DAATH2 > Roli1203: Idegeket nyugtató zene

DAATH2 - http://www.daath.hu/
A Magyar Pszichedelikus Közösség Honlapja

Roli1203:

IDEGEKET NYUGTATÓ ZENE

Az élmény éve: 2017
Fogyasztott szerek:
~2 - 2,5 gramm Psilocybe cubensis ("varázsgomba")

Mivel ez volt az első nagyon komoly kategóriába sorolható utam úgy gondolom a tapasztalatlanabbaknak, vagy akik még sosem jártak a szellemvilágban,- és azt vallom, hogy az ember holta után tanul,- ez nagy segítség lehet. Hihetetlen mi lehet nagyobb adagoknál, ha ennyinél ezek a dolgok történtek. Jóval többnek éreztem, mint amennyi volt. De kezdjük az elején:

November 3. reggel. Ma utaznak el a nő vérem és a szüleim, így rám marad a becses feladat, hogy a háztartást vezessem és figyeljek a dolgokra.
15:00 óra. Fél óra és indulnak kocsival. Már állítom össze YouTube lejátszási listám az éjszakára, hát nem került rá sor de erről majd később :D
Este 8 óra van, még alszok egyet előtte, hogy tiszta fejjel menjek neki. Nagy nehezen sikerült 2 órát aludnom.

23:00 óra. Ekkor már nagyon izgultam, mert tudtam, hogy ez most nagyobb adag lesz. Még egy utolsó telefon hogy biztosan ne zavarjanak...
"puszi puszi … aludjatok jól ... én fekszem"
Na itt az idő, amire egész nap vártam. Szokásos joghurt & pc kombó. A szívem majd kiugrik, közben megy a South Park a TV-ben, hogy oldja a feszültséget :D
23:20(=T) ekkor bent van az egész. Már eltelt húsz perc, 23:40 van és még semmi.
Eltelt pár perc még olyan T+25 perc van. Gondoltam benyomok egy kis zenét, úgyis azért lógattam fel a szekrényre azt a hangszórót. Nem valami bizalomgerjesztő amit érzek. Megy a South Park, de már nem érdekel, emellett Strong. R. Shape of You remixét tettem be, ami utólag visszagondolva nem valami jó választás volt. Megjelentek az első efektek, a szekrény jó nagyra megnőtt, a minta ami rajta van pedig finoman fogalmazva táncol. Bevillant valami nagy csáp, a szemem felé nyúlt. Valami idegen lény csápja lehetett, aki látta a Lény című filmet, na mikor álmodik a csaj és ilyen fura dolgokat lát, na egy olyan nyúlt az arcom felé.

1-2 perccel később...
-A KURVA ÉLETBE, MIT CSINÁLTAM MAGAMMAL????? Túllőttem az adagot. - Elváltottam a meséről, mert már zavart, M1-nek a híradójára sikerült. Mindenhol ég a villany, már ez is zavart, minden, ami csak létezett nyugtalanságot és félelmet keltett bennem. Most már tudom, miért kapom ezt. Mindenki tudja, hogy mi az amit nem tűr a gomba szelleme, most nagyon alaposan megleckéztet ezért. Ekkor már nem tudom mennyi lehetett az idő. De max. T+30 lehetett.
- Mi a picsát csináltam magammal? Mi van, ha holtan találnak reggelre? Mi van, ha magamra gyújtom a házat? Az lehetetlen, a Nagyszellem soha nem tenne ilyet.
Lekapcsoltam a nappaliban a villanyt (az egész ott történik.), de az előszobából bevilágít a fény. Mindennek csápjai és szemei vannak. Közben Átváltok a Great Spirit című számára Strong R. -nek. (Igen ez az egész kb. 10perc alatt történik.) Lefekszem a kanapéra. Süllyedek a párnába, érzem... érzem... belefogok esni a padlóba. De mi a szar ez a recsegés??? Elkezd szétszakadni a szoba. A szekrények dőlnek rám. Ránéztem az órára, a francba, még mindig csak ennyi az idő. Igazából csak pár tíz perc telt el, de ez nagyon sok idő nagyon sok minden történik ennyi idő alatt és ez az egész pergősen megy. Itt jött el az a pont, ahol megtanultam kezelni a félelmet. Reggel 5 még nagyon soká lesz, ha ez így megy, szó szerint megőrülök. A félelem... furcsa dolog.... de tudtam, hogy nincs más választásom. Ez csak egy lecke a gomba szellemétől, a valóságban nem nyúlnak csápok felém. Nem áll ott senki a fogason, az csak egy kibaszott kabát.

Hirtelen leállt a zene. A hülye router vagy a tabletem lehet a hibás. Ha nem indítok el valamilyen zenét akkor meghaltam. Nem akartam a mobilomat bevenni, de nem tehettem mást. Mindegy milyen zene, csak valami nyugodt legyen, gyorsan YouTube-ra beírtam, hogy „nyugodt zene”. Első találat, jobb nem is lehetett volna. A hideg kiráz, mikor most ezeket a sorokat írom. De nem azért, mert annyira rossz volt. Itt váltott az utazásom át a "mennyországba". Előtte megjártam a poklot, de sokkal rosszabb is lehetett volna. Persze a pokol és a mennyország számomra csak egy metafora. "Idegeket nyugtató zene" ez volt a címe. Na, ezen nevetőgörcsöt kaptam, mert nem tudtam értelmezni. Nagyon fura volt, de nagyon jó. Értettem ezt a mondatot de valahogy mégsem.

Itt már jobb volt, de nem azért, mert zenét váltottam. Ment a híradó a TV-ben. 5 másodperc alatt a szemem láttára öregedett meg a híradós csávó, még teljesen el nem rohadt a bőre és csak egy csontváz beszélt. Nem hittem a szememnek. Elképesztő volt. Volt valaki, akit meghívtak vendégnek. Na őt meg nem tudtam eldönteni, hogy férfi vagy nő. Gyorsan megnőtt a haja mikor azt hittem férfi. Utólag lehet nem is híradó volt, hanem valami politikai beszélgetős műsor.
Az előszobában még mindig világít a lámpa. Még mindig ott áll az a kabát de már megtanultam kezelni a félelmet. Aki ezt nem tudja megtanulni arra egy jó pár órás idegbaj vár, mert innen már nincs visszaút.
De szerencsére mindig van ott valaki, aki segíthet. Végre megérkezett az, akit eddig vártam. Egy hűséges segítő, egy jó barát, akire mindig lehet számítani az utazásaim során. Megpróbálom a lehetetlent, de nincsenek rá szavak, hogy elmondjam hogy néz ki. Ezúttal a szőnyegen keresztül jött. Annyit érdemes róla megemlíteni hogy eddig még mindig velem volt az utazásaim során, de most elég sokat késett. Mindig kinevet, állandóan a képembe vigyorog a hosszú orrával és a fél kacsintós szemével. Kinevet hogy ne legyek már ilyen szétesett. Mikor megjött, tudtam, hogy innentől nem lesz nagy baj. Egy nagyon nagyon nagy segítség a bajban. Erőre kaptam és lekapcsoltam a TV-t és a villanyt az előszobában.
Most már koromsötét volt, csak a hangszóró kis LED-lámpája világított. Még a mobilom is lefele fordítottam. Világon túli, hogy milyen fényjáték volt a szobában, pedig fényforrás egy on-gomb jelzőfény volt.
Fordított volt a szoba, fordított volt a világ. Nem tudok rá jobb szót, de nem ott voltak az ablakok és az ajtók, ahol kellett volna lenniük, de közben mégis a helyén voltak. Kerek lett közben a szoba, nem voltak sarkok (a valóságban voltak), csak kerek falak. Elképesztő dolgokat láttam, olyan dolgokat, amiket még ember nem látott, ha nem használt pszichedelikumot. Hihetetlen volt. Még a zoknimon lévő szösznek is egy nagy szeme volt. A "szem" ebben az ősi kultúrában valami nagyon fontos dolog lehet. Sötét volt de mégis világosan láttam mindent. Kaleidoszkópok behunyt szemmel és anélkül. Egy csomó macska fejű valami bámul rám. Ezek a lények csak egy a sok közül. Mindenféle lényeket láttam. Egyszerre éreztem, láttam, hallottam, és tanultam. Egyszer még annyira haza akartam hozni valami szuvenírt, hogy ezt más is láthassa, hogy inkább lenyomtam a zenét, YouTube-ról ki és jegyzetfüzet elő. A következő pár sort azokban a percekben írtam. Sajnos utána vissza kellett tennem a zenét, mert kényszerített az Erő:

"Át kell élned hogy elhidd. Nem hiszi el senik amit itt láttamku. Elképesztő dolgok ezek . Zghgfz Aki nem látja annak annak nem lehet kifejteni a mi nyelvünkö ezt az egészet. "

Rengeteg mindent megtanultam és megértettem. Csak ezt suttogtam folyamatosan:
- „Most már mindent értek, most már látom.”
Nem hiszem el, hogy van olyan ember, aki ezt kihagyja. Ekkor értettem meg, hogy miért tiltják ezt az egészet. Ezt az ősi tudást, ezt a szeretetet, amit át tud élni ilyenkor az ember, nem lehet szabadon árulni. Nem lehet megfizetni. Olyan dolgokra megtanít a gomba, hogy a szerelem és a szeretet egy teljesen új értelmet nyer, egy magasabb világban. Az összetartozás, a család, a barátok, a szerelmed, még ha éppen nincs is.... Talán egy pillanatra megértettem az élet értelmét... . Ezt így olvasva nem lehet elhinni... "Át kell élned, hogy elhidd". Teljes megsemmisülés volt, amit éreztem, de pozitív értelemben. Ekkor már nagyon nagyon jó volt. Az érzelmek, a hangok, a lények amiket láttam és hallottam. Soha nem fogom elfelejteni a mindenféle lényeket, a szuszogó élet fája alatt alvó félember félfa lényt. Olyan puhának tűnt a teste. A baglyokat, a függönyt, aki kicsit gonoszul vigyorgott rám. Milyen furcsa, pedig a mi világunkban csak egy kanapén fetrengek hatalmasakat vigyorogva.

Ki kellene menni WC-re. Nem tudtam eldönteni, hogy behugyoztam-e vagy sem, de kiderült utólag, hogy szerencsére nem. :D Hirtelen felpattantam, de vissza is ültem.
- „Azért lassan” - mondtam. Eléggé rossz látvány volt a két karom. Zombikaroknak tűntek. Nem számít. Elkezdtem kimenni a WC-re, tudtam, hogy semmi nem bánthat, de nehéz volt. Eljutottam a célig. Nem tudtam megkülönböztetni az alsónadrágomat a bőrömtől. Tapintásra olyan volt mintha valami bőr lett volna vagy valami papír. Ugye nem is kell mondanom, hogy vérszínűnek láttam a vizeletem, de ekkor már nem vettem komolyan. Visszakavarogtam a nappaliba, ezzel folytatódott is a szellemvilág csodálatos utazása. A mi nyelvünkön nem lehet elmondani, mik történtek ezután. Egy nagyon ősi öreg (nem is tudom mi, legyen szellem) szellemet láttam. A "láttam" szót nem szó szerint kell érteni, mert egyszerre éreztem és ott voltam, ahol ő. Elképesztő volt.
Újra meg újra elindítottam ugyanazt az 1-órás relaxálós zenét. Nem akartam hogy vége legyen, nem számított, hogy meghaltam-e vagy sem, de tudtam, hogy nem lehet probléma. Nem úszhattam meg ilyen könnyen, beütött a baj. Egy berregés és lemerült a mobilom, a zene abbamaradt. Gondoltam mindegy, úgyis azokat élem át, amit zenével. De mi lesz, ha elalszom és délután kettőkor kelek fel? Nem tudnak hívni és az ébresztő is a mobilomon van. Még jó hogy a fiókomban van a szobámban a töltő. Mi lenne, ha keresgélni kellene? Az lehetetlen feladat lenne, hisz még ez is az lesz. Elég nehezen eljutottam a szobámig előszedtem a töltőt a fiókomból. Nem voltak túl jó percek (?). Leültem a konnektor mellé és vártam, csak vártam. De most már jó, most már minden rendben, túl vagyok a csodán, túl vagyok a töltőm megszerzésén és itt vagyok a szobámba. A kutyám az ágyban, de jó, hogy ott van velem. Nagy nehezen felültem az ágyra. Francba még mindig csak fél 3. Egy órán keresztül ott ültem az ágy szélén, már fájt a hátam, mert nem mertem a teregetőtől lefeküdni. Pedig tudtam, hogy a valóságban nincsenek csápjai meg karmai. Már nagyon fájt a hátam az ülésben, úgyhogy rávettem magam. Na kellett hogy még legyen valami, az "Alíz csodaországban" efekt. Egy 40 cm-es emberkének éreztem magam az ágyamban. Olyan volt mintha meg kellett volna másznom az ágyam. A párnám mintha valami nagy akármi lett volna. A kutyám mikor megfogtam olyan nagynak tűnt, mintha egy medve feküdt volna mellettem pedig kistestű kutyus. Egy jó darabig nem tudtam elaludni és hullámos volt a TV, valamint a kis nevetős őrzőm is a végéig boldogított.
Már 5 óra, a rigók már csicseregnek de még mindig nem aludtam semmit. Most már vége lesz lassan. Reggel 8-kor ébredtem magamtól.

Összegezve: Vannak sötét percek, vannak borzasztó percei az utazásoknak, de aki minimum egyszer nem éli ezt át és nem szánja rá magát, szerintem az egy hatalmas élményt hagy ki. Persze senkit nem bíztatok arra, hogy használjon csodaszereket, ha megelégszik ennyivel hogy olvassa ;D Másnap sokkal boldogabb ember voltam. Jobban ment valahogy a koncentrálás és türelmesebb is voltam.
Rengeteg dologra megtanított a gomba, rengeteg összefüggést szereztem, olyan dolgokról, amik ott vannak az orrod előtt, a mindennapjaidban, de amúgy elsiklasz felettük. Valamint olyan tudásról, amik egyáltalán nincsenek jelen itt, a fizikai világban. Ezeket nem lehet leírni, mert kifejezhetetlen a mi primitív nyelvünkön. Nem lehet megérteni koszos fejjel, csak ha megolajozod, és nem lehet elhinni igazán, míg meg nem tapasztaltad. "Át kell élned, hogy elhidd."

(Huh ha ezt a magyartanárom olvasta volna, biztos nem buktatott volna meg :D )