DAATH2 > Lavate las manos: A pokol tornácán

DAATH2 - http://www.daath.hu/
A Magyar Pszichedelikus Közösség Honlapja

Lavate las manos:

A POKOL TORNÁCÁN

Az élmény éve: 2012
Adag: (Ayahuasca utáni) 7 db Hawaii törpe farózsa mag
[Daath/Erowid beszámolók szerint az átlagos adag kb. 5 db – A szerk.]

Sajnos buta voltam és átéltem egy olyan élményt, ha lehet élménynek nevezni, amit még az ellenségeimnek sem kívánnék, következzen ez:

Ezután a történet után néhány hétre rá kipróbáltam az Ayahuascát, de sajnos nem jött össze semmi, valamiért nem történt semmi. Nem is ez a lényeg, de szorosan hozzátartozik az ezt követő történethez. Aznap sokáig fent maradtam és olyan hajnali 3 óra körül arra gondoltam bedobok néhány Hawaii rózsamagot megint, mert múltkor is olyan jól éreztem magam. Hát nem kellett volna! 7 magot vettem magamhoz ugyancsak citromkarikákkal, majd vártam a hatást. Lassan meg is érkezett, de a gyomrom nem volt valami jó. Többször kimentem hányni, de az erős eufórikus állapottól nem tudtam reálisan megítélni mennyire rosszul vagyok. A zenehallgatás már egyre zavaróbb lett és elkezdtem egyre rosszabbul lenni. Lementem a feleségemhez és szóltam neki mi a helyzet velem, majd kimentem levegőzni. Akkorra már nagyon rosszul éreztem magam. Teljesen szétestek a gondolatok, koordinálatlan lett a mozgásom, nehezemre esett hányni és lélegezni is. A periférikus látásom elmosódott és a szemem sem tudtam egy pontra összpontosítani. Olyan, mint mikor elszédülsz és a szemed próbálja követni amit látni vél és ide-oda mozog. Szörnyű volt és ez csak a kezdet volt. Rájöttem, hogy otthon nem maradhatok, mert nem akartam, hogy bárki is így lásson, így elmentem sétálni a környékre abban bízva, hogy hamarosan kitisztulok. Vittem magammal egy 2 literes flakont félig vízzel, hogy legyen nálam ha megszomjazok és nekivágtam. Nagyon oda kellett figyelnem mit csinálok, merre megyek. Az emberek éppen akkor kezdtek ébredezni én meg próbáltam őket elkerülni, ahogy tudtam. Volt mikor megpihentem, de éreztem ha nem mozgok, akkor teljesen elvesztem az önkontrolom. A légzés és a séta volt az egyetlen dolog ami ehhez a világhoz kötött. Talán 2X is volt olyan alkalom mikor már ott tartottam, hogy oké, nem bírom tovább, segítség kell, hívnom kell a mentőket. Viszont a következmények pedig elég riasztóak voltak ahhoz, hogy ne tegyem meg. Elveszthettem volna az állásom, meg ki kellett volna magyaráznom honnan volt, a cucc. Az angliai jogszabályokkal nem igazán vagyok tisztában, ezért így még nehezebb lett volna a dolgom. Séta közben többször volt, hogy felnéztem és nem ismertem fel a környéket. Csak tájoltam percekig. Egy 200 méteres egyenes szakaszon is sikerült eltévednem félúton, pedig tudtam, hogy merre megyek, de egyáltalán nem volt ismerős a környék. Visszamentem az utca elejére és ismét neki vágtam. Mondom, itt végigmész és te abban az utcában laksz, hidd el – győzködtem önmagam. Aztán egy jó másfél-két óra barangolás után már kezdtem jobban lenni. Fel is hívtam a feleségem és megnyugtattam, hogy már kezdek jobban lenni. Ekkorra már tudtam kommunikálni is. Korábban is felhívtam őt, de csak összefüggéstelenül zagyváltam és próbáltam elmondani, merre vagyok, ha valami történne velem, tudja, hol keressen. Miután elmúlt a rosszullét, többször hálát adtam az Istennek, hogy végig ott volt velem. Ezután káprázatos élményben volt részem, olyan szeretetáradat fogott el, hogy a fákat ölelgettem, simogattam a leveleiket és gyönyörködtem a természet szépségében. Esős reggel volt de nem érdekelt, hogy csupa sár a cipőm, meg át is ázott. Hazamentem egy fülhallgatóért és zenehallgatás közben indultam a közeli erdőbe. Közben olyan voltam, mint egy gyerek, mindennek örültem és megtapogattam. Még a csalánt is, csak, hogy tudjam milyen érzés ha megcsíp. Jó volt. Hamarosan haza kellett mennem, mert kezdett szemet szúrni az embereknek az óriási jókedvem, meg hogy énekelgetek az utcán és majdnem minden fánál és bokornál megállok gyönyörködni bennük. Kb. egy óra alatt elmúlt a jókedvem és mikor hazaértem visszaestem gyermek szintre. Csak feküdtem az ágyon a feleségem kiszolgált és mesét néztem. A family guy túl bonyolult volt így spongyabobot néztem. Annak sem értettem az égész történetét csak egy-egy párbeszédet, de nem találtam köztük összefüggést. Az idő múlása viszont bámulatosan megnőtt, annyira felgyorsult a gondolkodásom, hogy 5-7 mp míg hozott nekem inni a feleségem nekem 5-10 percnek tűnt. Nem győztem kivárni míg visszaér. Egy 20 [mp-es] részt is több órásnak éltem meg. Többször elgondolkodtam, hogy ez vakon még mindig ugyan az a rész vagy már másik? Lassan-nagyon lassan kezdett tisztulni a fejem és kezdtem el összetettebben beszélni. Dél felé elaludtam este viszont mentem dolgozni 11 –re. 10-kor keltem, de még mindig zavarodott voltam. A szállodában pedig alig tudtam kommunikálni a vendégekkel. Még magyarul is nehézkesen ment a beszélgetés nem hogy angolul. Kellett még egy jó pár nap mire jobban lettem és minden ment tovább a régi kerékvágásban. Nem tudom pontosan, hogy ez egy túladagolás eredménye volt, vagy az Ayahuasca nem megfelelő használata utáni legnagyobb marhaság, amit tehettem és a szervezetemben maradt anyagok keveredése, de azt kívánom, senki ne élje át, amit nekem kellett. Ezért is írtam le ezt nektek, hogy tanuljatok a hibámból és még csak véletlenül se keverjetek össze két ismeretlen anyagot. Nem tudhatjátok mi lesz az eredmény, ahogy én sem sejtettem. Azóta már sokkal jobban érzem magam és tervezgetem a következő utazásaimat, mert az a világ káprázatos ahova ezekkel a növényekkel juthatunk és bűn lenne nem felfedezni, de csak okosan! Persze tartok egy huzamosabb ideig tartó pihenést, de nem hátrálok meg, biztos hallotok még rólam…