DAATH2 > Facombkivammá: Egy vicces éjszaka

DAATH2 - http://www.daath.hu/
A Magyar Pszichedelikus Közösség Honlapja

Facombkivammá:

EGY VICCES ÉJSZAKA

Az élmény éve: 2012
Szer: 450 mg DXM (dextrometorfán)

ELŐZMÉNYEK
Bár lassan három éve történt ez eset, de csak most írom le, retrospektív visszatekintésként. Érdemes tudni, hogy jómagam és barátnőm a liberalizmus hívei vagyunk, és voltunk akkor is, maga a punk mentalitás nagy hatást gyakorolt mindkettőnkre, és szeret(t)ünk kísérletezgetni.
Már a South Park egyik epizódjában, a Harc a nézettségért című epizódban felkeltette az érdeklődésem a köhögéscsillapító szirup, és annak hatásai, de az igazi érdeklődést a Butthole Surfers nevű zenekar Cough Syrup című száma váltotta ki.
Feltettem a kérdést: mégis mi lehet ebben a szerben?
A zenekar nem kizárt, hogy a kodeinre gondolt, amiről tudtam, hogy vényköteles, de kisebb keresgélés után sikerült ráakadnom a vegyület nevére: dextrometorfán.
Na, lássuk csak, mi is vagy te pontosan? – gondoltam, ahogy végigböngésztem az oldalakat, és ha jól emlékszem, ezen „kutatómunka” eredménye volt, hogy a daath.hu és az erowid.org weblapokat megismerhettem (amiért a mai napig hálás vagyok).
Utánanéztem a webes gyógyszertári weboldalakon, hogy mik azok, amik kizárólag dextrometorfán hatóanyagot tartalmaznak, ügyelve, hogy véletlenül se legyen benne paracetamol.
Miután ráakadtam a Tussopront szirupra, kiszámoltam, összesen mennyi a DXM-tartalom a felnőtteknek szánt köhögéscsillapítóban (keresztbe szorzás, vízszintes osztás), és kijött a végeredmény: 450 mg. Az Erowid segítségével belőttem, hogy ez nagyjából az átlagosan használt dózis, bár egy kicsit belenyúlhat az erős kategóriába, de mivel magas is vagyok, és bevállalós is vagyok, úgy gondoltam, ez még bele fog férni, le lehet gurítani majd az egész üveget.
[Így utólag azt mondanám, hogy talán lehetett volna egy kicsit kevesebb].
A barátnőmet megkérdeztem, hogy érdekelné-e a dolog, megvoltak az aggodalmai, de kis rábeszélés után, egyezséget kötve (ha meglesz aznap a vizsgám, akkor oké alapon), beleegyezett a kipróbálásba.
A vizsgám 4-es lett, úgyhogy úgy gondoltam, itt az ideje beváltani egy ígéretet.

SET
A jó hangulat adott volt, február volt, egy szép karácsonyt ünnepeltünk mindketten, az aznapi vizsga sikerült, és a legfontosabb: hónapfordulónk volt.
Akkor egy bizonyos mértékű tudatlanság is hozzájárult a jó set-hez, ugyanis arra számítottam, hogy egy nap múlva nagyjából helyrerázódom és készülhetek a következő vizsgára (hiba volt, el kellett volna olvasnom az Erowid sárga betűs részét is: bizonyos személyeknél három napos lábadozást okozhat ez a szer, és mi bizony pont ebbe a kategóriába tartoztunk).
Egy picit fáradt voltam a korán keléstől, de az izgatottság miatt ezt észre sem vettem magamon.

SETTING
Az albérletem választottuk ki a trip helyszínének, és megbeszéltem egy jó barátomma, akit I-nek fogok hívni a továbbiakban, hogy felügyel ránk, hogy ne csináljunk semmi butaságot.
Az albérletben volt továbbá egy másik barátom, M is, de ő elvonult a trip alatt a másik szobába, és számítógépezett.
Kellemes, talán enyhén hűvös februári este volt, I és egy másik cimborám elkísért egy közeli gyógyszertárba, ahol megvettem a két üveg Tussoprontot, majd elkövettem egy elemi hibát: megette egy gyrost, ami, mint majd később látni fogjuk, nem volt a legjobb ötlet.
Ezen kívül vettem magamnak egy sört, bár emlékeztem, hogy az alkohol és DXM keverése nagyon nem tanácsos ötlet, de arra gondoltam, egy kis sör nem fog ártani.
Viszont a gyaloglástól kifáradtam, így egy energiaitalt is beszereztem (ha jól emlékszem, egy nagy zöld Monster volt az).
I közben elment a barátnőjéhez, és azt mondta, hogy este 6-7 körül jön a lakásba, de bármi van, hívjuk, a telefonon mindig el tudjuk érni. A másik barátom fogott egy buszt magának, és hazament.
Én pedig elmentem a barátnőmért, és becéloztuk a lakásom.

’MINDEN KEZDET NEHÉZ’
Amikor először megláttuk a kis adagoló kanalat, jót mosolyogtunk, és félredobtuk. Amikor azonban lecsavartuk az üveg kupakját, kicsit elment a kedvünk a dologtól. De azért nevetve koccintottunk az üvegekkel, annak ellenére is, hogy az a kellemetlen műíz, ami benne volt, és a szirup miatti viszkózus állag nagyon sokat nehezített az ’adminisztráción’, és rontott a ’compliance’-en, haha. Megjegyeztem, hogy elsőre nem is rossz az íze, de ahogy egyre többet iszom belőle, olyan, mintha egy orvosi rendelőt innék meg (az általam látogatott orvosi rendelőnek volt ilyen szaga, kristálytisztán emlékszem a mai napig erre az asszociációra :D).
Az üveg felénél kisebb szünetet tartottunk, én kibontottam az energiaitalt, a barátnőm nem kért, így egyedül iszogattam belőle, párhuzamosan a szirup mellé, hogy el tudjam viselni az egyre kellemetlenebb ízét.
De végül csak sikerült leimádkozni magunkba az egészet.
Amíg vártuk, hogy ’történjen valami’, beszélgettünk, figyeltük az órát. Nagyjából fél óra telt el, és úgy éreztünk, hogy minket átvertek. Persze csak nevettünk rajta, de azon viccelődtünk, hogy ’oké, akkor ebből nem lesz semmi’. Aztán gondoltam, hallgassunk egy kis zenét, mint (Bud Spencer és Terence Hill a Nyomás utánában), betettem az Muse Breaks RMX című számot Infected Mushrommtól. Jó coming up zene volt, csak a barátnőm gyomra egy kicsit nehezen bírta, úgyhogy neki csakhamar szó szerint értelmezhetővé vált a feljövetel, ezért kirohant a WC-re. Én elhatároztam, hogy elszívok egy szál cigarettát, de előtte bekopogtam, és megkérdeztem, hogy minden rendben van-e, azt mondta, hogy nem teljesen, megkérdeztem, hogy vigyek-e neki vizet, azt mondta, nem kell. Informáltam, hogy pár percre kimegyek cigarettázni, de mindjárt visszajövök.
Ahogy szívtam a cigit, elkezdett zsibbadni a fejem, és egy kicsit megszédültem. Azt mondtam magamnak: „oké, most amilyen gyorsan lehet, elszívom ezt a cigit, aztán berohanok, és leülök, mert össze fogok esni”. A lábam remegni kezdett, ezért tényleg berongyoltam a lakásba. De előtte megkérdeztem a barátnőmtől, hogy minden rendben van-e. Azt mondta, hogy pálcikaembereket lát táncolni a WC-ülőkén (ekkor még nem olvastam a Pszichedelikus útmutatót – irgum-burgum – de utólag megtaláltam benne, hogy létezik ilyen). Akkor egy picit irigy voltam a barátnőmre, hogy már ’elkezdte nélkülem’, és már vizuájai vannak, én pedig csak szimplán szédelgek, de azt mondtam magamnak, hogy ami késik, az nem múlik. (Valószínűleg a gyros lehetett az oka a lassabb felszívódásnak, a barátnőm délben evett utoljára, akkor se valami sokat, én pedig kb. 4-5 óra fele) . Lefeküdtem a nappali közepére. És akkor megszólalt az Echoes c. szám Pink Floydtól, az egyik legnagyobb kedvencem, hátradőltem, becsuktam a szemem, és elmerültem a zenében. Egy tutajt véltem látni, egy hatalmas tenger közepén, a Nap fénye gyönyörűen csillogott a vízen, az ég tiszta kék színű volt. Aztán azt láttam, hogy ez a tutaj egy 180°-os fordulatot tesz meg. A mai napig nem tudom, hogy ez bír-e jelentőséggel, de a látvány szép volt, és – őszinte és kemény kitartó munkával mindenbe bele lehet magyarázni valamit.
Ekkor felnéztem, és láttam, hogy a barátnőm négykézláb mászik ki a mellékhelyiségből. Elkezdtem nevetni, mondván, most tényleg úgy nézünk ki, mint a TV-ben bemutatott, ’drogos’ jelzővel ellátott heroinisták, akik nem sokat tudnak magukról, de nem is érdekli ez őket. A jelenetet még viccesebbé tette, ahogy I benyitott a lakásba, és meglátott minket.
Természetesen ő is felnevetett, és azt mondta:”na, úgy látom jókor jöttem”.
Az időérzékem addigra teljesen elvesztettem. Úgy éreztem, hogy a szirup elfogyasztása óta már legalább 5 év eltelt, miközben azt is, hogy nem is telt el még annyi idő, sőt, egyáltalán nem is telik az idő.
A barátnőm felmászott a kanapéra, én még a földön ücsörögtem, I kerített magának egy széket, és próbált kommunikálni velünk, de ez elég nehéz lehetett akkor. A barátnőm azt monda, hogy nagyon fázik, láttam, hogy remeg, ezért azt mondtam:
- Egy cseppet se félj, felmentő sereg indul!
Felpattantam, berongyoltam M szobájába, ahol az én ágyam is volt, felvettem a takarómat, majd visszamentem a kanapéra, és egy elegáns mozdulattal rádobtam a takarót, majd szépen eligazgattam. Ekkor azt mondta:
- Ez most… nagyon jó… olyan mintha egy igluban lennék… ami felolvad…
Természetesen ismét jót nevettünk, örültem, hogy megkönnyebbült, ekkor I elkezdett beszélni hozzám, de a figyelmem lekötötte a falon lévő árnyjáték. Rombusz alakú fekete négyzet kezdett el kirajzolódni, majd kiszállt a falból, és elsüvített a fejem mellet. Néhány újabb rombusz követte a példáját, de ekkor a perifériámban egy karácsonyfát véltem felfedezni. Tudom, hogy nem volt ott a karácsonyfa, de akkor, abban a pillanatban ez teljesen elképzelhetőnek tűnt, bár egy fura módon az agyam mégis tudta, hogy ez nem lehetséges.
I nevetett, elkezdtünk beszélgetni, majd megemlítettem neki, hogy az arca átváltozik, és hogy nem ismerek rá. Kezdett úgy kinézni, mint egy öregember. I jót nevetett ezen, aztán beugrott egy ötlet. Rákerestem egy még nagyon régi, magnóval felvett, majd magnóról számítógépes mikrofonnal átvett, boldog gyermekkort idéző, vidám baráti felvételt, amit lejátszottam, és amíg a többiek megpukkadtak a nevetéstől, én valahogy a felvétel időpontjában érzett eufóriát véltem átérezni. Az eufóriát, hogy felvesszük, ahogy kimondjuk, hogy ’fasz’ és ’csöcs’, és órákon keresztül nevetünk rajta, mint Beavis és Butthead. Kicsit elkezdtek hiányozni azok a barátaim, akikkel ezt felvettük, de egyszerre éreztem egy nagyon erős boldogságot, hogy azt a két srácot a barátaimnak tudhatom be.
Nagyjából itt kezdhettem el inni a sört, mert emlékszem, hogy kezdtem egy kicsit ’túlpörögni’. Felpattantam a helyemről, fel-alá járkáltam, és magamra néztem, azt vettem észre, hogy a belső szerveim a testemen kívül vannak. Úgy éreztem magam, mintha kifordítottak volna.
Kinéztem az ablakon, láttam az ablaküvegen az arcom tükröződését.
- Egy drogos vagyok – mondtam.
Nem értették, hogy miről beszélek, talán én sem.
- És lehet, hogy örökké így maradok.
Akkor egy picit félelmetes volt a helyzet, de így utólag leírva, elég menőn hangzik :D. Rám néztek,és azt mondták, üljek vissza a helyemre, jó ott.
Megtettem, amit mondtak, és igazuk lett, tényleg jobban éreztem magam. Azonban a nátriumlámpa világításának sárga színe megigézett, talán túlságosan is, elkezdtem mondani, hogy olyan, mintha minden narancssárga lenne. Nem nagyon értették, ezért ezt demonstrálandó megfogtam az Elmex-es üveget, amin egy narancssárga csík volt, és mutogattam, hogy: „kb. ilyen sárga. Minden!”.
Közben megint kinéztem, most egy másik ablakon, és az eget nézve arra jöttem rá, hogy az univerzumon szeretnék gondolkodni, csak sajnos nem tudok. Ezért inkább az utcát kezdtem el nézni, és elhatároztam, hogy le kéne menni, de a többiek lebeszéltek róla.
Ekkor azonban M kijött a szobából, és megkért, hogy legyek egy kicsit halkabb, mert holnap munkába megy, és már hajnali három óra van.
Akkorra kezdett az időérzékem visszaállni, de (talán az energiaitaltól) még mindig pörögtem, ki akartam menni az utcára, körbejárni a tereket, az utcákat, az egész várost, látni mindent, de egyszerre éreztem azt is, hogy a testem már nagyon el van fáradva ehhez.
Iszogattam még a sörömből, de már nem ízlett, és éreztem, ahogy egyre nehezíti a trippet. I azt mondta, hogy már el kell mennie aludni, mert ő is nagyon elfáradt, nem csak M.
A barátnőm azt mondta, induljunk haza, én megmondtam neki, hogy rendben, de még előtte ’el kell intéznem valamit’, de (mivel szinte mellettünk lakik), mondtam, hogy 5 perc, és átjövök.
Azt mondta, nyitva hagyja az ajtót, hogy be tudjak majd menni.
Ahogy bevonszoltam magam a WC-re, éreztem, hogy most nem a legjobb dolgok fognak történni velem.

’ÉS AMI MÉG HÁTRAVAN’
Ahogy az ozmotikus viszonyoknak engedelmeskedtek a beleim, és arra jöttem rá, hogy a záróizmomat nem én, nem az agyam, nem az elmém, hanem valami ismeretlen erő irányítja, elkezdtem könyörögni az égnek, hogy legyen vége, amilyen gyorsan csak lehet.
De ha egy perc alatt képes vagy egy évet megélni, akkor mi van?
Ejj, az a gyros nagyon nem volt jó ötlet – futott végig agyamon, le a végbelemig a gondolat.
Életem leghosszabb és legnehezebb öntisztító procedúrája volt ez, így utólag belegondolva elég vicces, de akkor borzasztó volt. Becsuktam a szemem, és láttam, ahogy a sejtek között hogy mozog a kommunikáció, hogyan küldözgeti a saját agyam a parancsokat mindenhova.
- A kettes szektorban növeljük a nyomást, a vesékben mintha elakadás lenne, jól jönne egy kis folyadék, a májnak meg keményebben kéne dolgoznia…
Talán a következő vizsga előhatása volt ez, a ráeszmélés, hogy ennek a borzalomnak, amit egyetemnek hívnak, sosem lesz vége, és ahhoz képest egy ilyen három évtizednyi instant hasmenés igazából lepkefing.

UTÓHATÁSOK
Ez után egy páni félelem lett úrrá rajtam, meg voltam győződve arról, hogy a beleim bármikor újra aktiválhatják az öntisztító mechanizmust, és ha éppen alszok, az nagyon ciki, és nagyon nem akartam úgy járni, mint Spud a Trainspottingban. Éppen ezért felhívtam a barátnőm, és megmondtam neki, hogy nem fogok tudni átmenni, inkább zárja be az ajtót.
Aztán rájöttem, hogy ha át is szeretnék menni, képtelen lennék, mert a lábaim akkorra ólomból voltak. Ledőltem a kanapéra, egy kicsit féltem még, hogy ’valami baj’ történik, de aztán sikerült elaludnom.
Másnap délután négykor keltem, a barátnőm átjött hozzám, ő jobban volt, mint én, de mindketten be voltunk lassulva. Alapvetően délben akartam hazabuszozni, de a legutolsó buszt éppen, hogy csak sikerült elérnem.
Az otthoni napok nem teljesen világosak számomra, arra emlékszem, hogy körülbelül tényleg három napig alig bírtam felkelni, fáradt voltam és az egyensúlyérzékem pocsék volt.
Emiatt a vizsgára sem sikerült készülnöm, bár a barátnőm körülbelül rosszabb állapotban volt, mint én, és előbb vizsgázott – négyesre.

ÖSSZEGZÉS
Vicces éjszaka volt, mindenképpen tanulságos, megérte kipróbálni, de lehetett volna mondjuk csak fél üveggel indítani.
Ha másképp csinálnék valamit, akkor:
- kevesebb dózissal indítanék
- diétát betartanám előtte
- nem vennék sört, se bármilyen alkoholt (sőt, szerintem az energiaital is fölösleges)
- használnék egy kis grapefruitot, hogy még kevesebbet kelljen abból a cukros szirupból magamba erőltessek
- megvárnám a vizsgaidőszak végét
- nagyobbat pihennék előtte
- ott helyben vezetnék trip-naplót
A sztorinak számomra a legeslegnagyobb tanulsága az volt, amit az időközben elolvasott Pszichedelikus útmutató írt, és én most leegyszerűsítenék: ha találsz valakit, aki mellett jól érzed magad, és még trippelni is hajlandó veled, fontold meg a házasságot. Ezért is jegyeztem el a leányzót.
Tiszteletem mindenkinek!