Starchild: TANULSÁGOS KIS MESE
Az élmény éve: 2007 késő ősz Ehhez a beszámolóhoz fél évvel az élmény után fogtam hozzá, mert kicsit helyre kellett tennem magamban a dolgokat (lehetőleg jó helyre:) ) Set: Alapvetően azért érdekeltek a pszichedelikus szerek, mert művészi ihletet akartam belőle nyerni, és élvezni azokat az életjavító dolgokat, amikről a pszichedelikus közösségek áradoznak. Aznap este oldódásként beültünk egy helyre iszogatni, ahol ittam kb. 2 sört meg egy whiskyt és kezdtem hangulatba jönni aztán elindultunk a buli helyszíne fele. Beérve megjegyeztem, hogy nagyon tetszik a zene és a hely is (nem szoktam ilyen partykra járni) és iszogattunk tovább (legerősebb koktélokat ittuk) majd következett a postai levélfeladás. Mondtam havernak, hogy csak egy felet kérek, de ő kicsit ferdén vágva 2/5 3/5 részbe szelte az egyik bélyeget. Kértem a nagyobbikat, mert ha már „fél”, akkor már legyen a „nagyobbik fél”. Bevettem azt a felet a haverom meg a másfelet és bementünk táncolni. Addigra kezdett megtelni a helység, úgyhogy már elég nehezen lehetett járkálni az emberek között. Setting: T+1 óránál az alkohol hatásán kívül semmit sem éreztünk és havert ez zavarta, de én jól elvoltam így is. Elkezdett kutatni olyan emberke után, akitől tudunk még valami okosságot szerezni. „Szerencsére” csak füvet tudtunk szerezni (és nem mást). Az arccal hárman kimentünk a szórakozó hely elé, ahol akkor már kezdett nagyon hideg lenni. Gyorsan megtekerték az erős jointot, majd visszamentünk. Akkoriban úgy voltam a fűvel, hogy rám nem hat. Önmagában nem éreztem semmit, alkohollal meg olyan kellemesen nyugtató hatású volt. Úgyhogy bátran 2-3 mély slukkot szívtam a cigiből mire körbeért. Ennek hatására a trip nekem is és haveromnak is beindult. Haver berohant a tánctérre, de én már nem bírtam oda követni és így elhagytuk egymást (1. hiba) . Elkezdett minden folyni és én is zsibbadtam, alig bírtam állva maradni, le kellett volna valahova ülnöm, de sehol nem volt hely (a pultnál álltam, lehet hátrébb lett volna). Elkezdődött a pánik, hogy „bedrogoztam” és hogy túladagoltam magam. Csörgettem havert, de persze esélytelen volt hogy meghallja a mobilját. Na mondtam ez így esélytelen, kivettem a kabátomat a ruhatárból és elindultam hazafele. A menetel érdekes volt, kicsit olyan volt, mintha a stroboszkóp még ott is ment volna. Olyan érzésem volt hazafele, hogy mintha mindenki be lenne cuccolva. (Kint egy srác hánytatott egy lányt) Aztán elkezdtem röhögcsélni. Láttam magam előtt az saját eltorzult arcomat, amint épp nevetek. Ez amolyan kínomba nevetés volt, mert habár mulatságosnak találtam, hogy látom magam, igazából nem tetszett a látvány. Kárörvendőn nevettem magamon. Odaértem az éjszakai buszmegállóhoz és konstatáltam, hogy még fél óra, vagyis 30 perc van a busz indulásáig, én meg mint a barba papa olyan állapotban voltam. Leültem és vártam a buszra, amikor ujra elkezdtem zsibbadni ami alapból nem lett volna rossz érzés, ha nem lett volna 5 celsiusfok és nem tanyáztak volna mellettem csövik. Na gondoltam, itt tuti nem jó helyen vagyok ezért inkább beültem taxiba (hálistennek volt nálam annyi pénz, mert lehet hogy kint halálra fagytam volna, legalábbis azt gondoltam, hogy a buszt most nem tudnám használni a tömegközlekedést. Ahogy beültem a taxiba, minden erőmet összegyüjtöttem, hogy ne látszódjon rajtam semmi. (ez kb T+2,5 óránál volt). Sikerült, mert teljesen kijózanodtam, persze csak arra az időre. A beszéd viszont egyáltalán nem ment. A másik nagy élmény a bejárati kapunál volt. Nem találtam a kulcsomat, de a kapucsengőt nem tudtam használni, mert nem jutott eszembe a jelszó, ami beengedett volna a lakásba. Azthittem ottfogok megfagyni és kalandom itt véget ér, de aztán összeszedtem magam és 4.-re meglett a kulcs. Bejutottam a lakásba és egész este vergődtem az ágyon. Innentől kezdve elkezdtem azon parázni, hogy meghalok és emiatt elkezdett szúrni a mellkasom. Aztán arra is ráparáztam, hogy szúr a mellkasom és biztos infarktust fogok kapni, amitől még rosszabbul lettem. Majdnem felhívtam a mentőket, de hálistennek nem tettem. Azokat az embereket nem tudtam elérni, akiktől segítséget kaphattam volna, így a gonosz egotrippet egyedül kellett átélnem. Zaklatott összevissza képek jöttek, amire már nem nagyon emlékszem. Tanulságos élmény volt, azóta átértékeltem az életemet. Rájöttem arra, hogy:
Ami a trippet illeti:
Kezitcsókolom! Az írást az alábbi címen találod: |