|
Tom003 hozzászólásai (1 - 3) (Témakör: Évtucatnyi pszichedélia: a "vének")
| | | | | | | | | | Vagyok és meg is fogom csinálni, a fele kész, de rohadt sok a melóm, 2 hét és project zárás, plusz megint költözök meg ilyenek... Na majd holnap nekiülök egy jó tea mellett ^^ |
| | | | |
| | | | | | | | | | Huhh, na ezt a topicot kerestem. :D
A héten volt időm kicsit összegezni a gondolataimat. Most, hogy lassan vége a közel 7 éve kezdődött "karrieremnek" (mekkora szám, ijesztő) szeretnék majd ide egyfajta számvetést írni. Csak az a fránya szabadidő, az amivel nem bővelkedek. Na ha nem is jön össze holnap, de a nem túl távoli jövőben végre megírom a régóta halogatott mementómat, ami remélem egy megfelelő összegzése és zárása lesz egy korszaknak. (ami nem azt jelenti, hogy örök életre felhagyok mindennemű tudat-tágítással és -módosítással, de ahogy már egy ideje magamban is érzem, nem vonz ez a dolog többé, mint aktív szereplő, így érdeklődés hiányában más felé fogom fordítani ezentúl a figyelmemet)
Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy mindazon dolgok ellenére, amik történtek és majd még történnek, (meg a feltehetőleg nem túl pozitív hangnem ellenére is, ami félek sajátja lesz az írásomnak) én nem bánom ezt az időszakot, sokat tanultam mind magamról, mind az emberekről. Lesz itt szó nagy meglátásokról, felismerésekről, életszemlélet váltásról és arról is, hogy ez az egész végül miért is nem fontos. Beszélek tönkrement életekről, számszerűsítem a kicsúszásokat, a függőségeket körülöttem és bizony szó lesz egy közelmúltban bekövetkezett sajnálatos öngyilkosságról is. Remélem nem tűnik majd túlzottan megmondósnak az egész, de hiszem, hogy páran, akik majd elolvassák, tanulnak belőle, vagy legalábbis bővül egy kicsit az erről a világról alkotott képük. (és most annyi minden lepergett előttem, egy egész könyvet meg lehetne vele tölteni, de jó is volna, ha értenék az íráshoz :D ) Nos egyelőre ennyi, remélhetőleg minél előbb ráveszem magam a dologra. |
| | | | |
| | | | | | | | | | Igazán érdekes topic, mert "öregeket" akik mai napig használnak pszihedelikumokat ritkán látni. Az emberek vagy szétcsúsznak idővel vagy leállnak. Évtucatnyi = nyelvtanilag legalább 12-t jelent ami valljuk be nagyon sok. A pszihedelikumokkal se lehet örökké élni, bármennyire óvatos is az ember, előbb utóbb az aktív sűrű használat felőrli az embert (mivel tökéletes ember nincs, tökéletes set-settings se és ha nagyon ritkán is következnek be, de nyomot hagynak a a rossz utazások, amiket idő és józanság feldolgozni) Aki ennyi időt megél utazgatva nagyon tisztában kell lennie magával és a körülötte lévő világgal hogy megmaradjon a józan gondolkodása. Mondom ezt úgy, hogy a "csak" néhány éve tapasztaló emberkék is szép lassan szétcsúsznak körülöttem. Be-be csúszik 1-2 rossz dolog és nemsokára azon kapja magát az ember hogy nem ismer rá a régi önmagára. Időben kell észbe kapni, mert utána hosszú folyamat a gyógyulás! Mint anno a pszihonautákban mondták, ez csak egy kezdőlökés, egy eszköz aminek segítségével továbbláthatunk a hétköznapi valóságon, megérthetjük a rajtunk túlmutató jelenségeket és ezt felhasználva egy jobb, teljesebb, boldogabb életet élhetünk.
Summa summárum, lehet utazgatni nyugodt szívvel, csak ha elérjük a saját határainkat maradjon elég lélekjelenlétünk megállni. |
| | | | |
|