DAATH2 > Joe: Armageddon

DAATH2 - http://www.daath.hu/
A Magyar Pszichedelikus Közösség Honlapja

Joe:

ARMAGEDDON

Az élmény éve: 2000.
Adag: 8 db LSD zselé-tabletta.
Testsúly: 72 kg.

Már három éve LSD-zek, és úgy gondoltam, itt az ideje, hogy egy magasabb szintre lépjek benne. Megtakarítottam egy kis pénzt, és elterveztem, hogy veszek néhány zselétablettát, ami szerintem jóval erősebb, mint a rendes blotter tabletta. Péntek délután volt, és egy haverom elvitt kocsival a házukhoz. Bedobtam a számba mind a nyolcat, és megvártam, míg leolvadnak. A következő tíz perc azzal telt, hogy az esti programot tervezgettük.

Még egy olyan 45 percet dumáltunk, és hallgattuk a zenét, aztán ki kellett mennem vécére. Ahogy benyitottam, a fürdőszoba falai meghajlottak, mintha beszívná őket a vákuum. Hatni kezdett az LSD. Ahogy pisiltem, a vécében a víz megemelkedett, és kis állatfigurák jöttek elő a vizeletemből. Lenyűgözött a látvány, és vagy tíz percen át bámultam a vécékagylóba. Ahogy az ajtó felé indultam, láttam, hogy egy ember teste bennragadt az ajtó anyagában. Az ajtó felé nyúltam, de a kezem helyén egy rákolló volt, amit úgy tudtam nyitni és zárni, mintha a sajátom volna. Nem kevés küzdelem árán sikerült kinyitnom az ajtót, és beléptem egy teljesen idegen dimenzióba. Semmit nem ismertem fel magam körül. A falak tükörből voltak, és mindegyik tükörben más és más volt a képem. Volt, amelyikben darázs voltam, volt, amelyikben virág. Láttam, hogy a haverom a kanapén ül, és sört iszik. Nagyon lassan, és teljesen érthetetlenül beszélt. Teljesen összezavarodtam. Felém fordult, és az arca olvadt volt, teljesen felismerhetetlen; a szemei egészen közel voltak az állához, a szája a homlokán volt, a fogai pedig színesek voltak.

Le akartam ülni, de nem találtam a kanapét, csak egy fekvő nőt láttam, akinek rudak álltak ki a mellkasából, amik lassan egy kanapé körvonalait kezdték felvenni. Az arcom elé lendítettem a kezemet, és olyan volt, mintha a légkör kettészakadt volna. Minden tárgy szétesett, és csak egy kavargó feketeség volt mögöttük. Érzékeltem, hogy a haverom kérdezett tőlem valamit, de nem voltam képes megpróbálni megérteni a szavait, azt se tudtam megállapítani, hogy egyáltalán ő volt-e az. Kissé megrémülve visszamentem a fürdőszobába, hogy megmossam az arcomat, és becsuktam magam után az ajtót. Megpróbáltam rájönni, hogy mi történik velem, de olyan volt, mintha nem működne az elmém, és valaki más fejével gondolkoznék. Mintha még soha nem használtam volna az agyamat, és most kezdenék hozzászokni. Ahogy fölnéztem, láttam, hogy az arcomat szőr borítja, és a szememből kis karok jönnek elő, és a tükör felé nyúlnak. A tükör közepében egy fánk alakú örvény jelent meg, az arcom pedig kitágult, és beszívta a tükör. Ahogy belenéztem a másik tükörbe, nem volt arcom, csak a bőr, és egy kidudorodó szem.

Kirohantam az ajtón, rávetettem magam a kanapéra, és csukott szemmel feküdtem. Odaszóltam a haveromnak, hogy szundítok egy kicsit, de nem hallottam választ. Kaleidoszkóp-formába rendeződött milliónyi kenderlevelet láttam magam előtt, és olyan színek borították őket, amiket még soha életemben nem láttam. Megpróbáltam olyan erősen összezárni a szemem, ahogy bírtam, de csak még intenzívebbek lettek a színek. Úgy vert a szívem, mint még soha, és minden dobbanásra vörös ragyogásba borult minden. Hátradőltem, és megpróbáltam megérteni ezt a hihetetlen tripet. Aztán zenét hallottam, kinyitottam a szemem, és minden normálisnak tűnt. Volt ott néhány ember, akik úgy járkáltak körülöttem, mint ha ott se lennék. Felkeltem, körbenéztem a házban, és teljesen jól éreztem magam. Ránéztem az órára, és láttam, hogy fél tizenkettő van. Elég rövid trip volt, de annál felejthetetlenebb.