DAATH2 > Scp: Egy közepes, viszonylag átlagos salvia-trip

DAATH2 - http://www.daath.hu/
A Magyar Pszichedelikus Közösség Honlapja

Scp:

EGY KÖZEPES, VISZONYLAG ÁTLAGOS SALVIA-TRIP

Pipába tömök kb. 60 mg 10x kivonatot, majd szívni kezdem a füstöt vízipipából. Mivel ebből a pipából most szívok először, így kissé ügyetlen vagyok, sok füst elszáll. Valahogy nem jövök rá, hogy hogyan kell rendesen szívni, mintha a tüdőmnek nem lenne elég ereje. A füstből sok elvész, de a végére rájövök, hogyan szívjam, és elég nagy mennyiséget beszívok. A vége felé már érzem a salviát, van bennem egy "Na, most megmutatom, hogyan kell szívni!" gondolat, annak ellenére, hogy egyedül vagyok, és nincs kinek "megmutatni" bármit is.

Mire kifújom a füstöt, a hatás elég intenzív. Próbálom letenni a kezemből a vízipipát, azonban képzelen vagyok rá. Lelassul a mozgásom, és visszajönnek kisgyerekkori élményeim, ami elég gyakori salvia-hatás nálam. Egy pillanatra talán mintha kiszállnék a testemből, azt érzem, mikor gyerekkoromban a nagyszüleim, és más emberek körülöttem voltak. Ezeknek az embereknek a jelenlétét érzékelem, a külvilág szinte megszűnik, illetve teljesen átértelmeződik. Olyan, mintha egy filmben lennék, a kezemben a vízipipa, körülöttem azok az emberek, akik gyerekkoromban körülvettek (mindez szinte konkrét vizuális hatások nélkül, de nagyon intenzív, határozott érzés formájában). A vízipipa még mindig a kezemben, mintha egy film szereplője lennék, ahol ennek a kisgyereknek azt taníják, hogy hogyan kell a vízipipát használni, talán azért, mert bennem van az emlék, hogy elsőre nem sikerült rendesen szívni a pipából. Ez az élmény teljesen beszippant és magával ragad, és annyira bizarr és hihetetlen hogy meglepődök. Valahogyan kissé felemelem a pipát, és rácsodálkozom az egészre, közben az élmény intenzitása nem csökken, de átalakul. A figyelmem ekkor arra összpontosul, hogy a testem nagyjából merőlegesen van a padlóra, és a tér mintha 90 fokban megdőlne, a függőleges válik vízszintessé. Olyan, mintha ebben az új "térben" egy film folyna, ahol a lassú, esetlen mozgásom mintha egy próba lenne, vagy egy cselekvés, amely megmutatja másoknak hogy hogyan kell ebben a 90 fokkal megdőlt térben mozogni. A látómezőmben lévő dolgok (padló, mellettem lévő szék látványa) teljesen elvesztették köznapi jelentésüket, olyan, mintha ezek a formák megszemélyesedve alkotnák a 90 fokkal elfordult valóságot.

Ahogy körülnézek a szobában, tudatomba jut a szobatársam és a barátnője emkléke, majd pecig a cimborám emléke, akivel a napot töltöttem. Megjelenik a tudatomban, és az elkövetkező pár percben olyan, mintha folyamatosan a tudatomban lenne, és párbeszéd zajlana köztem és közte, miközben történik minden. Arra gondolok, lehetetlen, hogy egy olyan drog legyen, aminek hatására teljesen, fizikailag ott teremjen valaki. Ezen morfondírozok, vajon például az, hogy közösen szív füvet az ember valakivel, az nem annak hatása-e, hogy a fűszívás miatt ténylegesen, fizikailag "odavarázsolódik" a másik ember. Ez - ha van ilyen - ha úgy vesszük, igaz azokra az emberekre, akikkel a közös pont valamilyen szer fogyasztása.

Becsukom a szemem. Ekkor hirtelen alázatot élek át, mintha alázatosan követnék valakit, aki előttem van. Az életemben nincs olyan ember, akivel kapcsolatban ilyen érzésem lenne, ezért arra gondolok, ez egyfajta "isten"-kép lehet, akivel kapcsolatban alázatot élek meg, mintha ő irányítana. Ez a kép sem nem nagyon pozitív, sem nem negatív, inkább érdekes ezt az érzést átélni, hogy milyen lenne, ha folyamatosan mindenben követném valakinek az irányítását. Kicsit olyan, mintha lenne az életem, amiben van egy út, amerre haladok. Ennek a végén pedig van "valami", aminek követem az irányítását, ami felé megyek.

Rájövök, hogy ha felidézem magamban azt a nagyon intenzív pillanatot, amikor a pipa még a kezemben volt, akkor egy kicsit vissza is tudom hozni. Ezzel "játszom" egy darabig, újra meg újra felidézem. Közben próbálok egy lehető legkényelmesebb meditáció-szerű ülő pozíciót találni, amiben nem lóg a fejem. Sokszor felfigyelek arra, hogy légszomjam van, levegőt kell vennem; úgy érzem, ha alig veszek levegőt, és csak nagyon aprókat, akkor jobban el tudok mélyülni az érzésben, ha nagyobb levegőt veszek, az jobban kizökkent.

A füst szívása után fél órával nyitom ki először a szememet, előtte viszonylag hosszú ideig vagyok egy meditáció-szerű állapotban. Utána lefekszem az ágyamba, és alváshoz készülődök. Előtte még mindig intenzívek a gondolataim, egyes salvia hatásokat továbbra is érzek, míg el nem alszok olyan fél óra után.