DAATH2 > BindiAditi: Iboga élmény 2015

DAATH2 - http://www.daath.hu/
A Magyar Pszichedelikus Közösség Honlapja

BindiAditi:

IBOGA ÉLMÉNY 2015

Az élmény éve: 2015
Szer: kb. 18-20 gramm iboga gyökérkéreg
Helyszín: Hollandia, iboga ceremónia, 10 fő
Testsúly: 95 kg

Régóta szemezgettem ibogával, és végre sikerült találkoznunk. Elvárásokkal, intenciókkal, kétségekkel, reményekkel és fájdalmakkal utaztam Hollandiába. A ceremónia egy nagyon szép, kerítésektől mentes klasszikus holland kis faluban volt, egy szép kis házikóban ami nagyon kellemesen volt berendezve. Házi oltár, buddha szobrok, szertartás eszközök, gyönyörű mozaikkal kirakott török lámpások, puha fotelek és ágyak. Amikor megérkeztem rögtön megéreztem a jó vibrációkat, elvégre 6 éve folyik ott a gyógyítás. Maria, a szertartásvezetők egyike a legkedvesebb, legszeretőbb ember, akivel valaha találkoztam. Szerető-kedvessége és figyelmessége azonnal bizalmat ébresztett az egész ceremónia és a tanító-növény iránt is. Rövid bemutatkozó után megtudtam, hogy volt, aki negyedjére érkezett. Volt ex kokain és heroin függő, aki meglepő pozitivitással mesélve ex-függőségét, tudatta kapcsolatát ayahuasca anyával és gyógyításával. Sétáltunk egyet a környéken, majd visszatérve a ceremónia helységbe mindenki átöltözött. Leültünk körbe török ülésbe és szoros kézfogásokkal szív-meditációt végeztünk, majd Maria és segítője Henry kihozta az első adagot. Vízzel elfogyasztottuk. Föld íze volt, de nem volt vészes. Felmentünk a szobákba elfoglaltuk a puha matracos ágyakat. Én az ágyam fölé kitettem a tibeti imazászlómat mint védelmező tárgyat.

Kis kapszulákban újabb adagokat kaptunk. Egészen elképesztő kontroll mánia tört rám, de az iboga szépen megtörte, és lassan hatni kezdett. Energia bombákat kezdtem érezni a testemből, kiáradva, mintegy robbanva. A vizuális részt, talán 1-1.5g gombához tudnám hasonlítani, de nem volt olyan humoros, könnyed. Inkább komoly és ősi. Nagyon ősi. Az illatokat, az érzeteket pl. az ágy puhaságát, nagyon jól, felerősítve éreztem, nagyon kellemesnek. Az iboga először a gondolat folyamataimon kezdett el dolgozni. Az az üzenet jött, hogy túlontúl azonosulok a folyamatokkal az elmében. Le tudtam hát választani és kivülről megfigyelni, milyen negatív gondolati spiráljaim vannak. Miután az iboga a gondolataimról továblépett, következett az érzelmi testem. Az emberiséget kezdtem el magam előtt látni, mint EGY érző organizmust, EGY lényt. Egy lényként érzékelve az emberiséget, szülővárosom, Budapest lelkét láttam és/vagy mint saját lelkem kivetülését... Láttam az embereket, és éreztem a fájdalmukat, az emberi lét kínkeserves érzéseit, a rettegést, félelmet, kétségbeesést, és zavarodottságot. Láttam és éreztem a létforgatag félelmetes mivoltát, a szeretteim szenvedéseit, fájdalmait. És undorodtam a szamszarától, mélyen undorodtam, de közben észrevettem a nagyon erős kötődésemet és szeretetemet is hozzá. Láttam továbbá a buddhistáknál ún. "forma ura" micsoda hatalommal bír a lények fölött a kapitalizmusban... Ami ekkor még meghatározta az utazást, a karmámmal való találkozás, ami nagyon gyötrelmes volt. Láttam, hogy még alig tettem bele, csak kivettem a mostani életemben, bár 'csupán' 25 éves vagyok, szóval ha az élet is úgy akarja, van esélyem még javítani. Felelősség! Közben ott volt bennem, hogy szamszara ide-vagy oda- mennyivel egyszerűbben is lehetne élni, mennyivel szebben és boldogabban. Az emberiség, és saját magam elrontott nyugati életmódja, a materialista és egoista világnézet először nem tehetetlen dühöt és gyűlöletet ébresztett bennem, hanem látva az emberi lények kétségbeesett szenvedését, hatalmas, eddigi életemben soha nem tapasztalt mértékű csodálatos, leírhatatlan EGYÜTTÉRZÉST!!!! éreztem magam és az emberiség, mint egy érző organizmus iránt.

Reggel Henry a másik segítő, egy adag ibogával ébresztett. A második nap is az utazással telt. Érdekes volt, hogy második nap csomószor azt hittem, nem is utazom, de közben az iboga végig dolgozott rajtam. Ahogy az ágyon feküdtem reggel, hirtelen elvesztettem a saját tudatomat, és anyám tudatát foglaltam el. Visszamentem az időben, és anyámként éreztem, milyen volt neki, ahogy én ott voltam a hasában, simogattam a hasam, "magamat a saját hasamban". Éreztem az elválaszthatatlanságot, az anyai szeretetet, mint a legnagyobb emberi szeretet formát... Hihetetlen mértékű szeretetet éreztem, a könnyeim záporoztak a meghatottságtól. Azt hiszem ott megkaptam azokat az érzéseket, amik jó ideje hiányoztak, tán mert elfelejtettem, tán mert én zártam ki magamból... Hatalmas feloldás... Ezekután találkoztam a "nem született"-tel, ahogy a buddhisták hívják. Leválasztottam a majom elmét, a majom testet, mert tisztán éreztem, micsoda korlátozó tényező... E "nem született"-tel találkozni tiszta szabadság, tiszta, feltétlen szeretet volt. Tisztán éreztem, ahogy ebből a nem születettből, születek ujjá, ahogy az energiák kiterjedtek és kirobbantak a középpontomból, a lényemből, a szeretet hullámok, mint szeretet-atombombák lökéshullámai áradtak ki a végtelenbe. Leírhatatlan érzés volt ez az újjászületés. Eszembe jutott, egy buddhista-ayahuasquero ajánlása, miszerint a tibeti vizualizációs technikák (deity joga) nagyon jól működnek ayahuasca alatt. Elkezdtem Csenrézit(Avalokiteshvarát) vizualizálni, az együttérzés és szeretet bodhiszatváját, és mondanom sem kell, csodálatos volt, tényleg ajánlom pszichedelikus utazóknak ezeket a gyakorlatokat, tiszta varázslat :) A body trip része először nagyon kellemesen ellazította a testem, szinte nem is éreztem, lebegtem, majd a második nap egész nap kis sem tudtam kelni az ágyból, annyira szédültem, és gyenge voltam még 1-2 napig. Összességében a növényt rendkívül jószándékúnak ismertem meg. Attól féltem még a trip előtt, hogy ki leszek lőve a "spirit worldbe" és nem fogok sokáig lejönni, de valóban igaznak bizonyult az az állítás, amit sokat olvastam, hogy iboga mivel gyökér, le fog földelni a fizikai síkra. Ezek után sokkal jobban teszem majd a bizalmamat a növényi tanítókba, az élmény megerősített bennük. Három napja vagyok túl az élményen, és simán érzem már most, hogy megismételném akár egy hét múlva...

Valaki aki nem-én