|
Tom003 hozzászólásai (1 - 1) (Témakör: Halálról)
| | | | | | | | | | Mostanában 2 elmélet foglalkoztat, nem tudom mennyire vehetem őket komolyan, de leírom, hátha valakinek már eszébe ötlött a dolog:
Az első ismerős lehet, nem is új keletű, de néha annyira sikerül átéreznem, hogy valósággal beleborzongok. Ez azon a felvetésen alapszik, hogy lepereg az életünk a halálunk előtt, így egyfajta számvetésként újra átéljük azokat a dolgokat, amik jelentettek valamit az életben. Mi van akkor, ha a jelenlegi valóság, mármint amit érzékelünk belőle, csak egy halál előtti mozi? És mi lesz ha a végére érünk? Újrakezdődik, egyfajta végtelen ciklust generálva (mint programozásban, amikor a függvény végén minden esetben meghívódik önmaga - csúnya programozói hiba, vagy spirituális purgatórium? ) Ezt egy kicsit továbbontva minden újabb életciklus egy kicsit más, ahogy a visszajátszások közben a szellemünk és tudatunk fejlődik (hasonlóan a buddhizmushoz, ahol minden élet egy újabb szellemi szintre visz, és amiben a célunk mind egy kicsit többet tanulni és fejlődni, míg végül visszajutunk az eredetünkhöz, ahonnan a szellemünk elindult) Mi van akkor, ha a déjá vu az egy ilyen előző ciklusunk egy adott pontjára való emlékezés, egy pillanat, amikor előzőleg másképp döntöttünk? Ezen a vonalon elindulva azért egész messzire juthatunk ebben a gondolatsorban.
A másik, ami így belegondolva, szintén létező, de kevésbé ismert elmélet, hogy minden pillanatban az alternatív világok végtelenje közül csak egy él számunkra, amiben épp vagyunk. Ezt kicsit továbbpörgetve, egyfajta pozitivizmussal megtöltve: Mi van akkor, ha mindig a helyes világot éljük meg? Ha amit mi megtapasztalunk, az számunkra a legoptimálisabb a végtelen számú univerzum közül? Lehetséges, hogy azért élünk és úgy a mai napig, mert a rosszabb vagy esetleg fatális kimenetelű alternatívák mindig megsemmisülnek és csak az optimális valóság marad meg a számunkra? Én speciel úgy érzem, hogy bármennyire is rossz néha az élet, vagy történnek rossz dolgok, végül mindenből tanulok és egyensúlyba billen át az egész. Minden olyan, amilyennek lenni kell! Ha most még nem is látom az értelmét, általában a jövőben bekövetkezik mindennek a visszaigazolása. Jó ebben hinni néha :) |
| | | | |
|