 |
deeptrip hozzászólásai (581 - 590)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Érdekes, mert az első bejegyzésem elején túl sok "egyfajtát" írtam, amit csak utólag visszaolvasva vettem észre. Tehát tettem egy "személyeskedő" megjegyzést, saját magamra, amit Soproni (aki pécsi?) barátunk személyesen vett. Az egóm önkritizálta az egómat mire más egója jött és megláttat a kritikát, és igaz, hogy 1-es szám első személyben írtam (ÉN=EGO), mégis az ego, egot szülve magára vette, hogy utána ő is láthassa utólag, hogy az egója egós volt. :) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Úgy látszik az egyfajta a kedvenc szavam, egybeírva természetesen. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A gombának van egyfajta szexuális jellege, amit ha nem kötünk össze mindenféle fogalommal akkor egyfajta energiaként lehet felfogni, amely megtapasztalása egyfajta fizikai gyönyört, testi élvezetet jelent. Ezt az állapotot fel lehet fogni egy áldott állapotnak is, mely ugye máris többről szól, mint, hogy be van izgulva szexuálisan. Olyant még sose láttam, hogy valaki ennyire élvezkedősre vette volna a figurát, de szerintem ez nem annyira nem specifikus. Vannak, akik sokkal jobban el tudják engedni magukat, férfiaknál is van ilyen. Max annyiban tudnám nőiesíteni a dolgot, hogy a nők talán egy fokkal könnyebben adják át magukat az érzéseiknek, így náluk ez könnyebben előjön.
Pont tegnap ettem gombát, csak 1 nagyobb darabot kb. 1g lehetett maximum. Sokáig csak enyhe hatásokat éreztem és azt hittem ez nem lesz több, aztán megküldtem egy spanglival és egy patronnal és belazultam csukott szemmel. Innentől sokkal jobban kiteljesedett a hatás, olyan érzés volt, hogy a fejem tetején egy nyúlványon keresztül össze vagyok kötve egy transzcendens lénnyel, úgy ahogy a többi ember is. Amikor betoltam a nitrót úgy éreztem feljebb kerülök a nyúlványon, közelebb az ősi forráshoz és a trip is sokkal jobban beindult. Aztán idővel gyengült a lendület és az egom meg mindenbe bele akarta vonni a személyes vonatkozást, ami megint csak gátolta az élményt. Olyan érzés volt, mintha a bennem lévő akaratos gyerek szólna, hogy most már figyelj rám is ne csak ezekre az egon túli élményekre, ahol én sehol se vagyok! Amúgy is baromira fárasztó és unalmas mindig másra figyelni, mint saját magamra!
Ez azt eredményezte, hogy az élmény folytonosságát időről időre megszakította ez az akaratos részem és ahogy a meditációban a légzésre visszatereli az ember a figyelmét úgy tereltem mindig vissza az élményre, amitől újra jobban rá tudtam kapcsolódni. A tanulság számomra az volt, hogy egy ellazult, nyugodt és meditatív állapot a kulcs ahhoz, hogy az igazi hatások teljesüljenek. Elég csak 1 gondolat, ami azt mondja, hogy valami nem jó, valamit máshogy kéne, ez megszüli a folytonos akarást és a felmentést arra, hogy ne az élményre figyeljünk, ne fogadjuk el ahogy van és elégedjünk meg vele. Nálam ez az akarás elég kényszeresen megjelent többször is és amikor a hatás már elgyengült át is vette az uralmat, ami nem csoda mert régóta van ez nálam, mondhatni alapjárat egyelőre.
Mindenesetre nagyobb adagoknál azt várnám, hogy a hatás van annyira erős, hogy ne legyen annyira feltétel az ellazultság, de nem te vagy az első ember, aki megevett egy normálisabb adagot és kb. semmit se érzett tőle. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Szép kis kert, látszik, hogy gondos gazdája van, grat! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nem a tájékoztatás részével van a baj, hanem hogy elég macerás normálisan kimoderálni egy hozzászólást. Arról nem is beszélve, amikor elkezdenek értetlenkedni meg magyarázni, hogy miért is volt 100%-ig rendben a hsz-ük. Mondjuk a nevelés egy vicces szó elnézve a mai fiatal RC használók befolyásolhatóságát. Azt azért hozzáteszem, hogy a mefi topikhoz képest történt azért javulás (vagy csak kevesebben írnak). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szerintem alapvető különbség az RC témakörök és a többi pszichedelikum között az a beszámolók mélysége, egyedisége, tartalmassága. Egy tipikus RC beszámolóban az adagolás kap elsősorban hangsúlyt aztán az élmény 1-2 szóban (!) és utána, hogy mikor fogja újra kipróbálni, vagy hogy milyen másik RC-t fog kipróbálni újra. Ha szarul lett azt esetleg bővebben kifejtik.
Mit lehet ehhez mondani? Tiszta rekreációs használat, amivel önmagában nincs semmi baj, de nagyon kevés új információt tartalmaz. Így ez az egész átmegy inkább ilyen RC klubba, ahol az emberek írják mit próbáltak úgy mint más, hogy mit evett ebédre. És persze sok beírás nem épp a mértéktartásról vagy bármilyen pszichedelikus beállítottságról szólna. Aki ezt nem látja az csak azért nem látja, mert számára értéktelen ez az egész pszichedelikus "izé", vagy csak felhasználja védjegyként a saját szerfogyasztására.
Miven lassan már annyi RC lesz, mint égen a csillag lehet jobb lenne átalakítani ezt a témakört hasonlóra, mint az eki adatbázisos. Átláthatóbb lenne és akkor nem is lenne ez az örök visszatérő téma, hogy pszichedelikus vs tolom-mert-jó. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az a baj, hogy baromi macerás csak egy részét moderálni egy hozzászólásnak, szóval általában vagy az egész megy a levesbe vagy az egész megmarad. :S
Szerencsére még távol vagyunk a mefi topicos tempótól, de valóban nem kéne eljátszani ugyanazt itt is!! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Talán érdekes még az a hasonlat, hogy van 2 ember meg egy fa. Nyilván fizikai képtelenség, hogy pont ugyanabból a látószögből nézzék a fát, de mondjuk mindkét embert a fa törzsén lévő göcsört ragadta meg. El tudják mondani, hogy mit látnak és azt veszik észre, hogy gyakorlatilag ugyanazt nézték, leszámítva a perspektíva különbséget. Ellenben, ha lenne egy harmadik ember is, ő lehet, hogy a levelekre figyelt fel és nem érti, hogy a többiek miért nem azt nézik. Aztán jöhet egy negyedik ember, aki ugyancsak a leveleket nézi, de ő mondjuk a színe miatt teszi ezt míg az előző a formája miatt. Az egyiket a formája emlékezteti egy ékszerre a másiknak a színről egy életkedves érzés jut eszébe. Aztán jön az ötödik ember, akit ugyancsak a fa színe ragadja meg, de neki mondjuk biológiai beállítottsága révén a klorofill jut eszébe róla, hogy a levél bizony attól lesz zöld.
Elég változatos lehet az élmény, de például az a mód, ahogy valamiről eszünkbe jut valami és ahogy az agyunk betolja a jelenbe az információt a memóriánkból az mondjuk szinte azonos minden egészséges embernél, mint ahogy a szerveink működése, a légzésünk és hasonló testi dolgok is nagyon hasonlóan működnek és bár a valóság megéléséről van itt elsősorban szó, a testünk is a valóság része és az, hogy mindketten emberek vagyunk már önmagában egy összekötő kapocs. Jobban összeköti a valóságunkat, mint mondjuk egy őzével, de az őz is lélegzik stb. szóval még vele is van egyfajta közös valóságunk.
Mint ahogy dobunk egy sárgát is szerintem közel azonos élményt jelent mindenkinek, ha átlagos körülmények között történik ez. Akinek baromira kellett már az nagyobb megkönnyebbülést fog átélni, mint akinek kevésbé kellett, de ha jön egy harmadik is, akinek ugyancsak baromira kellett akkor az is ott fog ohh meg ahhh-zni és bár elég banális egy élmény mégis azt erősíti bennem, hogy a testi folyamataink miatt óhatatlanul sok közös élményünk van nap, mint nap. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én is Zsuzska elképzelését osztom. Alapvetően vannak egyéni különbségek, mind abban, ahogy az idegrendszerünk működik, mind abban, hogy milyen a vérmésékletünk. Abban is, hogy milyenek a szüleink, hogyan neveltek fel, van-e tesónk, vele milyen a viszonyunk, milyen haverjaink vannak, milyen környezetben élünk, küzdünk-e anyagi gondokkal vagy nem annyira, egészségesek vagyunk vagy testi problémáink vannak és még rengeteg dolog.
Ettől függetlenül van, amikor erős kollektív élményt élhetünk át, ilyen mondjuk a közös szerfogyasztás vagy közös táncolás. A zene ritmusa összehangolja az embereket, a szerek kémiai hatása összehangolja az idegrendszerünket. Két ellazult ember jobban átélheti egymást, mint egy zaklatott ember és egy ellazult. Aztán az is látható, hogy vannak ember típusok, néha olyan, mintha az ember is állat lenne és lennének fajok belőle. Vannak disznók, rókák, medvék, kutyafélék, macskafélék, hüllők, madarak, sőt nem ritka, hogy az ember tényleg hasonlít kinézetben egy állatra és ez nem negatív dolog. Aztán az is nagyon érdekes, ha két igencsak külön "fajba" tartozó ember rádöbben arra, hogy basszus ezt én is PONT ÍGY látom. A Daathon nem ritkák az ilyen élmények és szerintem is pont ettől jó, mert amellett, hogy láthatunk egy csomó különféle nézőpontot, időnként azt is láthatjuk, hogy számunkra vadidegen emberek nagyon hasonlóan állnak hozzá egy-egy témához, vagy épp egy élményük volt nagyon hasonló a sajátunkéhoz. Szerintem, aki átélt ilyen kollektív élményeket az utána már nem fogja többé azt gondolni, hogy annyira baromira mások lennénk. Van amikor baromira máshogy éljük meg ugyanazt a szituációt, de mondjuk hallucinogén hatása alatt nekem több olyan ismerősöm van, akikkel nagyon gyakran van telepatikus élményünk. Ez annyiban merül ki, hogy ugyanazt éltük meg, pl. csukott szemmel úgy, hogy semmit se beszéltünk és egymásra se néztünk. Aztán vannak olyan ismerőseim, akikkel meg soha nem volt ilyen telepatikus kollektív élményem, pedig ugyanúgy be voltunk hallucinogénezve. Ezeket a dolgokat nem tudnám ilyen bizonyossággal állítani, ha nem éltem volna át többször is, az emberek több fajta rétegével és így több értelmét is látom az egész emberi létezésnek, mintha azt gondolnám, mindenki annyira durván más belül, hogy azt elképzelni se tudjuk. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Akkor már lehetnének elegánsak egy tükörfordítással: vérlövéses szemek. |
| | | | |
|
