 |
deeptrip hozzászólásai (591 - 610)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Ezért 1 évig nem LSD-zhetsz! |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Na majd, ha a plázákban is úgy lehet alkudni, mint a vásárban akkor talán!!! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Merész, de annál érdekesebb! Még ilyen jöhetne. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az ilyen hozzászólások láttán én se tudok máshogy állni az emberi fejlődéshez, mint bizakodóan! Talán nem is olyan sokára egy komolyabb sebességre kapcsolhatunk, valamiért a Japán katasztrófát meglátva is ezt éreztem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kontrollált nem kontrollált trippek. Nos a kezdőknek mindenképp kellenek a keretek, aki viszont már ráérzett mondjuk az LSD-re az tudja használni egyedül is, társaságban is, egy goa partin is mindenféle komolyabb fennakadás nélkül. Persze ehhez kell egy mély bizalom saját lényünk felé, melynek átadhatjuk az irányítást a trip alatt. Ilyenkor az ember el tud indulni valamerre, a lába viszi ő mintha megülné akár csak egy lovat, aztán belekerül helyzetekbe, ahol vannak finom csúsztatási pontok. Ha ez az oldott nyitott állapot fenn tud maradni akkor ezeket a pontokat az ember ösztönösen kihasználja ezáltal összhangba kerül a világ akkori adott helyzetével, ami egyfajta "jól mennek a dolgok", "kézre állnak a dolgok", gördülékenyen mennek a dolgok, vagy csak simán flow, jó kis LSD-s deep flow élménnyel társul. Én az első 5 trippem után vágtam le, hogy LSD-n a figyelmemet tudom pihentetni egy ponton és ezáltal gyakorlatilag egy sok éve meditáló ember szintjére kerülök. Most így 6 évvel az első trippem után már megtanultam olyan szinten kezelni az LSD-t, hogy ha a pupilláimon nem látszana, akkor mások nem tudnák megmondani, hogy épp trippelek.
Honnan lehetne megmondani? Ellazulnak a hangszálaim és mélyebb, energikusabbb lesz a hangom. Olyan szavakakl tudom leírni a jelent, amik passzentosak és élvezeti értékkel szolgálnak, pont azért mert találóak. A járásom stabilabb és gödrökbe, úthibákba ritkábban lépek bele, annak ellenére, hogy nem nézem az utat a szememmel. Csalán, csipkebokor, tűz sértetlenül hagyott már olyan helyzetben, ahol amúgy nem úsztam meg sérülés nélkül. Ha valakivel kommunikálok akkor mélyről jön fel a tartalom, spontán a jelenben generálódva. Vagy a szívemből jön ki a torkomon keresztül, vagy a fejem felől, mintha egy tölcsér lennék és közvetítem a transzcendens tartalmakat. Hangszeren úgy tudok játszani, mint sok hónap gyakorlás után. A lélegzetgyakorlatok maguktól mennek, természetesek és betöltően kielégítőek. Élvezeti értékkel szolgál a puszta lélegzés. Az őselemekkel való érintkezés egy archaikus megvilágításba kerül, a kategóriákból fakadó megszokás leolvad. A cipőmet máshogy kötöm be, mint ahogy kötöm már huszonX éve. Olyan szinten otthonosan mozgom LSD-n alatt, hogy igazából talpraesettebb és tartalmasabb embernek élem meg magam olyankor. Nekem a kontroll ott merül ki, hogy ne valami gány szar helyen trippeljek tré emberekkel. A furcsa az egészben az, hogy miért egy félszintetikus vegyület mutatja meg számomra a világot egy archaikus, mitológikus, misztikus, spirituális, életvidám és jól működő formában???
Azóta egyre gyakrabban csinálom azt, hogy visszaemlékszem vagy beszélek másoknak LSD-s élményeimről és ha ezt nyomom fél-1 óráig úgy, hogy belemélyedek akkor a tükörben látom, hogy kitágultak a pupilláim és ha enyhén is, de visszajöttek részek ebből a világból. Azt nem értem miért kerül ez oly távol ha nincs szer, miért nem ez van előttem?? Miért egy leszűkített világba kerülök be újra és újra és miért érzem még mindig azt, hogy az igazi áttörésekhez nekem szereket kell használnom?
És mi van, ha nem is baj, hogy időnként szereket használok? Mivan, ha kiderül, hogy mondjuk havonta 1x LSD-zni sokkal jobb, mint mondjuk évente csak 2x? A koncepció az lenne, hogy a trippek halványulnak és minél régebb óta volt a trip annál távolabb kerülök ettől. Viszont egy jó trip hatása 1-2 hétig érezhetően kitart, de van, hogy tovább is. Egyfajta újrahangolódás lenne, mint ahogy a törzsi népek is trippelgettek azért havonta 1x szerintem. Így egész évben közel lennék ehhez a tágabb létezéshez. A vicc az, hogy most így belegondolva nem biztos, hogy lenne kedvem minden hónapban trippelni és talán ez a legszebb az egészben, hogy könnyű szabályozni, nem rákattanós drogok a hallucinogének, noha hihetetlen nagy élvezetet tudnak okozni rekreációs használattal is. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Erről sajna lemaradtam, pont síelés volt beszervezve. :-/
Gén jó lett a powerpointod és láttam beraktad a hajnis képemet. ;) Daath oldal háttér is adja, a statisztikákhoz viszont ki kellett volna írnod a mintaszámot, ami gondolom nem túl magas sajnos. :-S |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nyilván vannak nem jó pszichiáterek is, de ha szar a rendszer akkor az a jó szakembereket is sújtja. Kényelmesebb magánpraxisban komoly összegekért terápiázni, mint fos pénzért állami intézményekben gyorskezelni az embereket. Ja és magánpraxisba önként mennek, a klinikákra gyakran nem önként viszik be őket. Magánpraxisba nem megy üvöltöző ön- és közveszélyes ember, szóval Feldmár jóhogy magánpraxist csinál, hülye lenne mást tenni, ha vannak kliensei. Ettől függetlenül el kell látni a többi beteg embert is, ne képzeljük már azt, hogy minden lelki beteg ember intelligens, nyitott és motivált a terápiára, valamint hogy pénze is van rá. Feldmár alapból csak egy megfelelő értelmi szinttel rendelkező embert vállal el, ő szelektál és sok pénzt elkér érte. Magánpraxis és az állami ellátás ég és föld és a kettő nem csereszavatos, csak erre akartam rávilágítani. Lehetne állami ellátásban is nyomatni a terápiát, de ahhoz az kéne, hogy legyen elég szakember és az államnak legyen elég pénze és helye ahhoz, hogy fenntartsa ezt.
Megműteni egy embert pár óra, kikezelni egy lelki bajból hónapokban vagy években mérhető. Az állami ellátás inkább azért van, hogy az utcán üvöltöző pszichotikus embereket, öngyilkosokat stb. legyen hova bevinni, mert ugye valamit kell velük is csinálni, azok maguktól nem fognak elmenni terápiába. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Feldmár amúgy is az LSD vonalat képviselé és ugye LSD alatt meg tényleg nincsenek kategóriák, amitől olyan felszabadító és kitágult egységes élményérzetet kapunk. Ő terápiát csinál, az olyan, hogy eljársz hónapokig vagy évekig és fizetsz érte, itthon 7-8 ezertől kezdődik 50-60 perc, persze van, aki a dupláját is elkéri. És vannak tehetős emberek, akik meg is tudják fizetni, ők igazán szerencsés helyzetben vannak, hisz a terápiához kellő intelligenciával ÉS anyagi javakkal rendelkeznek, amivel még jobbá tehetik az életüket.
A gyakorlatban meg ez úgy néz ki egy itthoni pszichiátrián, hogy naponta hoznak be eseteket, van amikor többet egyszerre és akkor nem feltétlen jut mindenkire idő azonnal. Ha nem ön és közveszélyes akkor max. 8 napig lehet benntartani. Ennyi idő alatt nehéz meggyógyítani valakit szerintem. A gyógyszer gyorsabban hat, ugyanúgy az LSD terápia is egy gyógyszeres kezelés csak épp ott szerves része a vigyázó, aki egyben a terapeuta is. Az ideális megoldás a terápia lenne, de talán most már sikerült kicsit megvilágítanom azt az oldalát a világnak, ami ugyanúgy segítségre szorul, mégis szerencsétlenebb helyzetből indulnak.
Szóval van a hétköznapi gyakorlat meg van a terápia. Az első egy létező dolog, amiről tudsz közvetlenebbül, ha bemész egy ilyen helyre, vagy nem tudsz közvetlenül, de gondolsz róla valamit. A terápia meg egy szolgáltatás, amit igénybe vehetsz, de nem muszáj.
Nekem ez a problémám Feldmárral, mert az oké, hogy én is terápia párti vagyok akár csak ő, de azért elég irracionális dolog lenne elvárni, hogy a hétköznapokban is így történjenek az események egy klinikán. Egyszerűen mondva: nem kivitelezhető (jelenleg). Így nem értem miért cinkeli az orvostudományt (ezt többször is tette) ebből a szemszögből. Vannak dolgok, amiért bőven lehet kritizálni az orvostudományt, de ez szerintem pont nem olyan. Nem a pszichiáterek basszák feltétlenül el, hanem az a rendszer, amiben dolgozniuk kell, viszont Feldmár az orvosokkal élcelődik. El tudom képzelni, ha ezt elolvasná akkor kijavítaná magát és nem az orvosokra, hanem az őket körülvevő rendszer gyengéinek megmutatására helyezné a hangsúlyt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Minél tágabbak a lehetőségek annál több idő kitalálni, kiválasztani a megfelelőt, tehát a munka is lassabb és nehezebb. Kösd ezt össze a fizikai valóság anyagi úton történő korlátaival és máris értelme lesz annak, hogy miért jött létre. Ameddig nincs pénz, sok a szegény ember, sok a beteg ember, aki emiatt munkát se tud végezni addig ez a rendszer fennmarad. Alternatívák meg már régóta vannak, ezek a terápiák melyekből rengeteg ág, szemlélet mód van és nincs gyógyszerelés. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ez tényleg durván FAIL!!! Megérne egy helyreigazítást... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Igen mert Feldmár nem egy intézetben lát el államilag egy halom full kész ön és közveszélyes beteget, hanem zsíros összegért járnak hozzá önként terápiába mások. Ott tényleg fölösleges kategorizálni, egy kórházban viszont rá kell valamit írni a kórlapra, hogy mégis mi lehet a beteg baja, a kezelési költség is ezek alapján lesz kikalkulálva stb. Az orvostudomány kategorizál, nem csak a pszichiátria, hanem minden ágazata. Mint ahogy egy testi beteget is bekategorizálnak és annak megfelelő kezelést kap, aztán már jöhet is a következő beteg, ugyanígy van ez a pszichiátriában a lelki betegségek esetében is. Ez egy ilyen rendszer, ahol nincs elég orvos a betegekre, nincs elég pénz és idő egy rendes terápiára, nincs elég hely a klinikán a kórtermekben. Persze ehhez el kéne egyszer menni egy pszichiátriára és megnézni mi zajlik ott, addig csak egy elképzelt kép van és könnyű leszólni mások munkáját, meg azt, hogy egy orvos átlagban minimum 10 évig tanulja azt, amit tanul. Ez önmagában tisztelendő csak persze a legtöbb embernek már volt "szerencséje" egy igazi tahó, nemtörődöm, nincs is bajod, jöhet a következő orvoshoz és akkor óhatatlanul nagyon mérges lesz, hisz betegen az ember alapból kiszolgáltatott valamennyire és ha az orvos, akitől a segítséget várja még csak ront a helyzeten hááát... rendesen aláássa a bizalmat, de ez elsősorban az egészségügy 20 éve tartó állandó pénzhiánnyal küzködik itthon.
És ne felejtsük el, hogy hány rémesetről hallottunk már, de arról, hogy valakin segített egy "mezei" átlag gyógyszeres kezelés abból nem lesz cikk soha az életben. Pedig nekem már több beteg ember mondta, hogy használ a gyógyszer holott azt vártam volna, hogy majd fújjol rá, hogy minek neki az.
Szóval érdemes kicsit tágabban nézni az adott kérdést nem csak úgy, hogy gonosz boszorkányűző DSM a gonosz kategóriáival rányomja a bélyeget szegény betegekre, akiknek amúgy nincs is nagy bajuk és milyen prímán meg lehetne őket gyógyítani (hogyan is?).
Abban sincs nagy ördöngősség, hogy ha létrehoznak egy új kategóriát akkor hirtelen létrejön ez a betegség, gondolná az ember, holott ezek az emberek eddig is szenvedtek ezektől a tünetektől csak épp most kaptak egy megnevezést hozzá. De nem arról van szó, hogy kitalálnak egy betegséget aztán hirtelen mindenki beteg lesz, ez elég egyértelmű még is sokan úgy beszélnek erről, mintha ezt gondolnák. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Olvasd el a könyvtárban az LSD FAQ-t, ugyanúgy áll a gombára is a set/setting része!! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ez mind szép és jó, de ha valakinek valamilyen baja van azt bizony kategorizálni kell, addig nesze semmi fogd meg jól kategóriában van. Az, hogy Amerikában olyan gyerekeket is ADHD-snak diagnosztizálnak, akik valójában nem azok az se feltétlenül a DSM hibája, inkább azoké, akik szentírásnak kezelnek minden ilyen dolgot és mereven ragaszkodnak a benne leírtakhoz. Mondanom sem kell, aki egy kicsit is szélesebb látókörű az rugalmasan kezeli a diagnosztikai kategóriákat is, valamint a dimenzionális megközelítés eddig is létezett csak épp nem a DSM vagy a BNO-ban. Tehát átmenetekről beszélünk, nem szigorúan elkülönített kategóriákról és most már ez be is kerül a DSM-be. Ahhoz, hogy hatékonyan és gyorsan lehessen kezelni a betegeket muszáj bekategorizálni, nem lehet a kórlapjára kisregényt írni, minden alkalommal más és mást. Azt nem tudom, hogy akik szerint ezek a kategóriák szarok az mégis mi alapján kezelne napi több beteget egy elmeosztályon, úgy hogy maximum 1 hétig lehet benntartani, valamint kevés a hely és van, hogy egyszerre sok esetet visznek be?
És itt most nem arról van szó, hogy kezeljük a betegeket címkék alapján, hanem arról, hogy az állami helyeken nincs idő tökölésre. Diagnosztikai kategóriák nélkül nem működne a rendszer. Akinek van pénze az meg bármikor elmehet terápiába, persze a legtöbb beteg ezt vagy nem teheti meg, vagy idegenkedik tőle, vagy csak szarik bele, mert minek az. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Egy lépést előre, kettőt hátra. Elmennek a picsába már ezek, emberek ezreinek teszik tönkre az életüket csak mert nagy mellény és nulla tudással próbálnák osztani az erkölcsöt meg az útmutatást. Remélem az ilyenek gyerekei lesznek a legnagyobb drogos arcok, hogy apucinak meg anyucinak olyan lelki gyötrelmei legyenek emiatt, hogy ihajj! >: ( |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A gomba az elég rövid, általánosságban 6 órát mondanak neki. Fűvel meg lehet tolni 1-2 órával! |
| | | | |
|
