 |
deeptrip hozzászólásai (2451 - 2460)
 | |  | | | | |  | |  | | | Érdekes általánosítás a terelő, sunnyogó banda. Ennyi erőből ezt az emberek 90%-ra lehet mondani.
Őszinte leszek: szerintem lószart sem ér, ha ide kihányod magadból a dolgokat. Ha változtatni akarsz rajta az szerintem nem ott kezdődik, hogy fűnek fának elmondod, hogy húú meg jujjj.
Légy tisztában vele és tartsd benn. Ha benntartod nem fecseged ki a ráfordítandó energiát és sokkal nagyobb figyelmed jut rá napközben, amikor ténylegesen változtathatsz. Ezeket a dolgokat tudni kell és csinálni, nem daathon ön-őszintéskedve beirogatni és elégedetten hátradőlni, hogy na most aztán őszinte voltam.
Azt meg főleg nem, hogy másokat is izélni, hogy nyomják ők is. Mit? Fingom sincs miről beszélsz, de tényleg. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Minek veszel sima pipát? Azt akkor vegyél, ha pipadohányt akarsz tolni. Szénszűrő elég jelentős részét megköti, még sima szűrő is megköti, de be lehet tépni csak épp nem annyira.
Alufóliával se tom mi bajod volt, szerintem príma, persze nem port kell rászórni. Műanyagpalack levágott szája pont ráillik nálam a vizipipára, szóval csináltam egy külön fűnek/salviának való fejet. Két réteg alufólia, tűvel kilyuggatva azt kész. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Espeke azt hittem átjön, hogy ez élmény szintű volt, nem az, hogy leültem és gondolkodtam.
Mennek az élmények, de egy részem mindig ott van és bekiabálja a dolgokat. Eddig zavart azt hittem a meditációban ezt le kell állítani, most már nem azonosulok vele és hagyom őt is mondani amit akar és figyelek arra ami épp van.
És igencsak hasznosak ezek a kis tömör összefoglalók élmény közben, mert akkor le is tudom írni. Szerintem ez nem rossz dolog és én inkább felhasználom, mint hogy kidobjam.
Integrálni se én integráltam, hanem ment magától. Régebben én próbáltam meg ezeket a dolgokat, de úgy nem ment, mert elakadtam egy ponton és mindenképp meg akartam oldani és így elment az egész értékes trip erre, pedig csak tovább kellett volna engedni, később úgy is visszajön, ha fontos. Erre céloztam azzal, hogy olyan kérdések a jók, amik nyitva hagyják a választ és folyamatosan rajta vagy a keresésen, de ez se akaratos keresgélés csak nem zárod rövidre a tudatodban a dolgokat azzal, hogy mindenképp ki akarod most mondani. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Miután túléltem a hányinger fázist én is eufórikus állapotba kerülök. Bár ennyi szenvedés után lehet amúgy is! :D
Jó a settinged THC! Mindegy ne parázz rá jó a kedved mert néztél egy érdekes filmet vicces életfilozófiával!
Indulhat a családi hahota! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Killby azért nem szerencsétlen! :D
Jól megfingatja itt a népet. Aki komolyan gondolja az szerintem is viselje el a rókakoma és társait.
Ez is csak addig fog tartani, ameddig ki nem próbáljátok az LSD-t! :D Ez most viccesen hangzik, de tényleg így van! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tester igen ilyesmi, ez elég jónak néz ki köszi.
Soproni jól hangzik a dolog! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tala én csak azt nem értem miért veszed személyeskedésnek, ha elmondjuk a véleményünket a desteni produkciókról.
Én pl. nem ismerlek téged egyáltalán és feltételezem, hogy nem vagy hülye és azt csinálod ami neked a megfelelő.
Mellesleg, ha oltás ez az egész desteni abból is ki lehet hámozni jó dolgokat, ami sztem itt nem tetszik legtöbbünknek az a népoltás része a mesékkel. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kérdések vannak és válaszok. Jó kérdésre jó a válasz. Mindig jót kell kérdezni!
Aztán volt egy próbálkozásom, hogy kicsináljam ezt a halál-teremet, hogy soha többé ne tudjak oda menekülni. Úgy éreztem, hogy ez nem a részem és csak lóg rajtam, nincs szükségem rá. Aztán bevizuáltam egy olyat, hogy leválik rólam, de hogy később nem fogok-e vele találkozni azt teljességgel nem állíthatom. Nekem ez ilyen élet és halálösztön fless, mert a harc-e kettő között van. Akkor van gáz, ha saját magadon belül van a harc.
Szemben állsz magaddal vagy kiállsz magadért?
Eléggé szét vagyok esve azt kell mondjam, mert ezek a gyerek részek természetesen mind én vagyok, csak éppenséggel integrálni nem tudtam eddig. Inkább leragadtam az egyik résznél és bestoppoltam.
Ha nem érek a végére egy ilyen kis rész-történetemnek akkor gyakori jelenség, hogy nyújtom tovább és leragadok nála, persze nem megyek vele semmire, csak elnyomom a többi rész-történetem lejátszódását.
Szóval nyitva hagytam, azt mondtam magamban: hmm ez érdekes történet, erre még visszatérek. Vajon mi lehet mögötte?
A jó kérdés az olyan amire nem kapod meg azonnal a választ. Azért jó, mert akkor úgy rakod bele a tudatodba, hogy nyitva hagyod, bármi lehet és keresed rá a választ, azaz figyelsz rá. Az élet-út megadja rá a választ, amikor eljön az ideje. Szerintem ez fontos, mert én eddig elkövettem azt a hibát, hogy mindig ki akartam csikarni egy végeredményt, valami konkrét dolgot, de ez csak arra jó, hogy beragadj és leszűkülj.
Az élményt egy bong-meditáció váltotta ki és ma úgy keltem, ahogy tegnap elhatároztam: keresem a jót, ami előttem és körülöttem van. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nekem volt tegnap egy érdekes élményem, de nem mondom, hogy gyökeresen kapcsolódik ide.
Annyi a lényeg, hogy visszahámozódtam a gyerekkori mechanizmusaimhoz. Feltűnt, hogy ezeket a mai napig aktívan használom, persze burkoltan, de a fő mozgató erő az ez. Legbelül ez az ami őszinte. Na most ez különböző részekből áll, attól függ épp hova figyeltem: köldök alá, szív, szem. Ezek voltak a fő területek. Nem írom le az egészet, de volt egy részem, aki kivetítette magát egy képzeletbeli térbe. Ez tök jó meg általános is akár, de az volt a durva, hogy ott nem volt semmi. Sötét volt, minden pusztult, minden negatív. Érzésre űrszerű, kiszippant belőled minden energiát. Bár nem haltam még meg, de leginkább a halálhoz tudtam kapcsolni. Na most itt időzni nem túl jó dolog, mert minnél többet vagy annál szarabbul leszel. Ez most depi szagú tudom, mindenesetre sokszor ezt választottam életem során. Hogy miért? Hívhatom menekülésnek. Menekülés a világból ahol az alap állapotom a félelem. Na most ebben a térben igaz, hogy nincs semmi élet meg pozitívum, de fájdalom sincs és félelem se. De valahol meg sántít az egész, mert mindeközben a testem aki az életre van kapcsolva az szenved ettől, mert az energiákat elvonom így tőle. Szóval egy ilyen kettősség a testem és én közöttem, az életem és ez a "biztonságos" tér között.
Figyeltem tovább a történést...a figyelmem a szívemhez terelődött, elkezdtem hallani és érezni. Egy hang (amivel alap állapotban teljesen azonosulni szoktam, szóval az én hangom akkor) azt mondta, hogy meg akarok halni.
Szóval van egy gyerek aki az élet bősége helyett félrenéz, nézi a földet és közbe képzeletben azon flessel, hogy szar, üres, negatív minden. Már fel se mer nézni mert úgyis szar. Aztán most jön egy másik gyerek aki meg akar halni.
Na az érdekesség ott van, hogy elkezdtem álmos lenni. Mindig is nehezen aludtam el, de most láttam, hogy olyan határhoz érkeztem, ahova tudatosan nem tudok belépni. Na most ilyenkor kell valahogy feladni a tudatos részed és ez szimbolikusan olyasmi mintha meghalna, persze csak egy időre. Hát amennyire meg akart halni az egyik, úgy most ez elképesztő tiltakozásba kezdett. Úgy látszik mégse ezt akarom.
Volt egy fél éves kapcsolatom: abszolút szerelem, abszolút boldogság/szenvedés, abszolút függőség. Az abszolút alatt azt értem, hogy én nem voltam sehol, az egész ebben a képzeletbeli térben játszódott le. Ha velem volt akkor úgymond valóság lett minden amit ott elképzeltem, ha nem volt velem akkor meg ott időztem végig. Nos, hát rájöttem, hogy bármennyire is kikészített, megbántott két dologban fontos szerepe volt: az egyik, hogy kerestem magamnak egy lányt, akinek teljesen átadom magam ő meg fogja és lebasz a földre, gyakorlatilag megöl. Örülhet a gyerek úgy is ez volt a fless. A másik dolog az az, hogy ő volt az egyetlen ember eddig a tudatos életemben akiben láttam a jót és a hibáit teljes mértékben el tudtam fogadni. Szóval hihetetlenül pozitív hozzáállás.
Nos most az én jókis üres, negatív halál-teremet kitöltötte ez a sok-sok pozitív dolog. Gondoltam milyen jó lenne, ha ezt nem csak a képzeletemben, hanem mondjuk az életemben is láthatnám. Ekkor ez a tér átvetítette magát a szemem képernyőjére (azaz a világra amit látok).
Megértettem, hogy a jót nem elvárni kell, hanem keresni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nekem idén lesz a 4. Ozorám és azt kell mondjam, hogy évről évre rátevősebb az egész. Persze egy kapcsolat mindig kétoldalú! ;) |
| | | | |
|
