Barotányi Zoltán: MINTA ÉRTÉK NÉLKÜL Drog-gyorstesztek Az öntudatos állampolgárok – és soraikban a tájékozott drogfogyasztók – eddig sem engedhették meg maguknak, hogy csak úgy szimplán kiszáradjanak, ezután meg különösen nem, hiszen így képtelenek lennének eleget tenni egy forgalmi ellenőrzés során óhatatlanul bekövetkező rendőrségi kérésnek. A haza eddig csak vérünket kérhette, de ezután más testnedvek is szóba jöhetnek. A rendőrség tavaly óta rajta van a témán, a most záruló tender nyomán pedig néhány héten belül megtudhatjuk, ezután melyik gyorsteszttől kell félnünk. Amikor múlt év tavaszán szigorodtak a drogokkal kapcsolatos büntető jogszabályok, a sok irracionális változás között szinte elveszett az egyetlen ésszerű: az alkoholos befolyásoltság nyomán immár a kábítószer hatása alatt bekövetkező autóvezetést is erőteljesen szankcionálja a büntető törvénykönyv. A sajtó által csak diszkóbalesetnek nevezett és nagy előszeretettel tárgyalt tragédiák látnivalóan cselekvésre sarkallták a rendőrséget, ahol már a múlt évben megkezdték az egyes drogok kimutatására alkalmazott berendezések, henye megfogalmazással mobil drogszondák, pontosabb kifejezéssel élve gyorstesztek kipróbálását. Az első hírek szerint ellentmondásos eredménnyel, tudniillik a bevetett eszközök – melyek között homlokra nyomható papírcsík és cigarettásdoboz méretű, hordozható analitikai egység is akadt – nem bizonyultak kellőképp megbízhatónak, ráadásul egyikük-másikuk rendeltetésszerű használata is komoly gondot okozott. Az első probléma nyilvánvaló: a zömmel vizeletből analizáló indikátorok használatához előbb meg kell pisiltetnia pácienst, ami, valljuk be, a szóba jöhető ellenőrzési helyszíneken komoly gondot okozhat (különösen a hölgyek esetében). Aki viszont felszólítás nélkül, spontán, esetleg ültében is hajlandó az ürítési aktusra, az további vizsgálatok nélkül is pillanatok alatt az őrsön találhatja magát. Baltay Levente ügyvéd, a Társaság a Szabadságjogokért munkatársa szerint a rendőrök is gyorsan észlelték, hogy az efféle vizsgálatok számára többnyire nem adottak a megfelelő körülmények, így azután egy belső utasítás szerint ilyen vizsgálatokat csak olyan helyen lehet elvégezni, ahol lehetőség van a nyugodt mintavételre. Remek alkalom kínálkozik erre, ha például a rendőrök egy zenés, táncos szórakozóhely (napilapokban egyszerűen csak drogdiszkó) előtt razziáznak, így azon távozó vendégek, akiknek mozgás közben mért hullámhossza lényegesen nagyobb, mint a bejárati ajtó mérete, és ennek ellenére mégis a volán mögé mernek ülni, számíthatnak rá, hogy esetleg visszakísérik őket a szórakozóhely mellékhelyiségébe. Joggal merülhet fel az aggodalom: vajon az elszaporodó ellenőrzések mennyiben érintik majd az utasokat, akiknek amúgy éppen elég gondot jelent a hazaúton óhatatlanul jelentkező halálfélelem leküzdése. Nos, a Btk. szerint még egy vizeletvételhez is szükséges a bűncselekmény megalapozott gyanúja – a sofőr tekintetében a rendőr jogai közismertek, bármikor szondáztathat, hisz a gyanakvás amúgy is a rendőr joga. Az utasokszámára viszont az lehet a kínos, ha a kocsiban mondjuk drogot találnak: ilyenkor ugyanis több-kevesebb udvariassággal valamennyiüket felkérhetik egy röpke vízpróbára. A kábítószer-fogyasztáson rajtakapott vezető esete egyszerű, hiszen kapásból vádolható kábítószerrel való visszaéléssel, amit súlyosbít még a drog hatása alatt elkövetett dzsojrájddal is. Érdekes példát mutatott minderre Császár Előd, a népszerű előadóművész, aki az első tesztek nyomán ügyvédei tanácsára beismerte, hogy balesetét napokkal-hetekkel megelőzően fogyasztott némi drogot – s ezt követően érdekes módon az ő esetében nem állapították meg az erősebb jogi alakzatot, ami az ittas vagy bódult állapotban halált okozó közlekedési baleset előidézése lett volna. Az utast tehát a jogvédők álláspontja szerint nem lehet minden további nélkül kötelezni a vizsgálatra (ezt utóbb rendőr nyilatkozónk sem állította), de vannak esélyeik a teszten esetleg pozitív eredményt elérő vezetőknek is. A gyorstesztek ugyanis – lévén hogy túlságosan sok kémiai anyagot kellene párhuzamosan kimutatniuk, amelyeknek a lebomlási ideje is eltérő, ráadásul más és más a kimutatási reakciók érzékenysége is – gyakran tévednek. A kísérletek idején a tudósítások általában azt állapították meg, hogy a gyorstesztek mindössze ötven százalék körüli találati aránytbírtak produkálni, ráadásul rendre a pozitív irányba tévedtek. Éppen ezért Baltay Levente a maga részéről csak azt tudja tanácsolni, hogy – a nagy mérési szórásra való tekintettel – senki ne vallja be egy pozitív gyorsteszt után, hogy régebben fogyasztott valamit, elvégre így csak gyanúba keveri magát, miközben lehetséges, hogy a teszt – régi jó szokása szerint – megint tendenciózusan téved. Pausz Ferenc alezredes, az ORFK Közlekedési Főosztályának vezetőhelyettese a MaNcs kérdésére válaszolva először pontosít: nem mobil drogszondákról van szó (nehogy valaki a közutakon eddig használatos szondákra gondoljon), hanem gyorstesztekről, melyek bevezetését – mint már említettük – a Btk. tavalyi szigorítása tette szükségessé. A rendőrtiszt elismeri: ezúttal korántsem olyan könnyű a dolguk, mint az alkoholvizsgálatnál, ahol a szonda elszíneződése után már jöhet is a vérvétel, az pedig biztosan megmondja a tutit. A drogokra vonatkozólag a világon seholsincs olyan rendszeresített eszköz, amely akár nyálból, akár izzadságból képes lenne megbízhatóan kimutatni, mit is fogyasztott a vizsgált személy. A rendőrök számára gondot jelent, hogy a drogfogyasztás más fiziológiai következményekkel (melyek a vizsgálat számára előzmények) jár, mint az alkohol, melynek a fogyasztást követő tünetegyüttesét tapasztalt hazánkfiai többnyire képesek megbízhatóan felismerni. Így azután a drog tekintetében nálunk is – akárcsak külföldön – egyelőre még csak a kísérleti fázisnál tartanak, s az intézkedő rendőrök számára is csak néhány hüvelykszabály adható. A rendőr – ezek szerint – némely magatartásbéli jegyekből indul ki: a szokatlan viselkedés, illetve mozgás (például ha a közeli élményektől még túlmozgásos vezető felszólítás nélkül kipattan az autóból és táncra perdül) arra indíthatja a rendőrt, hogy megszondáztassa a sofőrt, s ha ez nem vezet eredményre, ám a rendőr tovább gyanakszik, úgy bekísérheti egy közelebbről meg nem határozott, ámde kies helyre, ahol végrehajtható a kulturált mintavétel, amely lehet csak vizelet- (Aa eset), avagy vizelet- és vérvétel (Ab eset), amit egyelőre nem követ azonnali vizsgálat, hiszen a mintákat rendőreink csak gondosan tárolják, majd továbbítják egy illetékes vizsgálóállomáshoz, például az Országos Toxikológiai Intézethez. Mint látható, szinte minden szempontból veszélyesebb a kombinált szerhasználat (alkohol + drog), itt azonban megkönnyítheti a zavaros tekintetű sofőr további sorsát, hogy a megkönnyebbült rendőr róla már az első körben megtudja, hogy ivott, s ez a további, drogra irányuló vizsgálatokat feleslegessé is teszi, jön a bevált eljárás, vérvétel plusz alkoholvizsgálat, és a szokásos konzekvenciák, melyek a drogfogyasztás szankcióinál mindenképpen enyhébbek (véralkoholvizsgálatot ugyanis eleddig nem szokás összekötni más pszichoaktív anyagok utáni igencsak költséges kutakodással). Ehhez képest jöhet a Ba eset, amikor a gyanús sofőrtől nem csupán vizeletet vesznek, de azt egy indikátorsorozattal vagy egy szelektíven érzékeny, rekeszekre osztott kis izével azonnal meg is nézik, s ez esetleg még mutat is valamit, ami viszont semmiképpen sem bizonyítóerejű! Ekkor ugyanis előbb be kell utalni az immár módfelett gyanús vezetőt egy erre a célra rendelt szakintézménybe, ahol azután elvégzik rajta a jóval drágább, ámde megbízhatóbb vizsgálatokat, melyek megmondhatják, miből mikor és mennyit vett magához a szerencsétlen. A most folyó rendőrségi tenderen tehát a fent említett, vizelet alapon működő gyorstesztet (Ba) választják ki a sok pályázó közül, továbbá azt az egységcsomagot, amely lehetővé teszi a vizelet-, illetve vér- és vizeletminta levételét, precíz tárolását és továbbítását a szaklaborba (Aa és Ab). Nagyjából ezek kipróbálása, rendőrségi szakterminussal élve csapatpróbája zajlott tavaly ősszel három közlekedésbiztonsági akció keretében. Az eredetileg kipróbált gyorstesztek között még olyanok is akadtak, melyek másfajta testnedvekre (például izzadság) pörögtek, ám sajtóhírek szerint az amúgy megbízhatóbban működő s a mintavétel szempontjából a fentieknél kevésbé problematikus nyálteszteket (köpni mindig lehet) eleve kizárták, mert túlzottan drágának bizonyultak. Megjósolható, hogy még számos probléma adódhat abból, hogy a drogok lebomlása, kiürülése más ritmusban megy végbe, mint az alkoholé. Biztosan lesznek majd viták, hogy a laborban kimutatott drogot mely földtörténeti korban is fogyasztotta a vezető (vagy a peches utas, esetleg rajtakapott vendég), s arról sincs információ, hogy a vezetésnél mi is lesz a minimális küszöbdózis, ami az alkohol esetében sem nulla, s amely alatt nem büntethető a sofőr – avagy ezen a területen is a mezei kábítószerfogyasztók által már megtapasztalt módon a zéró tolerancia lesz-e az uralkodó. Az írást az alábbi címen találod: |