 |
deeptrip hozzászólásai (3351 - 3360)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Asszem nagyobb tégláról összhozam 400g frissen kb. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Ja vágom. Jó hőszigetelő meg ilyenek. Cicibe is jó, ha nem elég nagy. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Csalódott volt, hogy nem emlékezett semmire. Nem is ezért trippel az ember, hogy ennyire kiüsse magát, szóval szerintem fölösleges kombinálni. Olyan volt, mintha két külön irányba lett volna széthuzva a gyerek. Lehet kisebb mennyiség nem vezet tudatvesztéshez, de minek keverni? Egyél papírt ekivel, egyél gombát harmalával, ha mindenáron kombókat akarsz. :)
Claudfield az elején tényleg magamtól mentem be, olyan volt mintha közös tudatunk lenne, viszont sajna kicsit kipróbálgattam, hogy mikre képes az ember aztán így betudtam flesseltetni neki pár dolgot, bár a legtöbbet nem is értette. Valahogy nem csak a gondolatok, hanem az érzések is átmentek hozzá és olyankor érdekes hangokat adott ki magából. Most ezt nem részletezném tovább. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Azt gondoltam magamban, hogy "ez mennyire kész" és mi történik? A haverom kimondta. Persze én is rottyon voltam így nem nagyon hittem el és elkezdtem mindenfélét gondolni és a haverom minden szót kimondott! Mintha én beszéltem volna, de hallhatóan kimondta! Egyszerűen annyira széthasadt a tudata, hogy én valahogy becsúsztam köze. Éreztem az egóit ahogy váltogatja és mindenféle visszatérő dolgokat mondott és volt egy egója akivel tudtam telepatikusan beszélgetni. Tudtam, hogy most melyik egójában van és nagyjából azt is, hogy miket élhet át. Itt volt egy elég bizarr dolog, méghozzá az, hogy rájöttem, hogy az egyik egója a volt barátnőjéhez beszél miközben épp szeretkeznek. Mindenféle kommentárral egészítette ki, de ami igazán bizarr volt, hogy én is igencsak aktív lettem odalent. Nem értettem nagyon, de olyan volt, mintha megszűntünk volna két különböző személyiség lenni, azzal a különbséggel, hogy én tudatomnál voltam, míg ő egyertelműen darabokban. Éreztem ahogy egy csatorna van köztünk és néha eltudom kapni azt az egóját, ami valamilyen szinten készen van. Aztán jöttek megint az én szavaim és megint a barátnő és megint egy újabb szitu. Egyértelmű volt, hogy ilyen szétszakadt tudattal, ahol nincs egyetlen stabil pont, semmire se fog emlékezni ebből Aztán jött egy pont, amikor tudtam, hogy elvesztettem és megszünt köztünk a kapcsolat. Örültem is kicsit, hogy végre magamra maradhatok a gondolataimmal, mert eddig minden gondolatomra rákérdezett, mert hát azt se tudta nagyon, hogy hol van. Szóval ezután abbahagyta a monológját és csöndben maradt. Én nagyban dolgozgattam fel az élményeket, hogy hogy lehetséges az ilyen, meg azért elsőre elég nehéz felfogni, de azért sikerült a feladat. Aztán nemsokára a srác "felébredt" és kérdezte mi történt. Elmeséltem neki a dolgokat. Azt mondta, hogy nem emlékszik semmire, totális filmszakadása van. Aztán nehezen fel tudta idézni a fürdőszobás kérdéseimet. Miután hallotta, hogy ugyanazokat mondta eszébe jutott, hogy bizonyos szituációkat újra és újra megélt és hogy a megasztárból egy részre is emlékszik amikor hangosan kommentáltam a dolgokat. Na ezeket nyomta nekem akkor totál készen előtte. Kezdett összeállni a kép, bár kicsit szégyellem magam, hogy ennyire beférkőztem az intim szférájába, eléggé bunkóság volt tőlem, hogy kihasználtam a dolgot és így elég sokmindent megtudtam a magánéletéről. Mondta, hogy neki is volt már régebben telepatikus élménye, de ezt ő is elég nehezen fogta fel. Aztán tekertünk végül és mondott megint egy olyan dolgot, amit előtte ismételgetett. Tehát nem mindent a múltból merített, hanem a jövőből is.
Kemény dolgok ezek és itt már éreztem, hogy ezt épp ésszel elég nehéz felfogni, így hát csendben dolgozgatom a mai napig amit történt, de az emlékek kezdenek kiveszni a fejemből. Azért én is elég kész voltam, szóval nem emlékszem mindenre világosan. A legtöbb részét meg ugye le sem lehet írni.
Összegzésként egy jó tripp volt, bár voltak szenvedős részek és haluim is minimálisak voltak, annyira a háttérbe szorult a dolog. Azóta kicsit közelebb kerültem a tudat fogalmához. Sajnos én még eléggé a gondolataimmal azonosítom magamat, de rájöttem, hogy lehet másképp is és ez úgy érzem egy hasznos tapasztalat volt a későbbiekre. Mindig próbálok valamit áthozni a hétköznapokba, enélkül szerintem semmit sem ér ez az egész.
Tudom, hogy sok alapvető dolgot leírtam, de most papíroztam harmadszorra életemben és nekem ezek még új tapasztalatok. Remélem azért jó volt, bár még ma is eléggé kóma vagyok. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem volt egy kellemes érzés, hogy ilyen szinten súlyt le ránk az értelmetlenség. Annyira sok volt, hogy haver kiment a fürdőbe és eltűnt. Elkezdtem parázni, hogy mi lehet vele. Felvágja ereit, hozza a katanáját és levágja a fejem, vagy csak simán lefejelt valamit és szép lassan elvérzik. Persze ez nem volt túl intenzív, de visszatérő gondolatsor volt, holott amúgy is azon voltam, hogy teljesen lekapcsoljam a belső párbeszédemet. Amikor sikerült akkor nagyon jó érzés volt. Azonosulni a tudatoddal, azonosulni a jelennel. Amikor tv-t néztem éreztem, ahogy a tudatom "odaszáll" és bennragad a tvben. A tvvel azonosultam, a tv voltam én, ha rossz dolog ment ott én is rosszul éreztem magam. Aztán becsuktam a szemem és elért a második hullám. Egy igen intenzív állapotba kerültem és én próbáltam mindent magamba fogadni, mindent elengedni. Egyszerűen csak 0 pont lenni és elnyelni mindent. Ez volt a legideálisabb állapot.
Ekkora már fények töltötték meg a perifériámat és minden kezdett fadelni, kettőződni, csúszkálni. Nem volt túl kellemes így hát félig hagytam csak nyitva a szemem és ekkor bevillant Buddha, amikor ilyen szemekkel ül és meditál. Lehet azért csinálja, mert csak így lehet elviselni ezt a súlyos készenlétet? :) Szóval így próbálgattam tudatom határait, amikor tudatomba került, hogy a haver beleesett a kádba. Nem láttam világosan, de valahogy még is átéltem az egészet. Kimentem és ott feküdt a kádban. Szegény borzalmasan szétcsúszott (ilyen adagtól nem is csoda) és kicsit lelocsolta a fejét. Kérdeztem jólvan, nem kell semmi meg ilyen, azt mondta, hogy nincs gáz. Nagy nehezen sikerült megnyugodnom és tudtam, hogy most végre igazán elengedhetem magam, mert semmi sem tart vissza. Sajnos haverom elkezdett beszélgetni magával a sötét fürdőben és kb félóránként röhögött párszor és ez valahogy mindig visszarántott a problémára, de azért elég komoly dolgokat éltem meg ez idő alatt. Ezután bejött a szobába nagy nehezen és leüllt egy székre, míg én az ágyon feküdtem. Itt mostmár igen intenzíven beszélgetett magával. Nem volt tudatánál ez hallatszott a beszédén. Én csak feküdtem és flesseltem, amikor arra lettem figyelmes, hogy a haverom bizonyos kérdéseket mindig feltesz magának, aztán mintha egót váltana egy újabb beszélgetéssorozatot indított. Ez végülis annyira nem is durva, viszont én éreztem, hogy mennyire készen van és valahogy ez rám is átragadt. És most jött a legdurvább rész! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nos ezen is túl vagyok! Belevágok mindjárt a közepébe.
Felmentem haverhoz este 8 körül. A menü nekem 1db hofi volt egészben+sok-sok spangli. Tapasztaltabb haverom már régóta kiváncsi volt a gomba+papír kombinációra így ő is egy hofival kezdett, majd nem sokkal később megevett 2 részletben 2,5g cubensist.
Bevétel után elkezdtük nézni a Nagy Lebowskit. Téptünk közbe, meg így megvolt a feeling az egészhez. Fél órára rá már éreztem, hogy kezdek átkerülni a betépettség állapotából a bepapírozott állapotba. Vizuálok még nem voltak, de a tudatállapot határozottan trippes volt. Itt jött az ötlet, hogy nézzünk inkább kis megasztárt. Innentől kezdett minden nagyon-nagyon kemény lenni.
Hát igen, inkább hangtalanul néztük a megaszart egy kis shponglei aláfestéssel, de inkább vártuk a felszállást, mintsem a műsor változatos fordulatait. Érdekes volt, hogy több tónusban jött a papír, bár ez így szokott lenni, de a lényeg, hogy egyszerre éreztük azt, hogy most szintet váltottunk. Az első keményebb szint után már egyértelműen bélyeg volt a fejemben. Még nem mozgott annyira semmi, de a folyásszerű érzés benne volt már mindenben. Najó akkor most röhögjünk az arcokon a tv-ben. Így bepapírozva érdekesek kezdtek lenni a fények, meg úgy az egész tv 3D-ben kezdett el műsorozni. A tartalomról is lehetne említést tenni. Szóval az egész egy undorító színjáték volt. A zsűri leste a monitorokat és 1mpvel később már adta is a szöveget vagy épp heves gesztikulációba kezdett. Sajnos az egész úgy jött le, hogy még azt is megtanulták, hogy milyen fejeket vágjanak egész műsor alatt. Röviden a szereplők személyiségei így jöttek át (persze tv hangtalanul ment):
Pierrot: ő az aki igazán vágja ám mi a dörgés! Egy előadás után mindig őt mutatták először, ahogy elismerően bólogat. Persze mindez csak egy nagy hanta volt szerintem. Gáz arc, de annál többet tudtunk röhögni a fején! :)
Pély: buta, idióta, semmitmondó, gusztustalan
Soma: ez megint milyen ruhában van bazze? :D Mindegy. Ő volt a tanárnő, egyértelműen így látszott ahogy kezével mutogat meg minden. Nagyon gáz, mintha valami kisegítő iskolában lennénk telis-tele idióta kisgyerekekkel.
Presser: vele kapcsolatban nem sokra emléxem, de a fején itt is nagyon szétcsúsztunk.
Bakács: jólvan kisfiam olvassad mit kell mondani végülis van időnk. Amúgy nagyon jól tudsz bólogatni, már pierrot közelébe értél.
A szereplőkről csak annyit, hogy a torres az egy hatalmas suttyónak nézett ki (bár most is így látom), de a legjobb volt ahogy erőlködött éneklés közben. Aztán elkezdett pattogni az 1200 Mics zenéjére. Anyám de keményen nézett ki. :) Palcsótól hányni tudnék annyira gáz, hogy minden mozdulata betanult. Caramellen meg mindig röhögtünk, bár azóta se tudom miért, de mindig elkezdtünk röhögni rajta. Főleg ahogy mutogatott éneklés közben. Kisiskolás feeling. :) Tóth Gabi műkönnyeire meg már sok mindent nem lehet mondani. Hányinger volt a műsor és bebélyegezve végtelen hosszúnak tűnt, főleg, hogy mindig ugyanazt mutatták. Nem akartam nagyon szóba hozni így konkrétan a műsort, de ez legyen tanulság mindenkinek: a TV beszív és elég nehéz kijönni belőle. Ha szar a műsor akkor meg elég keményen leterhelő tud lenni, bár gondolom ez sokak számára már alap tézis. Szóval így mindig azt flesseltem, hogy van a bolygó és abból jövünk mi végülis ki, mint valami kis nyúlvány. És így hangnélkül bepapírozva igencsak olyan volt, mintha mi valami idegen lényeket néznénk, annyira kívülállóként tudtuk figyelni a dolgokat. Szóval ez a kis nyúlvány sok-sok ember közössége, akik egyfolytában csak pofáznak, ráadásul hülyeségről. Aztán mindenféle érthetetlen színjátékokba kezdenek a kamerák kedvéért. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Igazából én nem akarok casingelni még elsőre, szóval egyben kéne kiszedni a rozssütit a pohárból. Ezt, hogy lehetne megoldani, mert eléggé bele van ragadva ahogy elnéztem, de nem 5 részletben akarom vágod. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Arról nem beszélve, hogy szárított gomba kinézetéről elég nehéz megmondani, hogy milyen fajta sztem. Jó lehet, hogy a ps. mexicana-t meg lehet, de én nem tudnék különbséget tenni. Azt mondtam, amit nekem is mondtak és itt le is zárhatjuk. Ha kell megadom a srác e-mail címét rákérdezhetsz a fajtára aztán kiírhatod ide amit mondott. ;)
Nem probléma, hogy ráparáztál úgy érzem világosan leírtam, hogy mi volt és mi nem. Az hogy a többiek mit vonnak le belőle az rajtuk múlik és hidd el Máshszoba, hogy én is levontam sok mindent belőle, erre jó volt köszi. :)
Na back to topic! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Benőőt rozsos sütöket mivel szeditek ki? ,? |
| | | | |
|
