 |
deeptrip hozzászólásai (581 - 600)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Érdekes, mert az első bejegyzésem elején túl sok "egyfajtát" írtam, amit csak utólag visszaolvasva vettem észre. Tehát tettem egy "személyeskedő" megjegyzést, saját magamra, amit Soproni (aki pécsi?) barátunk személyesen vett. Az egóm önkritizálta az egómat mire más egója jött és megláttat a kritikát, és igaz, hogy 1-es szám első személyben írtam (ÉN=EGO), mégis az ego, egot szülve magára vette, hogy utána ő is láthassa utólag, hogy az egója egós volt. :) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Úgy látszik az egyfajta a kedvenc szavam, egybeírva természetesen. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A gombának van egyfajta szexuális jellege, amit ha nem kötünk össze mindenféle fogalommal akkor egyfajta energiaként lehet felfogni, amely megtapasztalása egyfajta fizikai gyönyört, testi élvezetet jelent. Ezt az állapotot fel lehet fogni egy áldott állapotnak is, mely ugye máris többről szól, mint, hogy be van izgulva szexuálisan. Olyant még sose láttam, hogy valaki ennyire élvezkedősre vette volna a figurát, de szerintem ez nem annyira nem specifikus. Vannak, akik sokkal jobban el tudják engedni magukat, férfiaknál is van ilyen. Max annyiban tudnám nőiesíteni a dolgot, hogy a nők talán egy fokkal könnyebben adják át magukat az érzéseiknek, így náluk ez könnyebben előjön.
Pont tegnap ettem gombát, csak 1 nagyobb darabot kb. 1g lehetett maximum. Sokáig csak enyhe hatásokat éreztem és azt hittem ez nem lesz több, aztán megküldtem egy spanglival és egy patronnal és belazultam csukott szemmel. Innentől sokkal jobban kiteljesedett a hatás, olyan érzés volt, hogy a fejem tetején egy nyúlványon keresztül össze vagyok kötve egy transzcendens lénnyel, úgy ahogy a többi ember is. Amikor betoltam a nitrót úgy éreztem feljebb kerülök a nyúlványon, közelebb az ősi forráshoz és a trip is sokkal jobban beindult. Aztán idővel gyengült a lendület és az egom meg mindenbe bele akarta vonni a személyes vonatkozást, ami megint csak gátolta az élményt. Olyan érzés volt, mintha a bennem lévő akaratos gyerek szólna, hogy most már figyelj rám is ne csak ezekre az egon túli élményekre, ahol én sehol se vagyok! Amúgy is baromira fárasztó és unalmas mindig másra figyelni, mint saját magamra!
Ez azt eredményezte, hogy az élmény folytonosságát időről időre megszakította ez az akaratos részem és ahogy a meditációban a légzésre visszatereli az ember a figyelmét úgy tereltem mindig vissza az élményre, amitől újra jobban rá tudtam kapcsolódni. A tanulság számomra az volt, hogy egy ellazult, nyugodt és meditatív állapot a kulcs ahhoz, hogy az igazi hatások teljesüljenek. Elég csak 1 gondolat, ami azt mondja, hogy valami nem jó, valamit máshogy kéne, ez megszüli a folytonos akarást és a felmentést arra, hogy ne az élményre figyeljünk, ne fogadjuk el ahogy van és elégedjünk meg vele. Nálam ez az akarás elég kényszeresen megjelent többször is és amikor a hatás már elgyengült át is vette az uralmat, ami nem csoda mert régóta van ez nálam, mondhatni alapjárat egyelőre.
Mindenesetre nagyobb adagoknál azt várnám, hogy a hatás van annyira erős, hogy ne legyen annyira feltétel az ellazultság, de nem te vagy az első ember, aki megevett egy normálisabb adagot és kb. semmit se érzett tőle. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Szép kis kert, látszik, hogy gondos gazdája van, grat! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nem a tájékoztatás részével van a baj, hanem hogy elég macerás normálisan kimoderálni egy hozzászólást. Arról nem is beszélve, amikor elkezdenek értetlenkedni meg magyarázni, hogy miért is volt 100%-ig rendben a hsz-ük. Mondjuk a nevelés egy vicces szó elnézve a mai fiatal RC használók befolyásolhatóságát. Azt azért hozzáteszem, hogy a mefi topikhoz képest történt azért javulás (vagy csak kevesebben írnak). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szerintem alapvető különbség az RC témakörök és a többi pszichedelikum között az a beszámolók mélysége, egyedisége, tartalmassága. Egy tipikus RC beszámolóban az adagolás kap elsősorban hangsúlyt aztán az élmény 1-2 szóban (!) és utána, hogy mikor fogja újra kipróbálni, vagy hogy milyen másik RC-t fog kipróbálni újra. Ha szarul lett azt esetleg bővebben kifejtik.
Mit lehet ehhez mondani? Tiszta rekreációs használat, amivel önmagában nincs semmi baj, de nagyon kevés új információt tartalmaz. Így ez az egész átmegy inkább ilyen RC klubba, ahol az emberek írják mit próbáltak úgy mint más, hogy mit evett ebédre. És persze sok beírás nem épp a mértéktartásról vagy bármilyen pszichedelikus beállítottságról szólna. Aki ezt nem látja az csak azért nem látja, mert számára értéktelen ez az egész pszichedelikus "izé", vagy csak felhasználja védjegyként a saját szerfogyasztására.
Miven lassan már annyi RC lesz, mint égen a csillag lehet jobb lenne átalakítani ezt a témakört hasonlóra, mint az eki adatbázisos. Átláthatóbb lenne és akkor nem is lenne ez az örök visszatérő téma, hogy pszichedelikus vs tolom-mert-jó. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az a baj, hogy baromi macerás csak egy részét moderálni egy hozzászólásnak, szóval általában vagy az egész megy a levesbe vagy az egész megmarad. :S
Szerencsére még távol vagyunk a mefi topicos tempótól, de valóban nem kéne eljátszani ugyanazt itt is!! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Talán érdekes még az a hasonlat, hogy van 2 ember meg egy fa. Nyilván fizikai képtelenség, hogy pont ugyanabból a látószögből nézzék a fát, de mondjuk mindkét embert a fa törzsén lévő göcsört ragadta meg. El tudják mondani, hogy mit látnak és azt veszik észre, hogy gyakorlatilag ugyanazt nézték, leszámítva a perspektíva különbséget. Ellenben, ha lenne egy harmadik ember is, ő lehet, hogy a levelekre figyelt fel és nem érti, hogy a többiek miért nem azt nézik. Aztán jöhet egy negyedik ember, aki ugyancsak a leveleket nézi, de ő mondjuk a színe miatt teszi ezt míg az előző a formája miatt. Az egyiket a formája emlékezteti egy ékszerre a másiknak a színről egy életkedves érzés jut eszébe. Aztán jön az ötödik ember, akit ugyancsak a fa színe ragadja meg, de neki mondjuk biológiai beállítottsága révén a klorofill jut eszébe róla, hogy a levél bizony attól lesz zöld.
Elég változatos lehet az élmény, de például az a mód, ahogy valamiről eszünkbe jut valami és ahogy az agyunk betolja a jelenbe az információt a memóriánkból az mondjuk szinte azonos minden egészséges embernél, mint ahogy a szerveink működése, a légzésünk és hasonló testi dolgok is nagyon hasonlóan működnek és bár a valóság megéléséről van itt elsősorban szó, a testünk is a valóság része és az, hogy mindketten emberek vagyunk már önmagában egy összekötő kapocs. Jobban összeköti a valóságunkat, mint mondjuk egy őzével, de az őz is lélegzik stb. szóval még vele is van egyfajta közös valóságunk.
Mint ahogy dobunk egy sárgát is szerintem közel azonos élményt jelent mindenkinek, ha átlagos körülmények között történik ez. Akinek baromira kellett már az nagyobb megkönnyebbülést fog átélni, mint akinek kevésbé kellett, de ha jön egy harmadik is, akinek ugyancsak baromira kellett akkor az is ott fog ohh meg ahhh-zni és bár elég banális egy élmény mégis azt erősíti bennem, hogy a testi folyamataink miatt óhatatlanul sok közös élményünk van nap, mint nap. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én is Zsuzska elképzelését osztom. Alapvetően vannak egyéni különbségek, mind abban, ahogy az idegrendszerünk működik, mind abban, hogy milyen a vérmésékletünk. Abban is, hogy milyenek a szüleink, hogyan neveltek fel, van-e tesónk, vele milyen a viszonyunk, milyen haverjaink vannak, milyen környezetben élünk, küzdünk-e anyagi gondokkal vagy nem annyira, egészségesek vagyunk vagy testi problémáink vannak és még rengeteg dolog.
Ettől függetlenül van, amikor erős kollektív élményt élhetünk át, ilyen mondjuk a közös szerfogyasztás vagy közös táncolás. A zene ritmusa összehangolja az embereket, a szerek kémiai hatása összehangolja az idegrendszerünket. Két ellazult ember jobban átélheti egymást, mint egy zaklatott ember és egy ellazult. Aztán az is látható, hogy vannak ember típusok, néha olyan, mintha az ember is állat lenne és lennének fajok belőle. Vannak disznók, rókák, medvék, kutyafélék, macskafélék, hüllők, madarak, sőt nem ritka, hogy az ember tényleg hasonlít kinézetben egy állatra és ez nem negatív dolog. Aztán az is nagyon érdekes, ha két igencsak külön "fajba" tartozó ember rádöbben arra, hogy basszus ezt én is PONT ÍGY látom. A Daathon nem ritkák az ilyen élmények és szerintem is pont ettől jó, mert amellett, hogy láthatunk egy csomó különféle nézőpontot, időnként azt is láthatjuk, hogy számunkra vadidegen emberek nagyon hasonlóan állnak hozzá egy-egy témához, vagy épp egy élményük volt nagyon hasonló a sajátunkéhoz. Szerintem, aki átélt ilyen kollektív élményeket az utána már nem fogja többé azt gondolni, hogy annyira baromira mások lennénk. Van amikor baromira máshogy éljük meg ugyanazt a szituációt, de mondjuk hallucinogén hatása alatt nekem több olyan ismerősöm van, akikkel nagyon gyakran van telepatikus élményünk. Ez annyiban merül ki, hogy ugyanazt éltük meg, pl. csukott szemmel úgy, hogy semmit se beszéltünk és egymásra se néztünk. Aztán vannak olyan ismerőseim, akikkel meg soha nem volt ilyen telepatikus kollektív élményem, pedig ugyanúgy be voltunk hallucinogénezve. Ezeket a dolgokat nem tudnám ilyen bizonyossággal állítani, ha nem éltem volna át többször is, az emberek több fajta rétegével és így több értelmét is látom az egész emberi létezésnek, mintha azt gondolnám, mindenki annyira durván más belül, hogy azt elképzelni se tudjuk. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Akkor már lehetnének elegánsak egy tükörfordítással: vérlövéses szemek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ezért 1 évig nem LSD-zhetsz! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Na majd, ha a plázákban is úgy lehet alkudni, mint a vásárban akkor talán!!! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Merész, de annál érdekesebb! Még ilyen jöhetne. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az ilyen hozzászólások láttán én se tudok máshogy állni az emberi fejlődéshez, mint bizakodóan! Talán nem is olyan sokára egy komolyabb sebességre kapcsolhatunk, valamiért a Japán katasztrófát meglátva is ezt éreztem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kontrollált nem kontrollált trippek. Nos a kezdőknek mindenképp kellenek a keretek, aki viszont már ráérzett mondjuk az LSD-re az tudja használni egyedül is, társaságban is, egy goa partin is mindenféle komolyabb fennakadás nélkül. Persze ehhez kell egy mély bizalom saját lényünk felé, melynek átadhatjuk az irányítást a trip alatt. Ilyenkor az ember el tud indulni valamerre, a lába viszi ő mintha megülné akár csak egy lovat, aztán belekerül helyzetekbe, ahol vannak finom csúsztatási pontok. Ha ez az oldott nyitott állapot fenn tud maradni akkor ezeket a pontokat az ember ösztönösen kihasználja ezáltal összhangba kerül a világ akkori adott helyzetével, ami egyfajta "jól mennek a dolgok", "kézre állnak a dolgok", gördülékenyen mennek a dolgok, vagy csak simán flow, jó kis LSD-s deep flow élménnyel társul. Én az első 5 trippem után vágtam le, hogy LSD-n a figyelmemet tudom pihentetni egy ponton és ezáltal gyakorlatilag egy sok éve meditáló ember szintjére kerülök. Most így 6 évvel az első trippem után már megtanultam olyan szinten kezelni az LSD-t, hogy ha a pupilláimon nem látszana, akkor mások nem tudnák megmondani, hogy épp trippelek.
Honnan lehetne megmondani? Ellazulnak a hangszálaim és mélyebb, energikusabbb lesz a hangom. Olyan szavakakl tudom leírni a jelent, amik passzentosak és élvezeti értékkel szolgálnak, pont azért mert találóak. A járásom stabilabb és gödrökbe, úthibákba ritkábban lépek bele, annak ellenére, hogy nem nézem az utat a szememmel. Csalán, csipkebokor, tűz sértetlenül hagyott már olyan helyzetben, ahol amúgy nem úsztam meg sérülés nélkül. Ha valakivel kommunikálok akkor mélyről jön fel a tartalom, spontán a jelenben generálódva. Vagy a szívemből jön ki a torkomon keresztül, vagy a fejem felől, mintha egy tölcsér lennék és közvetítem a transzcendens tartalmakat. Hangszeren úgy tudok játszani, mint sok hónap gyakorlás után. A lélegzetgyakorlatok maguktól mennek, természetesek és betöltően kielégítőek. Élvezeti értékkel szolgál a puszta lélegzés. Az őselemekkel való érintkezés egy archaikus megvilágításba kerül, a kategóriákból fakadó megszokás leolvad. A cipőmet máshogy kötöm be, mint ahogy kötöm már huszonX éve. Olyan szinten otthonosan mozgom LSD-n alatt, hogy igazából talpraesettebb és tartalmasabb embernek élem meg magam olyankor. Nekem a kontroll ott merül ki, hogy ne valami gány szar helyen trippeljek tré emberekkel. A furcsa az egészben az, hogy miért egy félszintetikus vegyület mutatja meg számomra a világot egy archaikus, mitológikus, misztikus, spirituális, életvidám és jól működő formában???
Azóta egyre gyakrabban csinálom azt, hogy visszaemlékszem vagy beszélek másoknak LSD-s élményeimről és ha ezt nyomom fél-1 óráig úgy, hogy belemélyedek akkor a tükörben látom, hogy kitágultak a pupilláim és ha enyhén is, de visszajöttek részek ebből a világból. Azt nem értem miért kerül ez oly távol ha nincs szer, miért nem ez van előttem?? Miért egy leszűkített világba kerülök be újra és újra és miért érzem még mindig azt, hogy az igazi áttörésekhez nekem szereket kell használnom?
És mi van, ha nem is baj, hogy időnként szereket használok? Mivan, ha kiderül, hogy mondjuk havonta 1x LSD-zni sokkal jobb, mint mondjuk évente csak 2x? A koncepció az lenne, hogy a trippek halványulnak és minél régebb óta volt a trip annál távolabb kerülök ettől. Viszont egy jó trip hatása 1-2 hétig érezhetően kitart, de van, hogy tovább is. Egyfajta újrahangolódás lenne, mint ahogy a törzsi népek is trippelgettek azért havonta 1x szerintem. Így egész évben közel lennék ehhez a tágabb létezéshez. A vicc az, hogy most így belegondolva nem biztos, hogy lenne kedvem minden hónapban trippelni és talán ez a legszebb az egészben, hogy könnyű szabályozni, nem rákattanós drogok a hallucinogének, noha hihetetlen nagy élvezetet tudnak okozni rekreációs használattal is. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Erről sajna lemaradtam, pont síelés volt beszervezve. :-/
Gén jó lett a powerpointod és láttam beraktad a hajnis képemet. ;) Daath oldal háttér is adja, a statisztikákhoz viszont ki kellett volna írnod a mintaszámot, ami gondolom nem túl magas sajnos. :-S |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nyilván vannak nem jó pszichiáterek is, de ha szar a rendszer akkor az a jó szakembereket is sújtja. Kényelmesebb magánpraxisban komoly összegekért terápiázni, mint fos pénzért állami intézményekben gyorskezelni az embereket. Ja és magánpraxisba önként mennek, a klinikákra gyakran nem önként viszik be őket. Magánpraxisba nem megy üvöltöző ön- és közveszélyes ember, szóval Feldmár jóhogy magánpraxist csinál, hülye lenne mást tenni, ha vannak kliensei. Ettől függetlenül el kell látni a többi beteg embert is, ne képzeljük már azt, hogy minden lelki beteg ember intelligens, nyitott és motivált a terápiára, valamint hogy pénze is van rá. Feldmár alapból csak egy megfelelő értelmi szinttel rendelkező embert vállal el, ő szelektál és sok pénzt elkér érte. Magánpraxis és az állami ellátás ég és föld és a kettő nem csereszavatos, csak erre akartam rávilágítani. Lehetne állami ellátásban is nyomatni a terápiát, de ahhoz az kéne, hogy legyen elég szakember és az államnak legyen elég pénze és helye ahhoz, hogy fenntartsa ezt.
Megműteni egy embert pár óra, kikezelni egy lelki bajból hónapokban vagy években mérhető. Az állami ellátás inkább azért van, hogy az utcán üvöltöző pszichotikus embereket, öngyilkosokat stb. legyen hova bevinni, mert ugye valamit kell velük is csinálni, azok maguktól nem fognak elmenni terápiába. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Feldmár amúgy is az LSD vonalat képviselé és ugye LSD alatt meg tényleg nincsenek kategóriák, amitől olyan felszabadító és kitágult egységes élményérzetet kapunk. Ő terápiát csinál, az olyan, hogy eljársz hónapokig vagy évekig és fizetsz érte, itthon 7-8 ezertől kezdődik 50-60 perc, persze van, aki a dupláját is elkéri. És vannak tehetős emberek, akik meg is tudják fizetni, ők igazán szerencsés helyzetben vannak, hisz a terápiához kellő intelligenciával ÉS anyagi javakkal rendelkeznek, amivel még jobbá tehetik az életüket.
A gyakorlatban meg ez úgy néz ki egy itthoni pszichiátrián, hogy naponta hoznak be eseteket, van amikor többet egyszerre és akkor nem feltétlen jut mindenkire idő azonnal. Ha nem ön és közveszélyes akkor max. 8 napig lehet benntartani. Ennyi idő alatt nehéz meggyógyítani valakit szerintem. A gyógyszer gyorsabban hat, ugyanúgy az LSD terápia is egy gyógyszeres kezelés csak épp ott szerves része a vigyázó, aki egyben a terapeuta is. Az ideális megoldás a terápia lenne, de talán most már sikerült kicsit megvilágítanom azt az oldalát a világnak, ami ugyanúgy segítségre szorul, mégis szerencsétlenebb helyzetből indulnak.
Szóval van a hétköznapi gyakorlat meg van a terápia. Az első egy létező dolog, amiről tudsz közvetlenebbül, ha bemész egy ilyen helyre, vagy nem tudsz közvetlenül, de gondolsz róla valamit. A terápia meg egy szolgáltatás, amit igénybe vehetsz, de nem muszáj.
Nekem ez a problémám Feldmárral, mert az oké, hogy én is terápia párti vagyok akár csak ő, de azért elég irracionális dolog lenne elvárni, hogy a hétköznapokban is így történjenek az események egy klinikán. Egyszerűen mondva: nem kivitelezhető (jelenleg). Így nem értem miért cinkeli az orvostudományt (ezt többször is tette) ebből a szemszögből. Vannak dolgok, amiért bőven lehet kritizálni az orvostudományt, de ez szerintem pont nem olyan. Nem a pszichiáterek basszák feltétlenül el, hanem az a rendszer, amiben dolgozniuk kell, viszont Feldmár az orvosokkal élcelődik. El tudom képzelni, ha ezt elolvasná akkor kijavítaná magát és nem az orvosokra, hanem az őket körülvevő rendszer gyengéinek megmutatására helyezné a hangsúlyt. |
| | | | |
|
