DAATH2 > Janos666: Túl sok fűvel szórakozni?

DAATH2 - http://www.daath.hu/
A Magyar Pszichedelikus Közösség Honlapja

Janos666:

TÚL SOK FűVEL SZÓRAKOZNI?

Eredetileg egy haverommal kettesben Vízipipázgattunk volna, közben válogatott south park részek, zene, beszélgetés az életről, meg ilyenek...

Csak felhívott a futár, hogy inkább 1 órával később menjek a cuccért. Ok, belefér, csak aztán megint mondja, hogy még 1 órát várjak. Közben betoppant két másik egyén a haveromhoz, telefonáltak nekem, hogy vigyek többet, szívunk mind a négyen. Én is ismertem őket, mondtam rendben, csak kések (ez a 2. egy óra). Erre mire végre meglett a cucc 2,5-3 óra késéssel, és már mentem feléjük, mikor felhívtak, hogy menjek inkább az Oktogonra, és vigyem a zöldet, majd ott szívunk. Már sejtettem, hogy sok jó már nem fog kisülni a mai napból, de kinyomta a telót mire értetlenkedhettem volna. Útba esett, így hát mentem az Oktogonra. Beugrottam még papírért (tök jó kis csomagot találtam, áttetsző papír, tekert filternek való keménypapírral együtt). Ott dekkolok az oktogonon még fél órát, mire befutnak mindhárman segg részegen.

Megunták, hogy várnak rám órákon át, ezért elkezdtek inni, és kitalálták, hogy mennek partizni, mert 11-ig ingyenes a belépés egy helyre.

Mondom ok, húzok haza! Erre rángatnak, hogy nem, nem, jössz te is, ingyenes nyitóbuli, miegymás, tekerünk azt jó lesz (közülük kettő ilyen gyúrós fajzat, aki igen agresszív, és hordavezér jellemű lesz a piától, ami nem is baj, ha én is részeg vagyok jól jön ha uszítanak, de ugye totál józan voltam, ők meg padlóközel).

Hát mondom jó, egyszer ki kell próbálni azt is, hogy milyen a fű egy szórakozóhelyen. Olyan rossz csak nem történhet, max evakuálom/tatom magam odabentről...

Elindulok a park felé, erre a két agresszor behúz (szó szerint rángat a vállamnál fogva…) a bejárat felé, mert úgy kattan a részeg agyuk, hogy 15 perc már nem elég, és kifutnak az időből, ha tekerünk is. Akkor megint mondom, hogy sziasztok, megyek haza, én öltönyös kidobóktól hemzsegő elit-szerű helyre nem megyek fűvel a farzsebben (az is csak véletlen mák, hogy egyáltalán kellően drága ingben és farmerben voltam, hisz nem ide készültem).

Ok, végül ottmarad velem egy haver, hogy szív ő velem (ő az, aki mondta a telefonba, hogy már ne hozzá menjek, hanem az oktogonra, de attól hozzak füvet is). Elmegyünk a parkba. Mivel fújdogál a szél is, szorít az idő is, úgy döntök ha mindenképp kidobnám a maradékot (nem viszem be zsebben erre a helyre, és az is elvetélt ötlet, hogy elrejtem odakint és visszajövök érte, nagyobb para, mint zsebben tartani…), hát besodrom egy papírba mindet ami nálam van (1 gramm), és nem szórakozom dohánnyal se, jó ha így megoldom a kézi morzsolást a szélben ücsörögve (gondoltam a szél is elfújja majd a felét, de végül egy csepp se veszett kárba mert mégis elcsendesült és le is árnyékoltuk ketten körbeülve).

Szóval 1 gramm tisztán a papírban kettőnkre (csak ritka alkalmakkor szívunk mindketten, én konkrétan 3 hónapja nem nyúltam felé se), mikor bevágja a haver hogy ő is nagyon megszédült most a piától, nem mer rászívni. Áááá, most dobjam ki a sok füvet… Kurva élet, faszom kivan, én akkor se fogom a földre elszórni a drága füvet, főleg ha már be is tekertem (2000 Ft nem nagy tétel, de 3 órát várattak, mire meglett...)

Végül is mi baj lehet, ha inkább elszívom mindet, nem a földön rugdosom a porba? Egyszer mindent ki kell próbálni…

Pl. annyi, hogy mielőtt beütött volna, már szimplán a sok és erős füsttől majdnem elhánytam magam az utolsó slukkoknál, de azért elszívtam és tüdőn is tartottam rendesen mindet (tisztán, dohány nélkül, egyhuzamban 1g-t...). Mikor leégett, rögtön mentünk is befelé, csak pár percünk volt bejutni. Odafelé haladva már éreztem is, kezdtem feldobódni, és emberfeletti dolgokról ábrándozni. (Nézd, átnyúlok a vasrúdon! Háháááá. Nem, nem ütött be! Csak áááá…) Már a bejáratnál azt hittem a zárt ajtón keresztül megyek be, és hogy a kidobó meghajol előttem (de csak a belépti bélyegzőt csekkelte a karomon amit nem emeltem az orra elé :D). Ekkor még azt hittem, hogy nem is volt rossz ötlet kipróbálni a sok fű szórakozóhelyre módit. 1-2 percig élveztem is.

Aztán egyszerre csak beleragadtam egy időcsapdába. Szétnéztem, megragadt a szemem pár emberen, meg egy sörösüvegen, majd mikor újra az üvegre néztem replay módban ugyanaz zajlott le körülöttem. Ugyan azt hallottam, mindenki ugyanazt a mozdulatsort táncolta le ugyan úgy, és a sörösüveg látványa indította be a visszajátszást, miközben az üveg látványa volt a scene vége, tehát rekurzív ciklusba torkollott a dolog (mint egy mókuskerék). Az 5. ilyen replay után már abban is kételkedtem, tényleg ott állok-e a tánctéren, vagy már csak fekszem a földön és haluzok.

El is kaptam az első nem is ronda, nem is szép nőt a közelben, és fogdostam, hogy igazi-e (sima ismerkedésnek álcázva, de tényleg azért simogattam, hogy anyagból van-e vagy levegőből :D ). Mikor viszont meg is kérdeztem tőle, hogy tényleg itt vagyunk-e mindketten, vagy csak álmodok, akkor furcsán mosolygott, majd mikor leesett neki, hogy halál komolyan kérdem (nem csak valami hülye dumát tolok, hogy azért álmodok, mert ő olyan szép hogy az nem lehet igaz…) a képembe röhögött, amitől elég rossz kedvem lett, és megint flasheltem egyet, ami után ott is hagytuk egymást.

Ekkor elkezdett zsibbadni minden végtagom, és megszűnt a külvilág, ezért bekommandóztam egy fotelbe, ahol aztán jó 1,5-2 órán át csak bámultam ki a fejemből. Próbáltam szuggerálni magam, hogy boldog legyek, ne befordult. Játszottam az öngyújtómmal, a poharammal (hála az égnek, hogy lehetett rendelni is a pincérektől, nem csak elfelé vitték az üres poharakat, mert kiszomjaztam, mégsem mertem odamenni a bárpulthoz…), néztem a táncoló népet és a fényeket, de nem jött össze akkor se, mikor kimondottan kedvemre való zenék szóltak és szép nők táncoltak az orrom előtt.

Néha teljesen meg is szűnt létezni a külvilág, és csak az üres fejem maradt. Talán nem is a rossz kedvel/hozzáállással volt a gond, hanem szimplán megfektetett az anyag. Nem is amolyan bad trip feeling, (LSD-cannabis viszonylatban mérve kicsiben), hanem mérgezés kategóriájú rosszullét gyötörhetett. Sőt, azt se igazán mondanám, hogy annyira rossz volt. Igazából nem éreztem magam fenyegetve, nem akartam hazamenni, csak a fotelből sem akartam felállni, vagy kifelé kommunikálni, és boldog az véletlenül sem voltam. Miután feladtam a próbálkozást, hogy jobb útra tereljem a dolgot, akkor inkább csak vártam a végét. Mintha egy buszon ülnék, már unnám magam és várnám, hogy célba érjek és kiszállhassak. De nem akartam megnyomni a vészcsengőt, hogy azonnal STOP.

Átéltem a legtöbb, eddig csak hallomásból ismert mellékhatásokat (enyhe hányinger és verejtékezés-hullámok, fokozott szomjúság rögtön ivás után is, aztán meg nyálcsorgás, zsibbadás…)

Mikor leült mellém egy nő cigit kérni, és megpróbált velem beszélgetni, csak azt tudtam mondani: „Bocs, nem érek rá beszélgetni, rengeteg dolgot kell átgondolnom az életről.” Akkor ezt halál komoly kötelességemnek gondoltam, pedig kurvára üres volt a fejem, és semmin nem gondolkoztam se előtte, se utána, nemhogy az élet nagy kérdésein. A legrosszabb, hogy ez a duma neki elsőre még be is jött. Szerintem viccnek hitte, vagy bevette, hogy filozófus vagyok, mert ő se volt józan. :D Aztán próbált még beszélni, de egy szavát se értettem, és nem is érdekelt, így eléggé zavart, szóval odébbálltam.

Jó ötlet volt felállni, jobban lettem, elmúlt a zsibbadás és a homlokverejtékezés. Próbáltam kicsit táncikolni magamban, de még az a porszemnyi ritmusérzékem se maradt meg, ami úgy általában van.

Megint leültem, és addig ott is maradtam, míg észhez nem tértem (kb. 1 óra). Mikor elkezdtek Faithless mixeket tolni (amit csípek, jobb mint a sima diszkó-slágerek, és ezek a mixek jól meg voltak szerkesztve...), akkor felálltam, észrevettem, hogy most már józan vagyok, és kurva boldog voltam, hogy vége van, meg egyre jobb számok jönnek, ahogy közeleg a zárás. Az utolsó 1 órám majdhogynem kárpótolt is az előző 3-4 óráért.

Ebben az órában józanon is nagyon jól tudtam magam érezni egy szórakozóhelyen, ami azért ritka dolog nálam. De hát így ütött vissza a cucc, a depiből kiszabadulva kitört rajtam az elfojtott boldogság. Olyan nagyképűen, de azért lazulósan táncikálgattam, ahogy ott illik. Viszont rám jött a láncdohányzás is, pedig nem sokan pöfékeltek körülöttem. Én azért gyújtottam sorba, 1 óra alatt elment a majd teli doboz, mintha kötelező lenne szívni (nem vagyok rendszeres dohányos, csak alkalomadtán gyújtogatok párat).

Boldogan jöttem ki, mikor szóltak, hogy már csak pár szám és záróra. (addigra visszakeveredtem az ismerőseim közé, együtt jöttünk el, ők már kezdtek részegségből másnaposságba átmenni, én meg még fel voltam dobva).

Viszont mikor egyedül leszálltam a buszról az otthonomhoz közeli megállóban, egyszer csak minden előzmény nélkül olyat hánytam egy otthagyott üres kartondobozba, amit majd csak jövő héten fogok megenni. A belem kiöklendtem volna csokorba kötve. De amint minden elfogyott (még a levegő is), megint jól lettem (1-2 perc alatt lezajlott a dolog, nem látta senki…) Nem sokkal később még ettem is jóízűen, és nem hánytam újra.

Hazaértem, ettem, zuhanyoztam, aludtam 7 órát, bementem egy egyetemi előadásra, most meg itthon döglök a gép előtt, és még mindig nem vagyok teljesen 100-on. Üres a fejem, nincs túl sok gondolatom, csak elvagyok. Még a gyomrom se az igazi. Olyan mintha klasszikus alkohol-másnapos lennék…

Hát, élménynek élmény volt, ilyet is csináltam egyszer… De szerintem NE próbáljátok ki. :)