Ekkorra már a hüllőlábú fekélyes ember lemászott Az isenheimi oltár bal oldaláról, s a Föld hemiszféráin csillogó, nyálkás, fraktál színekben tobzódó fekélyek selymes gubói és csillószőrös penészgombái lüktetnek a Kondratyev-ciklus tangójaként. Az isenheimi fekélyek piros kis kráterei kékesfekete Batman színű Légy nyálkát folyatnak egy bőrtojásra, melyből - egy élő emberi test bordáinak széttördelése után - a napvilágra bújik a perzsa gnózis sötét árnya, a megtestesült rossz mithrászi reinkarnációja, az emberi lények tudatának kipárolgása, korszellemünk kultúrgenetikai egysége, egy élő mém.
Később az emberi szörnyek megpróbálják kiirtani eme családszerető, közösségüket megvédő, az Anyát hűségesen kiszolgáló és szorgalmasan dolgozó Alien kolóniát. Itt egy nőstény emberi szörny undorító kicsinyét kitépi a meleg kas nyálkás bugyrából, és az Anyát is legyilkolva égeti fel a közösség tojásokba telepített jövőjét.
Abban a tudattalan genetikai életfolyamban, amely az Édenkert vizeként végighömpölyög az oszcilláló Világegyetem jelenlegi térségein - ahol a genetikai Közlemény egyetlen célja maga a Közlés -, ott az emberi értelem és tudat egy evolúciós melléktermék.
A tudat és az ő világrendje önértelmezésének évezredes kínlódása után a megfelelő időben - 1976-ban - a gomolygó ködből a genetikai elméletek melléktermékeként felbukkan a mémelmélet.
A mém a kulturális evolúció alapegysége, a gén analógiája, az emberi agy által kreált és szaporított információs "egység" és szimbólum. Ha a valósidejű emberi kultúra megnyilvánulásait összesűrűsödött, materializált mémkolóniáknak tekintjük, akkor az emberi agyak "termékei" a mémek fajtáiban, digitális mimikrijében, vagy az olyan protomém ismeretelméleti képzetekben mint a "fénytest" (ez a luminous body), vagy a világot egységes rendszerbe rendező, koncentrált tudatsugárral mozgatható "összeállító pont" (ez az assemblage point) képzetének a leírásában öltenek testet napjainkban.
A korai európai társadalmakban - ecce homo - a személyes tulajdon, amely nem más mint döntésszféra, fejleszti a személyiséget: a címerekben tobzódó páncélos lovag egyistenhite, majd később atomtengeralattjárója, de a bioasztronómia, a Kathakali, a nigromania, a komputer vezérelte fraktál generátor, a Krishna-tudat, Space Shuttle, ragamala festészet, a kíborgok, kundalini sex, arecibói rádióteleszkóp, tantrikus mandalák, a Cern Sínchrontron-ja, az inkvizíció, Gagaku-kompozíciók, Bergen-Belsen, Vedanta, a katedrálisok és kermophagia, a Seti Poenix Project, Delfin nyelv és szülés, Cavaille-Coll orgonák, hüllők a Reticulumból, Ajanta és a profitráta, Bölcsek, a kommunizmus, a tőzsdei derivátumok vagy az emberi tudat hálózatba történő áttelepítése, ezek mind mémgalaxisok, az információ anyagiasult kövületei, ahol azonban "valamennyi holt nemzedék hagyománya lidércnyomásként nehezedik az élők agyára".
Ez a birodalom a II. ezredforduló táján elérkezik a klasszikus hindu kasztrendszerhez hasonló, rendkívül zárt mono- kultúrájú és kényszerpályán haladó, a globális társadalom e bolygó felszínén egységesülő fogyasztói biomasszájához, az élő mémek nyálkás mega-város-kolóniájához, ahol a behatárolt tulajdontípusok és az általuk artikulálható szociális mozgás lehetőségei behatárolt kasztokat és behatárolt anyagcserére nyomorított személyiségeket hoznak létre, a maguk kultúráját és földi javakat fogyasztó –és pusztító ízlésükkel egyetemben.
A "Vízivilág" tankhajójában él egy összeaszott, a fehér földalatti férgek világtalan szürkésfehér szemű öregembere, aki az Exxon Valdez belső olajtengerében vigyázza annak mindenkori állapotát. A film első egyharmadában pontosan 3 másodpercre tűnik fel ez az emberi lény. A film harmadik harmadában, ez az évtizedek során a Füstölők szolgálatában megöregedő ember - a bedobott foszforfáklya által berobbantott égő pokolban - feláll csónakjában, és tágra nyitott látomásos halotti szemével - egyébként a film dramaturgiáját illetően tökéletesen fölösleges betétként - elevenen elég.(A nézőtéren visító, szűnni nem akaró röhögés tombol. )
Ebben a világban az egységes világkép a fogyasztás legnagyobb ellensége, ezért a globális-satellit média (Médea?), a hálózati tömbök egy rejtett történelmi megbízást teljesítenek, amikor napi gyakorlatukban a látszólag fontos, de soha nem a történések valódi Ariadné-fonalára felfűzött hírmém kaleidoszkópjukkal az emberi tudat dirib-darabra törését hajtják végre. Ennek nem rossz példája "Isten büntetése", az 1963-ban Zanzibárban véletlenül megtalált AIDS-es vérminták petricsészéje, itt a Nyiragongo hegy gorilláinak ötvenes évekbeli kiirtása nyomán az emberközeli genetikai spirál révén villámgyorsan átmutált paraziták - az öröklődési plazmát, az élet "szent forrását" érintő - evolúciós visszacsapása szimbolizálja az ipari forradalom által megbontott "harmóniát".
Amikor e század tízes éveiben az első T-modell legördül a Ford gyár futószalagjairól, akkor a világ elérkezik egy addig rejtett, évszázadok óta a világrend mélyében létező elv materializált ethoszához, mely nyilvánvalóvá teszi az emberi tevékenységek "mögöttes jelentését és viselkedését", azaz egy régi/új paradigma logikáját a történelem egymásra rímelő, 200 éves ciklusainak hullámaiban. Ugyanis az az elv és gyakorlat, mely szerint ezen az ajtón bemegy az előre gyártott alkatrész, azon pedig kijön az autó, vagy ezen a kapun bemennek az emberek, amazon pedig kigördülnek a szappan és haj bálái, ugyanazon az ember – a Galaktika e piciny beszennyezője - által létrehozott, de planetáris-individuális tudatát elidegenítő "eszme" lecsapódásai.
Egyelőre csak az USA-ban, középosztálybeli partikon, 5000 dollárért látható az az egyszer vetíthető és testőrök által kísért video, melyben egy szakszerűen bevilágított tornateremben, mindösszesen 14 komputerizált, csúszósínes kamera editált képein - általában brazil, mexikói, olykor román születésű - 7- 11 éves gyermekeket tépnek darabokra szexuális játékokban fekete bőrbe öltözött 190 cm-es férfiak és nők. A kiomló gyermeki belekbe való beleülés- és élvezés - ezt már Kis Pipin karoling király is nagyon kedvelte - a tequilla-tejszín-irish cream-fürjtojás-ketamin-kiwi koktélt kortolyó, szopogató szemlélők számára különösen élvezetes szórakozás eme bensőséges partikon.
A múlt Indiájában a klasszikus hindu kasztrendszer - itt a nyelv az embereket egymástól való megkülönböztető megszólítása során háromféle ragozást használ - többek közt a munkamegosztáson, a kollektív szociális tudat emberen túli isteni törvényekbe merevített szabályozásán, a személyiség ázsiai, tulajdon nélküli, pantheisztikus isten és ember óceánján, a "Kondratyev-ciklusok" szimbolikus reinkarnációs leképződésein a brahmin agyakban és ideológiákban, egy hierarchikusan tagozódó társadalmi ökonosztáz - az atomizált faluközösségek mikrostruktúrájának - molekuláris egyensúlyán, a zamindári adószedés, s a teljes társadalmi struktúrát átszövő, s azt eldugaszoló rendszerén virágzik ki.
A fehér ember féltekéjén 1968-ban az emberiség utolsó piciny és elbukott forradalma után - de az egyetemes, uniformizált fogyasztói béke a "Pax Perisztaltika" és a valóságból a hálózatokba kényszerített hálózati közösségek megvalósulása előtt - megjelennek a nagy lélekmentő kísértetek, a borzalmas keleti társadalmak emberi nyomorúságának filozófiai párlatait a nyugati világra rálehelő guruk - így például Maharishi, Shri Chinmoy, Moon, Bhagwan, Prabhupada stb. (a sor végtelen) – ezek személyében. A lemezborítók szövegeiben és címeiben nyüzsögnek a "surrender", "devotion", "karma", "mulandhar", "mahavishnu", "faith", "anahata", "supreme", "silence" stb. (a sor végtelen) kifejezések, és a kollektív - de most már csak tudati - "forradalom" megindul a hívő hindu hagyomány évezredes tradíciójához hasonlóan az egyén sötét belső terei felé, ahol a képzelt szabadság, de persze a magány, a szétzúzott személyiség bebábozódott kitinváza várja csak a szabadulni vágyót.
Ekkorra már eltunik a Mountain, Pink Mice, Dando Shaft, Grand-Funk, Yes, Ashra-Tempel, Jefferson Airplane, Iron- Butterfly, Popol Vuh, az Amon-Düül pozitív energiája, és eljön a gótikus zenekarok, a Cirith Ungol, Megadeath, Judas Priest, Witchfynde, Motörhead, Tankard, majd a Coil, Venom, Pantera, Crowbar, God, Neurosis, Korn és Sielwolf nem emberi üvöltése, ahol az ördög énekének kigyakorolt, de gépileg is támogatottan torzított, irracionálisan mély hangja egyesül a tibeti zene vokális hagyományával; minél mélyebb az emberi hang imája és könyörgése, annál közelebb kerülünk valamely isten lényéhez, s amely istenhez vezető út tehát nem a mennyei hangok irányába, hanem a sötétség, a mélység (az abyss) felé terel minket.
Ebben a világban az Apolló űrhajó a "Van egy kis problémánk" Nasa idomítású, a Westworld Saloon stílusában pózolt amerikai hérosz hősies nyugalma mögött a "Szarvasvadász" erkölcsisége húzódik meg. Amikor felharsant Bill Clinton - egyébként az elődeinél jobb - amerikai elnökválasztási imája: "Isten áldd meg Amerikát", amögött az a Kuwaitba Szaddam Husszein által - akit egyébként a nyugati világ hosszú időre a helyére konzervált - betelepített, majd onnan kivonuló civil iraki gyerekek és nők 100 000-es országúti hullasorjázása áll, amelyet Schwarzkopf Tábornok élő CNN sajtótájékoztatója során "afféle búcsú nyúlvadászatnak" aposztrofálta pilótái jutalomjátékát.
Napjainkban a racionális tudomány civil szférájában Terence McKenna botanikus-filozófus – mondhatni újkori mémgazda – füvészkönyv esszéje egy sajátos UFO-koncepciót csomagol a botanika egy speciális ága mögé. Az őstörténettől, így a majáktól és az egyiptomiaktól kezdve napjainkig a "füvek" és a gombaspórák elterjedése egy szisztematikus, diszkrét lépcsőkben történő beetetést szolgál az UFO-k részéről, amely az emberiség tudatmódosítását tűzte ki céljául. Ezek a szerek - a szintetikusoktól a gombákig bezáróan - az emberiség közös tudatát abba az irányba befolyásolják, hogy az Idegeneket befogadják a földi társadalmakba, és egyben az emberi fajt alkalmassá tegyék a velük történő szexuális aktusokra. Ez az ún. "racionális tudomány" itt már elszakad a köznép által korábban űzött - egyébként szintén szexuálisan terhelt tartalmú – UFO vs. succubusok női petékre vadászó, a Bermuda Háromszögben 17, azaz tizenhét hüllőszerű Reticulum faj egymással is háborúzó képzelgésétől, hanem így beszél ez a tudomány: "Én erről a csillagközi kapcsolatról és a psylocibin gombáról értekezem. Említettem már, hogy a psylocibin, ha metabolizmusba lép, gyorsan felölti a psylocin formáját, ez egyszerűen a négy hidroxi-dimetiltriptamin. Ez az egyetlen négygyökű indol az élő természetben. Engedd egy kicsit ezt zizegni a fejedben. Az egyetlen ismert négygyökű indol a Földön.
Történetesen ez a psychedelikus anyag bukkan fel nyolcvan gombánál, a legtöbbjük az Újvilágban él. A psylocibinnek saját címere van, ezen ez olvasható: "mesterséges vagyok, odakintről jövök". Én azt mondom, hogy ez egy gén lehetett, egy mesterséges gén, melyet talán egy az űrből származó vírus hordott be mesterségesen a Földre, és hogy ez a gén szépen megbújt a gombák génsorában.
A tudomány működik azonban akkor is, amikor Carlos Terroristát Párizsban bíróság elé állítják – ugyan ennél többet azóta sem tudni -, s a kezdeti bizonyítási, eljárásbeli zavarok gordiuszi csomóját a CIA által küldött műholdfotó oldja meg. Itt "Don Carlos" napszemüveges képe látható a líbiai sivatagban, amely fotó a katonai műholdak kb. 10 cm-es - nyilvánosságra hozhatónak engedélyezett - felbontását dicséri.
Azokon a műholdas napi térképeken, melyket például a Tiros, az Iconos, a Minos meteorológiai rendszere, vagy a CIA által földszelvényenként minimum 10 cm-es felbontással bíró geostacionárius, többek közt globális mobiltelefon–lehallgató rendszer, vagy a Lacrosse, vagy a Motorola Iridium rendszere, vagy azokon a térképeken, melyeket az atom-tengeralattjárók NORAD-központú navigációs műholdjai állítanak össze; UFO-k nem láthatók.
Több világ és világérzet él egymással egyidőben a Földünkon: érdemes összehasonlítani a művész-ellenálló csoportok a társadalom megváltoztatását szimbolikusan sugalló, bohókás performanszainak hatékonyságát egy haditengerészeti kommunikációs szakember vagy a Pentagon logisztikai szakértőjének ismeretanyagával, vagy akár a humán tudomány nyelvezetét egy multi iparvállalat fejlesztőmérnökének világképével.
Egy 1972-es alapítású, a kaliforniai Santa Fe-ben letelepült keresztény-UFO szekta (előképe Jézus Krisztus a Repülő Csészealjak Lovagja Társaság) kasztrált tagjai 1997-ben elhatározták, hogy az addig bevett gyakorlattal ellentétben a növényi DMT - természetesen ez egy Phalaric faj - szívása helyett tudatukat áttelepítik a Hale-Bop üstökös csóvájában rejtőzködő UFO fedélzetére, ahol egy új életforma- és minőség várja őket. Az eredmény látható volt: ott feküdtek harminckilencen az emeletes ágyakon, mint a halál kollégiumában, mellettük letéve a szemüveg, tisztára suvickolt cipők, tökéletes rend, és ők maguk lila kendővel - alatta összekulcsolt kézzel - letakarva, szép tiszta házban, ragyogó napsütés, úszómedence, a közeli Beverly Hills - azaz Sodoma és Gomorra - szomszédságában.
Ne feledkezzünk azonban meg a közép- és az újkori indiai szentekről sem, akik magukat egy fára fejjel lefelé felakasztva nyílt tűzön égették el magukat, nos ezek a szintén kasztrált emberek nem egy üstökös mögé, hanem a földi léttől és a gyönyörűséges indiai zenétől örökre megszabadulva igyekeztek egy másik nirvánába, ahol megszűnik az e világra történő újjászületések borzalmas láncolata, és mint a társadalom szélére centrifugált értelmiségi fölösleg menekültek a Kama-sutra gyönyöreit élvező városok forgatagából. Vagy akár napjaink azon szent emberei, akik kormánymegbízásból az erdőből elbújva, mantráikkal térítik el a szovjet MIR-I. űrállomás esetleg Indiára zuhanó roncsait.
Ebben a világban a zene - úgy tűnik - az emberiség édes mérge. Yajnavalkiya brahmin zenetudós (i. u. VI. század, Hinduszthan) ezt írja: "Ha tisztában vagy a hangok és a ritmus törvényeivel, akkor rálépsz a hazafelé vezető útra." E kitételt már a sokkal korábbi "Yoga-szútrákban" is megtaláljuk. De ilyen a yoga - a Földről és a valóságból történő távozás e legrégebbi, fantasztikusan kifinomult és mélyen filozofikus technikájának a legújabbkori reinkarnációja is, a Tensegrity, szellemi energiasugarat fejlesztő gyakorlatsorozat és filozófia. Ennek tanítása szerint az ember individuális tudata nem az agyában, hanem azon kívül, valahol egy másik dimenzió tér-idejében bolyong, és egy energiasugár segítségével áll kapcsolatban az egyébként zombiként lézengő üres emberi testtel. A tanítás szól még az emberiségen élősködő ún. "vetődőkről" (ezek a flyers-ek), akik - Alien parazitákként - az emberi világ, indítékaink és érzelmeink minden rosszának szintentartói, tudatunk és intézményeink használói, minden gondolatunk és az emberi ego "beépítésért" felelős poltergeist típusú parazita fluidiumokról, amelyek valójában az emberi arcra tapadó, és annak szájába halált koitáló Alien-mémtojás szimbólumai, vagy akár az "Éhség" film porladó-bomló csontvázait bevonó zöld színű penésznek, a "Zoo" bomló állattetemeinek vagy Hans Bellmer és H. R. Giger grafikáinak filozófiai megtestesülései.
"Köd felszáll, kutak megnyílnak s vékony nyalábban annak ezüst sugarában, párafelhőben megkövesedő kocsonyaként buborékikrák gyöngyöznek az ég felé. Horizontja az egybefüggő fehéres ezüst-tejtengerben fetrengő és üvöltő hóhérgépek tömege, felhőben ülő zizegő kitinhártyás százlábú lények gépserege, egymás húsát csontig tépve teszik a szépet rohadó istenüknek; fehéres bűz, húscafat, ismétlődő dübörgés, az aláomló csontvelő-zivatar szétfröccsenő, tajtékos édentengerébe merülő lények szétpukkanó teste, fejük bőrös szilánkokra robbanó velőpatak, hitük szerint ez a lét hajnala. Itt a plazmatikus képződmények a nyershús-csecsemők párájtól övezett halmai verődnek habbá a kövezeten. A bomló üvegtüskeszemű madárlények csillogása megőrjíti a nyálkás iszamos húsmocsárból újjáéledő, színjátszó pávacombú lények seregét, rekedt omló sikolyban végződő szenvedéseik újjászületését. A távoli horizont égig robbanása, ahol a tüskés-cirmos kagylóhéjak tapadnak a feltekeredett ég aljának ibolyaleplére, és a lezuhanó csontvelő-zivatar édenkrémhabjának tengerébe; lények, kik a lét hajnalának nevében kenődnek széjjel tej-ezüst gömbök belsejében az üveghangyák diadalordítása kíséretében.
Aranyfolyóból lépegető kékeszöld pávatollszemű óriásmedúzák nyálkás-opálos teste, higanygyöngy hidrafelhővé sűrűsödnek, ott, ahol a folyó saját két partját harapdálja, és úgy mozog, mintha belekből állna. A folyó felszínén solaris-csomók úszkálnak, átlátszó kocsonyagömbök gyöngyöznek a magasba, először süket csend, szomorúfüzek hajlonganak a baljós napsütésben, tücskök elsüketülnek, s ekkor a horizonton rettenetes remegésben a folyó felhorgad, csuklyáján pápaszem s a szájában a halál fröccsen széjjel."
Itt tehát az a kérdés, hogy az a képesség és kreatív erő, amely az emberré válás folyamatában az emberen túli másvilágok és mémek korlátlan teremtésében megnyilvánul - és ahol az emberi nem és elme távolodása önmagától mint globális kultúrtörténeti-genetikai folyamat jelenik meg -, az a hominida természetrajz vagy alapprogram része-e, vagy a faj eredendő hamistudatának egyik lehetséges megnyilvánulása. Egyáltalán szükségszerű-e a hamis tudat és szükséges-e a mesterséges hamis tudat: a testet elhagyó óegyiptomi szárnyas lélek (a Ka) – itt még nem galamb - a lélek elidegenedésének e korai ábrázolása, vagy az évekre sötét cellába zárt tibeti szerzetes szellemi praxisa, aki beavatásának végső fázisában önmaga vagy választott istene földi alakmását, mások által is látható formában materializálja.
Ha el akarjuk kerülni a zeneszerző Dr. Faustus ásatag problémáját, elég ha követjük a grünewaldi oltár fekélyének napjainkban csordogáló mém-nyálkáját; a hullámzó sírhalmokból kimászó, szájukból fekete hullabólét fröcsögő zombik a haláltánc kecses koreográfiájával kísérik az átépített testű szörnyeteget, bomló emberi testrész-húsdarabokat pergetve magukról ábrándos, szolarizált szemű hamvas fiatalkorú kislányokra egy kihalt, sötét gyárudvaron.
Amikor tehát az elcsendesült kisebbségnek már csak a befelé vezető út marad és a nagy lélekcsiszárok ashramjai is kiüresednek, akkor eljön az általunk lakhatatlanná tett világból való kiszállás egy újabb fejezete, és menetrendszerű igénye, avagy kis degenerált forradalma. Az ősi ösztön örök szoftvere, fejen átbucskázó "belépés a képbe" technikai ősi kínai költői leleménye, "trance-forever" az Alien-lótetű fejére emlékeztető virtuális sisak által, legyőzni a napi valóságot a divat, a drog és a tudomány segítségével, és ahol a punk még szociális töltésű osztályharagja a kasztmerev és megváltoztathatatlan társadalmi valóság helyett önmaga ellen fordul, és ahol majd a biztosítótűk divatja átlényegül a teljes testet - különösen mint az eksztatikus derviseknél, az intim helyeket is - átszövő piercing, a színes kontaktlencsék, a testplasztikák és a tattoo acides divatjába.
Így értük el, hogy a zene olyan fizikai kábítószer (lett), amelyet semmi más nem tud helyettesíteni. Általa arányok, konstrukciók szállnak az agyba, és olyan érzések születnek ott - drogok nélkül is -, amelyet semmilyen más érzékszerv nem indukál és nem képes közvetíteni. S amíg például az indiai zene egy évezredes fejlődésű, gyönyörű szellemi exodus ebből a lakhatatlan világból, úgy a mai zene hasonló attitűdje elvezet egy zenetörténeti tényhez: korábban a zene a maga kibogozhatatlan akusztikai-érzelmi-matematikai arányaival és évezredes kulturális mémjeivel a szellem gyönyöre és eksztázisa volt, úgy a mai zene kommercializált változata a maga 60 Hz-es lábdobjaival és keleties, statikusan monoton, vesére ható, az adrenalin-termelést fokozó akusztikai masszázsával a test és a lélek hétvégi szabadulásának kívülről stimuláló fogyasztói praxisává vált, azaz a "kiszállás művészetének" újabbkori technikájaként jelenik meg a fehér ember világában. Egyben eme keletiesedő nyugati társadalom életérzéseinek minden más művészet és tudománynál érzékenyebb lakmuszpapírjává vált.
Így következik be könnyedén a korszerű technika és az Európán kívüli zenei elemek együttes felbukkanása a jelenlegi világ zenei gyakorlatában, illetve az elidegenedés (az anómia) és a mesterséges hamis tudat digitális hordozóiban.
Mellesleg a maharadzsa-udvarok eltűnésével párhuzamosan a tradicionális indiai zenei iskolák kihalása már a századfordulón megindul, és a klasszikus zene eme - a fehér ember fogyasztása által történő - félreértése is elvezet a rettenetes popipar globális "konform-köznyelviségéhez" hasonlítható konzum indiai zene kialakulásához. Így homályosul el az indiai zene eredeti lényege is, amely nem más, mint egy fantasztikusan kifinomult, ősi eksztatikus üvöltés, amely ugyanakkor a maga a matematikai tisztaság és mennyország - és bár ha van pokol, ott biztos indiai zene szól -, ez egy gótikus katedrális; minden összetevő eleme racionális és mérhető, csak az egész felépítmény tökéletesen irracionális és emberen túli másvilág.
A mogul udvari zene, a gamelán, a tuwai, de az inuit vagy tuszi-hutu burundi zenék, és általában a pigmentgazdag tradicionális kultúrák maradványainak elfogyasztása a jövőben kötelező: indivirtuális műhold csatornák Virtual Crypt Card által kódolt adása, intravénás fúzióval, sóoldatos melegvíz és légzőálarc - hosszabb merülésre kedvezmény - az ún. személyi kádakban (ezek a "Personal Graves") - heterodyn sugárzás és a "szleg" által történik. A VirtuAlien sisakprogramok - ezek majd a fül mögé beültetett slotba" kattintható VideoDramok lesznek - még beláthatatlan mennyiségű élményt tesznek kiárulhatóvá a mintavett és digitalizált "A mókusok pornográf élete", "Caligula orgiái", "Amikor hóhér voltam...", "A gourmand döglégy", „Az Alien G-pontja”, "A kis Inkvizitor", "Én, Himmler", "Hullacsira behatolók" című remekművekben.
További feltétlenül javasolt szoftverek: MacLife, Paraclete-Games, Nihi-Liason, Compaq de Sade, Cocalia, MacRave, Acider, Soft-nirvana, Lysergames, Somnipotenser, Hybernaculum, s Cyborgia’sm például.
Idézet: "A zene itt mint fiziológiai szóma jelenik meg, a valóság fizikai elhagyásának, illetve a "computed mémesis" technológián alapuló társadalmi Mobius-tudat kialakításának egyik lehetséges és akusztikai megoldásának tűnik. A moduláris goa-elektronika, a tabla mémek mátrix topológiája, a szintetizált karcinogén Pcm szekvenciák, az asztrál-hallucinogén hangszerelés hindusztáni stílusa vagy az analizált interstellárils spektrum-minták polifonikus alkalmazása, ezenkívül a geometrikus fraktál hurkok Zipi programozása, illetve a keverés pythagoreusi módja egy mémetikus pókhálót vonnak a század elidegenedési trendje következtében növesztett, foszforeszkáló acid-tudatokra, és mint az ezredvég kifinomult "prana of transociety" jelenik meg. Később, amikor az emberi tudat hálózatokba költözött, illetve áttelepült a Jupiter sztratoszférájába - ebben az időben a zene eredeti frekvencia-algoritmusait lézeres tuimpulzussá konvertálva rákötötték a neuron végződések szinapszisaira és percenként több ezres lökésszámú, 3D-s, 16 Hz/bpm. impulzus momentummal stimulálták azokat -, akkor a zenetörténet egy újabb szakasza kezdődött el, amelyben az emberi nyomorúság korábbi zeneanyaga szükségszerűen a múlt ásatag etnológiai liderécnyomásaként avul el."
Tehát ebben a következő hullámban, amelyben a társadalom "krémje", azaz irányító közegének (vagyis mint parlament, rendőrség, katonaság) 30-40 százaléka merül a besült "forradalmak" napi gyakorlataként és eredményeként - a vegyszerek bódulatába, nos e világ eme kicsiny, az 1968, a New Wave, az Acid-Techno utáni negyedik zenei hullámában az élő koncertek az egyéni rituális öngyilkosságok eksztatikus szertartásaivá válnak, mind a színpadon, mind a hívők soraiban, aktusukkal szimbolizálva a felszabadulás, a megváltás - megvilágosodás - e mi kis világunkban egyedül lehetséges módját.
Az Alien mémek társadalmi valósága és növekvő mennyisége egy értelemmel belakható világ helyett léteznek a legnagyobb közös emberi rossz szociális tömbje alá begyűrt individum napi-történelmi gyakorlataként.
Nyilvánvaló, hogy Isten mint omnipotens, a történelem előtti és feletti fogalom messianisztikus entitása képzeletünkben az emberi kultúra szerves része. E fogalmi rendszer alapján azonban úgy vélhető: a világ nem magyarázható és érthető meg, mert az tökéletesen ellentmond a Jóisten létének.
Ennek a szövevényes és halálos törvények szerint működő planetáris rendszernek a működése abban a pillanatban érthetetlenné válik, ha beviszünk egy omnipotens irracionális elemet ebbe a rendbe ami még úgy ahogy érthető, ugyanis ezeknek az irracionális elemeknek az egyeduralma révén vált a mi világunk ilyenné.
A Tízparancsolat olyan emberek számára készült, akik öltek, loptak és hazudtak. Hinni kell egy olyan emberben, akinek nincsen szüksége Tízparancsolatra, Bibliára és Koránra vagy az úgynevezett tradicionalitásra, mert önmagától tudja, hogy ölni vagy hazudni nem jó. Nincs szüksége mimikrire, mert tudja, ahhoz, hogy a világ lakható hellyé váljon nincs szükség a Jóistenre, nincs szükség katonaságra, nincs szükség egyházakra se nagyvállalatokra. Amit láthatunk: egyre többen vannak, akik ezt felismerik. Vagy nem ismerik fel, de úgy élnek. És ha ez a felismerés elterjed, valami történni fog.
De addig a fehér ember ipari forradalma és az ennek megfelelő minőségű "emberi jogok" - azaz a fogyasztói anyagcsere globális emberi joga - mindenki számára lehetővé teszi, hogy tudatának mémjeit korlátlan mennyiségben - a keleti despotikus rendszerekben ismeretlen módon - rázúdíthassa a (nem) szabad piac szelektív hatékonyságával a világra.Így lesznek egyre többen az utánzók utánzói, a mémek mémjei, a jelenségek hamis holo-udvarának lovagjai és művészei, lassan már csak a Solaris "vendégei" maradnak mindenütt.
A demográfiai és kultúrális szocio-túlnyomás korlátlan választékot kínál az elidegenedés biológiai és kultúrszörnyeinek materializált tudat mutációiból. A Földet lassan belepi az Alien-nemzedék agyvelőinek mémetikus nyákja és lepedéke.