Blue Dragon: ÉN, A KÉK SÁRKÁNY / KATTOGÁS / RÓZSASZÍNT ÁLMODTAM Az élmények éve: 2014
Én, a Kék Sárkány
Harmónia volt, tiszta szépségű egység. Igaz mosollyal örültem az egésznek, ami körbe vett. Áradt az élet a növényekből, a lámpák fényéből és a fejem feletti csillagokból. Mesés egység, amit a folyton cikkázó emberi szem, csak ritkán láthat.
Kattogás
Éppen a buszra vártam, hogy haza repítsen a vas- és acélvárosából, Dunaújvárosból meghitt otthonomba, Martonvásár szélére, ahol egy piros tetős ház áll, amikor meghallottam lélegezni azt a sok autóbuszt. S a buszok eggyé válnak a sofőrökkel, az ember is gép lesz, a gép is ember, ebben az örökös mechanikus monoton zajban, a brümögésben, a pufogásban és a kattogásban. Az ember becsípődik a nagyfogaskerekekből álló gépezetbe, az Életbe, és véres, rémes, pépes masszává őrlődik, csak olaj lesz, hogy ne rozsdásodjon be a gépmű.
Rózsaszínt álmodtam
Rózsaszínt álmodtam egy éjszakán, amikor lágy keleties zene szólt, és félhomályban feküdtem. A gyöngéd rózsaszín álom agyvelőm szerkezetéből pöfögött ki és egy fellegé állt össze, szélein szivárványszín fodrozódott, lelkem fodrai. Eszembe jutottak az átkos nők, az én démonaim, akikre folyton vágyom megfeszülten, de rettegek is tőlük, így vágyam nem teljesülhet be. Haladni kellett tovább, felülemelkedni a bajon. Mert egy spirálba csavarodtam, bele az összetett univerzumba. Tisztán látszott végre a világ, megértettem végre valahára az elrejtett titkot, hogy minek a sejtjei is vagyunk mi, hát a mindenségnek, a végtelen életnek. Az írást az alábbi címen találod: |