül marad a szokásos antipszichiátria/antigyógyszergyár féle vonal, amire lehet azt mondani, hogy az 5HTP-t meg biztos zsidók gyártják, hogy megszedjék magukat belőle!
Az 5HTP-t nem kutatták még olyan alapossággal, mint kellene és ez sajnálatos. Itthon nem lehet elvileg forgalmazni, gyakorlatilag lehet rendelni. Érdemes valami jó fajtát szerezni, mert kimutattak tisztaságbeli problémát az 5HTP-nél.
Mindezektől függetlenül lehet, hogy beválik neked az 5HTP, ha kipróbálod, az eredményeidet mindenképp tedd közzé nekünk! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | mans jó dolog, amikor tud az ember nevetni egy trippen. Ez drasztikusan csökkenti annak az esélyét, hogy bad trip legyen, mert a parákat is ki tudod nevetni. Nevetés közben amikor rázkódik a tested az egod is fokozatosan lazul. Ha ez végigment akkor valószínűleg egy nagyon szabad és ellazult állapotba jut az ember és ekkor mutatkozik meg az adott trip igazi intenzitása, hisz nincs rajta az a sok fék, amit eddig önkéntelenül ráraktál. Ily módon idővel az ember egyre hamarabb tud LSD hatása alatt ebbe az állapotba kerülni (gyakran már akkor, amikor megérzem a keserű ízét a számban elkezdődik az előző trippekbe való visszacsatolás). Ha ez megy, akkor lehet negyed bélyegtől is jól trippelni.
Én úgy érzem az LSD sok dologban kiszámíthatóbb kezdet lenne számomra, miután már elég trippen túl voltam. Hogyan fut fel, hogyan hat peaken, meddig van plató, mivan ha nincs idő (semmi, jó érzés), ha trippen jön valami helyzet azt hogyan kezeljem és az az érdekes, hogy LSD-n egy számomra viszonylag új hangszeren (doromb) olyan fajta szintet értem el, amikor azt éreztem hogy nem nekem kell irányítani a kezemet, mert megy magától. Ezt könnyen elfogadtam akkor és sikerült még jobban ráfigyelnem magára a hangképződésre. Közben 1 pillanatra volt h felmerültek zavaró gondolatok, pl. hirtelen nagyon büszke lettem magamra milyen jól megy és máris elkezdett akadozni az egész. Aztán volt, hogy úgy éreztem nekem kell kitalálni mi legyen a következő lépés, ez is csak botláshoz vezetett. Aztán sikerült visszaterelni a hangra és az egész folyamatra és belül azt mantráztam, hogy megengedem, jöhet, teljesüljön ki az egész világban. És jött és teljesült, egy másik srác elkezdett halandzsa nyelven énekelni/kántálni rá, közben goa szólt kőfejtőnél, ott volt még Gén is, aki nem fogyasztott semmit mégis egy kollektív élményben volt részünk 3man.
Szóval LSD-n merjünk nagyot gondolni, mert tényleg közvetlen hatással tud lenni egy adott valósághited megdöntésében, átírásában.
Egyszer este csalánok között mászkáltunk A goafeszten. Napközben józanul megcsípett pedig figyeltem rá h ne. Este papíron eszembe jutott még előtte, hogy hoppá csalános jön na most mi lesz. Aztán elkezdtem lépkedni és olyan érzés volt mintha tök ellazultan és kedvesen tudnék bemenni a növények közé. A fejemben ott volt, hogy nem bánt, pontosabban egyfajta sértetlenség érzése a lábaimnál, amikor érintkeztek a csalánnal. Nem csíptek meg.
Gilen tüskebokor és ugyanez a forgatókönyv. Egyfajta barátságos, kedves és szeretetteljes bánásmódot éreztem az előttem utamat elálló növénnyekkel szemben. Nem szúrt meg és elég volt viszonylag gyengéd mozdulatokat tennem, hogy arrébb rakjam a szárait. Nem gondolom, hogy feltétlenül csoda történt volna, egyszerűen csak olyan szinten tudtam kommunikálni a növénnyel ösztönösen, hogy a kívánt barátságos kimenetel történjen meg.
Ezzel szemben józanul nem ritka, amikor az emberek anyázva mennek előre egy ilyen környezetben. Vannak, akik utálják mondjuk a darazsakat és őket rendszeresen találják be darazsak. Valamilyen szinten érzékenyek szerintem az állatok a belső ösztönös reakcióinkra. Hallucinogén hatása alatt a rovarok igazán komoly archaikus lények súlyos mintázatokkal, viselkedésekkel.
A vizipipa szénnel is volt egy érdekes kalandom. Szilveszterkor behofizva készültem begyújtani a vizipipát. A szenet fogtam a csipesszel, ültem törökülésben és begyújtottam. Elkezdett szikrázni ahogy szokott és teljesen békésen elüldögéltem. Olyan 10-15mp után jött a kérdés, hogy hoppá én máskor ezt nem így szoktam, hanem állva és eltartva magamtól, mert van h megégeti a kezemet. Hmm, hát igen, de most nem égeti és ez tök jó, szeretem ezt a tüzet és végül begyulladt rendesen, a kezemet nem égette meg.
Ezek egy mesébe is beleillenének, de hallucinogén hatása alatt én gyakran érzem magam valahol gyereknek, de ugyanakkor van egy mítikus-archaikus-misztikus vonala is az egésznek, ami miatt úgy gondolom ez mégis több, mint egy mese, egy történet. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ne felejtsétek el leírni az álmaitokat, így sokkal több álomra fogtok tudni emlékezni egy idő után! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Meg amúgy se érdemes összetéveszteni a kigyúrtat a sportos/fittől. Régebben, amikor sok kétkezi munkát végeztek az emberek alapból megvolt ez a fittség, számítógép nyomkodástól viszont nem lesz meg ezért szükséges kiegészítés ez sok ember számára. Szerintem nagy dolog, ha valaki képes kitartóan és rendszeresen mozogni valamit! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tegnap voltam buliban. Csaj bejön a fiú wc-be tüzet kérni a csapnál. Én már eléggé rottyon voltam a zöld+pia kombótól, de azért ő se volt semmi. Kérdezte is, hogy nem látszik-e, ránéztem ilyen full koncentrált szintis tekintet, kérdem: mit toltál? - Áá semmit. - Spuri? Neem. MDMA? (ezt nem is értette), mefi? Nekem elmondhatod! - Igeen mefi!
Sajnos nem hozhattak eleget magukkal mert 1 órára rá már punnyadt az a társaság az est további részében. :-/ |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | (Ha műanyaggal dolgoztok mindig figyeljetek arra, hogy a pipafej, ami a legtöbb hőt kapja ne olvadjon, puhuljon meg, illetve a műanyag semmilyen helyen ne olvadjon, mert az nem túl egészséges.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egy igen komoly MDMA élményem egy fesztiválon érdekes dolgot mutatott meg. Amikor feloldódtam és elkezdtem elfogadni magamat 100-osan akkor bárkire, ha ránéztem úgy néztem rá, hogy ELFOGADOM. Nem is feltétlen csak magamat, nem is feltétlen csak őt, ez olyan köztes dolog volt, amire a reakció ugyanúgy az ELFOGADOM volt a másik részéről. Amikor előtte nem álltam MDMA hatása alatt és mondjuk paráim voltak akkor az elfogadás szikráját nem tapasztaltam másoktól, ami csak tovább erősített a saját állapotomban. Egy szóval ezek a dolgok igencsak adok-kapok dolgok és sokszor nem is ok-okozati, hogy én adok ő kap, hanem nem meghatározható a sorrendje ennek, hogy most én adtam neki és ezért ő is ad, vagy ő nekem ezért én is. Én úgy éltem meg, hogy ez az emberek között van, ha így nézel rá valakire ezt kapod, ha máshogy nézel rá akkor meg azt kapod.
Amúgy, ha azt nézzük mi is jórészt állatok vagyunk és az állatok se mindig elnézőek a beteg társaikkal. Ez nagyon kegyetlen dolog, de attól még egy létező jelenség bár tény, hogy egy érző szívű ember képes felülemelkedni az állati részén ezért nem elhanyagolható az adott egyén mikrokörnyezete. Ha szar a környezeted nagyon nehéz dolgod lesz a változásra, viszont ha megérted, hogy a dolgok bizonyos törvényszerűségek alapján működnek akkor már könnyebb a megfelelő lépéseket megtenni.
Egy lány nem véletlenül öltözik csinosabban, ha társat keres, az állatvilágban is fontos szerephez jutnak az amúgy energiaköltséges díszek. Ha többet tudsz belerakni többet kapsz vissza, miért kéne beérni a kevesebbel? A kevesebb alatt adott egyén potenciálján belül értem, nem másokhoz viszonyítva. Tehát, ha nekem van 2 lábam és tudok mozogni (szemben azzal, aki mondjuk tolószékes) akkor miért üljek egész nap és hagyjam, hogy gyengüljenek az izmaim és a fizikai megjelenésem egy gépelőtt ülő geekéhez kezdjen hasonlítani? Nem nézem le a geekeket, de semmiképp se azt szimbolizálja egy ilyen ember, hogy ő tisztában van a saját testének fontosságával. Szerintem senki sincs tisztában vele, ameddig mondjuk görnyedt a testtartása. Lehet szuper okos, szuper szimpatikus, szerethetem ettől még, de mindig ott lesz a kérdés, hogy miért nem ismeri fel, hogy ha javítaná a testtartásán akkor a lelki tartása is javulna, valamint az idegimpulzusai is szabadabban tudnának áramolni a testében?
Menjetek el egy masszőrhöz, attól úgy ellazultok mint kevés drogtól. Nem csak testileg, hanem lelkileg is. Aki a lelkével nem tud bírkózni feküdjön rá a testi vonalra, ha abban tud sikereket elérni akkor a lelki változások is több eséllyel fognak beindulni. Egyszerű, banális dolgok ezek egy olyan korban, ahol előbb kapsz egy tünetre gyógyszert, minthogy a gyerekeknek megmutassák a mozgás örömét, ami életünk végéig ki kell, hogy tartson és az nem fog úgy, ha mozgás=valami nehéz szenvedős dolog, amit kéne csinálni.
Még egy érdekesség. Van, hogy neten keresek egy nyújtó gyakorlatot mindezt úgy, hogy előtte egy másikat végeztem. Csak közben eszembe jutott, hogy na milyen nyújtó gyakorlatok vannak erre meg arra a testrészre és leültem a gép elé. Életemben először észrevettem, hogy csak azért ültem a gép elé, mert nincs kedvem nyújtani és inkább csak olvasnék róla. Mellesleg már rég tudom azokat a gyakorlatokat is, csak úgy csináltam fejben, mintha fontos lenne megkeresnem őket, pedig az egész arra volt jó, hogy ne csináljam meg és csak fejben történjen meg, ami elég kevés a test szempontjából. Felálltam és folytattam a gyakorlatot. Van más út az izmok nyújtására? Nincs. Innentől a többi csak kifogás és ez sajnos sok-sok dologra érvényes az ember életében, a fej átveszi az uralmat meg a fantázia, hogy de jó lesz egyszer, ha... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sonek valóban külsőség a megjelenés, de számít sokat. Csak azért írtam, mert ismerek olyan túlsúlyos embereket, akik pszichoterápiába járnak emiatt, panaszkodnak, hogy milyen nehéz nekik és még az ülés előtt megeszik 2 csokit. Vannak emberek, akikre ránézel és azt látod, hogy szorong saját maga miatt, nem érzi jól magát a bőrében. Ha egy olyan dolog miatt van ez, amin közepes befektetéssel változtatni lehet akkor szerintem a legnagyobb vicc ezért pszichoterápiába járni. Az egészséges megjelenés nem elvárt dolog, csak kívánatos. Ha valakinek van esélye rá, hogy javítson a testi állapotán érdemes megtenni, mert kb. 100%, hogy ettől lelkileg is jobban lesz több szempontból is. Ez azért jó, mert a testünk fejlesztéséhez igen egyszerű, érthető, bárki számára kivitelezhető módszerek vannak, míg a lelki fejlődés nem ennyire körülírható, behatárolható dolog.
Persze vannak, akik túlsúlyosan is remekül érzik magukat a bőrükben és akkor mások is sokkal elnézőbbek a túlsúlyával, sokkal kevésbé fog feltűnni. Ha te parázol rajta, mások észreveszik.
A kiállni magunkért alatt azt értem, hogy keresni kell magunkban mit is szeretnék valójában és észrevenni azt, hogy ha jön egy lehetőség akkor sokszor nem az a jó módszer, hogy nem teszünk semmit/reménykedünk. Én kb. minden LSD trippem után egész pontosan érzem mit akarok és tudok is tenni érte, úgy érzem bennem van a lendület és előbb kezdem meg a cselekvést, minthogy elkezdenék morfondírozni rajta. Pár hét azonban és ez a tendencia megfordul: sokkal erősebb a fejbeni munka, mint a valós cselekedet. Úgy érzem ez az egyik legerősebb korlátom és sokszor nem megalapozott az a félelem, ami visszatart ettől. Mindenesetre, ha valaki másoktól várja el, hogy neki jobb legyen az ritkán fog teljesülni. Meg amúgy is érdemes megnézni, hogy aki ezt elvárja, ő mennyit tesz az ügyben, hogy másoknak jobb legyen? Sokszor semmit, de valahogy ez elkerüli a figyelmét!
A tisztelet alatt nem azt értem, hogy hajlongjanak előtted az utcán, meg fossák szét magukat ha morcosan rájuk nézel! Egyszerűen azt értem, hogy mindenkinek vannak határai, amit ha mások túllépnek azt ők bántásnak élik meg. Sokan képtelenek szólni, amikor valaki átlépi a határaikat és egy tipikus forgatókönyv az, hogy átlépik egy lazább határodat OK belefér, átlépik egy már kevésbé lazát HÁÁT EZ MÁR NEM SZIMPI, átlépik egy még kevésbé lazát BIZTOS DIREKT CSINÁLJA, átlépik egy igazán bántót akkor meg DURR és kiborul a bili. Egy ilyen embernek nem lehet megmondani, hogy nem jogos a kiborulása mert az. Viszont, ha már a 2. határátlépésnél jelzi ezt a másiknak akkor sokkal kisebb az esélye, hogy tényleg bántsák és a másik se feltétlen bántani akarta, csak máshol vannak a határai/figyelmetlen volt. Ha időben szólnak neki akkor leáll a legtöbb ember, akinek nem az a célja, hogy direkt bántson. Mégis sokan elszenvedik ezeket a köröket és eszükbe se jut, hogy lehet ő nekik kéne hatékonyabb védelmet kialakítani, ami nem feltétlen olyan nehéz. Csak vannak akik utálnak kérni másoktól, ők az igazi szemmel büntető, bevágják a durcit és elég nehéz ilyen emberekkel együtt élni. Persze ha egy full ideális, egymásra figyelő, szerető társadalomban élnénk akkor lenne reális esély arra, hogy az emberek észreveszik magukat, na de nem tudom hány ilyen társadalom volt eddig, a mostani a miénk nem ilyen. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Van már ilyen spriccelős THC kivonat, szóval működőképes. Viszont forró olajba vizet önteni rossz ötlet, nem forró olajba vizet önteni ugyancsak kétes eredményű (nem oldódnak egymásban). Olaj helyett sokkal jobb lenne tömény etil alkoholban áztatni 2 hétig, ez a szájban is gyorsabban felszívódik és az olajat amúgy se lehet túl jó érzés belespriccelni az ember szájába. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Volt egy herkás srác, aki elmondása szerint a hitgyüli segítségével állt le a heroinról, nem esett vissza azóta.
Volt egy hitgyülis nő, aki skizofrén lett. Kihasználták és pénzt szedtek tőle amíg végül a pszichiátrián kötött ki. A lánya is később hitgyülis lett, egy sráccal összejött onnan és azóta a családja nem tudja hol lakik, nem látogatja meg őket karácsonykor sem, teljesen a családja ellen fordították (akár csak a scientológiában szokás).
A hitgyüli bárhogy nézem nagy intenzitással tud hatni egyes emberekre. Drogosokon tud segíteni, csak sajnos a pénzlehúzások nagyon ocsmánnyá teszik az egészet.
A lényeg inkább, hogy az erős vallásosság negatívan korrelál a droghasználattal és sok ilyen körben (anonim anyagosok/alkoholisták) fontos elem a természetfeletti erőbe vetett hit és bizalom a leszokáshoz vezető úton (nem kell Istennek vagy Jézusnak lennie, lehet bármi). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hlm azért ne essünk át a ló túloldalára se! A csajoknak nem csak az tetszik, aki ki van gyúrva, de hidd el ha jó a fizikumod (jó testtartás, stabil járás) az az emberek 90%-nak tetszeni fog. Az egészséges megjelenés, stabilitás vonzó és ebben semmi különös nincs. Ez nem azt jelenti, hogy enélkül egy senki vagy, de azért nem is kell halálra gyúrnod magad, hogy fitt legyél. Arról nem is beszélve, hogy lelkileg mennyivel jobban érzi magát az ember, ha végez rendszeres mozgást. Nem kötelező, de ha van lábad és tudsz mozogni akkor ezt nem ápolni olyan, mintha nem mosnál fogat, nem fésülködnél, nem mosakodnál. Meg lehet tenni, de valószínűleg nem fogják ezt díjazni. És itt most nem arról van szó, hogy olyan legyél, amilyen a fizikai korlátaid miatt nem lehetsz, hanem arról, hogy magadhoz képest ne a mínusz tartományban mozogj.
Egy helyzetből úgy is ki tudod vágni magad, hogy nyugodtan és őszintén megmondod, hogy most nem nagyon tudod mit kéne tenni. Ezt lehet úgy tálalni, hogy mások számára pozitív legyen, nem kell mindig mindent tudni. Aki azt hiszi mindig mindent tud annak biztos van pár fanatikus rajongója, de a legtöbb értelmes emberben nem fog szimpátiát kelteni ezzel. Megint más az, ha valaki annyira elesett és passzív, hogy nem képes kiállni magáért. Egy ilyen emberért mások az esetek 90%-ban nem fognak kiállni, de hát miért is álljon más ki értem? A világ nem így működik, elsősorban minden embernek saját maga a legközelebbi dolog az életében és nem feltétlenül azért mert önző, egoista. Mindenesetre neked kell tudnod, hogy mit szeretnél, ha még ezt se tudja valaki akkor csak szenvedni fog és úgy érzi mindenki elnyomja őt és sokan még el is várnák másoktól, hogy kitalálják helyette, hogy neki mi lenne a jó. Szép lenne nem vitatom, de akkor se reális elvárás ez mások felé.
A negatív dolgokat is lehet többféle kép kommunikálni mások felé. Lehet szimplán úgy, hogy panaszkodsz egy hatalmasat, amitől te igazán nem érzed magad jobban viszont a másikat cserébe sikerült leszívnod egy kis életenergiával. Aztán lehet úgy is, hogy tanácsot kérsz másoktól, szerintem ez sokkal jobb mert a legtöbb ember szeret tanácsot adni, segíteni másoknak HA kérik. Persze lesznek mindig bunkó emberek, akik szemmel láthatóan le se szarják a problémádat, de velük amúgy se érdemes kapcsolatban maradni, a lényeg hogy időben felismerd, ha valaki nem őszinte veled és nem is figyel rád úgy, ahogy szeretnéd. A mai világban bevett szokás a "mosolyogva elküldelek anyádba" féle jópofizás, de attól még, hogy valami bevett szokás még nem biztos, hogy jó. Meg az se mindegy, hogy te tudod, amikor csak jópofizol, vagy annyit csinálod, hogy egy idő után már elhiszed magadról, hogy milyen jófej vagy mindenkivel. Tudni kell őszintének lenni magunkhoz és akkor a kapcsolataink se lesznek őszintétlenek.
Ha nem tiszteled magadat mások se fognak tisztelni. Ha nem becsülöd magad mások szemében se leszel értékes. Romantikus elképzelés az, hogy valaki meglátja benned az értéket, odajön hozzád és felemel a sárból és ilyen van is csak borzasztóan ritka. A magatehetetlenség egy tanult dolog, nem veleszületett. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | H2O: "Mi a baj? Nem bántottalak!" Nincs baj, miért én bántottalak?
Jean, bevallom őszintén reméltem, hogy te aki olvasottabb vagy az említett szerzők között tudsz dobni pár használható tippet, de valóban nem ártana többet olvasnom tőlük!
Egyetértek Barddal, hogy a negatív dolgokat nehezebb megosztani, én arra is gondoltam, hogy aki nagyon kész lett itt a drogoktól az már nem is ír ide, mert teljesen kiábrándult. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | T0M1 a drágulást a szükséges anyagokhoz nem elsősorban itthon, hanem Európa szerte értettem! Amúgy igen a média tuti megdobta a terjedési sebességét, ezt nem lehet vitatni. Ugyanakkor a média megjelenés előtt nem volt nagy durranás még? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hlm pszichostimuláns és mefi topicban jócskán voltak negatív hatásokról szóló írások. Az LSD és gomba topicban is találsz 1-2 félresikeredett trippet, de igaz hogy nem arról szól a topic, hogy jaj trippeltem és azóta az életem romokban, torzult a valóságom, elmenekültem az életemtől stb.
Régebben a fűről hosszú távon topicban volt egy vita a fű negatív hatásairól. A végeredmény általában mindig az, hogy nem a szer a rossz, hanem a felhasználó él vissza vele, nem elég érett ahhoz a szerhez, vagy úgy általában egyikhez se. Páran teljesen normális jelenségnek tartották, hogy valaki naponta THC-val bizsergesse az agysejtjeit, a csokievéshez hasonlították mondván az is jár neurotranszmitter kibocsájtással az agyban. Ezzel én speciel nem értek egyet azóta se, számomra még kérdéses a fű agyra és személyiségre gyakorolt hatása hosszútávon. A fő kérdésem az, hogy lehet-e naponta, párnaponta füvezni egy életen át úgy, hogy valaki normális életet él, van munkája, kapcsolatai amikben érzelmileg involválódik. Átérzi-e mélyen az életét, önmagát és nem zavarja-e, hogy egy külső anyag kell ahhoz, hogy egy számára már-már a józannál is otthonosabb tudatállapotba kerüljön ideig-óráig. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | H2O:
5-HTP is sold over-the-counter in the United Kingdom, United States and Canada as a dietary supplement for use as an antidepressant, appetite suppressant, and sleep aid, and is also marketed in many European countries for the indication of major depression under trade names like Cincofarm, Levothym, Levotonine, Oxyfan, Telesol, Tript-OH, and Triptum.[1][2] Several double-blind placebo-controlled clinical trials have demonstrated the effectiveness of 5-HTP in the treatment of depression,[1] though a lack of high quality studies has been noted.[3]
They also state that "because alternative antidepressants exist which have been proven to be effective and safe, the clinical usefulness of 5-HTP and tryptophan is limited at present.
Ilyen alternatív antidepi az orbáncfű, ami bizonyított már többször. Te most mondtál egy másik lehetségeset, aztán ezt is le lehet gyógyszerként gyártani és eladni. Akkor ezt is utálni kellene? Vagy ha táplálékkiegészítő cégek gyártják az nem para, ha egy gyógyszercég akkor igen?
sonek az MDMA meg spuri agykémia módosító hatását csak átmenetileg értettem, nem tartósan. Csak azt akartam érzékeltetni, hogy a gyógyszerek ennél azért finomabban hatnak, megbízható tisztasággal.
hlm: "Én azt mondom hogy semmilyen gyógyszert nem tartok jó ötletnek főleg önkényesen nem."
Önkényesen gyógyszert csak annak adnak, aki ön és/vagy közveszélyes. Elmész pszichiáterhez állami rendelésbe, akinek van rád kb 10-20 perce, mert ennyit bír anyagilag a működtető intézet, aztán felír neked valami antidepresszánst. Ha te beszeded lelked rajta, mindenesetre ez nem kötelező.
Szóval ez a gyógyszer fóbia valahol nagyon irracionális dolog, hisz adott szerről van szó. Lehet utálni az SSRI-ket, vagy lehet utálni a triciklusos antidepiket, de úgy kompletten a gyógyszereket szidni olyan, mintha én a bigmac helyett az összes ehető dolgot helyteleníteném. Vannak jó, kevésbé jó, nem hatékony, káros stb. szerek és ezeknek a különböző arányú kombinációi is. Ezek molekulák, hatnak valahogy, ez a fontos nem az, hogy ki gyártja. A Sandoz gyógyszereket gyárt, de régebben LSD-t is küldték az asztalra. Ez az antipszichiátria dolog önmagában mesterséges ellentét. Adott gyógyszer hatékonyságát vitatni, az egy sokkal objektívebb vitát jelentene, persze kevésbé lenne érdekes a köznép számára és nem lehetne könyveket eladni, előadásokat tartani, ráfeküdni a vitamin/táplálékkiegészítő bizniszre annyira.
jean téli depresszió->téli levertség. Igen, én a depressziót energiátlan, lehangult állapot leírására használom, számomra a depresszió szó nem jelent megbélyegzést, állandó gyötrelmet, másoktól való segítségkérést stb. Viszont a depresszió, mint szó már a köznyelvbe is belopta magát, lassan valóban általánosabb lesz azt mondani, hogy depis vagyok, minthogy levert vagyok, vagy lehangolt. Ettől függetlenül a különböző depresszióknak vannak jól körülhatárolt diagnosztikus kategóriái, ha ehhez még ott van egy élettörténet akkor egy jó szakember meg tudja különböztetni az olyan eseteket, ahol gyógyszert érdemes adni, az olyantól ahol nem. Ugye a gyógyszereket emberek adják, itt bukik el az egész, nem ott, hogy léteznek ilyen gyógyszerek. Jó világ lenne, ha csak jó szakemberek dolgoznának, de sajnos ez egy szakmában sincs így, az orvostudomány se különb, noha szeretnénk, hogy az legyen hisz életekről van szó.
Mindenesetre talán ott válik el ez az egész a gyakorlatban, hogy milyen módszerekkel lehet segíteni egy súlyosan levert, lehangolt, hívd aminek akarod embernek, illetve ha mi kerülünk ilyen helyzetbe mit érdemes tenni, kihez érdemes fordulni. Erre milyen választ ad Thomas Szasz, Laing meg Feldmár? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | RC gondolom research chemical. De lehet remote control is és távirányítóval lehet irányítani a beszintizett tiniket... :D
neonblack mondasz valamit és igen én eki alatt még az MDMA-t értem. Többen írták, hogy az MDMA előállításához drágultak, szigorodtak az anyagok, ez vajon összefüggésben van-e ezzel?
Mefi volt már több éve is, miért most robbant ez így be? Persze lehet azt is mondani, hogy miért NE most robbant volna be? Van valakinek valami megalapozott elmélete erre vagy csak találgatni lehet? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | megauto, amit leírtál lehet depresszió, lehet céltalanság, motiválatlanság. A fű ezeket a tüneteket kiválóan elfedi, ezért nem volt semmi bajod ameddig szívtál, viszont sajnos meg nem tudja oldani, előrébb csak a füvezéstől senki se fog jutni. Én mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy menjen terápiába, az emberek 80%-ának szüksége lenne rá. Az más kérdés, hogy ez általában komoly pénzbe kerül és azért vannak nem jó terapeuták is, vagy csak simán te meg a terapeuta nem illetek össze a jó közös munkához. Arról nem is beszélve, hogy időigényes a folyamat, hónapokban vagy években kell mérni a komolyabb változásokhoz vezető utat, de ilyen az élet, régebben is ilyen volt csak akkor nem volt ekkora stressz, hogy hajtani ezerrel, utána meg hajtani kétezerrel. Sajnos ez a társadalmi felállás sok esetben csúnyán el van baszva, így én nem lepődök meg azon, ha valaki kifekszik ettől. Ettől függetlenül a társadalmon kívül is van élet, az a fajta ami természetes és kozmikus, ami túlmutat az emberi agyak kreálmányain és igazi értelmet ad az életnek. Ezt jó volna megtalálni, mert enélkül nagyon nehéz lendületbe jönni. A másik dolog, hogy találni kell valamit amiben jó vagy, ha nincs ilyen akkor nem leszel boldog és szarnak fogod érezni magad. Az is fontos lenne, hogy legyen minimum 1 ember az életedben, akinek el tudod mondani, ha bajod van, anélkül, hogy ő elbagatelizálná vagy egyből adná a megoldási tippeket. Egyszerűen csak képes legyen meghallgatni, ez a fontos elsősorban. Sajnos ez se egy egyszerű dolog, hisz nem ritka, hogy elmondasz másnak valami nyomorodat és ez benne a saját nyomorát aktiválja, ami miatt nem lesz épp empatikus veled.
Amúgy ne felejtsétek el, hogy van téli depresszió is a napfény hiánya miatt és ez természetes jelenség. Lehet menni fénykezelésre vagy aki úgy érzi az próbálja ki az orbáncfű kivonatot (Remotiv). Kis sárga virág, nő itthon is a mezőkön és enyhe depi kezelésében hatékony lehet, vény nélküli és 0 mellékhatás. Csodát nem kell várni tőle, csak nem fekszel meg minden kis piszlicsáré dologtól és a negatív gondolatokat is csökkenteni tudja. Inkább védő, mintsem húdeboldoglettem mert szedem a tabit féle hatása van. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Jó a téma!
Jean igazad van az, hogy melyik volt előbb, mi minek a következménye nem derült ki. Viszont egy holisztikus terápiában testet és lelket gyógyítják együttesen, mindkét oldalt támogatva a leghatékonyabb a terápia.
hlm: "Onnantól kezdve hogy megfogan a baba már kapja az élettől az impulzusokat, amiről nekünk fogalmunk sincs, hogy egy ilyen kis csöppség mit fog fel a világból 1-2 éves koráig."
Ezzel foglalkozik a fejlődéspszichológia. Vannak vizsgálatok a kisbabák anyához való kötődési mintázataival és még rengeteg elmélet, szóval ez egy igen jól és régóta kutatott terület sok-sok érdekességgel és tudományos kutatási módszerekkel.
"Számomra inkább az a nagy kérdés hogy miért alakulhat ki olyan nagy különbség emberek közt érzelmi szálon. "
Ez egyrészt függ az egyén genetikai hátterétől. Van kimutatható eltérés abban, hogy az agy felszálló retikuláris rendszere mennyire működik. Ez egyszerűen fogalmazva kb. azt jelenti, hogy ki mennyire gátolt idegrendszerileg. Van, aki sok ingertől se akad ki, de van aki már kevéstől is. A másik oldal meg persze a fejlődés, hogyan bántak az emberrel, milyen mintákat kapott a szüleitől és környezetétől, milyen traumák érték. Így már látható, hogy rengeteg fejlődési útvonal van és könnyen belátható miért vagyunk sok tekintetben eltérőek.
Azt írod nincs klinikai depresszió, pedig ez egy jól dokumentált jelenség. Egy súlyos depressziós ember gyakorlatilag még a terápiába se tud elmenni, ameddig nem kap antidepresszánst SEMMIT se tudnak vele kezdeni, legalábbis a nyugati orvoslás módszereivel. Egy érdekesség, hogy többször előfordult az, hogy egy ilyen egyén jobban lett az antidepresszánstól, pont annyira lett jól, hogy minimális akarat megjelent nála és ezt kihasználta arra, hogy öngyilkos legyen. Persze a másik nézet az, hogy az antidepresszánsok miatt lett öngyilkos, ezt a scientológusok szeretik előszeretettel hajtogatni, de hogy mire alapozzák ezt az nekem nem tiszta. Nyílván akinek problémái vannak régóta az nagyobb esélyel fog gyógyszert szedni, tehát az öngyilkosok körében több gyógyszerszedő lesz, de ez még nem jelenti azt, hogy emiatt lett öngyilkos. Amúgy se szoktak poénból antidepresszánst szedni, bár tény, hogy ez a leggyakrabban felírt gyógyszer és a depresszió a leggyakrabban diagnosztizált betegség. Van aki gyász közben is szed antidepresszánst holott nyílvánvaló, hogy az ott fellépő depresszió a gyászreakció természetes része, szóval félre lehet kezelni az embereket ez tény. Viszont akinek normális az agykémiája azokét nem fogja ez felborítani, mert a hiányos állapotot tudják elsősorban jelentősen befolyásolni. Hozzáteszem, hogy egy MDMA, spuri stb. sokkal keményebben befolyásolja agyunk kémiáját, mégis sokan nyugodt szívvel használják ezeket a szereket miközben a gyógyszerektől rettegnek. Szóval a gyógyszerek jó dolgok csak lehet szarul használni őket, meg amúgy is végső soron ezek is csak szerek annyi, hogy legálisak és sok tesztelésen kell átmenniük. Legalább tiszták. Az más kérdés, hogy hatalmas üzletág ezért reklámoztatják ezerrel, minden nap jó sok köhögős, fejfájos, ezfájos azfájos VEDDBE GYORSAN ELMÚLIK JÓLESZ hirdetést kell néznie annak, aki bevállalja a tv-zést. Ez biztos nem egészséges, de látható nem a gyógyszerrel van a baj, hanem a felhasználással, terjesztéssel, azzal hogy olyanoknak is ajánlják, akiknek fölösleges mert profit van mögötte. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nem olvastam, az fMRI meg elég pontos készülék, de persze nem muszáj hinni benne. A placebo ebben az esetben nem állja meg a helyét, mert normális/beteg populáció agyait hasonlították össze. Bármennyire hihetetlen, de van akin tényleg segített a gyógyszer és jobban együtt tud élni annak enyhe-közepes mellékhatásaival, mint azzal hogy egy hang azt mondja egész nap a fejében a halott nagyanyja hangján, hogy "öld meg magad". Amúgy nyugodtan lehet jönni az alternatívákkal a skizofrénia kezelése kapcsán. Az ilyen antipszichiátriai könyvek, cikkek, beszélők valahogy mindig elfelejtik megmondani, hogy akkor mi az, ami jó és hatékony módszere a skizofréniák kezelésének. Ez biztos azért van, mert ha elmondanák a gyógyszercégek eltennék láb alól! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Negatív automatikus gondolatok-biztos én látom ezt rosszul, én vagyok a béna stb, ha sokáig nézem a tükröt biztos előbb utóbb mást fogok látni mint amit szeretnék- rossz érzések a felszínre törnek-már más is mondta hogy hülye vagyok. Ez skizofrénia és így tovább. "
Nem, ez nem skizofrénia! Ez az amit írtál: negatív automatikus gondolatok és ezek leginkább depressziósoknál jellemzőek. Több fajta skizofrénia van, de egy olyan akinek meg van borulva az agykémiája annak ez inkább úgy néz ki, hogy belenéz a tükörbe és durva halukat kap az arcába, jellemzőbben hangokat a fejébe és akkor ezekkel kezd valamit. Amúgy fMRI-vel már ki lett mutatva az elváltozás az agyban ezeknél az embereknél és a gyógyszer is segít rajtuk (abbamaradnak a haluk, hangok, esélyt kapnak a normálisabb működésre). Az megint más kérdés, ha valakit tévesen diagnosztizálnak skizónak, mármint "agykémiaborult" skizónak és akkor rajta nem fog segíteni a gyógyszeres kezelés és ott vannak a mellékhatások is. Ami meg a rendes pszichoterápiát illeti az jellemzően nagyon nehéz a skizofrének esetében. Nincs igazán tuti módszer az ő kezelésükre szóval nagy szakértelmet, időt, ráfordítást igényel. Na ez már igen nehezen kivitelezhető Magyarországon.
Nézzetek a tükörbe a szemetekbe mereven, hosszú időn keresztül, olyan mélyen ahogy csak lehet. Egy idő után én egy idegen embert látok, van hogy egy idősebb férfit van hogy egy fiatalabb gyereket. Nem ritka, hogy átváltozik valamennyire az arcom is vizuálisan, mindez szín józanul. Szerintem én nem vagyok skizó, egyszerűen a tükrök trükkös dolgok a tudat számára, hát még a saját tekinteted, vagy egy fotó esetében egy korábbi, fiatalabb fizikai megjelenésed. Akkor így néztem ki és ilyen voltam, most így nézek ki és ilyen vagyok...aztán meg ott van, hogy a régi is én voltam, de most az új vagyok...aztán jön, hogy a régi nem csak voltam, hanem még most is vagyok csak más is jött még hozzá. Amúgy pont a napokban nézegettem gyerekkori képeimet magamról, szüleimről, testvéremről. Felér egy trippel, mégis sok ember nem érdeklődik saját múltja iránt, mintha nem is lett volna, vagy csak olyan súlytalan már, hogy fölöslegesnek érzi foglalkozni ezzel. Mégis, amikor meglátom a képeket belül beindul valami és akkor érzem, hogy belül még mindig az vagyok, ami már az elején is voltam, csak most már sokkal több rálátásom van a dolgokra. Csak a sok rálátásban könnyű elveszíteni a kapcsolatot ezzel a belső korai önmagunkkal, erre figyelni kell, újra kell tapasztalni, belül van minden ezt már mindenki megmondta, csak sokan gondolatként értelmezik pedig sokkal inkább testben lévő érzés szerű. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Akkor mi magyarázza azt, hogy ezek a szerek csak mostanában, az ekipiac kihalása óta terjednek rohamosan? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ja még utószónak annyit, hogy rá nagyon illet az: "attól, hogy senki se ért meg még nem leszel művész" kifejezés. Amúgy édesanyja skizofrén volt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A tükrös nézegetős, magamat egy idő után idegennek érzékelős folyamat leginkább a deperszonalizáció jelensége szerintem. Amúgy a mentális betegségek tipikusan nem úgy kezdődnek, hogy saját magad indukálod és közben értelmes kérdéseket teszel fel magadban...
Postman skizofréniából is van paranoid fajta és amúgy a paranoiában pont az a legrosszabb, hogy reálisabb, mint ami tényleg van. Tehát egy paranoiás állapotban jobban hiszel a paranoid dolgoknak és olyankor, ha egy másik ember azt mondja "hé haver csak beképzeled, vagy hé haver te kicsit paranoiás vagy nem?" akkor az értelmeződhet úgy, hogy a haver vágja a "valóságot" és csúnyán át akar baszni azzal, hogy úgy állítja be mintha ez csak para lenne, holott mégsem, aztán majd jól ellened fordul stb..
A skizofrénia meg általában úgy lesz felismerhető, hogy valaki pszichózisba kerül. Ilyenkor részben vagy teljesen elveszíti a kapcsolatot a külvilággal és ez kívülről egy igen feltűnő jelenség. Lehet pszichózisod úgy is, hogy nem vagy skizofrén, de a skizofrénia diagnózisához hozzátartoznak a pszichotikus epizódok.
Az, hogy valaki máshogy gondolkodik vagy máshogy érez, mint ahogy az adekvát lenne egy szituációban az még kevés a diagnózishoz, de ez is jellemző a skizofrénekre. Nekem volt egy haverom, aki nem skizó, de mutatott olyan jegyeket. Ezek főleg betépve jöttek elő és bevallom őszintén, igen idegesítőek voltak.
Ilyen volt, hogy egy témáról maximum 1-2 percig tudtunk beszélni, mert ő mindig elváltotta valami másra, ami nem következett belőle logikusan. Én meg pont azt szeretem, ha egy témába egyre mélyebben bele tudjuk ásni magunkat többen, na vele ez nem lehetett és társaságban is sokszor olyan kérdéseket tett fel, ami arra volt jó, hogy az ő agymenéseiről kelljen diskurálni.
Másik, hogy olyan érzéseket mutat, amit én nem éreztem abban a szituációban, nekem úgy tűnt először, hogy megjátsza magát, de aztán kérdezgettem erről és kiderült, hogy ő tényleg ilyen és nagyon is jól elvan a világában, annyira jól elvan benne, hogy full leszarja hogy mennyire nem hangolódik ő másokra és ettől nem is érezte magányosnak magát. Engem pl. nagyon zavarna, ha nem tudnék másokra hangolódni, vagy ha mások nem tudnának rám. Füvön kívül nem használtunk együtt mást, de az biztos, hogy vele nem trippelnék szívesen, akkor már jobban járok ha egyedül csinálom (másikra való hangolódás teljes hiánya miatt).
Józanul volt, hogy egész normális volt, de ott is hullámzott ez. Azóta már nem igazán tartom vele a kapcsolatot, engem roppantul zavart és fárasztott a személyisége egy idő után és ő amióta ismerem (8 éve) szinte semmit se változott. Amúgy nyomta még a művészlélek imázst is -bár ő mindig tagadta, hogy az volna-. Ez általában abban merült ki, hogy verseket írt, amiket nem nagyon lehetett érteni, de ő el volt szállva tőlük. Gimiben meg dolgozatoknál hosszú körmondatokat használt aztán a tanár meg szar jegyeket adott neki. Ő volt az, aki minden dolgozat után kint magyarázta a táblánál utólagosan a tanárnak, hogy melyik mondata mit jelentett és amikor más "halandó" ember jobb jegyet kapott nála az egyenesen elképzelhetetlen volt neki. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hlm konkrét segítséget vársz idegenektől, úgy hogy ennyi információt közöltél magadról? Nem fog menni.
Mesélj inkább a terápiáidról, mennyi ideig jártál, mire jutottatok, miért hagytad abba, hogyan értékeled a terapeutáidat és úgy az egészet? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hlm jó, hogy leírtad ide ezeket! A belső kisugárzáson rengeteget lehet változtatni, de ehhez belül is változni kell. A gyűlöletről szólt az írásod, leginkább ezzel kéne először foglalkozni. Átérezni a gyűlöletet, megengedni magadnak, hogy gyűlölj és próbáld a testedben is lokalizálni az érzést (valszeg szívtájékon lesz). Próbálj valahogy mély relaxációba kerülni, akár józanul akár betépve, ami neked beválik. Ez után figyelj az érzésre és jönni fognak emlék részek, beugranak más személyek vagy jelenetek, de lehet, hogy valami nehezebben megfogalmazható érzés jön. Ezekre figyelj és engedd meg őket, hogy átérezhesd. Egymás után egy láncolatként fognak jönni a dolgok, míg végül eljutsz oda, hogy képes leszel máshogy látni a gyűlöleted tárgyát, ami segíteni fog abban, hogy elengedd a gyűlöletet és a megbocsájtás lépjen a helyében. Ekkor rájön az ember, hogy egy tehertől szabadult meg, amibe éveken, évtizedeken át kapaszkodott önkéntelenül.
Küzdeni magadért küzdjél, olyan dolgokért küzdj, amit értékesnek és fontosnak tartasz. Ha mások csak akkor szeretnek, ha mindig jó a kedved és mosolyogsz akkor ők nem az igazi barátaid, az valóban csak érdek kapcsolat, amolyan "jó a kisugárzásod ezért jó veled lenni ezért szeretlek" kapcsolat. Ezzel nincs is semmi baj, természetes, hogy az emberek a pozitív kisugárzásúakat keresik, de az nagyon undorító, amikor hirtelen elröppennek, amint valaki nincs annyira a toppon és szépen keresnek olyat, aki jól érzi magát. Ne hagyd magadat zsarolni érzelmileg és találd meg az értékeket magadban, amitől azt érezheted hogy te is érsz annyit mint más, sőt biztos van 1-2 dolog amiben jobb vagy mint az átlag. Nincs olyan, hogy te kevesebb vagy másoknál, nincs olyan, hogy te kevesebbet érdemelsz másoknál, de olyan van, hogy ezt éreztették veled, vagy hogy a te fejedben ez rögzült.
Ha sikerül oldanod a gyűlöletet és kevesebbet törődsz azon, hogy mások hogyan látnak téged és arra fekteted a hangsúlyt, hogy te hogyan látod magad ténylegesen (nem arra, hogyan szeretnéd látni magad) akkor megadod az esélyt magadnak a változásra. Ha belül rendeződnek a dolgok a kisugárzásod is jó lesz, ameddig viszont sok negatív érzés van benned önmagaddal kapcsolatban ne várd, hogy az ellenkezője látszódjon kifele. Meg amúgy is semmit se számít mi látszik kifele, az számít amit belül érzel, ennek kell hinned, ez legyen a támasz, ezt kell elfogadnod és ezzel kell kapcsolatba lépned, hogy jobban megértsd magad, ami nélkül nem lehet őszinte és optimális kapcsolatokat létesíteni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én ezt úgy mondanám egyszerűen, hogy meg kell tanulnunk magunkat jól érezni a jelenben, illetve egyáltalán észrevenni a különbséget a dinamikusan változó jelenben levés és a memória/kognitív térben tartott múltban és jövőben való létezés között. Aztán azt is meg kell tanulni, hogyan adjuk fel a kontrollt egy időre és mit ad isten, ezek a dolgok nem mennek csak úgy maguktól, holott csak maguktól tudnak menni. |
| | | | |
|
