LÉGYÖLŐ GALÓCA (Amanita muscaria)

Anyag: A nyugati és keleti félteke mérsékelt égöveiben az esős évszakokban a nyír- és fenyőerdőben található piros kalapú, fehér lemezű gomba.

Használat: A gombákat összegyűjtik és a napon vagy sütőben 90 C^o-on megszárítják. Nem többet, mint egy közepes méretű gombát fogyasztanak, amíg az egyén toleranciáját meg nem határozzák.

Aktív hatóanyagok: Muszkimol; és iboténsav, ami szárításkor muszkimollá alakul. Némi muszkarin is jelen van, de a vér-agy akadály átlépésének nehézségei miatt úgy gondolják, hogy nem felelős a pszichoaktív hatásokért. Tartalmaz még hyoscyamint, atropint és szkopolamint.

Hatás: A hatás egyénenként, a gomba forrásaként és dózisaként változik. Az általános jellemzők szédülés, rángatódzás és lehetséges hányinger 30 perc után, ezt követően láb zsibbadása és homályos alvás 2 órán keresztül, színes víziókkal és fokozott hangérzékeléssel. Ezután vidám érzés érezhető nagy energiával és erővel. Hallucinációk és mérettorzulások gyakoriak. A teljes élmény 5-6 órán át tart. A muszkimol egy hallucinogén, ami hatással van a központi idegrendszerre. Az iboténsav bőrpirulást és letargiát okoz. A muszkarin egy erősen toxikus hallucinogén.

Ellenjavallat: Mielőtt ezeket, vagy bármiféle gombát étkezés céljára leszedünk, be kell tudnunk azonosítani őket. Számos közeli galóca faj igen mérgező. Ilyenek: A. Pantherina, A virosa, A. Verna, és A. Phalloides. Nagymennyiségű A. Muscaria szintén halálos lehet. Három gomba a maximum ajánlott mennyiség.

Megjegyzés: A legtöbb megemésztett muszkimol átalakulás nélkül bekerül a vizeletbe. Szibériai gombahasználók ennek a vizeletnek az elfogyasztását gyakorolják, hogy így használják újra a pszichoaktív anyagokat.