 |
deeptrip hozzászólásai (491 - 510)
 | |  | | | | |  | |  | | | THC a tünetek amiket leírtál elég komolynak hangoztak. Szerintem mindenképp menj el kivizsgáltatni, lehet, hogy valami keringési para, mindenesetre a biológiai részét kell megvizsgálni először, ha ott semmi akkor érdemes tovább lépni a lelki síkra.
Revemu gondok vannak a biztonság érzeteddel és önelfogadásoddal. Régebben, amikor még saját magamat XY idea/elvárás miatt leminősítettem és ez által nem elfogadhatóvá tettem akkor gyakran elő tudott jönni ez a szereplési szorongás. Volt pár szer, ami segített túllendíteni ezen, de emellett hozzáállás kérdése. A következőket tapasztaltam:
LSD
Bár van egyfajta olyan érzésem közben, mintha kívülálló/UFO lennék (ez növelheti a paranoiditást, ha rosszul élik meg), de az igényem, hogy felfedezzem a környezetemet és más embereket drasztikusan megnő. Ha megtanul az ember úgy figyelni, hogy elfogadó és csak tudomásul veszi az információt akkor lecsökken vagy eltűnik a paranoiditás. Ezzel szemben, ha az ember magába fordul lefele vagy félrenéz, kerüli a szemkontaktust akkor a saját zárt világában egyre csak nő a paranoiditás.
gomba
Itt nem érzem UFO-nak magam, inkább természetembernek. Exploráció mértéke itt is megnő és a nyitottság miatt az elfogadó figyelés is létrejön.
MDMA
Ez is egy lenyűgöző szer, gyakorlatilag szeretni, bízni, elfogadni, élvezni, kezdeményezni tanul meg vele az ember. Az emberek nagy részére hasonló hatásokkal van, de ennek meg is van a neurokémiai háttere. Mindenesetre az önelfogadást, önszeretet érzésének megnyílvánulását igen komoly mértékben megnöveli. Ez is jó ellenszere a paranoiditásnak.
Ha nincs paranoiditás akkor úgy tudsz kommunikálni a másik emberrel ahogy épp jön az belőled. Nem félsz, hogy rosszat mondasz és attól sem, hogy a másik rosszul fog reagálni rá. Bizalmat kölcsönzöl és ezért valószínűbb, hogy bizalmat is kapsz vissza. Ha bizalom van akkor elfogadás is csak egy lépés és onnantól meg már nem is kell félelmekről beszélni.
Buká jó ez a gyártogatós technika, buddhisták is nyomnak, pl. ha meghal valaki akkor csinálnak tésztából egy embernagyszágú bábut és azzal tesznek felajánlást az elhunyt szellemének.
Amúgy szerintem mivel a legtöbb drog egyfajta katalizátor ezért sokszor nem ezek generálják a szorongást. Hirtelen oldják, majd pl. másnap ott újra visszatér erősebben. Szorongás így is úgy is lenne, de a cuccozástól kaotikusabb és nehezebben kezelhető. Aki viszont tudja kezelni a félelmeit és szorongásait az fűtől, hallucinogénektől sem kezd szorongani. Nekem van egy olyan elképzelésem is, hogy ha megtanulod betépve, bepapirozva stb. kezelni a szorongásokat akkor józanul is menni fog. Nemsokára betesztelem ezt a koncepciót, a főszerep most a józanságé lesz nálam is! |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Buká szerintem 1-2 dobozért nem fognak baszogatni! Én 2 éve rendeltem és megjött angliából. Milyet veszel és mit vársz tőle? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Amúgy is: nem azokat kell észrevenni, akik hülyének néznek, hanem azokat akik látják benned az értelmet. Persze ehhez az kell, hogy feltételezd másokról, hogy képesek erre (tehát értelmesek). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Havi egy semmiképp se, viszont ha nem tartod be és gyakrabban kezded használni az már intő jel!
Mióta nem toltál semmit? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na most kedvet csináltatok, hogy megnézzem a filmet! Trailer alapján látványilag súlyos. Vannak filmek, amik jó történettel rendelkeznek, van ami jó képi elemmel, van ami mindkettővel vagy egyikkel sem. Képi elem lehet művészi, de lehet hollywoody "hatásvadász" meg "giccs", ami már negatívan minősíti. Tulajdonképp ez a pénz közvetett megjelenése, hisz minnél több pénze van valakinek egy filmhez, annál modernebb technikával tudják elintézni a képi elemét. Ez jellemző a mai világunkra, legyél szép, nagy, látványos, csillogj, légy tökéletes, légy lenyűgöző és a belső értékek meg kiszorulnak a mezőnyből. Ilyen szempontból jogos a leminősítés viszont pusztán képi szempontból ahhoz, hogy valami hatásvadász legyen, ahhoz azért tenni is kell. Főleg a mai világban, ahol ezek hemzsegnek, nem könnyű átlépni az inger küszöbét a nézőknek. Van aki simán elmegy azért moziba, mert nagy vászon, komoly hangtechnika és akkor onnantól már gyakorlatilag mindegy mit néz. Vannak, akik meg azért néznek meg egy filmet, amiért egy könyvet is elolvasnának. Érdekli őket a mélyebb mondanivalója. Ezért lesz mindig olyan akinek baromira tetszett és olyan is aki egy értéktelen színes szeméthalmazként kezeli.
Mivel továbbra se láttam a filmet ezért a tartalmáról nem tudok nyilatkozni, ha lesz időm megnézem! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Üdv musclemuki! Nagyon jó, hogy megnyitottad ezt a témakört, a téma nagyon sok embert érint!
A paranoiád helyesen leírtad, főleg amikor azt képzeled mindenki olvassa a gondolataidat. Ez azért van mert ilyenkor az énhatár nem szilárd, rádzúdul a világ és hasonló érzések. Aki súlyosabb paranoiában szenved annál ez az állapot tartós és a legtöbb esetben nem hiszik, gondolják magukról, hogy paranoidak lennének. Pont ezért terápiába se fognak elmenni, nem bíznak másokban.
A szorongásodról írsz és felmerült bennem a kérdés, hogy a cuccozás előtt nem volt semmi ilyesmi? Csak mert én azt tartom valószínűbbnek, hogy így 18-19 éves kor környékén több stressz éri az embert meg elvárások feladatok felelősségek és sokak ettől és még ezer egy dologtól szoronganak. A cuccokkal elfedted egy ideig, de aztán már azok is csak akkor segítenek, ha épp be vagy állva. Amit leírsz az egyfajta szociális szorongás, hisz mindig akkor nyilvánul meg amikor szerepelned kell. Ez gyakorlással igen jól eltüntethető, az iskolapszichológus tanácsa, hogy beszélj több emberrel elsőre viccesnek tűnt, de végülis most is kérdezel méghozzá jó helyen, szóval jó volt a tanács is.
Érdemes megfigyelned, hogy ha így leblokkolsz akkor mi van a fejedben. Mit érzel, mit akarsz, mit nem akarsz. Minden ami feljön az fontos. Ha elkezded visszafejtegetni lépésről lépésre akkor egyre többet megtudsz a szorongásod okáról, ami mindig egy félelem. Ha többet tudsz róla már máshogy fog megmutatkozni a tünet is. Ez egy olyan fajta "betegség", amivel szembe kell nézni és megkérdezni tőle ki vagy, mit akarsz, honnan jöttél. Egyszóval mi a gyökered. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Na eszembe jutott még egy dolog. Ha a törvényt úgy módosítanák, hogy nem csak konkrét vegyületek vannak tiltva, hanem azoktól X módosításnyira lévők is. Természetesen, ha ez inkompatibilis lenne valami hasznos szerrel azokat szimplán összegyűjteni és kivételként kezelni. Ez egy tiltáspárti megközelítés. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ez egy elméleti keret. Ha az állam szabályozná nem lenne gond, ugye az az alap feltevés, hogy a törvényi szabályozás nem képes megfékezni ezeket a szereket és láthatjuk, hogy egyre több és több van belőlük. Ennek megfelelően úgy kéne kezelni, hogy ha már ígyis úgyis megveszik akkor legalább olyan forrásból ahol a minőség garantált és ha valakinek problémája lesz a használatából az szakszerű ellátást kaphasson. Ez egy alternatíva, de jelenleg nem tudok mást elképzelni a gátlástalanság megfékezésére. Az, hogy tőlünk vásároljon meg azt jelenti, hogy olyan emberektől, akik nem írkálnak ilyen agyatlan promó szövegeket a szerekhez. Inkább mindig nyomatékosan felhívni a veszélyekre a figyelmet! A "mi" szó arra utal, hogy közülünk való, olyan mint mi. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Igazából azt kéne, hogy itthon mindenki tőlünk vásároljon. Így garantálva lenne a minőség és a tájékoztatás. Gyakorlatilag mi szabályoznánk ezt a szürke zónát, mivel az állam képtelen rá. Ameddig olyan emberek árulnak, akik leszarják a minőséget és a biztonságot addig csak annyit lehet tenni, hogy az érdeklődőket lebeszéljük ezekről a szerekről. Kedvet semmi kép se szabad csinálni nekik, márpedig ezeken az árulós oldalakon ezt ilyen trendi bulis dologként tálalják.
Amúgy én úgy tudom a fogyasztóvédelem meg tudja büntetni őket, szóval azt is lehetne csinálni, hogy a gáz oldalakat egyszerűen bejelentjük. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Zsuzska, ha ismered milyen lehetőségek rejlenek benned akkor jobb döntéseket is hozol. ;) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Igen bárhogy nézzük mindig az az legoptimálisabb, ha a lehető legjobban felfogod a körülményeket+ami benned van és nem csak azt fogadod el amit dob a gép, hanem azt is, hogy azt cselekszel, amit dob a belső gép. :)
Amúgy ilyen karmikus szempontból nem az van, hogy ha öngyilkos leszel akkor nem, hogy reload, hanem még nehezebb körülményekkel indulsz? Mondjuk ez alapján hibázni végzetes lenne és egyre nehezebb lenne kitörni belőle. Vagy pont ha már elég mélyre kerülsz akkor tudsz kitörni belőle? Hmm... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Van amikor elmegyek valahova és még ott se vagyok, de már olyan állapotba kerülök, mintha valami baj lenne az odamenésemmel. Mert mondjuk nem korán mentem, hanem később, igaz, hogy nem időre kell odaérni, de valamiért autómatikusan olyan szintre juttatnám magam, hogy ha megérkezek akkor szarul érezhessem magam mások előtt és régebben ezt szépen rá is vetítettem a környezetemre, tehát lestem mások negatív reakcióit, hogy beigazoljam a feltevésemet. Igazából azért írom le ezeket, mert most éltem meg többször egymás után, hogy ezek a dolgok nem igazán én vagyok és nem is igazán rólam szól, sokkal inkább egy belémivódott rossz működésmódról. Régebben fogalmam se volt róla, hogy miért érzem rosszul magam és teljesen elfogadtam a tényt, hogy rosszul kell éreznem magam.
Trippen többször volt, hogy alapvetően hallottam a gondolataimat, de hát végülis a gondolatok hangok nem? Voltak olyan gondolat mintáim, amik trippen előjöttek csak épp úgy, hogy a bátyám hangja mondta. Akkor jöttem rá, hogy ezt még egész kis koromban szinte egy az egyben átvettem tőle és bármennyire nem tűnt fel ez idáig, de tényleg azt csinálom, amit ő is. Azóta a gondolataimat jobban be tudom azonosítani, hogy ki mondja, belső hallás alapján. Ha a rosszándékú részem mondja és ezt észreveszem akkor sokkal kevésbé kerülök a hatása alá és érdekes, mert sokkal jobb elfogadni azt a tényt, hogy van rossz is bennem, de nem ez határoz meg, mint azt a tényt, hogy úgy azonosulok a rosszal, hogy közbe ez fel se tűnik nekem. Ugye utóbbinál akkor lehet másokról gondolni rosszat, emberről, állatról, tárgyakról, bármiről, mint ahogy bárkit és bármit is lehet hibáztatni mindig. Ezt azért csinálják az emberek, mert így fennmarad az a látszat, hogy velük minden rendben van. Igazából mindenki saját magát bassza át, ha azt hiszi neki nincs egy árnyék oldala, márpedig alapból úgy nevelnek és tanítanak minket, hogy ezt gondoljuk. Arra már jóval kevesebben tanítanak, hogy ismerd meg az árnyoldaladat is és tanuld meg kezelni azáltal, hogy megismerted. Szerintem másoknak is érdekesebb azt olvasni, hogy az ember hogyan küzd meg a nehézségekkel az életében, mint azt olvasni, hogy ő neki már mennyire simán megy minden, mennyire képben van és mennyire boldog és a többi. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Buká elgondolkodtatott a kérdésed. Sírni valóban nem szoktam mások előtt és van, hogy még egyedül is nehezemre esik. Két komolyabb érzelmi veszteség után viszont már egész könnyen kiengedem egyedül. Mindig is tudtam, hogy jót tesz csak valamiért bennakadt félúton. Igazából tényleg nagyon sebezhető az ember, ha kifejezi ami benne van, legalábbis ezt gondolja az ember. Aztán amikor meg ki tudom fejezni magam úgy tényleg akkor meg nem szoktam parának érezni és gondom se volt még belőle, sőt... sokkal jobb és letisztultabb volt minden. De aztán ez elmúlik valamiért visszatér az ember ebbe a szűkebb állapotba és azt hiszem mindig egyfajta félelem áll a hátterében annak, hogy egy szűkebb működésmódot választunk a létezésre.
fl3x érdekes még az irónia is, ami ugye végül is egy -1 es szorzó arra amit tényleg gondolunk. Valamiért sok ember élvezi azt, hogy nem azt mondja, amit gondol, hanem elrejt benne egyfajta utalást, amivel visszafejthető. Talán ez is egyfajta védettséget szolgál a plusz lépés miatt. Én szeretem az iróniát érteni is szoktam, de megfigyeltem, hogy ha valaki sokat használja akkor zavar, mert egy idő után tényleg nem tudja már az ember, hogy na most ez épp megint irónia volt vagy most kivételesen csak szimplán elmondta amit gondol.
hlm kedves tőled, hogy azt gondolod bennem béke és harmónia van tartósan, de ez nincsen így! Viszont a vissza-visszatérő érzelmi és egyéb kavalkádokat már teljesen máshogy kezelem, mint évekkel ezelőtt és ezek a drasztikusabb állapotok mindig sok lehetőséget kínálnak fel, de csak akkor, ha nem az az első reakció, hogy jaj ezt nee és elkezdünk küzdeni azzal, amit először is csak meg kéne engedni magunknak. Remélem még sokáig fogok ide írni, mert az azt jelenti, hogy van új mondanivaló.
Zsuzska igen a megbocsájtás képessége meg tényleg fontos, ez is olyan, amit meg kell tanulni és gyakorolni. Tudatosan eldönteni, hogy attól még, hogy haragszom a másikra nem történik semmi se azon kívül, hogy én szar dolgokon forgok. Ettől még lehet jogos a sérelmem és nyugodtan elkerülhetem a másik embert a jövőben, csak épp nem ragad rá úgy a figyelmem, nem hajt a bosszúvágy, hogy én tegyek igazságot. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Jó ötlet a visszakérdezés! Amúgy van amikor ki tudom fejezni, pont azóta tűnik fel a nemkifejezés, amióta partikon átéltem komolyabb szeretetet és bizalmat mások iránt. Meg alapvetően társaságban vidám szoktam lenni, inkább az ilyen ölelgetés és másokra csakúgy mosolygás nem megy annyira.
Úgy vettem észre van egy részem, ami igen komoly befolyásoló erővel bír rám nézve. Ezt úgy kell elképzelni, hogy van amikor tök jó kedvem van úgy érzem rendben van minden és jön egy gondolat, aminek a tartalma annyi, hogy lóf*szt van minden rendben, mit képzelsz, ez nem így megy!
Régebben ez olyannyira nem tűnt fel, hogy 1mp alatt megváltozott a hangulatom és a tudatállapotom is jóval korlátoltabb lett. Sok év után most ezt már úgy élem meg, hogy vissza tudom keresni, hogy ennek a gyors hangulatromlásnak volt egy kiváltója és most már inkább úgy élem meg mintha egy másik ember mondaná ezt nekem, tehát meg tudom tenni azt, hogy nem reagálok rá és így fenn tudom tartani az eredeti állapotot. Önelfogadás hiánya, önkritikusság talán ezek a probléma gyökerei. Néha megélem magam úgy, hogy vagyok én meg bennem egy kisgyerek, aki sír és boldogtalan. Néha olyan kegyetlenül tudok bánni saját magammal, illetve bizonyos részeimmel, ahogy másokkal biztos nem tenném. És a legdurvább az egészben, hogy ez az önkegyetlenség annyira megszokott, hogy nem is élem meg kegyetlenségnek. A gondolkodásom probléma orientált, szinte mindig keresi hol van probléma, amit meg kell oldani. Mellesleg kiskorom óta rajta vagyok azon, hogy mindenre én magamtól jöjjek rá és ez tök jó, viszont a problémaorientált nézet sokszor csak elégedetlenséget von magával és teljesen más, mint amikor elégedett vagyok azzal, ami van. Néha elképzelem, hogy saját magamat ölelgetem és szeretgetem és bevallom, jó érzés ez nekem és érdekes, hogy saját magamat is úgy tudom kezelni, mintha egy másik ember lenne. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Magamban az egyik legfurcsább tulajdonságnak azt tartom, hogy a pozitív érzelmek megélése és kifejezése számomra sokkal nehezebb és félelmetesebb, mint a negatívoké. Van valaki még így ezzel? Nem jutottam még nagyon előrébb a dologban, a jelenlegi koncepcióm az, hogy ez valamilyen szinten gyakorlás kérdése. Próbálkozni kell aztán egyre könnyebben fog menni. De, hogy miért pont a pozitív a ciki? Fura... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ugye a bátorságról akkor lehet beszélni, ha félelem is van. Pl. aki félig öntudatlan állapotban megöli magát az nem nagy bátorság, de full józanul odaállni a 10. emeletre és akkor eldönteni, hogy na most lépek még egyet előre biztosan embert próbáló feladat.
Ugyanakkor úgy élni, hogy azt tesszük meg, amit jónak gondolunk és szeretünk az baromi nehéz és nagyon sok bátorságot igényel. Úgy élni, hogy egy szűk spektrumban mozgunk a félelmeink miatt meg szinte hétköznapi jelenségnek számít.
Amikor elképzeli valaki, hogy bármikor meghalhat is ahhoz vezet optimális esetben, hogy megbánás nélkül bátran, tudatosan és felelősséget vállalva cselekszik. Na, de ugye gyakorlatilag senki se tudja elképzelni úgy igazán, hogy bármikor meghalhat. Nincs súlya, talán aki régóta gyakorolja annál van. A másik lehetőség egy erős hallucinogén trip, ott ugye többről van szó, mint hogy elképzelem, hogy meghalhatok. Van, hogy tényleg úgy érzi az ember, hogy most meghalhat. Bár nekem olyan élményem még nem volt, hogy meghaltam és újjászülettem, olyan volt, amikor a meghalás kapujába érkeztem. Nem mondanám, hogy mindent el tudtam engedni, talán ezért se volt még meg ez az élmény. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Neonblack kösz a hozzászólást sok érdekes és számomra új dolog volt benne. Nos ezek alapján kellenek kapcsolatok az RC-hez is, de én amúgy a piti átlagdealert vízionáltam, nem azt aki kilókat rendel kínából!
Azt mondod a jó dealer nem lelkiismeretes. Miért? Mert ez a hatékony, ha csak szórja a szart és leszar másokat?
Persze sokszor van, hogy a dealer is szart kap és nem akar pénzt bukni, itt nyilván nagy tételben kevés ember lesz lelkiismeretes. Na, de nem találkoztál még lelkiismeretes, megbízható eladóval? Olyannal, aki várja a visszajelzést arról, amit ad és sokszor ő maga már kipróbálta és tudja mire lehet nagyjából számítani? Ez olyan dolog, hogy árulhatsz szart aztán vagy kibasznak veled vagy nem. Árulhatsz szar embereknek csak, hogy minnél többet keress, aztán a nagy számok törvénye alapján vagy lesz reklamáció vagy nem... De az az alapvető dolog, hogy amit árulsz az jó minőségű nem a legális státuszához kötött, egyszerűen megbizonyosodtál a termék minőségéről és így is tájékoztatod a vevőt. Na ezt hívják korrekt üzletnek és most őszintén, ki ne szeretne egy ilyen embert ismerni? Üzletpolitika? Vagy csak simán égne a pofám úgy adni másnak valamit, hogy tudom róla az rossz minőségű, de még vetítek a vevőnek, hogy "kurvajó"...
Szóval én nem az ilyen elsődleges elósztókról beszélek, meg akik kurva nagy tételben nyomják, egyszerűen egy átlag eladó utópisztikus viziója.
Amit írsz a bogyós topikról az jogos és onnan is ugyanúgy ki lesznek szedve a gagyi kommentek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nyilván tudják ezt a rendőrök, de akkor is felesleges kiírni, mert a közvéleményben szarul sülhet el és vissza lehet élni vele. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Tényleg trippy meg élvezetes írás! Sajnos viszont a rendőrpara és új szabályozás közepén konkrétan megnevezni hol és milyen szubkultúrában kínálgatnak kokainnal stb. szerintem annyira nem jó ötlet... |
| | | | |
|
