DAATH2 - http://www.daath.hu/ A Magyar Pszichedelikus Közösség Honlapja

cAnna:

VÁLASSZAK SZÍNEKET... AKKOR EZ A MINDEN

Az élmény éve: 2015
Szerek: 3.7g Psilocybe cubensis (B+ grow kit)
(tapasztalat a termesztéssel kapcsolatban)
Két joint, az egyik indítónak (a szokásos cigi duplája) és egy másik szokásos mennyiségű fű+szokásos mennyiségű hasis a csúcshoz, hogy behúzzon a mélybe.
Testsúly: 67kg

Kicsit magamról: Talán 2011-ben kezdtem jobban érdeklődni a magyar sámánizmus, kicsit az azték és maja kultúra, majd ezután a pszichedelikumokkal történő utazás iránt. Utazásaim 1-2.7g kalappal történtek,többnyire éjjel, pár alkalommal nappal. Az élményeim gyenge CsuSzek-től és tértorzulástól kezdve, az őslények birodalmán keresztül (Welcome in my Universe), a zene, hangok és szél hullámban terjedésének látásával (NyiSzek), a mélyebb testtől való megszabadulásáig és "csak az elmém vagyok" érzésig terjedt.
Annak ellenére, hogy természetesen a set-settingre mindig igyekeztem odafigyelni és mindig tisztelettel nyúltam a gombához, voltak "rossz, ijesztő és kezelést" igénylő szituációk, a nem várt vihartól, a rosszkor feltett kérdésen át, a biztonságot nyújtó társ visszatántorodásáig. De ezeket úgy fogom fel, hogy mindenből tanultam és hasznosítani tudom egy hosszabb út során.

Az aktuális settingnek voltak előzményei:
2014 októbere óta készültem egy újabb útra (2 év kihagyás után), testi-lelki felkészülés és türelmes előkészületekkel magam termesztettem meg az útravalót. Ez alatt a 7 hónap alatt persze jött hideg/meleg így voltak időszakok mikor tudtam, hogy nem szabad utaznom, de mire a szürethez érkeztem, addigra lelkileg is eljutottam arra a pontra, hogy tudom hova akarok menni.
Arra az utamra egy barátommal indultunk. A pozitív és az erős vizuális hátasok ellenére némiképpen negatív élményekkel zárult, mert nem jutottam el oda ahova indultam (2-2.1g kalap).
A "kudarc" okának azt állapítottam meg, hogy eddig hatás alapján erősebb kalappal indultam útra és a mennyiséget annak megfelelően lőttem be, valamint a kilövést segítő fű hiányában is voltunk. Így azt a mélységet ahol a kérdéseimre kerestem a választ nem értem el. Ezért újabb utat terveztem, amint a körülmények úgy adódnak.

2 héttel később felmértem az aktuális események határideit és úgy döntöttem június 6.-ai hétvégén történik meg az újabb utazás. Ennek megfelelően készültem fejben és álltam hozzá emberekhez, munkához.
Az úti cél ismert, kérdések szint úgy.

Set: Szombati nap, napsütés, kellemes idő, gyenge szél. Nem sok mindent terveztem teendőnek és azt is úgy, hogy nem probléma ha elmarad (kicsi bevásárlás az útra, kicsi munka, könnyű ebéd, lazítós ráhangolós zene).
Viszont másnap munka, így a trippet úgy időzítem, hogy eleget tudjak aludni a délutáni műszakra.
Magam is tudom, hogy több idő, pihenés segíthet az élmény feldolgozásában, de a határidők némiképpen külső kényszerrel bírtak, így a másnapi maximális koncentráció mellett döntöttem. Valamint azt gondoltam, hogy ha az élményt a háttérbe szorítom, akkor tudat alatt hagyom kiforrni a gondolatokat, amíg lesz időm vele foglalkozni.

Trip:
- Este 6-kor laza cigi a lakótárssal, majd utána 7 órakor kimentem egy parkba slackline-ozni zenével a fülben elme tisztítás, lazítás, ráhangolódás céljából.
- Fél 8 körül kezdtem elfogyasztani az útravalót, 40-45 (T+0:00) körül az utolsó szárat is lenyeltem (persze később még került elő a fogak közül :D ). Tovább folytatom a slacline-t, közben persze a szokásos, emberek jönnek-mennek a parkban, néznek, kérdezgetnek, beszélgetnek velem.
- Kicsit 8 után már éreztem kis bizsergést, ezért bontottam a slacline-t, irány a domb oldal, mert megnézzük a lemenő Napot.
- 8.20-kor (T+0:40) megtaláltam a helyem, kényelmesen lefeküdtem a dombtetőn. A színek kezdenek élénkülni és úgy döntök jöhet a kilövés a kétszemélyes szimpla rakétával.
A begyújtás jól sikerül, az idő megnyúlik és nem emlékszem mikor szívtam utoljára ilyen hosszan egy cigit.
Szem tágra nyit, információ befelé áramlik. A környező növényzetben, először vékony szürkés fátyol jelent meg, benne óriási Simpson család szerű alakokkal, mintha iMax-ben lennék (érdekes, mert magát a Simpson családot nem szeretem). Mintha két filmet tettél volna egymásra és a Simpsonék csak halványan futnak az előtérben, a valós film pedig a háttérben.
Majd figyelmemet koncentrálni kezdtem a lemenő Nap és fák árnyjátékára, a nagyon erős kontrasztra, a földből ecsetként kibújó szürke pálcákra, a fákban megjelenő lényekre...és eközben lassan elfogyott a cigi.
Érdekes volt látni, hogy az alattam elterülő "völgy" milyen színes játszótérré válik, az emberek hogyan sétálnak az én játéktáblámon, és a tudat, hogy ennek a táblának a része tudok lenni.
Mialatt saját magam tudatát, létét, reálisnak, addig a körülöttem lévő világot, a tábla felett hullámban repülő és szivárványt húzó madarakkal szürreálisnak láttam. Mind ennek az érzékelése kíváncsi nyugalommal töltött el.
A színek elképesztő tárháza, árnyalata és kavalkádja jelent meg előttem a lemenő Napban. Ha le kell, hogy írjam a kavalkádot, akkor azt mondom...ha a photoshopban megnyitom a színpalettát, hogy válasszak színeket...akkor ez a minden volt.
- kb. 8.45.(T+1:00) Az idő múlásával kezdett hűvös lenni. Ezért úgy döntöttem, hogy elindulok hazafelé (8-10 perc gyalog) és hazaviszem ezt a világot. A "völgy"-be lefelé és leérve nagyon fáztam, reszkettem is hozzá és félelem fogott el, hogy ez nincsen rendben. Néztem az embereket, hogy van aki rövid nadrágban pólóban sétáltat kutyát. Persze rögtön tudtam, hogy ezen a földrészen ez nem releváns viszonyítási pont a hőmérséklet és időjárás felméréséhez. A terep felismerése nehézkes, de az ismert tereptárgyak viszonyítása alapján megy a tájékozódás.
Egy tó mellé érve a fák közötti sötétség tovább komorította a hangulatot. Gyors kérdés magamhoz, mi változott meg, ami ezt hozta elő? Hát a zene. Azonnal váltás, mert a csendre, egy barát megnyugtatására volt szükség a valóság megragadásához. Telefon elő, tárcsázás közben tovább reszkettem, a környezet elmosódott, tudatos koncentrálás nehéz, majd hirtelen minden élessé válik, mikor egy csapat kanadai lúd érkezik a tóra. Miután leszálltak újra homályos minden.
Barátom felveszi a telefont. Elmondom neki hol vagyok, persze ő is sejtette. Telefonálás közben egy öreg fa léte fogott meg és abban kezdtem elmerülni. Mindezalatt a beszélgetés megnyugtatott, melegség öntött el és a színek is világosabbak lettek. A park nyitottabb része felé fordulva, újra előjöttek a dombon látott 3D-s minták, ezért elgondolkoztam, hogy a helyszínen maradok, de tudtam, hogy addig kell hazaérnem, amíg még haza tudok.
Barátom mindvégig velem volt telefonon, amíg hazaértem és még utána is. Az út hosszúnak tűnt, az idő relatív, így nem tudtam felmérni a megtett utat. Egy pillanatban azt hittem eltévedtem, de körbenéztem és bíztam tájékozódási képességemben. A barátomat megkértem, hogy ennek az útnak maximum 5 percig kell tartania, de inkább 3, szóval figyelje nekem az időt és emlékeztessen az úti célomra, mert közben persze az előkertek és a növényeik bűvöltek el.
- T+1:20-25 - Hazaérkezve, majd minden lakó a házban, szobatársam üdvözöl és értesít, hogy pont lekéstem a cigiről. Oké, most még úgy sem akartam. Felhívja a figyelmem, hogy igen tágra nyitottak a szemeim. Felvonulok szobámba, melegség tölt el, barátom még mindig a telefon másik végén. A szobám nagyon kicsinek tűnik, de az ágyon ülve ezt nem érzem problémásnak, nincsen nyomás rajtam. Barátommal és szobatársammal felváltva magyar-angol beszélgetést folytatok, majd tudtam, hogy itt az ideje becsukni a szememet az utazás folytatásához, de előtte a csúcsra tartott hasis-fű kombó cigit el kell szívni, így elbúcsúztam barátomtól (22 perces beszélgetés). Kimegyek az udvarra, pár slukk után szóltam a szobatársamnak, hogy segíteni-e kell, mert egyedül nem birok egy ekkora cigivel és ő feláldozta magát értem :D (persze ha nem jött volna is megoldom ezt a kihívást). Ezután még kicsit beszélgettünk, majd lefeküdtem a szobámban.
- T+1:40 - Zene bekapcsol és először háton fekve adtam át magamat a tehetetlenségnek, majd betakaróztam és hasra feküdtem, mivel eszembe jutott Mátyás király orrvérzése és nem akartam a sorsára jutni. Ekkor már nem igazán volt különbség a Nyitott és Csukott Szemű hallucinációk között és a beszűrődő lemenő Nap fényeit kihasználva játszottam is a látvánnyal.
A látványt "szokásos" megjelenő színes geometriák, futó terek, csarnokok és hullámok jellemezték.
- T+2:00-10 - A gyors goa trance után lágyabb dallamokra vágytam, ezért a telefonomon ambientet kerestem. Ez kellett. A geometriák hullámokká és óriási üres térré változott. A zene rezgését átvette a testem is és elkezdődött az érzékelt tereptárgyakba, konkrétan az ágyamba való beleolvadás.
Ezt az érzést közben a légzésem nagyon lassúvá válásának érzékelése kísérte. A kiáramló levegő figyelése tovább erősítette a mindenségbe olvadás érzését, majd el is értem az "egy vagyok a mindennel" tudatához.
- T+2:40 - Az ambient folyamatos ismétlődő dallamai és az érzet, hogy nem találom a helyemet az ágyban, folyamatos figyelés a légzésemre, a meg-meg jelenő hőhullámok felhívták a figyelmemet a külső vigyázó hiányára. Ezzel egy időben, a megsemmisülés lehetősége tárult fel előttem, amitől megijedtem és visszahátráltam az elfogadásától.
Az ágyból kikelve és felállva azonnal megszüntettem a zenét. A sötét, a csend, a megsemmisülés, az egyedüllét és szeretteim elvesztésének érzete óriási vihart kavart bennem. Pillanatok alatt futott át bennem a gondolat, hogy egyszerre akarok kiáltani és sírni a félelemtől.
Lementem a földszintre, kimentem az udvarra és az éppen dohányzó lakótársat (aki tudta merre járok) kértem meg egy kis beszélgetésre amíg levegőzöm. 5 percet kértem, de nem akart velem maradni, hiába mondtam, hogy szükségem lenne rá.
Annak ellenére, hogy neki is volt már gombás túrája, a legtöbb amit tudott nekem mondani..."Talán nem kellett volna megenned"...Köszönöm, te aztán segítség vagy... Levegőzés után vissza a szobámba, ahol a "megakarom állítani, ebből elegem van, ÁLLJ!!!!" érzései öntöttek el.
- T+3:10 - A többiek a nappaliban néztek filmet és levegőzés után meginvitáltak, hogy csatlakozzam, így most csatlakoztam is. A kommunikációval nincsen gond, úgy érzem közösségre van szükségem.
A film az American Sniper. Láttam már, így tudom milyen gondolatok vannak mögötte. Amíg beszélgettünk addig a hallucinációk eltűntek, de amint a filmre kezdtem figyelni, újra olvadni kezdett minden. A zene most is befolyásoló, egyik pillanatban a vészjósló aláfestés minden rossz érzésemet képes volt visszahozni, ezért azonnal felmentem a szobámba, ahol azzal találtam szemben magam, amit előtte ott hagytam. Ezért ezután kimentem az udvarra a gondolataimhoz, ahol egy fontos dolog fogalmazódott meg bennem...I never want to be alone...és ez volt az amiért aznap este elindultam. Ez volt az amit meg kellett találnom. Ez az amivel életem során soha nem mertem szembenézni.
- T+3:30 - A film véget ért, kezdődik egy újabb, Kingsman - The Secret Service.
A hallucinációk minimálisra csökkentek, néha át fut a látótéren pár sárga-piros-kék pontokból álló mintasor. Persze ezek elég nagyok ahhoz, hogy szemmel is követhető legyen a haladásuk és kitakarják a filmet. Valamint a békés társaság ellenére, párszor olyan gondolatok jöttek elő, hogy a baráti beszélgetésben egy-egy mondattal támadni akarnak, és fejben válaszoltam is a támadásra. Annak ellenére, hogy másik oldalt, tudtam, hogy ez most nem olyan kérdés/válasz volt.
Az egy pontra koncentrálás nem megy, mert a szobatársam hülyeségeket, vicces képeket és videókat nézet velem, miközben én a filmre figyelnék. Ránézek és látom, hogy a csúcs cigimtől teljesen be van szakadva és beszippantotta az internet.
Innentől kezdve már nincsen félelem. A film mészárlós jelenetei a belassított effektekkel elég megnyugtató és vicces, hogy..."most ez tényleg be van lassítva, vagy csak én látom így???" :D
Másik érdekes dolog amire felfigyeltem az a nyelv fontossága volt. 4-en ültünk a szobában, 3 különböző nemzetiség és angolul nézünk filmet, beszélgetünk.
- T+4:50 - Film közben a levegőn egy sima cigi és rálátás, hogy véget ért a trip.
A film végeztével (T+6:20-30) fekvés az ágyban, kicsi film nézegetés youtube-on, majd alvás.

Utóhatás/következtetés:
Másnap meló, kicsit fáradt és leterhelt vagyok, de erre számítottam. Igazán probléma nincsen a koncentrációval, de az előző éjjel fő gondolatai, érzései a fejemben vannak.
Nyomás rajtam a határidők miatt, így nem tervezek, csak robotikusan csinálom a feladataimat.
Talán az esténkénti light-os elalvós cigik segítették rendezni a gondolatokat is.
1-1.5 héttel később visszatekintve depressziónak semmi nyomát nem lelem és erős magabiztossággal állok a jövővel szemben.

Megmaradó vizuális hatás: a trip utáni pár napban csukott szemmel még megjelentek a terjedő sárga-piros-kék hullámok, csarnokok, oszlopok, futó- formálódó képek/minták.
3 héttel később még mindig vannak a csukott szemen fel-fel villanó, átfutó színes (kék-sárga) mintasorok. Főleg boldog érzelmi töltéssel rendelkező pillanatokban (ölelkezés)
6 héttel később már ezek a minták is minimálisra csökkentek/ eltűntek

A trip után egy héttel később abba hagytam a fű szívást. Előtte napi szinten fogyasztottam. A szokásos kattogás, érzelmi labilitás, enyhe depresszió az utolsó cigi után két héttel jelentkezik és kezdem érezni, hogy energia szintem, tudatosságom csökkent. Ez panaszkodásban, enyhe ingerlékenységben és a gyökér munkatársak nehezen ignorálásában nyilvánul meg.

Az útról azt mondhatom, hogy a kérdéseimre nem kaptam választ, viszont megleltem azt, hogy honnan erednek. Így többet kaptam, mint egyszerű válaszokat.
Egy ideig ilyen nagy útra most nem indulok. Talán majd idővel kisebbekre, de legközelebb már úgy tervezem, hogy legyen mellettem valaki aki tapasztalt és felügyel.
Akkor talán már szembenézek a félelmeimmel is.

Az írást az alábbi címen találod:
http://www.daath.hu/showText.php?id=237

© Copyright 2015, Daath.